Az etetők madárközössége
A legkisebb belvárosi etetőre is legalább három-négy faj jár rendszeresen, a nagyobb, évtizedek óta működő etetőhelyeken pedig akár tucatnyinál több különböző madár százas nagyságrendű csapatai fordulhatnak meg nap mint nap. Az egyes fajok egymástól eltérő módon védekeznek a ragadozók ellen, illetve táplálkoznak. Utóbbival akaratlanul is segítik egymást, amivel azért érdemes tisztában lennünk, mert ezt kihasználva még jobb etetőket tudunk működtetni.
Az egymás mellett élő különböző élőlények akarva-akaratlanul hatnak egymásra, melynek számos formája létezik. Mindenki hallott már az élősködésről és a ragadozásról ami az "elkövető" számára pozitív, az áldozat számára negatív együttélést (+,- viszonyt) jelent. A szimbiózis kölcsönösen előnyös (+,+), az asztalközösség (kommenzalizmus) pedig az egyik fél számára semleges, a másik számára pozitív hatásmechanizmust (0,+) ír le. Az élősködés etetőkön megfigyelhető egyik érdekes és speciális fomája, a más madarak által elrejtet, elraktározott élelemraktárak kifosztása, a kleptoparazitizmus is.
Az asztalközösség
A jó etető ismérve a változatosan felkínált, sokféle eleség, amit több faj is látogat, táplálkozás közben asztalközösséget alkotva akaratlanul is segítve egymást.
Élelem-előkészítők
A legjelentősebb eleségcsoportot a napraforgó és az apró magvak keveréke alkotja, amit többféleképpen fogyasztanak a madarak:
- hántolják (verebek, meggyvágó, zöldike, pintyek),
- kopácsolva feltörik (cinegék, csuszka, harkályok),
- egészben lenyelik (napraforgót: balkáni gerle, fekete rigó; apró szemű magokat: cinegék, vörösbegy, ökörszem, erdei szürkebegy, barátposzáta, csilpcsalpfüzike, házi rozsdafarkú).
A hántoláshoz (a mag "megpucolásához") a veréb-, pinty- és sármányfélék erős, kúpos, erre a célra specializálódott csőrére van szükség. A maghántoló fajok tipikus viselkedése, hogy csapatosan betelepednek az etető közepébe és ott már-már ipari hatékonysággal táplálkoznak, miközben csőrükből a maghéj mellett apró magbéldarabkák is hullanak. Éppen az teszik alapvető fontosságúvá az etetők „beülős” magevő csapatait (így a verebeket is), hogy ezek a könnyedén felcsipegethető élelemforgácsok nélkülözhetetlenek a maghántolásra, magtörésre alkalmatlan csőrű, kistestű rovarevő fajok számára.
Pilis herpetofaunájának térképezése
A Pilis-Visegrádi-hegységben (az egyszerűség kedvéért; a Pilisben) másfél évtizedre nyúlnak vissza a herpetológiai jellegű kutatások. Elsőként az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állatrendszertani és Ökológiai Tanszékének szakdolgozó és doktori hallgatói kezdtek el viselkedés-ökológiai vizsgátokat végezni itt, majd 2001-ben a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer jelölt ki mintaterületeket ebben a tájegységben. A Pilisi Természetvédelmi Egyesület (PITE) civil szervezet úgyszintén régóta végez békamentést a hegység forgalmasabb útjain.
A Pilisben ezidáig 10 kétéltű- és 9 hüllőfaj jelenlétét mutatták ki. A hegységben egyaránt találhatók mediterrán jellegű, délies fekvésű, száraz, sziklagyepek (pl. a pomázi Kő-hegy) illetve nyirkos, hideg szurdokok (pl. a Rám-szakadék). A Pilis erdei korábban királyi vadászterületek voltak, és már korán kialakult rajtuk a tervszerű vadgazdálkodás. A herpetofauna számára kifejezetten hasznos volt, hogy a vadak itatása, és korábban még a legeltetett marhák ellátása érdekében rengeteg mesterséges itatót, dagonyát, kistavat ástak a kezelést végző erdészek a meglévő természetes eredetűek mellé. Manapság több mint 150 kisebb-nagyobb tavat tartunk nyilván, melyek mindegyike legalább egy kétéltűfajnak (rendszerint az erdei békának) petéző helyül szolgál.
A felmérésről
Szakosztályunk 2005-ben kezdte meg a koordinált herpetofaunisztikai térképezést a Pilisben. 2010 végére 140 tóban jegyeztük fel, hogy mely béka- vagy gőtefaj rak bele petét. A tavak felmérésében jelentős segítséget nyújtott a Budapesti Erőművek Zrt. Túraszakosztálya, melynek tagjai támogatóként léptek be programunkba. Néhány kisebb körzetet leszámítva ma már mindenhonnan van adatunk legalább egy hüllőfaj (rendszerint a faligyík) jelenlétéről. Ennek tükrében a további adatgyűjtést kétfelé kell választanunk. Egyrészt azon ritka fajokra figyelünk, amelyekről kevés adattal rendelkezünk (a pannongyík és a foltos szalamandra), másrészt pedig bárkitől szívesen várjuk a közönségesebb fajok előfordulásairól szóló megfigyeléseket. A ritka fajok feltárására külön szakosztályi kirándulásokat fogunk szervezni, a pannongyík esetében a Pannongyík-felmérési program keretében, a szalamandraállományt más keretek között szervezett kirándulásokon fogjuk felmérni.
A Pilisi Parkerdő Zrt. állandó kapcsolatban áll Szakosztályunkkal a pilisi felmérések kapcsán. 2010-ben szakmai véleményünket kérték egy rehabilitációs munkához, melynek során 20 kistóból távolították el a víztereket teljes feltöltődéssel fenyegető iszapot. A Pilisi Parkerdő 2011-ben támogatta egy közel 30-oldalas füzet megjelenését, mely a hegység kétéltű- és hüllőfajait mutatta be a széles nagyközönségnek.
Jelentkezés
Kérjük, hogy azok az önkéntesek, akik szívesen gyűjtenek önállóan előfordulási adatot a Pilisből, jelentkezzenek a khvsz@mme.hu e-mail címen.
A pilisi kétéltűtérképezés első eredményei 2011-ben
Kovács Tibor és Vági Balázs szakosztályi tagok 6 pilisi kistóban követik nyomon az egyes békafajok megjelenését, peterakásuk kezdetét és a peték számának gyarapodását. A várható fajok az erdei béka, a gyepi béka és a barna varangy. A mellékelt grafikonon folyamatosan bővülnek a gyűjtött adatok. A tavak eltérő tengerszintfeletti magasságban találhatók; Pomáz: 120 m, Mélymocsár: 260 m, Hortoba: 340 m, Paprét: 470 m, Hosszúrét: 545 m, Hubertus: 615 m. Az egyes tavak mellett automata hőmérséklet- és páratartalommérő műszer is van, ezek adatait a vizsgálatot végzők később összevetik a peterakás dinamikájával.
Bagolyetetők
A főként éjszakai életmódot folytató, téli álmot nem alvó kisrágcsálók alapvető táplálékát jelentik az éjszaka madár vadászainak – a baglyoknak. Tartósan havas időszakokban ezek megszerzése nem könnyű – ezen a helyzeten segíthetnek a bagolyetető-egérvárak.
A baglyok a madárvilág legizgalmasabb képviselői közé tartoznak, rengetegen kedvelik őket, és szeretnék, ha a környezetükben is élnének. A közelmúltig, amikor szinte minden falusi, és sok városi udvarban is volt lakott baromfiudvar, disznóól és istálló, az itt élő egerek táplálékot és vonzerőt jelentettek a baglyoknak. Ez az oka annak, hogy a hazánkban rendszeresen fészkelő kilenc bagolyfajból (gyöngybagoly, füleskuvik, kuvik, macskabagoly, erdei fülesbagoly, uhu, uráli bagoly, réti fülesbagoly, gatyáskuvik) az első öt rendszeres településlakó is.
A legelőállat-állomány és a háztáji állattartás európai uniós csatlakozásunkkal bekövetkező összeomlása, az istállók kiürülése a települési bagolyállományokra is kedvezőtlenül hatott. Bár az épületek kínálta potenciális fészkelőhelyek száma jelentősen nem csökkent (kivéve a templomtornyok lezárásának hatását a gyöngybagolyállományra), a táplálékállatok, pontosabban ezek koncentrált jelenléte jelentősen kisebb lett, így ez vált a legjelentősebb bagolyállomány-csökkentő tényezővé. A táplálékbázis problémáját tovább fokozhatja a lakott területek baglyai számára alkalmi alternatív táplálékot jelentő verebek várható csökkenése is. Az épületek modernizálása, a panelszigetelési program és a résmentes építkezés csökkeni a fészkelőhelyek számát; a szinte kizárólag kémiai eszközöket használó, nem szelektív szúnyogirtás pedig jelentős táplálékcsökkenést okoz.
Linkgyűjtemény
Hasznos honlapok, honlaprészek, programok környezeti neveléshez kapcsolódóan
Ökoiskola
Zöldszív -Ifjúsági Természetvédő Mozgalom
MKNE -Magyar Környezeti Nevelési Egyesület
KOKOSZ -Környezet- és Természetvédelmi Oktatóközpontok Országos Szövetsége
Greenfo -Zöld hírek, információk egy helyen összegyűjtve
Nemzeti parkok
Tanösvények országszerte
Botanikus kertek, arborétumok Magyarországon
Állatkertek, vadasparkok hazánkban
Magyar Természettudományi Múzeum
Oxigén -A Kossuth Rádió természetvédelmi műsora
|
|
|
 |
|
Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges |
Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>
Egyéni és céges adományozás >>
Köszönjük!
Év madara
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 1979-ben indította el az „Év madara” programját. Ennek célja, hogy a társadalommal megismertesse azokat a madárfajokat vagy fajcsoportokat, amelyek védelmében a lakosság vagy annak egyes csoportjai (például gazdálkodók, vadászok, pedagógusok) különösen fontos szerepet kaphatnak. Emellett felhívja a figyelmet azokra az érdekütközésekre, konfliktusokra, amelyeket fel kell oldani.
Év madarai:
1979: gyurgyalag
1980: fehér gólya
1981: fehér gólya
1982: fecskék
1983: fecskék
1984: cinegék
1985: gyöngybagoly
1986: túzok
1987: fogoly
1988: kuvik
1989: búbosbanka
1990: búbosbanka
1991: szalakóta
1992: vörös vércse
1993: barátposzáta
1994: fehér gólya
1995: fülemüle
1996: vörösbegy
1997: harkályok
1998: harkályok
1999: fehér gólya
2000: kerecsensólyom
2001: bíbic
2002: sárgarigó
2003: pacsirták
2004: rozsdafarkúak
2005: parlagi sas
2006: tövisszúró gébics
2007: mezei veréb
2008: kanalasgém
2009: kék vércse és vetési varjú
2010: fecskék
2011: széncinege
2012: egerészölyv
2013-ban: gyurgyalag
2014-ben: túzok
2015-ben: búbos banka
2016-ban: haris
2017-ben: tengelic
2018-ban: vándorsólyom
2019-ben: gólyatöcs
2020-ban: erdei fülesbagoly
2021-ben: cigánycsuk
2022-ben: zöld küllő
2023-ban: barkós cinege
2024-ben: kerecsensólyom
Köszönjük!