madáretetés

Az idei szezonban a „Magyarország - Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködés Operatív Program 2007-2013” támogatásával zajló „Madárvédelem és kutatás határok nélkül” című projekt keretében újabb, korábban gólyafészkeknél kihelyezett kamerát üzemeltünk be a Salgótarjánhoz tartozó Rónafalun. A kamera Európa legnagyobb bazaltplatóján, a Medves-fensík peremén, mintegy 530 m tengerszint feletti magasságban került kihelyezésre.

 

Zöldikék és meggyvágó a Rónafalui webkamera képén.

Ahogyan az Rónafaluban még működő etetőkameránk képein is jól látszik, még mindig nagy a forgalom a hóesésben. Zöldikék, meggyvágók, cinegék és a harkályok is folyamatoson látogatják az etetőt.


A közvetített képeket idén már csak az ünnepek alatt láthatják a kedves látogatók. Minden kamera weboldalán található egy lista a kamerákon eddig megfigyelt madárfajokról, ha Ön újabbal is "találkozik" kérjük, jelezze nekünk!


Jó megfigyelést kívánunk mindenkinek a húsvéti „téli” napokra!

Személyi jövedelemadó 1% felajánlásával nélkülözhetetlen segítséget nyújthat madárvédelmi munkánkhoz! A rendelkezéshez szükséges adószámot és tájékoztatást is tartalmazó nyilatkozatot letöltheti itt >> Köszönjük!

A program a „Madárvédelem és kutatás határok nélkül” (HUSK/1101/2.2.1/0336) projekt keretében, a „Magyarország - Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködés Operatív Program 2007-2013” támogatásával valósul meg.

Segítség az etetéshez és az oldal használatához

A téli madáretetés a legtöbb fajt érintő, akár hat hónapon át tartó, éppen ezért az egyik legösszetettebb madárvédelmi tevékenység. A felhasználható eleségek és a felkínálás módjának sokfélesége, az etetőre látogató madarak változatos viselkedése, életmódja és biológiai igénye, a madáretetéshez kapcsolható szabadidő eltöltési, pedagógiai alkalmazási és turizmusfejlesztési lehetőségek miatt a kapcsolódó ismeretek részletes áttekintése nem lehetséges egyetlen oldalon. Ezért az alábbi összefoglaló fejezetekben csak az általános információkat ismertetjük, a részletekért, kérjük, kattintson a felajánlott linkekre vagy látogasson el a Téli madáretetés menüpontunkra, melynek bal oldalán tallózhat az etetéshez kapcsolódó témák között.

Mikor etessünk?

Az etetési időszak dandárja Magyarországon az első fagyok beköszöntétől (általában november elejétől) ezek tartós megszűnéséig (akár április közepéig) tart. Azonban az sem okoz gondot, ha a madáretetést − különösen ha új helyen szeretnénk elindítani ezt − már az ősz beköszöntével, szeptember elején elkezdjük. Különösen akkor, ha az aszályos időjárás miatt gyenge volt a fűfélék terméshozama.

A kora tavasz biológiai kihívásai

A madarak tavaszi vonulásának és költéskezdésének időzítésében az egyik legfontosabb szempont a megfelelő táplálékellátottság. Ez azért nélkülözhetetlen, mert a vonulás utáni kondíció-visszaállítás, a fészeképítés, majd különösen a tojásrakás jelentős többletenergiát igényel.

Éppen ezért a március közepétől április közepéig tartó időszak − különösen elhúzódó tél és hűvös tavasz esetén − kritikus periódus a korán fészkelni kezdő madarak, és ezek azévi (első költésből származó) szaporulata számára. Ez különösen a települési, főleg a városi, belvárosi madarakra igaz, ahol a természetes növényzet területi aránya az épületek, az utak és utcák miatt a természetesnél jóval alacsonyabb.

Bármilyen meglepőnek tűnik is, a kora tavasz elsősorban nem a rovarevők, hanem a magevők számára jelent kihívást. Ennek oka, hogy ekkorra szinte teljesen kiürülnek az előző ősszel képződött természetes magraktárak (hullottmag-bázisok, érett virágzatok, vadföldek), miközben a növényi élet sem indul még be. Ezzel szemben a rovarok akár télen is repülnek, ha süt a nap és a hőmérséklet +10 C° környékére emelkedik, ami kora tavasszal már általánosnak számít.

Ezzel az eltérő természetes táplálékkínálattal magyarázható, hogy az etetési időszak végén a cinegék és más rovarevők száma gyakran drasztikusan csökken, vagy ezek a fajok el is tűnnek az etetőkről, miközben a magevők nagyobb számban és olyan etetőhelyeken is megjelenhetnek, ahol akár egész télen egyet sem lehetett látni.

A videó elején látható zöldike viselkedése jól szemlélteti az etetési időszak végének természetes táplálékkínálati viszonyait. A madár megpróbálkozik a japán birs ágain a rügyek csipegetésével, mivel azonban ezek még rendkívül aprók és kevés is van belőlük, az állat inkább visszatér az etetőre, ahol már kora tavaszi − aprómagvakban bővelkedő − magkeverék várja a madarakat, melyek szinte kizárólag csak ezeket fogyasztják ilyenkor (Videó: Orbán Zoltán).

Az eleségkínálat kora tavaszi átalakítása

Ezért az javasoljuk, hogy ha a madarak, különösen a magevők (tengelic, zöldike, erdei pinty, meggyvágó) továbbra is (akár "új fajként") látogatják az etetőnket, az etetést március végéig, április elejéig-közepéig is folytassuk úgy, hogy az eleségben a napraforgómag mellett egyre nagyobb arányban szerepeljenek az aprómagvak (pl. állatkereskedésben is beszerezhető köles, pintyeknek és papagájoknak árult keverék) és továbbra is adjunk almát a madaraknak.

Tengelicek és zöldikék tavaszi, aprómagvakban bővelkedő etetőn.

Tavaszi zöldeleség az etetőn és rügyvédelem

Alkalmilag előfordul, hogy az etető madarai az etetési időszak végén nagyobb mértékben rájárnak, és károkat okoznak a gyümölcsfák virágrügyeiben. A tavaszi rügyevés a növényevő (magevő) madarak természetes viselkedése, amitől ebből következően nem könnyű ezeket eltántorítani. Ilyen esetekben a legbiztosabb (ami nem jelent könnyű megvalósíthatóságot!) módszer a teljes fizikai elszigetelés, a fák raserhálós burkolása lenne, mivel azonban ez többnyire nem megoldható (túl nagy és sok a fa, drága), meg lehet próbálkozni zöldeleség felkínálásával is. A rügyfakadási időszak előtti hétre csíráztassunk kölest (illetve akár még búzát is), és reszelt sárgarépával, illetve ha már lehet szedni, tyúkhúrral együtt tegyük ki a tavaszi etetőre. Így a madarak − a könnyebb megoldást választva − remélhetően az etetőn elégítik ki zöldigényüket, és nagyobb valószínűséggel hagyják békén a fákat (vagy legalábbis kevesebb rügyet esznek le), mintha nem így járnánk el.

Meggy kibomló virágrügyei (Fotó: Orbán Zoltán).

Április közepén abbahagyhatjuk az etetést!

Április első felére (enyhe tavaszokon akár néhány héttel korábban) a megújuló rovarélet mellett már a növényzet: a fák és bokrok friss rügyei, levelei és hajtásai, a friss fűtakaró és a gyepszint virágzó lágyszárúi is kellő természetes táplálékbázis kínálnak a madaraknak. Ilyenkor kell − hacsak nincs rendkívüli időjárási helyzet − abbahagynunk az etetést.

Ahhoz azonban, hogy a legkorábbi lágyszárúak is virágozhassanak, majd magot tudjanak érlelni, arra van, arra lenne szükség, hogy a parkok, kertek és udvarok gyepe ne legyen folyamatosan tövig lenyírva, illetve maradjanak olyan kaszálatlan foltok, ahol erre van ideje a növényeknek. Ez a természetbarát települési gyepkezelés ráadásul a beporzást végző rovarfajok kora tavaszi túlélése szempontjából is előnyös.

Az egyik legkorábban magot érlelő lágyszárú a gyermekláncfű és a százszorszép. A kertek, parkok, lakótelepek tavaszi gyepeinek virágözöne számunkra is szemet gyönyörködtető, így nem akkora áldozat ezekből nyíratlan foltokat meghagyni. (Fotók: Orbán Zoltán).

Amennyiben így teszünk, a magevők is gyorsan juthatnak friss magtáplálékhoz (Videók: Orbán Zoltán).

A mérsékelt övi klíma egyik érdekes sajátossága, hogy mivel a nyár második feléig nincs jelentős magtermés, a magevő madaraink túlnyomó többsége nem magokkal, hanem rovarokkal eteti a fiókáit!

Ezt egyébként a madárforgalom csökkenése, megszűnése is jelzi, hiszen a nálunk telelő és átvonuló madarak visszatérnek a költőterületeikre, a helyben maradók pedig revírt foglalva párba állnak és költeni kezdenek.

Miért ne etessünk nyáron?

Ahhoz, hogy megértsük, miért szükségtelen Magyarországon a madarak nyári etetése, elsőként azt kell tisztáznunk, hogy valójában miért is etetjük a madarakat?

Az etetés elsősorban rólunk, emberekről szól!

A madáretetés társadalmi szintű elerjedése, gyakorlatilag intézményesült tevékenységgé válása modern korunk alig több, mint száz éves múltra visszatekintő "találmánya". A városiasodó, a természettől egyre inkább eltávolodó emberek azért etetik mind nagyobb arányban a madarakat (és túráznak például a szabadidejükben), mert így próbálják pótolni az állatok közelségének, a fák susogásának, a táj szépségének mindennapjaikból hiányzó látványát és élményét. 

Az ipari forradalommal exponenciálisan felerősödő tájrombolás és környezetszennyezés valódi mértéke egészen az 1960-as évekig csak a szakemberek egy része számára volt egyértelmű. Ekkorra azonban olyan méreteket öltött, hogy − spanyolviaszként − kénytelenek voltunk "feltalálni" a környezeti nevelést is, melynek képviseletével, globális elterjesztésével olyan világszervezetek, mint az ENSZ és az UNESCO vezetői is kénytelenek voltak foglalkozni.

Ebben a társadalmi figyelemfelhívó munkában a mindenütt jelenlevő, az embert a civilizációba is követő − és egyben legkedveltebb − állatcsoport, a madarak, és különösen a téli etetésük kínálta az egyik legjobb eszközt.

Magyarország több, mint fél évszázaddal megelőzte ezt a kampányt, Herman Ottó "A madarak hasznáról és káráról" címet viselő híres munkájában külön fejezeteket szentelt a madárvédelemnek, így a mesterséges odúk kihelyezésének és a téli madáretetésnek is.

A madarak csak ott tudnak tartósan megmaradni, ahol rendelkezésükre állnak a szükségleteiket kielégítő táplálkozó-, pihenő- (búvó-) és fészkelőhelyek − azaz a megfelelő élőhelyek. Ha ezeket nem találják meg, akkor végleg eltűnnek a területről, vagy csak az idő egy részében tartózkodnak ott. Utóbbira szolgáltatnak jó példát a vonuló madarak, melyek a korlátozott erőforrások miatt csak táplálkozni tudnak a telelőterületeken, ha szaporodni akarnak, akkor kénytelenek onnan sok-sok, akár több tízezer kilométer távolságba (a költőterületekre) repülni. 

A madáretetés egyedülállóan jó lehetőséget kínál bemutató madárgyűrűzési

akciók megtartására is (Fotó: Orbán Zoltán).

Magyarországon jó száz éve zajlik a társadalom egyre nagyobb körét bevonó téli madáretetés, így sok-sok madár generáció képviselői szokhattak hozzá, tanulhatták meg kihasználni az őket vendégül váró etetők tízezreit. Ha ezek nem lennének, akkor a madarak nem pusztulnának el, hanem kevésbé koncentráltan keresgélnének a tájban, illetve vonuláskor, kóborláskor odébbállnának.  

A nyári etetés problémája

Önfenntartó, egészséges populációk fennmaradása csak akkor lehetséges, ha az élőlények a lehető legnagyobb mértékben az élőhelyi környezetük kínálta feltételekhez alkalmazkodva élhetnek. Ott, ahol ez már nem így van, ahol egy-egy faj vagy élőlénycsoport megmaradása intenzív és közvetlen emberi beavatkozást igényel, már nagy a baj, és a veszélyeztetettség mértékét jelzi.

A szükségtelenül végzett nyári etetés infantilizálja az egyedeket, elkényelmesíti a szülőket, a természetestől eltérő táplálékviszonyokhoz szoktatja a felnövekvő generációkat, a mesterséges táplálékbőség pedig folyamatos emberi beavatkozás nélkül életképtelen szintre "pumpálhatja fel" a fészkelőállományt.A következő fejezetben említett, nyáron is etető Angliában figyelték meg (és azóta Magyaroszágon is, lásd a fotókat), hogy cinegék napraforgómagot hordtak az egyébként rovarevő fiókáiknak (a megevők többsége is a könnyebben emészthető és a költési időszakban jobban hozzáférhető rovarokkal etet!), melyek képtelenek voltak megemészteni az emésztőrendszerükben felhalmozódó élelmet, és elpusztultak.

Ez a hétfiókás széncinege-fészekalj Veresegyházon pusztult el 2020. május 9-én. A felvételek május 26-án készültek, amikorra a hangyák már lepucolták a tetemeket. Ezáltal láthatóvá vált, hogy a fiókák gyomrát és részben a nyelőcsövét is kitöltötték a nyári etetőről a szülők által hordott bontatlan napraforgómagok. A rovartáplálékot igénylő fiókák a számukra emészthetetlen magoktól gyakorlatilag éhen pusztultak - (Fotók: Pócsi Ágnes)

Az énekesmadarak fiókái ráadásul életük első, a fészekben töltött heteiben nem isznak, a szülők nem hordanak nekik vizet, a létfontosságú folyadékhoz a lédús rovartáplálékból jutnak hozzá. A magvak víztartalma ehez képest alacsony, mesze nem elegendő, ezért a nyáron folytatott etetés a fiókák szomjhalálához is vezethet.

A cinkegolyót értelemszerűen téli etetéshez találták ki, amikor fagy, de legalább hideg van. A nyári hőségben a cinkegolyó alapanyagát képező állati zsiradék megolvad, az intenzív napsugárzás hatására bomlani kezd, ami szintén egészségkárosodást okozhat.

Magyarország természeti környezete még képes biztosítani a legtöbb faj táplálékát, ezért nálunk a téli madáretetés is elsősorban nem természetvédelmi, hanem szemléletformáló tevékenység, tehát alapvetően az emberek, nem pedig a madarak igényeit szolgálja ki. A viselkedéstorzító nyári etetés helyett odútelepítéssel, itatással, és a cikk végén bemutatott egyéb eszközökkel segítsük a madarakat.

Ahol nyáron is etetnek
Nyugat-Európa (különösen a Brit-szigetek) jelentős területeinek környezetállapot-romlása, többek között a megfelelő mennyiségű egészséges táplálék szűkös hozzáférhetősége miatt az énekesmadarak állományai drámaian csökkentek (az okokról itt is olvashat >>). Ahhoz, hogy ezen változtatni tudjon, az angol Királyi Madárvédelmi Társaság (RSPB) rendkívül sikeres szemléletformáló, a társadalom aktivitását növelő kampányt indított néhány évtizede. A céljuk az volt, hogy tudatosítsák az emberekben, milyen elképesztően rossz állapotba jutott az angol táj, mely továbbra is szépen zöldellő maradt, de a biológiai sokféleség tekintetében sok helyütt ökológiai sivataggá vált. A figyelemfelhívás, a lakosság aktivizálásának egyik fontos eszközének  az egész éves etetést bevezetése tűnt a megfelelő megoldásnak.

Mára azonban kiderült, hogy ez a társadalmi szintű madár- és természetvédelmi aktivitást segítő kampány nem váltotta be a hozzá fűzött reményt, Nagy-Britannia madárállomány-csökkenése folytatódott és mára sok, egykor gyakori faj esetében drámai szintet ért el. A nyári etetés amellett, hogy rendkívüli további környezetterhelést okoz és az importált eleség (elsősorban napraforgó) hozzájárul a kontinentális Európa agrárterületeinek madárállomány-csökkenéséhez is, hamis biztonságérzetet ad a lakosságnak, mert az emberek azt hihetik, hogy a(z egyébként felesleges és káros) nyári etetéssel mindent megtettek. A számok azonban, mint láttuk, ennek épp az ellenkezőjét mutatják.

A több, mint egymillió (!) tagot számláló RSPB országos bolti hálózata nyáron is dugig van a legváltozatosabb madáreleségekkel, a táj pedig működő etetőkkel. Vízityúk és örvös galamb egy angliai látogatóközpont nyári etetőjén. (Fotók: Orbán Zoltán).

Ennek köszönhetően ma már a felnőtt lakosság több, mint fele (!) eteti a madarakat, az RSPB pedig a világ egyik legnagyobb, legerősebb civil természetvédelmi szervezetévé vált, nem kis mértékben az etetés társadalommozgósító hatásának köszönhetően. Ehhez azonban sajnálatos módon az "kellett", hogy az emberek elképesztően nagy százaléka számára is nyilvánvalóvá, érezhetővé váljon a madarak hiánya.

A költési időszakban mi még máshogy segíthetjük a madarakat!

Magyarország összehasonlíthatatlanul jobb állapotban megőrzött, rendkívül gazdag madárvilágát nem az egyik végső eszközt jelentő nyári etetéssel, hanem a Madárbarát kert program alábbi, évszakonként megfelelően váltakozó eszközeivel és tevékenységeivel − köztük télen etetéssel is − segíthetjük:

Télvégi odúellenőrzéssel és karbantartással >>

Új odúk kihelyezésével >>

Mesterséges fecskefészkek kihelyezésével >>

Fecskepelenkák felszerelésével >>

Fecske sárgyűjtőhelyek létesítésével >>

Sarlósfecskeodúk kihelyezésével >>

Partfalak felújításával >>

Gólyakosár-kihelyezéssel >>

Kapcsolódó oldalak

• Mesterséges madárodúk a környezeti nevelésben és a turizmusfejlesztésben >>
•  
• Etetők és itatók a környezeti nevelésben és a turizmusfejlesztésben >>
•  
• Fecskék a környezeti nevelésben és turizmusfejlesztésben >>
•  
• Madárbarát mintakert tanösvények >>
•  
• Letölthető anyagok >>
•  
• Fotózzunk - videózzunk! - ötletek >>
•  

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a

kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk

figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

Orbán Zoltán