Az Országos Kétéltű és Hüllő Térképezés honlap felhasználóbarát felületére – regisztrációt követően – bárki feltöltheti a faj pontos megtalálási helyét, (akár GPS koordinátákkal, akár műholdas térképen bejelölve), az élőhely leírását, az egyedek jellemzőit, és a megfigyelést alátámasztó fotót is csatolhat. A fajok felismeréséhez segítséget adnak a honlapon található fényképes fajleírások. Az interaktív térképen valós időben láthatóak az utolsó három hónapban feltöltött adatok, melyek fajonként is szűrhetők. Az egyes fajok megfigyeléseit különböző ikonokkal ábrázoltuk. Az egyes fajleírások alatt az eddig beérkezett adatokból készült elterjedési térképek láthatóak. A böngészők memóriaproblémáinak kiküszöbölése érdekében a nagyobb átnézetben összevonva ábrázoljuk az egyes pontokat, amire ráközelítve a kurzort kirajzolódik, hogy pontosan mely területekről származnak az összevont adatok. Rákattintva pedig ráközelít az adott területre, miközben az adatok egyedileg is megjelenítődnek. Ezek a térképek szereplnek az MME Tudástár fajleírásainál is.

2017-től letölthető az androidos okostelefonokra fejlesztett 'Herpterkep' alkalmazás, melynek segítségével akár okostelefonról is beküldhetők a fényképes észlelési adatok, szinte azonnal a megfigyelés helyéről. Az ingyenes alkalmazás a Google Play oldaláról tölthető le: https://play.google.com/store/apps/details?id=com.attux.herpterkep

A herpterkep.mme.hu címen elérhető honlap fejlesztésében az MME KHVSZ és a Természetvédelmi Közalapítvány Hálózat vett részt.

Magyarországon minden kétéltű- és hüllőfaj védett, így az adatok hozzájárulnak ezen fontos természeti értékeink hosszútávú védelméhez.

Vonulás vagy maradás?

A fekete rigó és a vörösbegy teljesen megszokott látványt nyújt a téli etetőkön, ami alapján állandó madárnak gondolhatnánk ezeket, holott a hazai költő populáció egyedei a telet rövid távú vonulóként (fajonként eltérő, a fekete rigónál 20%-ra becsült arányban) a mediterrán térségben, elsősorban Olaszország kontinentális részén, Szicíliában és a környező szigeteken töltik. A településeken élő példányok a télen is megfelelő életkörülmények hatására egyre nagyobb arányban hagytak fel a vonuló viselkedéssel és váltak állandó madárrá az utóbbi évszázadban.

Ez az alkalmazkodási folyamat nem állt meg, napjainkban is megfigyelhető több más, elsősorban városiasodott fajnál. A csilpcsalpfüzike, a házi rozsdafarkú, az erdei szürkebegy, a barátposzáta, a cigánycsuk vagy az örvös galamb és a fehér gólya részben hazai fészkelő állományból származó, részben pedig északabbról hozzánk érkező példányai évről-évre áttelelnek nálunk. A megfigyelések alapján úgy tűnik, hogy mind a hét faj esetében növekszik a viselkedés előfordulásának gyakorisága (letölthető részletes táblázat >>), ami bizonyosan nem magyarázható minden esetben az enyhe telekkel, hiszen az elmúlt években a tél kifejezetten kemény, fagyos és havas volt.

A házi rozsdafarkú ...

... és a csilpcsalpfüzike áttelelése is gyakoribbá vált (Fotók: Orbán Zoltán)