Beporzó rovarok

A családokban élő, köztudottan agresszív telepes méhek és darazsak mellett a csoport mintegy 90%-át magányosan élő fajok alkotják. Ezek a néhány milliméterestől a poszméh méretig előforduló, szelíd, nem támadékony rovarok partfalak, fák, talaj lyukaiba falazzák utódaikat. Jelenlétük nagyon fontos a lakott területeken is, mivel faj- és méretgazdagságuk alapvető fontosságú a változatos virágméretű növényfajok beporzásában, amit a házi méhek egymagukban nem tudnak elvégezni. 

Az Európában élő mintegy kétezer beporzórovar-faj többsége a méhek, ezen belül is a magányosan élő fajok közül kerül ki. Ezek a nem támadékony, bölcsőkamráikat partfalakba, talajba, korhadó fába mélyítő állatok nélkülözhetetlenek a vadon élő és a termesztett kultúrnövények beporzásában, amit a házi méhek egyedül nem képesek elvégezni.

Míg a házi méhek akár több tízezres kolóniáinak termetes faodvakra - még inkább az ember által biztosított kaptárakra - van szüksége, a magányos fajok ujjnyinál nem vastagabb lyukak védelmére bízzák utódaikat. Ezekbe a szűk járatokba a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak elsősorban megbénított hernyókat halmoznak fel, erre petéznek, majd a bölcsőket sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a felhalmozott táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, végül a kikelő kifejlett rovar kirágja magát a sárdugón, és megkezdi néhány hetes felnőtt életét.

 

Mi az a méhecskehotel?

A magányosan élő méhek és darazsak általunk készített mesterséges bölcsői, amiben szaporodni tudnak.

Méhecskehotel minden 2–10 mm átmérőjű, legalább néhány cm hosszúságú, cső alakú anyag (pl. nád-, órás olasznád- és bambusznádszál-darabok), tárgy (pl. egyes régi téglatípusok), illetve bármely olyan anyag (építési gerendamaradékba és tűzifa kugli), amibe ilyen lyukak fúrhatók.





És ha már rászánjuk magunkat bölcsőfuratok készítésére, érdemes ezekből a lehető

legtöbbet a felületbe mélyíteni. Ebben a 13 cm átmérőjű tűzifa kugliban

197 db (2, 4, 8 mm-es) furat van (Fotó: Orbán Zoltán)

 

 

 

 

 

Mi a különbség a méhecskehotel és a darázsgarázs között?

Gyakorlatilag semmi. Az eszköz a több mint tíz évvel ezelőtti bemutatásakor kapta a szándékosan figyelemfelhívó darázsgarázs nevet, mert magyar nyelven a méhgarázs kimondva könnyen érthető mélygarázsnak, ami felesleges félreértésekhez vezethetett volna. Időközben megszületett a méhecskehotel elnevezés, ami szakmailag azért pontosabb megnevezés, mert ezekbe főleg magányos méhek (ezen belül is az Osmia nembe tartozó kőműves méhek) képviselői költöznek be.

 

Mik azok a magányos méhek és darazsak?

A világon élő méh- és darázsfajok mintegy 90%-a nem családokban, hanem magányosan él, nem alkot népes, együttműködő kolóniákat. Az Európában élő mintegy kétezer beporzórovar-faj többsége a méhek, ezen belül is a magányosan élő fajok közül kerül ki. Ezek a nem támadékony, bölcsőkamráikat partfalakba, talajba, korhadó fába mélyítő állatok nélkülözhetetlenek a vadon élő és a termesztett kultúrnövények beporzásában, amit a házi méhek egyedül nem képesek elvégezni.

Míg a házi méhek akár több tízezres kolóniáinak termetes faodvakra – még inkább az ember által biztosított kaptárakra – van szüksége, a magányos fajok ujjnyinál nem vastagabb lyukak védelmére bízzák utódaikat. Ezekbe a szűk járatokba a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak elsősorban megbénított hernyókat halmoznak fel, erre petéznek, majd a bölcsőket sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a felhalmozott táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, végül a kikelő kifejlett rovar kirágja magát a sárdugón, és megkezdi néhány hetes felnőtt életét.

 



Jellegzetes megjelenésű magányosméh-faj méhecskehotel bejáratánál ...

 



... és természetvédelmi farakáson (Fotó: Orbán Zoltán)

 

Akit részletesebben érdekel a kőműves méhek élete, és a méhecskehotel, mint eszköz szerepe a védelmükben, elolvashat egy angol nyelvű tanulmányt itt >>

 

Mikor érdemes kihelyezni a méhecskehoteleket?

A méhecskehotelek többnyire bundás testű méh lakói a telet követően legkorábban aktívvá váló rovarok közé tartoznak. Az első példányok akár már a február végi enyhe, napsütéses napokon repülnek, virágokat és lakóbölcsőket keresnek. Ezért a méhecskehoteleket érdemes március elején kihelyezni. Ezt követően a méhecskehotelek forgalma április-májusban a legnagyobb, júniustól már jelentősen alábbhagy, de a nyár második felében is számíthatunk vendégekre.

 

Hova tehetünk ki a méhecskehoteleket?

Esőtől védett, keleti-délnyugati fekvésű ablakpárkányra, erkélyre, tornácra, eresz alá; erre a célra kialakított esővédő tető alá épület falára, óvoda- és iskolaudvarra, közterületre, mezőgazdasági területen szántók, ültetvények nem kezelt szegélyére, ahova legalább néhány órán keresztül odasüt a Nap, és ahol a beverő csapadéktól is védve van a méhecskehotel.

 

Miért fontosak?

Mert ők alkotják a beporzó rovarok legnépesebb csoportját, így - a közvélekedéssel ellentétben - ezt a munkát alapvetően nem a házi méhek, hanem Európában is mintegy kétezer más faj látja el. Bár ez nem verseny, de számunkra a magányos darazsak talán még fontosabbak, mivel a felnőtt egyedek nektárfogyasztók és így beporzók is, a lárvák számára viszont megbénított rovarokat, hernyókat, pókokat halmoznak fel - azaz a ma népszerű marketing megközelítés szerint "kettő az egyben" szolgáltatást nyújtanak nekünk.

 

Csípnek?

A legtöbb méh- és darázsfaj, így a magányos csoport tagjainak többsége is rendelkezik fullánkkal és méregkészülékkel. Ezért soha ne fogjunk meg méhet, darazsat (sőt lehetőleg semmilyen rovart, amit nem ismerünk), mert ilyenkor védekeznek.

 

Támadnak?

Nem! A családokban élő támadékony fajokkal, például a közismert házi méhekkel és a jellegzetes fekete-srága mintás darazsakkal szemben a magányosan élők még a lakóbölcsők közvetlen közelében sem foglalkoznak sem az emberrel, sem a társ- és háziállatokkal.

 

 

A támadékony fajok nem költöznek be a méhecskehotelbe?

Nem, ez soha nem történhet meg! A támadékony és fájdalmas szúrású, családokban élő darazsak és a házi méhek nem tudnak beköltözni ezekbe a szűk járatokba, mert itt egyszerűen nincs hely a lépek megépítésére, tehát a méhecskehotel nem vonzza oda ezeket!

 

Kell takarítani, évente cserélni a méhecskehoteleket?

Ez alapvetően nem szükséges, mivel a rovarok évről évre kitakarítják, tatarozzák a bölcsőjáratokat, ráadásul több száz vagy akár több ezer 2–10 mm-es furat kitakarítása technikailag is közel kivitelezhetetlen. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor óhatatlanul a pusztulását okozhatnánk a járatokban megbúvó, telelő rovaroknak, pókoknak.

 

Kell védeni a ragadozók ellen?

Előfordulhat, hogy - különösen az őszi és téli időszakban - harkályok (és esetleg cinegék, varjúfélék) visszajáró ragadozóként elkezdik feltölrni a sárdugóval lezárt bölcsőüregeket. Ilyenkor, vagy ezt megelőzendő olyan szekrényes, keretes-távtartós megoldást érdemes alkalmazni, ahol a méhecskehotelek bejárata előtt 15-20 cm-rel csibedrótfal (ennek a lyukmérete olyan, hogy azon a legtermetesebb rovarvendégek is át tudnak jutni) akadályozza meg a szárnyas (és szőrmés) ragadozók hozzáférését az üregekhez.

 

Kell szakértelem a méhecskehotelek elkészítéséhez?

Nem! Csak némi faanyag, 10, 8, 6, 4, és 2 mm vastag (ezek közül legtöbb lakója a 8-10 mm-es furatoknak van), fa vagy fém megmunkálására alkalmas fúrószár, valamint akkus vagy vezetékes elektromos fúrógép (esetleg különböző vastagságú nádszálak). Ha mindez a rendelkezésünkre áll, fél-egy óra alatt százas nagyságrendben készíthetünk méhecskehotel lakóbölcsőket!

 

A méhecskehotel (darázsgarázs) eszközcsoport

Az alábbiakban felvillantunk néhány példát a különböző mehecskehotelekről, ezek kihelyezési lehetőségeiről, majd bemutatjuk néhány alaptípus elkészítését is.



A kisebb méhecskehotelt könnyedén telepíthetjük virágos balkonláda közelébe

 



Ha a méhecskehoteleket természetvédelmi farakásba készítjük, ...

 



... a farakás mellé ültessünk virágzó bokrot vagy lágyszárúakat –  képen ezt a

környezetgazdagítást magnólia és zsálya adja

 



A méhecskehotel tetszetős kerti "bútor" is lehet, amit esőtől védő tetővel ...

 



... gyümölcsfák közé ...

 



... és sziklakertbe is telepíthetjük

 



A méhecskehotelek lakói nem agresszívek, ezért ezek az eszközök ...

 



... nyugodtan kihelyezhetők erkélyre, ...

 



.. épületfalra is. Ez a kép például az MME fővárosi, Költő utcai központi

irodájának bejáratánál készült, ahol jelenlétük annyira nem feltűnő,

hogy a vendégek többnyire észre sem veszik ezeket

(Fotók: Orbán Zoltán)

Méhecskehotelek készítése

Tűzifa kugliba

10-20 cm átmérőjű tűzifa kuglikba akár több tucatnyi költőüregből álló méhecskehotel készíthető, ha 2-4-6-8-10 mm átmérőjű fúrókkal sűrűn átlyuggatjuk fúrószár mélységű lyukakkal. Általában a rönkök hossztengelyével párhuzamosan, tehát a keresztvágási felületbe fúrunk, de állított rönk oldalába, sugárirányban is fúrhatunk.

 





A költőüregek kifúrásához ...

 





... az ilyen alapkészlet minden fúrószárát használhatjuk

(Fotók: Orbán Zoltán)

 

A vízszintes fúrás legfontosabb gyakorlati haszna (a kényelem mellett), hogy a furatforgács így lehullik, míg függőleges fúrásnál ez folyamatosan eltömi a már kifúrt lyukakat, melyek kitakarítása közel megduplázhatja a munkaidőt.

Szabadon álló méhecskehotelünknek érdemes lábakat is készíteni, amivel elkerülhető a fa aljának nedvesedése, korhadása.

 





Első lépésben fúrjunk egy-egy 10 mm átmérőjű  lyukat

a tűzifa kugli mindkét végéhez úgy, hogy a farönk

hossztengelyére merőleges lyukak tengelye

ferdén kifelé mutasson.

 





Ezt követően ujjnyi vastag ágból végjunk négy egyforma hosszú darabot, ... 

 





... ezek végeit faragjuk meg annyira, ...

 





... hogy enyhén szorulva belemenjenek a láb furataiba, ...

 





... és máris kész a mobil méhecskehotel (Fotók: Orbán zoltán).

 

A tűzifa kugliba készített méhecskehotelek könnyen mozgathatók, ezért ideálisak arra is, hogy az ablakpárkányon lévő virágláda mellé telepítsük ezeket. Így a nektárt gyűjtögető magányos méhek a méh legelő mellett a költőüregeket is megtalálhatják, nem is beszélve arról, hogy így mi is könnyebben megfigyelhetjük a méhecskehotelekbe jövő-menő állatokat.

 

Farakásba

A legkönnyebb dolgunk akkor van, ha a természetvédelmi farakásunkba szeretnénk méhecskehotelt készíteni. Ebben az esetben akár több száz lyukat is fúrhatunk a fenti módon a tűzifa rönkökbe, jó nagy telepet kialakítva.

 





Itt a munka is könnyebb, mert a rönkök már eleve a helyükön vannak és a

fúráshoz jól rögzítettek (Fotó: Orbán Zoltán).


 

Nádszövetből

Szorosan összecsavart, 10–20 cm vastag nádszövetből finomabb fogazatú fűrésszel (a vasfűrész is jó) vágjunk le egy 30–40 cm hosszú darabot, majd a két végén szorosan drótozzuk össze, végül egy megfelelő vastagságú dróttal, ágacskával vagy szeggel tágítsuk ki a nádszövet mindkét oldalán a nádszálak üregeit. A nádszövetből készült méhecskehotel zsinórral függesztve, vagy nyárs vastagságú villás ág lábra tűzve a virágágyásba is állítva is kihelyezhető.

 





Szorosan csavarjuk fel a nádszövetet, ...

 





... a törött nádvégeket fűrészeljük le, majd vágjuk le a kívánt méretet, ...

 





... az így kapott méhecskehotel mindkét oldalát szorosan drótozzuk össze, ...

 





... a nádszálak üregeit mindkét végen tisztítsuk ki

Bambusznádból

Hüvelykujj vastagságú bambusznádszálakat 30–40 cm-es darabokra vágva, majd ezeket kötegekbe kötve is méhecskehoteleket kapunk.

 





Bambusznádkötegből készült méhecskehotel (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Gerendahulladékba

Építkezés, felújítás során rengeteg olyan, egyébként eldobásra vagy eltüzelésre elpazarolt fagerenda-hulladék képződik, ami pedig ideális lenne méhecskehotelek készítésére, a biológiai sokféleség hatékony megőrzésére, visszahozására!

 





Ennyi gerendahulladékból százas nagyságrendben készíthetők méhecskehotelek,

több ezer lakóbölcsővel

 





A fenti képen látott hulladékanyag-halom kinyert négy gerendamaradék

 





Nem baj, ha a hulladék fa különböző hosszúságú, ha a fúrószárakat már legalább

néhány centiméter mélységbe be lehet ereszteni a fába, az is elegendő

 





A hosszabb darabok mindkét oldalába készíthetünk furatokat (10 és 2 mm között

2 milliméteres fúrószár-"ugrásokkal"), így gyakorlatilag két teljes értékű

méhecskehotelt kapunk, ha olyan helyre tesszük ki, ahol az

eszközt elölről és hátulról is meg tudják közelíteni

a rovarok

 





A munka lényegi része a furatok elkészítése akkumulátoros (a képen), vezetékes

vagy állványos fúróval

 





A lyukak többsége a 10 és 8 mm-es tartományba essen, a köztük lévő

hézagokat töltsük ki a vékonyabb furatokkal

 





Ne aggódjunk a látszólagos zsúfoltság miatt, a különböző fajhoz tartozó, eltérő méretű

rovarok gond nélkül elvannak egymás közelében, mivel mindegyikük csak a saját

bölcsőjáratával foglakozik (Fotók: Orbán Zoltán)

 





A kora tavaszi kihelyzést követően a rovarok nyár elejére jócskán belakták a fentiekben

elkészített, két település különböző helyszíneire kihelyezett gerendahulladék-

méhecskehoteleket, ezt Budapesten, egyí XVII. kerületi természetvédelmi

farakásban, 3 fotó, katt a képre, ...

 



 



 





... ezeket pedig Tolnán, egy tornác gerendázatán – 9 fotó, katt a képre

(Fotók: Orbán Zoltán)

 



 



 



 



 



 



 



 



 

Szekrényes méhecskehotel

A felhasznált anyagok túlnyomó többsége, még a díszítéshez használt szőlőtőkék is másra nem használható, maximum eltüzelésre való hulladékok voltak.

 





A szekrényváz elkészítése – 8 fotó, katt a képre; ha a képeknél a képfelirat alul

nem olvasható, a képernyőkép méretét Ctrl+Scroll-al csökkentsük

(Fotók: Orbán Zoltán)

 



 



 



 



 



 



 



 





A különböző anyagú méhecskehotelblokkok elkészítése – 20 fotó, katt a képre

(Fotók: Orbán Zoltán)

 



 



 



 



 



 



 



 



 



 



 



 



 



 



 



 



 



 



 



 





A keret feltöltése az elkészült fő méhecskehotelblokkokkal – 4 fotó, katt a képre

(Fotók: Orbán Zoltán)

 



 



 



 





A hézagok kitöltésére ideális nád méhecskehotelek elkészítése – 16 fotó, katt a képre

(Fotók: Orbán Zoltán)

 



 



 



 



 



 





 



 



 



 



 



 



 



 



 





Technikai értelemben elkészült a szekrényes méhecskehotel – 28 fotó, katt a képre

(Fotók: Orbán Zoltán)

 



 



 



 



 



 



 



 



 



 



 



 



 



 



 



 



 



 



 



 



 



 



 



 



 



 



 



 





Ha van kedvünk, anyagunk és időnk, szőlőtőkékkel így feldíszíthetjük a szekrényes

méhecskehotel vázát – 15 fotó, katt a képre; amennyiben a képeknél

(valószínűleg az álló formátumúaknál) a képfelirat alul nem

olvasható, a képernyőkép méretét Ctrl+Scroll-al

csökkentsük (Fotók: Orbán Zoltán)

 



 



 



 



 



 



 



 



 



 



 



 



 



 



 





Végül a válasz arra, hogy lehet megszámolni 3211 lyukat? Hát úgy, hogy a szekrényes

méhecskehotel három egységéről készült fotókon, a képfeldolgozó "Stamp tool"

eszközével az ember egyesével kitakarja a lyukakat, és közben számolja

ezeket a "pecséteket"  – 3 fotó, katt a képre  (Fotók: Orbán Zoltán)

 



 



 

A látvány-méhecskehotel

A hagyományos méhecskehotelek (darázsgarázsok) önmagukban is rendkívül érdekes természetvédelmi eszközök. Ha azonban azt is láthatóvá tesszük, hogy mi zajlik a fantasztikus kialakítású bölcsőkben, akkor még elképesztőbb dolgokat láthatunk - ehhez pedig csak néhány üveg kémcsőre van szükségünk!  

 





A látvány-méhecskehotelekről részletesen olvashat
itt >>

 

Akinek nincs kedve vagy lehetősége darázsgarázst készíteni, ezt beszerezheti az MME boltjában is.

 

Mással is segíthetjük még a beporzókat?

A szaporodóhely mellett természetesen a nektár és virágpor táplálékot jelentő virágos növények (gyümölcsfák, egy- és többnyári lágyszárúak, kúszónövények stb.) minél változatosabb jelenléte is fontos.

 

A madárbarát- és állatbarát kert növényeiről itt is olvashat a honlapunkon >>  

 

A lakosságnak és az önkormányzatoknak kiemelt felelőssége van abban, hogy Magyarországon megváltozzon a rendkívül korszerűtlenül és környezetpusztító módon zajló szúnyoggyérítés gyakorlata, és a kémiai hatóanyagok szinte kizárólagos túlsúlya helyet a (többek között) beporzórovar-barát biológiai védekezés. Részletek >>  

 

Környezeti nevelési lehetőségek

A méhecskehotelek és bogártanyák lakói nem zavartatják magukat az emberektől – és ők sem zavarnak minket –  ezért akár nagyítóval, akár az MME bolt által forgalmazott, az állatokat nem károsító rovarmegfigyelő eszközökkel a gyerekek és a felnőttek is közelről megismerkedhetnek az apró lények lenyűgöző világával. A rovarmegfigyelő eszközök mellett darázsgarázs (méhecskehotel) is vásárolható az MME boltban.

 

 





"Bogárnézők" az MME bolt kínálatából (Fotó: Orbán Zoltán).



 

 

Ideális makrofotó helyszínek!

A méhecskehotel és a bogártanya rovar lakói nem zavartatják magukat a költőüreg gondozása, befalazása, a régi sárdugó átrágása vagy a zsákmánykeresés közben, így néhány centiméter távolságból, akár nagyítóval is megfigyelhetjük, fotózhatjuk őket. Ha nyitott szemmel járunk, elképesztő dolgokat láthatunk a mikrovilágban is, például azt, amikor az ablak les elé bogártanya rönkre kihelyezett műanyag virágalátét madáritatót a cincérlárvák átrágtak, leeresztve belőle a vizet (részletek >>)!

 



 
Méhecskehotel magányos méh lakójának fotózása messzebbről ...  


 
 ... és közelebbről (Fotók: Orbán Zoltán).  

 





Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a

kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk

figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

 

 



 

 



-

 

 



 

 



-

 

Orbán Zoltán

 

 



Ne féljünk a tőrösdarazsaktól sem!

A cél természetesen nem az, hogy a cikket olvasva mostantól mindenki kedvelje a "bogarakat", hanem az, hogy az utca embere és a rovarirtással foglalkozó hivatásosok is megismerkedjenek ezzel az állatcsoporttal, és ne pusztítsák, ne pusztíttassák el a veszélyt nem jelentő tőrösdarazsakat.

 

A termetes tőrösdarazsak ártalmatlanok!

Ennek a rovarcsaládnak a tagjai nagy termetűek és látványos megjelenésűek, legnagyobb európai faja, az óriás tőrösdarázs egyben kontinensünk legnagyobb hártyásszárnyúja is.

 





Az óriás tőrösdarázs nősténye (a feje sárga, míg a hímeké kékesfekete) a legnagyobb

termetű európai hártyásszárnyú – 5 fotó, katt a képre
(fotók: Halmos Gergő), ...

 



 



 



 



 

 

 

 

 

Ezek a rovarok nem tévesztendők össze a családi közösségekben élő, a ház körül gyakori és valóban agresszív, jellegzetes fekete-sárga mintázatukkal jól elkülöníthető társas darazsakkal. A tőrösdarazsak is rendelkeznek fullánkkal, ezt azonban (hacsak nem fogjuk meg őket) nem ellenünk használják.

 

 





A sötétszárnyú tőrösdarázs a talajon mozogva a szárnyával rejti feltűnő potrohfoltjait, …

 

 





… amiket szárnyai hirtelen szétnyitásával például akkor villant elő figyelmeztetésként,

amikor egy potenciális ragadozó vagy az ember túl közel megy hozzá

(Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

Biológiai védelem a cserebogárpajorok ellen is

 

A tőrösdarazsak parazitoidok, a szaporodásukhoz, a peterakáshoz nagyobb termetű rovarok, elsősorban lemezescsápú bogarak lárváira van szükségük. Megjelenésükre ott számíthatunk, ahol a talajban, a pusztuló fában, a komposztban nagy, gyakran jelentős mennyiségben találnak cserebogárpajorokat, szarvasbogár-, orrszarvúbogár-, rózsabogárlárvát.

 

 



 

 

 

 

Elképesztő érzékeléssel derítik fel a talajban, fában megbúvó lárvákat, hogy a faanyagon keresztül, vagy magukat a talajba ásva a nagytermetű lárvát megszúrva speciális mérgükkel megbénítsák, majd belepetézzenek, a kikelő lárvájuk pedig belülről fogyasztja el a még élő pajort. A tőrösdarazsak éppen ezért nélkülözhetetlen elemei a kiskert, park, az ültetvény vegyszermentes, biológiai alapú rovarok elleni védelmének!

 

 

 

Van köztük védett is

 

Irtásuk nem csak jól felfogott érdekeink és ártalmatlanságuk miatt értelmetlen és önsorsrontó, de azért is, mert az óriás tőrösdarázs védett, természetvédelmi értéke 50.000 Ft. Elpusztításukkal éppen ezért akár több éves börtönbüntetést is kockáztat az elkövető. A tudatlanság és a hozzá nem értés sajnos egy éve, 2016 júniusában is számos ilyen állat pusztulását okozta a fővárosban, amikor egy rovarirtó tömegesen mérgezett le tőrösdarazsakat a Városligetben.

 

 

 

A természetvédelmi komposztáló erre is jó!

 

A kerttulajdonosoknak, gazdálkodóknak tehát elemi érdeke, az amatőr természetbúvároknak pedig érdekes élményt jelent, ha a közelükben a tőrösdarazsak is megtalálják az életfeltételeket. A sajnálatos módon feledésbe merülő, többfunkciós természetvédelmi komposztálók erre is megoldást kínálnak, mivel a korhadó növényi anyagokkal táplálkozó, a komposztálásban is nélkülözhetetlen nagytermetű lárvák egyben a tőrösdarazsakat is a közelünkbe vonzzák.

 

 

 

 

 

Ne féljünk tehát a májustól a nyár végéig tömegesen feltűnő tőrösdarazsaktól. Ha idegenkedünk a rovaroktól, nyugodtan menjünk tovább, de ha természetbúvárként olyan szerencsében van részünk, hogy láthatunk egy ilyen "rajzást", érdemes leülni a közelben, és megfigyelni ezeknek a fogyatkozó és érdekes óriásoknak az életét.

 

Amennyiben hasznosnak találta a cikket, kérjük, ossza meg ismerősei, barátai körében is, hogy közösen minél több ártalmatlan tőrösdarázson, és a tőlük indokolatlanul félő járókelőn segítsünk. Köszönjük!

 

 

 

"Bogárnézőket" is használhatunk a kertben

 

A Madárbarát kert gerinctelen lakóinak megfigyelését segítik az MME bolt által forgalmazott, az állatokat nem károsító természetbúvár eszközök is, amikkel gyerekek és felnőttek egyaránt közelről ismerkedhetnek meg az apró lények lenyűgöző világával.

 

 





"Bogárnézők" az MME bolt kínálatából (Fotó: Orbán Zoltán).

 

 

 

Mit tehetünk tőrösdarazsak törvénytelen elpusztítása esetén?

 

Ha védett élőlények (növények és állatok), illetve ezek élőhelyeinek pusztítását tapasztaljunk vagy fennáll ennek gyanúja, kockázata, ha veszélyeztetett fecskefészkekről vagy -telepekről szerzünk tudomást stb., eljáró hatóságként a megyei kormányhivatalhoz és a területileg illetékes nemzetipark-igazgatósághoz fordulhatunk az alábbiak szerint:

 

  1. Bizonyító fotók készítése a ma már szinte mindenkinél ott lévő okostelefonnal.
  2.  
  3. Néhány soros tájékoztató e-mail küldése a helyszín, időpont, cselekmény leírásával a megyei kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályának, ennek hiányában a hivatal központi címére.

    LEGGYORSABBAN ÚGY TALÁLJUK MEG A MEGYEI ILLETÉKES FŐOSZTÁLYT, HA A GOOGLE KERESŐBEN KERESÜNK RÁ A VÁROS ÉS A FŐOSZTÁLY NEVE SZERINT. PÉLDÁUL: BUDAPEST+KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI FŐOSZTÁLY.

    A bejelentést másolatként érdemes a területileg illetékes nemzetipark-igazgatóság címére is eljuttatni.

    A bejelentés megérkezéséről, majd a vizsgálat eredményéről a hatóság válasz e-maileket küld.
  4.  
  5. Amennyiben ilyen megerősítő visszajelzést nem kapunk vagy bármilyen okból azt gyanítjuk, hogy a bejelentésünk nem jut, nem jutott célba, továbbá ha a bejelentésünkre érkezett elutasító határozattal nem értünk egyet, csúcsszervéként a Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályához fordulhatunk a fent leírt módon.
  6.  
  7. Ha gyors, szinte azonnali intézkedés szükséges, akkor az írásos bejelentés előtt vagy azzal párhuzamosan hívjuk telefonon a területileg illetékes nemzetipark-igazgatóságot, és az őrszolgálatnak jelezve a problémát kérjük a segítségüket.
  8.  

Ez a követendő eljárás bármely természetkárosítás észlelése, illetve ennek belátható veszélye, például költési időszakban végzett fa- és bokroskivágás, partifecske és gyurgyalag partfal megsemmisítés, fehérgólya-fészek leszakadása vagy megrongálása, madarak áramütése (különösen tömeges előfordulás), védett tőrösdarazsak elpusztítása stb. esetén is!

 

Ilyen esetekben a bejelentést azért nem tudja az MME megtenni, mert ha nem mi vagyunk a szemtanúk, akkor a hatóság munkáját sem tudjuk adatokkal, információkkal segíteni. Azaz, ha csak közvetítők lennénk, akkor ez a hivatalos vizsgálat lefolytatását, a szükséges intézkedések megtételét, az eredeti cél elérését is ellehetetlenítené. Ezért is hangsúlyozzuk annak fontosságát, hogy a hatósági bejelentést – a fentiekben részletezett módon – a problémát közvetlenül megtapasztaló szemtanú tegye meg. Köszönjük!

 

 





Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a

kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk

figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

 

 



 

 



-

 

 



 

 



-

 

 

 

Orbán Zoltán

 



 

Odúkihelyezés

A mesterséges odúk egyik legnagyobb előnye, hogy ezek a madarak nagyfokú alkalmazkodóképességének köszönhetően nemcsak fákon, hanem szinte bárhol alkalmazhatóak.



Mikor helyezzük ki az odúkat?

Az új odúk telepítésének legjobb időszaka a szeptember-november. Ennek fő oka, hogy az odúkat a madarak nemcsak a költési, de a telelési időszakban is használják éjszakázásra. Természetesen odút kihelyezni soha nincs késő, akár nyár közepén is érdemes erre időt szánni, mert az énekesmadarak évente akár háromszor is költhetnek.

Merre nézzen az odú?

Általános javaslat, hogy az odúk röpnyílása lehetőleg ne észak felé nézzen, mert ezeknél nagyobb esély van a beázásra, ami a hideg széllel együtt hátrányosan befolyásolja az odúk mikroklímáját, különösen télen, amikor a cinegék előszeretettel éjszakáznak akár csoportosan is ezekben.

Kihelyezési magasság és rögzítés

A hagyományos, kerek röpnyílású „A-B” és „D” odúk esetében a kihelyezési magasság általában 2–8 m között van (lásd a táblázatot), de több faj beköltözik alig méteres, mellmagasságban lévő odúkba is. Ezek az odúk függesztettek, drót és szükség esetén kampó segítségével faágra, ágcsonkra akasztva telepítendők. Az odúnak nem kell feltétlenül a fatörzsnek támaszkodnia, azok megfelelően erős ágakra is függeszthetők, a lengő mozgás a madarakat nem zavarja.

A félig nyitott előoldalú „C” odúk esetében a minimum kihelyezési magasság 0,5 m is lehet (lásd a táblázatot). Lakott területeken, ahol sok a macska, ezeket kiegészítő védelem nélkül elsősorban az eresz magasában szoktuk alkalmazni, a kisragadozók benyúlását megakadályozó drót és tüskés ág előtét alkalmazásával azonban térd- és mellmagasságba, bokrokba, sövényekbe is telepíthetők (erről később még lesz szó).

 





"C" odú hagyományos elhelyezése eresz alatt (Fotó: Orbán Zoltán).

 

A nagy méretű és nehezebb „D” odúk (különösen tömeges kihelyezés esetén) biztonságosan és időtakarékosan már nem mindig helyezhetők ki szegelés nélkül. Amennyiben ezt a megoldást kell alkalmaznunk, fontos, hogy vegyük figyelembe a fa növekedésével járó feszítő erőt, ami már egy-két év alatt is kiszakíthatja a szegeket, az odú leesését okozva. Ezt úgy kerülhetjük el, ha az odúhoz csavarozott léc előfúrt lyukain keresztül a 3-4 szeget csak félig, kétharmadig ütjük be. A kiálló szegrészt a növekedő fatörzs 4-6 év alatt húzza csak át a deszkán, így az odú leesése késleltethető.

A táblázatban ismertetett alaptípusok mellett számos egyéb mesterséges odú, és a madarak megtelepítését segítő eszköz, megoldás létezik. Ezekről tájékozódhat odú honlapunkon és az MME bolt weboldalán.

Egyesével és csoportosan is

Az azonos típusú mesterséges odúkat hagyományosan egyesével, egymástól 15-20 m távolságra szoktuk kihelyezni. Ez alól létezik kivétel: a több "B" típusú lakókamrát tartalmazó veréblakótelep-odú, illetve a mesterségesodú-fa. Utóbbi esetében egyetlen nagy méretű fára, egymás alá, mellé és fölé több, akár 4-6 "B", "D"/seregély és "D"/búbosbankaodút (vagy szalakóta-, füleskuvikodút) akaszthatunk. Ezzel a megoldással a természetes harkályfák, a fakopáncsok által sűrűn kilyuggatott nagyméretű fák kínálta természetes, sűrű fészkelőhelykínálatot tudjuk utánozni.

 



Az ilyen harkályfák néhány méteres szakaszán akár 5-10 db különböző méretű odú is várja a verebeket, cinegéket, seregélyeket, denevéreket és méheket, melyek meglehetős békességben képesek egymás közelében elfoglalni ezeket (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Az ilyen odúfákkal különösen a lakott területek "odúínséges" környezetében tudunk nagyobb fajgazdagságot és egyedsűrűséget elérni, ami különösen jó madármegfigyelési, fotózási és videózási, valamint környezeti nevelési és turizmusfejlesztési lehetőséget is jelent.

Sövény- és bokorodú megoldások

A lakosság legkedveltebb madarai közé tartozó ökörszem és vörösbegy ősztől kora tavaszig gyakori vendége a lakott területeknek, az etetőknek és itatóknak, költési időszakban viszont alig vagy egyáltalán nem találkozhatunk velük. Ennek egyik fő oka, hogy ez a két, talajon vagy talajközelben fészkelő madár a gondozott parkokban, kertekben nem talál olyan kellően nagy kiterjedésű, a tövüknél is széles és sűrű bokrosokat, ahol biztonságban építhetné meg fészkét.

 

Pedig a macskák és a szárnyas ragadozók jelentette veszély a fiatalok kirepülését követően jelentősen csökken, mivel a bujkáló életmódot folytató vörösbegy és ökörszem fészket elhagyó fiókái számára a fészkelésre egyébként nem alkalmas bokrok már kellő védelmet nyújthatnak. Ezért ha valahogy meg tudnánk oldani, hogy a fészkek biztonságban legyenek, akkor jó eséllyel a jelenleginél nagyobb számban költhetnének ezek a madarak is a közelünkben – újabb megfigyelési élményekkel gazdagítva életünket. Szerencsére ehhez rendelkezésünkre áll egy olyan mesterségesodú-típus, ami térd- és derékmagasság közé kihelyezve, némi kiegészítéssel ennek a két fajnak a költését is segítheti. 



A felnyírt, nem kellően széles bokrok, bokrosok nem alkalmasak a madarak, különösen
a talajközelben költő fajok fészeképítésére (Fotó: Orbán Zoltán).



Megoldások „C” odú talajközeli alkalmazásához

A Madárbarát kert program résztvevőit is segítő MME web boltban beszerezhető hagyományos, fatetős "C" odú (elsősorban eresz alatti kihelyezéshez)  és időjárásállóbb fémburkolattal borkolt tetejű „C” odú nem a harkályok által készített természetes odúkat utánozza, hanem a szikla- és partfalak, korhadt törzsek esőtől védett üregeit. Ezért ezen az eszközön nem szűk, kerek röpnyílás található, hanem előlapjának felső fele teljes egészében nyitott. Lakott területeken eddig ezt az odút – éppen védtelensége miatt – szinte kizárólag az épületek eresze alá, magasra kihelyezve használtuk, elsősorban házi rozsdafarkú megtelepítésére.



"C" odú Madárbarát panel erkélyén (Fotó: Orbán Zoltán).

Talajközeli alkalmazás esetében a dolog lényege az, hogy az odú félig nyitott előlapját valamilyen módon megvédjük a ragadozóktól úgy, hogy közben ne gátoljuk a vörösbegyek és ökörszemek mozgását, illetve megtartsuk a mesterséges fészkelőhely számukra fontos nyitottságát. A feladat csak első pillantásra tűnik lehetetlennek – a megoldás valójában roppant egyszerű, és ráadásul legalább kétféle módszer között is választhatunk.

Az odúkat elvileg tüskés, tövises növényzetbe is kitehetjük, ilyenkor nincs szükség az alábbiakban leírtakra, de akinek már volt dolga ilyen cserjével, az tudja, hogy ezekről egy-egy ágat levágni sem egyszerű, nemhogy az ágak sűrűjébe karnyi mélységbe nyúlva hosszasan matatni. Ezért jobb, ha „békésebb” bokrot választunk és az alábbi megoldások valamelyikét alkalmazzuk.

 

Rögzített kihelyezés

Az első, az odúk ellenőrzését és takarítását kevésbé támogató (ezért kevéssé ajánlott) módszer olyan bokrokban, sövényekben alkalmazható, ahol az odú a cserje belsejébe helyezhető ki úgy, hogy a sűrű ágak a bejárati oldalt is legalább jó arasznyi mélységben takarják.

 





A rögzített "C" bokorodú kihelyezésének lépései 9 fotón - katt a képre

(Fotók: Orbán Zoltán).

 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 

 

Önhordó megoldás

 

Figyelembe véve, hogy a mesterséges odúknál fontos szempont az ellenőrizhetőség és a takaríthatóság is (a fészkeket minden költés után, de legkésőbb ősszel érdemes eltávolítani), kicsit munkásabb, de jobb megoldást jelent, ha a „C” odú elejére készítünk egy ragadozóktól védő előtétet.        

 

 





Az előtét elkészítésének lépéseit mutatja be a következő 17 fázisfotó - katt a képre

(Fotók: Orbán Zoltán).

 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 

 

A sövény- és bokorodú „technológia” nagyszerűsége abban rejlik, hogy bár a kihelyezési magasság csak 0,6–1,5 m körül van, a függőlegesen álló vékony, de erős ágak sűrűje a sérüléssel fenyegető ágvilla-rengeteggel a legügyesebb ragadozók kedvét is elveszi a fészkelőhely megközelítésétől. Ha pedig ezt mégis megpróbálnák, a védelem második vonalát jelentő tövisek és drótháló biztosan útjukat állja.

 

 





Az így kiegészített ökörszem- és vörösbegyodú előnye, hogy nem csak bokrok mélyére,

de keskenyebb sövényekbe, falra futtatott kúszónövényzetbe, természetvédelmi

farakásba
, és akár ablakodúként is kihelyezhető. Ezeket a lehetőségeket

mutatjuk be 19 fotón - katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 

 

„B” odút is

 

Ha nincs fa a közelben vagy csak sűríteni szeretnénk kertünk odúkészletét, a bokrokba és sövényekbe nyugodtan kihelyezhetünk „B” odúkat is. Ezeket a „C” odúknál magasabbra, inkább mell- és fejmagasságba tegyük ki, így jó eséllyel számíthatunk széncingék és verebek beköltözésére. Természetesen a „B” odúkat nem kell háló vagy töviseság-előtéttel védenünk, elég, ha az odú tetejét a hagyományos kihelyezésnél megszokott módon az odú testéhez drótozzuk.

 

 





A "B" odúk sövénybe és bokorba helyezésére mutatunk néhány példát.

13 fotó - katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).


 

 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 



 

 

 

Mikor érdemes kihelyezni?

 

Mivel itt a bokrok, sövények kefesűrű ágrengetegében kell dolgoznunk, a láthatóság érdekében érdemes megvárni a lombhullást és a tél elejére ütemezni a kihelyezést. Így a madaraknak is bőven van ideje felfedezni a potenciális fészkelőhelyeket, ami növeli az odúfoglalás valószínűségét. Fontos, hogy jól jegyezzük meg, hova tettük ki a „C” és "B" bokorodúkat, mert rügyfakadást követően a megújuló levélfal észrevehetetlenné teszi ezeket.

 

Odúk falon, kerítésen, oszlopokon, egyéb építményeken

A lakott területek változatos tájolású és magasságú falainak réseibe előszeretettel költözik be több odúköltő faj, ezért semmi különös nincs abban, ha a számukra megfelelő odúkat és költőládákat − a legkisebb "A"-tól a "D" típusú seregély- és macskabagolyodún át a vörös vércse, kuvik és gyöngybagoly költőládáig − építményekre telepítjük.

 





A leggyakrabban, legszélesebb körben alkalmazott, legtöbb madárfajt

vendégül látó "B" típusú odúkat szinte bárhova kihelyezhetjük

(Fotó: Orbán Zoltán).

 

A fal mindig kéznél van

Az odúk falra telepíthetősége a Madárbarát kert program minden tevékenységi területén, de különösen az új építésű lakóparkokban,  a Madárbarát panel és a Madárbarát munkahely esetében alapvető fontosságú, mert ennek, valamint az itatónak és a téli etetőnek is  köszönhetően akár a tizedik emeletre is követhetnek bennünket a madarak.

 

 





Az odútartó kampót a csupasz falra is felszerelhetjük, de a vadszőlővel,

egyéb kúszónövénnyel...

 

 





... befuttatott épületen a falfúrást is megspórolhatjuk.

 

 





Madárbarát panel alig 1 m²-es erkélye molnárfecske műfészkekkel

és "B" típusú odúval (Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

Kerítésből sosincs hiány

 

Az épületek mellett a kerítések is jó alternatív kihelyezési pontok lehetnek, főleg a "B", de akár a "D" odúk számára is, különösen ott, ahol ezek bokrok, sövények közelében húzódnak.

 



 


 


 


 
A kerítések óriási előnye, hogy az odúk itt könnyedén

kihelyezhetőek, ellenőrizhetőek
.
 

 





Ha nem akarjuk megfúrni a falat, az odúkat a tornácok és erkélyek korlátjára

is akaszthatjuk (Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

A széncinegékről köztudott, hogy "lehetetlen" helyekre képesek fészkelni, és kimondottan lelkesednek a levélszekrények iránt. Ha egy pár beköltözik a postaládába, akkor azt hetekig nem lehet rendeltetésszerűen használni, a madárbarát lakók ilyenkor egy második levelesládát helyeznek ki. Pedig a problémát egy "B" odúval is orvosolni lehet. Ezt közvetlenül a "megszállt" láda mellé kell akasztani, és a fiókás fészket ide áttelepíteni (ennek puha anyaga óvatosan, a fészekcsésze összenyomása nélkül az odú aljának alakjára formázható). Ha az etetni érkező szülők hallják a fiókák hangját az arasznyi távolságra lévő új helyről − az odúból −, akkor gond nélkül átszoknak ide.

 

 





Az ilyen hálós kivitelezésű kerítésen a védett, belső oldalra

elhelyezett odú bejárata befelé (a képen) és kifelé

is nézhet.

 

Oszlopok, rudak, lugasok, egyebek

Az odúköltők jelenlétét akkor sem kell nélkülöznünk, ha a közelben nincs sem fa, sem nagyobb bokor, sem épületfal vagy kerítés. Ha odúkihelyezési lehetőségeket keresve jól körülnézünk a kertben, számos ilyen helyet találhatunk.

 





"B" odú háztáji veteményesben ...





... paradicsomkaróra (balra), és rózsalugas fém tartóoszlopára

kihelyezve (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Az egyik ilyen potenciális helyszín a veteményeskert (fent és balra), ahol egyes növények (például a paradicsom vagy a bab) karós megtámasztást igényelnek. Bár ezek ideiglenes helyek, a szokásoshoz képest kicsit korábbi kihelyezésükkel akár mindkét költésben (április−június és június−július) ki tudunk tenni ezekre egy-egy odút.

Általában minden udvarban, kertben vannak ilyen-olyan célt szolgáló, legalább embermagasságú stabil pontok (mint a fenti jobb oldali képen a rózsalugas oszlopa), ahova szintén kitehetünk odúkat.

 





Csőprofilon egyszerűen rögzíthető az odú egy Y alakú ágdarab segítségével

(Fotó: Orbán Zoltán).

Külterületeken is

Idősebb fák hiányában az odúk hordozására szánt oszlopok rendkívül jól alkalmazhatóak külterületeken: gyepeken, szántók kaszálatlan szegélyterületein, ültetvényekben, nádasokban, tóparti szegélyélőhelyeken is.











Mezei verebek számára csoportosan telepített "B" típusú madárodúk 

fátlan tóparti környezetben, Angliában, ahol a faj majdnem

teljesen kipusztult (
részletek >>).

 





"D" típusú szalakótaodú villanypásztor-kerítés magasított oszlopára

kihelyezve Apaj fátlan vidékén.









Odútartó oszlopokkal és magasított lugaskarókkal bogyós ültetvények

szegélyélőhelyein és belső területein is telepíthetőek odúköltő fajok.

 





Oszloplábazaton álló bagoly költőláda tóparti növénytársulásban, Angliában

(Fotók: Orbán Zoltán).

Odútelepítés fiatal faültetvényben

Természetes körülmények között odúkat csak idősebb, kellően vastag törzsű és ágú fákban tudnak a harkályok készíteni. A könnyű mesterséges deszkaodúk óriási természetvédelmi előnye és agrár-biovédekezési haszna, hogy a csemetéket támasztó karókra kihelyezve ezekkel friss telepítésű, ujjnyi vastag fákból álló ültetvényekben is megtelepíthetőek az odúköltő fajok.

 





"B" típusú mesterséges madárodú fiatal faültetvényben. Itt főleg ezeknek a

kisebb odúknak az alkalmazása lehet eredményes, de ezek a "karók"

elég erősek ahhoz hogy megtartsák a nagyobb D odúkat is

(Fotók: Orbán Zoltán).

 

Az alap B odútípus mellett érdemes próbálkozni "D" típusú seregélyodúkkal is, mert ez a faj is meglepően jól tolerálja az alacsony fészkelőhely-magasságot és előszeretettel költözik akár derék- vagy mellmagasságban lévő mesterséges odúba.

 





Ez az évek óta lakott seregélyodú alig mellmagasságban

működik ezen a fiatal nyárfán (Fotó: Orbán Zoltán).

 

A fiatal telepítések általában nagyobb kiterjedésűek, ami lehetővé teszi az odúk tömeges, telepszerű alkalmazását: 15–20 méterenként egy-egy "B" odút, egymástól 30–40 m-re pedig egy-egy "D" típusú seregélyodút is kitehetünk.

 





A Madárbarát kertbe természetesen ültethetünk

olyan idősebb facsemetéket is, ...

 





... melyek már magukban is elbírnak egy-egy odút

(Fotók: Orbán Zoltán).

Odú az ablakban

A Madárbarát kert program madaraiban és egyéb élőlényeiben az a közös, hogy ezeket az ember közelségéhez önként alkalmazkodó állatokat többnyire sokkal könnyebben és közelebbről figyelhetjük meg, mint a vadonban. A madárvédelmi és más fajvédelmi eszközök (például az itató, etető, porfürdődarázsgarázs, feketerigó-fészektálca) megfelelő elhelyezésével ez az élmény anélkül fokozható, hogy az állatoknak problémát jelentene. Ebbe a körbe a "B" típusú, illetve az MME által kifejlesztett üveg oldal- vagy hátfalú ablakodúk is bevonhatóak.

 

 





Üveg hát- és oldalfalú "B" típusú ablakodúk (Fotó: Orbán Zoltán).

 

 

 

Mielőtt bármit tennénk!

 

Természetvédelmi tevékenységként a Madárbarát kert program elsődleges célja is a körülöttünk élő, a civilizációs hatásoktól különböző mértékben veszélyeztetett madarak, emlősök, ízeltlábúak, hüllők és kétéltűek életének segítése. Az elsősorban lakott területeken megvalósuló programnak − éppen az állatok közelről történő megfigyelhetősége miatt − legalább ilyen fontos élményszerző, szemléletformáló, környezetpedagógiai szerepe is van. Eközben azonban mindig tartsuk szem előtt, hogy mi csak vendégek vagyunk az eszközeinket használó állatoknál, tehát legyünk tekintettel az érzékenységükre!

 

Ez a körültekintés leginkább a költési időszakban fontos, hiszen ilyenkor a madarak jobban igénylik a zavartalan körülményeket. Szerencsénkre az urbanizálódott fajok maguktól is produkálnak olyan különleges fészkeléseket, melyek alapján bátran belevághatunk a költési viselkedés megfigyelésébe.

 

 





A balkáni gerle a leggyakoribb települési "extrém" fészkelő.

Sok madár éveken keresztül vissza-visszajár ugyanabba

a balkonládába költeni, ahol a fészek életének minden

mozzanata szinte centiméterekről figyelhető meg

az ablakon keresztül (Fotó: Erdődi Erzsébet).

 

 





A fővárosban egyre gyakoribb, hogy a tőkés récék épületeken,

akár erkélyeken fészkelnek
(Fotó: Orbán Zoltán).

 

 





Erdei fülesbagoly fészekalj emeleti balkonládában

(Fotó: Monoki Ákos).

 

 

 

 

Alapelv, hogy a madarak jóval érzékenyebbek a zavarásra a költés korai, tojásrakási és kotlási periódusában, míg a fiókaetetési időszakban szó szerint méterekre jönnek-mennek az embertől. Ez a jelenség a városiasodott példányoknál is érvényesül, de jelentősen kisebb mértékben.

 

A gyakorlat nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy a mesterséges odúkban lévő tojásos fészkeket ritkábban ellenőrizzük, heti egy-két ilyen − például környezeti nevelési − alkalom  a madarakat nem zavarja, a fiókákat ugyanakkor akár naponta-kétnaponta is megnézhetjük (lehetőleg az etetések közti szünetben, amikor a szülők nem tartózkodnak a közelben), ha ez nem tart tovább egy-két percnél. Nem mellékesen éppen a szülők tojásos és fiókás fészekaljak iránti hűsége teszi lehetővé a különböző mentési akciók sikerét, szükség esetén például a fészkek áthelyezését a harkályok által megrongált mesterséges odúból egy újba.

 

 





A Madárbarát kertben a körülöttünk, velünk élő madarak (széncinege)

gyorsan megtanulják, hogy nem bántjuk őket, ezért általánosnak

számít, hogy odúellenőrzéskor a bizalmas kotló madár

a fészkén marad (Fotó: Orbán Zoltán).

 

 

 

Fontos tanács, hogy az ágak között (és még inkább a talajon) épült fészkeket − mivel ezek jóval védtelenebbek a ragadozókkal szemben az odúk mélyén megbúvóknál − lehetőleg egyáltalán ne nézegessük vagy csak ritkán ellenőrizzük, mert minden egyes ilyen alkalom nagyban segíti az élelmes ragadozók dolgát.

 

 

 





... amihez ablakra futtatott kúszónövényzetre van

szükség, amit azonban nagyon esetlegesen foglalnak

el a madarak (Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

A mesterséges odúkkal már-már mérnöki pontossággal tervezhetően megtelepíthető odúköltő fajoknak (elsősorban a széncinegének, a mezei és a házi verébnek, seregélynek) köszönhetően többféle lehetőség is kínálkozik nemcsak az odúk, de akár a fészkek életének megfigyelésére is. 

 

Hagyományos odú az ablakban

A hagyományos odúkat (elsősorban a leggyakrabban használt "B" típusúakat) nem csak az épülettől távolabb, hanem akár az ablakkeretre is függeszthetjük. Figyelembe véve a költési időszak első felének nagyobb zavarásérzékenységét, az odúfoglalás sikere úgy is növelhető, ha az odút az ablak melletti falszakaszra akasztjuk ki, aztán az etetési időszakban − úgyis csak ilyenkor van megfigyelési élményt kínáló mozgás az odúknál  − az ablakban jó előre előkészített helyre tesszük át.   





Ilyen kis távolságú odúáthelyezés nem zavarja meg a madarakat, melyek, mintha

mi sem történt volna, gond nélkül élik tovább az életüket, etetik

tovább a fiókáikat.

 





Az odú közelébe
kihelyezett fészekanyag (a képen kutyaszőr)

a fészeképítés mellett a fészkek tatarozását, hideg időben

a tojások betakarását is segíti, így még vonzóbbá

tehető a madarak számára az ablakodú
.

 





Az odút úgy érdemes elhelyezni, hogy jól rálássunk a bejárati nyílásra.

 





A legjobb megoldás az, ha az odú belső oldala teljesen ráfekszik a falra

(vagy akár az üvegre), és egy beülőággal is megkönnyítjük a

madarak dolgát.

 





Beülőág csavaros rögzítése az odú oldalfalán.

 





Ablakhoz kihelyezett odúban költő széncinege ...

 





... eleséget hoz a fiókáknak (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Ezeket az odúkat a hagyományos módon, leakasztva lehet ellenőrizni, illetve a fészkeket a költés után eltávolítani (részletek >>).

 

Üveg hát- vagy oldalfalú ablakodúk

Azok számára, akik kellő türelemmel, idővel (és nem utolsó sorban felelősségérzettel) rendelkezve szeretnék megfigyelni, hogy mi történik az odúk belsejében, a Madárbarát kert program keretében kidolgoztuk az üveg betekintőoldalú odúcsaládot.







Az új látványodúcsalád három tagjának más-más oldala betekintőüveg.

 





Ezek közös tulajdonsága, hogy átlátszó oldalukkal közvetlenül

a befelé nyíló ablak elé ...

 





... rögzítve figyelemmel kísérhetjük a fészkek életét is. 







Természetesen a takaríthatóság érdekében az üveg hát- és oldalfalú

ablakodúk teteje is nyitható ...

 





... és ebben az állapotában az üveg hátfal takarítás

céljából felfelé csúsztatva kivehető
.

 





Ha valaki azt szeretné, hogy az odú betekintőoldala puhábban simuljon az ablakhoz,

vékony szivacsot lehet rögzíteni rá (ez nem része az odúk alapfelszereltségének!).

Erre egy megoldás, ha a napozáshoz, túrázáshoz használt Polifoam végéből

levágunk egy 2 cm széles csíkot, majd ezt hosszában félbevágjuk, és a

deszkára ragasztjuk (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Ezeket az odúkat a barkácsboltokban beszerezhető L alakú rögzítőelemekkel fogassuk fel a kerethez úgy, hogy az teljesen nekisimuljon az ablaküveg felületének.

 





Első lépésben fektessük fel az odút az üveges oldalával az ablakra, majd

jelöljük be a rögzítőelemek csavarhelyeit az odúra és az ablakkeretre.

 





Ezt követően fogassuk fel a fém tartókat, ...

 





... majd csavarozzuk fel kiszemelt helyére.

 





Ez a megoldás azért optimális befelé nyíló ablakok esetében, mert

így az ablakot az odú mozgatása, zavarása nélkül ...

 





... tovább tudjuk használni szellőztetésre, a virágok locsolásakor,

illetve gond nélkül takaríthatjuk is.

 





Erre az odútípusra is érdemes beülőágat tenni (Fotók: Orbán Zoltán).

 

A kihelyezést követően el kell döntenünk, hogy gondoskodunk-e a fészeküreg kezdeti takarásáról (elsősorban a fészeképítési és a kotlási időszakban), vagy e nélkül próbálkozunk. Elméletileg az előbbi verziót gyorsabban és nagyobb valószínűséggel foglalják el a madarak, de ez nagyban függ az odús ablak elhelyezkedésétől (a lakás vagy a munkahely mennyire forgalmas pontján van), és az odúfoglaló madárpártól. Ismerve a leggyakoribb odúköltő széncinegék elképesztő fészekhely-választási szokásait (levélszekrény, csőkorlát, virágváza, demizson stb.), nagy a valószínűsége, hogy nyugalmas ablakokban bárminemű takarás nélkül is beköltöznek a madarak.

 





Üveg hátfalú ablakodú egy befelé nyíló ablak alsó sarkába kihelyezve, és ...









... ennek az odúnak kétféle megoldású: kartonpapíros és függönyös takarása.








Ha az ablakodút szúnyogháló elé tesszük, akkor ez

elegendő takarást biztosíthat a madár számára.

 





Széncinege fészek üveg hátfalú ablakodúban.

 





Elvileg az üveg betekintőoldalú odúknál is alkalmazható lenne a fotóleseknél

bevált, egy oldalról átlátható (vagy fóliázott) üveg. Mivel azonban ezek

sötétítenek is, nagyon lecsökkentenék az amúgy is félhomályos

odúbelső megfigyelését (Fotók: Orbán Zoltán).

 

A madarak megfigyelése

Az odúlakó madárcsalád életének megfigyelése a rendkívül mozgalmas fiókaetetési időszak 10–14 napja alatt nyújt semmivel össze nem hasonlítható élményt, mert ilyenkor a szülők szinte percenként érkeznek újabb és újabb eleségszállítmányokkal.

 





Az odúban üldögélő fiókák tátogva várják ...

 





... az eleséggel érkező szülőket.

 





Az üvegoldalú ablakodúk lehetővé teszik, hogy láthassuk,

amint a szülők a táplálék átadása után a csőrükkel

átveszik a szó szerint fejtetőre álló fiókák

kloákájából előbukkanó ...

 





... ürülékcsomót, amit higiéniai okokból elszállítva ...

 





... az odútól távolabb pottyantanak el (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Akármennyire "szelídek" is a települési madarak, az ablakodúk megfigyelésekor érdemes betartani néhány szabályt, illetve alkalmazni néhány egyszerű fogást:

Odúk és fészkek

Madaraink egy része odúköltő, azaz idősebb fák törzsében és ágaiban természetes módón képződő, vagy harkályok vájta odúkban költ. A településeken és a mezőgazdasági területeken egyaránt jelentkező természetvédelmi probléma, hogy az idősebb, odúképződésre, odúkészítésre alkalmas vastagságú fák állománya alacsony, csökken vagy már teljesen el is tűnt.

Vízimadarak segélykiáltása

Mi lesz a vizes élőhelyek madaraival?

Az idei évben Egyesületünk munkájában kiemelt figyelmet kapnak a vizes élőhelyek és azok madarai. A vízhez kötött fajok állománycsökkenése egyre aggasztóbb méreteket ölt, melynek oka az élőhelyek átalakulása és eltűnése.

 

Vízimadarak - Nagy goda

Az alföldi táj látványához szorosan kötődő szikes tavak egykor burjánzó élővilága lassan a múlté lesz. Kiszáradásuk egyre nagyobb méreteket ölt, a helytelen vízgazdálkodás és az egyre hosszabb csapadékmentes, aszályos időszakok sürgős lépéseket követelnek. A vízmegtartás fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni.

A másik fő problémát az ipari-, építési- és turisztikai beruházások jelentik, melyek nagytavaink partjainak lebetonozásával, nádasainak kiirtásával és a vizek szennyezésével jár. A vizes élőhelyek ökoszisztémája így már nem képes ellátni feladatát, regenerálódni, pusztulásukat meg kell akadályozni.

A gazdasági érdekeket az élővilág védelmével összhangban lehet csak érvényesíteni, hiszen a természet csodálatos megújuló ereje is véges.

Nedves rétek, szikes tavak, mocsarak, tópartok madarai

Három jellegzetes fajt mutatunk be, melyek életmódja sok más fajhoz hasonlóan természetes vizeinkhez kötődik, és számuk drasztikus mértékben csökken.

A nagy goda karcsú, kecses partimadarunk, hosszú távú vonuló. A mocsaras, nedves, zsombékos rétek jelentik élőhelyét, ezen területek lecsapolása és feltörése költőhelyeinek elvesztését okozza. Rendszerint négy tojásból álló fészekaljat nevel, első sorban rovarokkal, férgekkel, csigákkal és egyéb gerinctelenekkel táplálkozik. Hazai állománya jelenleg 60-80 pár körül mozog, mely megfelelő vízviszonyok mellett újra a többszöröse is lehetne.

A bíbic nedves rétek, szikes területek, vizes szántók gyakori fészkelő madara. Könnyen felismerhető bóbitájáról és kerekded szárnyáról, valamint jellegzetes jajgató, „bé-bic” kiáltásáról. Az egyik leghosszabb ideig hazánkban tartózkodó, gyakran seregélyekkel együtt vonuló madarunk, akár februártól novemberig is találkozhatunk vele. Főleg rovarokkal, pókokkal, férgekkel, puhatestűekkel táplálkozik. Száma a nedves élőhelyek eltűnése és a mezőgazdasági nagygép- és vegyszerhasználat hatására rohamosan csökken.

A piroslábú cankó egyetlen cankófajunk, melynek fészkelőhelyét a szikes- és mocsárrétek jelentik. Az élőhelyek lecsapolása, kiszáradása és túllegeltetése is csökkenti állományát. Rovarokkal, apró rákokkal és rovarokkal táplálkozik. A mediterrán térségben telel, akár már júliusban útra kelhet hazánkból. A vízvisszatartás és a madárbarát kaszálási gyakorlat elterjedése segítheti számának növelését.

Mit tesz a vizes élőhelyek megóvásáért az MME?

  • Földön fészkelő fajok ragadozók elleni új védelmi módszerének tesztelése
  • Az MME Vízimadárvédelmi Szakosztálya által végzett állományfelmérések és védelmi javaslatok kidolgozása
  • Az élővilág és a mezőgazdaság számára egyaránt létfontosságú vízmegtartási módok terjesztése
  • A legeltetés és a kaszálás madárbarát módszereinek kidolgozása és megismertetése
  • Lakossági ismeretterjesztés, figyelemfelhívás a fenntartható vízfelhasználásra

Támogassa Ön is a vízimadarak védelmét!

  • 2.000 forinttal hozzájárulhat a lakosság tájékoztatásához
  • 5.000 forinttal hozzájárulhat az agrárgazdálkodókkal való együttműködéshez, vizes élőhelyvédelmi tevékenységeinkhez
  • 10.000 forinttal hozzájárulhat az egyedi fészekvédelem eszközeinek beszerzéséhez (fészekkosarak és vadkamerák)

Kérjük, adja meg az alábbi adatokat!

Támogató jogállása

  

A madárvédelem céges támogatása

Ha egyetért az MME célkitűzéseivel, támogassa munkánkat! 
Támogatóink, adományozóink és önkénteseink hozzájárulása elengedhetetlen ahhoz, hogy a biológiai sokféleség megőrzésében, a madarak és élőhelyeik megóvásában hatékonyan tudjunk részt vállalni és tevékenyen közreműködni.

Támogassa a madárvédelmet!
  • Jelenlegi Adomány
  • Személyes adatok
  • Összesítés

Adomány rendszeressége

Adomány összege

Adomány összege
Ft

Fizetési mód

Adományával segíthet!

Minden felajánlott összeg számít, amit egy jobb világ reményében fektetünk be az emberek, a madarak és a természet számára.
Hozzájárulásával részesévé válik egy olyan közösségnek, akik a madarak és a természet védelmével foglalkoznak és valódi segítséget nyújtanak.

 

Amennyiben egy Ön számára kedves témában adományozna, nézze meg aktuális kampányainkat! 

Téli madáretetés

Télen nem minden madarunk vonul melegebb tájakra, számos faj itthon marad, ráadásul a tőlünk északabbra fekvő, mostohább téli klímájú területek madarai számára sok esetben Magyarország jelenti a telelőterületet. Ezek a madarak az evolúciós alkalmazkodásnak köszönhetően (melynek egyik fontos elemét éppen a madárvonulás jelenti) természetesen emberi segítség, etetés nélkül képesek túlélni a telet, azonban 

  • a madarak látványa, közeli megfigyelhetősége rendkívüli élményt jelent gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, ami egyben a természeti környezet megóvására ösztönöz bennünket;
  • a madarak jelenléte biológiai védekezést jelent az általuk az etetőhely közelében összeszedett gyommagvaknak, rovar- és kisrágcsáló-kártevőknek köszönhetően.

Az énekesmadár-etetésen tehát mindkét fél, ember és madár egyaránt nyer, de csak akkor, ha ezt jókor és jól tesszük! Ebben segít ez az oldal és a kapcsolódó aloldalak.