Társadalmi Kapcsolatok Osztály

Egy-egy ilyen telep fontos látványossága, környezettudatosságunk hírvivője lehet a Madárbarát óvodában, Madárbarát iskolában, Madárbarát munkahelyen, nem is beszélve arról, hogy milyen érdekes vonzerő lehet a madárbarát településfejlesztés ökoturisztikai programjában. Azokon a közösségi helyszíneken pedig, ahol az épületeken fecske távoltartási eszközöket kellet alkalmazni, a fecskék számára a mesterséges telepekkel lehet a költőhelyet pótolni. 

A fecskepelenka

Ez a madárvédelmi, higiéniai jellegű kiegészítő eszköz egy fészkenként legalább 30x20 cm körüli fa, fém vagy műanyag lap, amit közvetlenül a fészek alá szerelünk fel. A fecskepelenka felfogja az etető madarak és a fiókák ürülékét, így a fészek alatti terület tiszta marad. A fecskepelenkáról akár a költési időszakban szükség szerint többször is, de ősszel mindenképpen távolítsuk el a száraz, felhalmozódott ürüléket. Ha nagyon muszáj, a fecskepelenka aktív fészkek alá is felfúrható, felszegelhető, a néhány perces zavarás szinte bizonyosan nem zavarja a madarakat. Ilyen esetben figyeljünk arra, hogy ne tojásos állapotában zajongjunk a fészeknél, várjuk meg a fiókák kikelését, mert a fiókás fészkeket már nem hagyják ott a madarak.

A fészekalap

Milyen fecskének?

A fecske fészekalapok helyes felszereléséhez ismernünk kell a két sárfészket építő fecskefajunk viselkedését. A molnárfecskefészkek zártak, tetejüket a plafon vagy egy másik fészek adja és a madarak egy kis bebúvónyíláson át jutnak a fészekbe.

A molnárfecskefészkek (ez a telep Tiszavasváriban épült) zártak, ..

... a madarak egy kis bebúvónyíláson át közlekednek (Fotók: Orbán Zoltán).

 

A füsti fecskék fészkei ezzel szemben nyitottak, ezért ezek a madarak sokkal szabadabbak a fészekelőhely-választásban (és kedvelik az épületek belső tereit is), de számukra is fontos, hogy a fészkeiket esőtől védett helyre építhessék.  

Tipikus füsti fecske fészeklőhelynek számítanak a különböző ...

... csövek ...

... és a fénycső armatúra.

Kevésbé kötött fészkelőhely-választása miatt olyan különleges helyeken

is képes azonban fészekt építeni, mint egy rendezvénysátor ...

... fém váza ...

... vagy egy nyitva hagyott ...

... ajtó egy lakás belsejében (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Fészekalap-típusok és alkalmazásuk

A fészekalapok készítésénél és kihelyezésénél tudnunk kell, hogy milyen fecske fajt szeretnénk ezekkel segíteni, illetve azt is, hogy hova szeretnénk ezeket felszerelni. A füsti fecske inkább a vidéki, falusi, tanyasi környezet fészkelő madara, mert életmódja erősen kötődik az állattartáshoz. A molnárfecske ezzel szemben inkább emberkövető, a leginkább városiasodott fecskénk, a nagyvárosok panelházaiba is ez a madár költözik be. 

Ha a tető nélküli fészekalapot teljesen fel tudjuk tolni a tető síkjáig,

mindkét faj költését segítheti.

Amennyiben a tető nélküli fészekalap ilyen módon szerelhető fel,

csak a  füsti fecskék számára alkalmas fészeképítőhely.

Ha molnárfecskékre számíthatunk, alkalmazzunk tetővel ...

... rendelkező fészekalapot, amit természetesen ...

... a füsti fecskék is tudnak használni.

Füsti fecskés környezetben elegendő tető nélküli fészekalapot használni

(Fotók: Orbán Zoltán).

 

Fészekalapok elkészítése

Az előző fejezetben látott, kétfészkes drót fészekalapok deszkaigénye:

• alaplap 30-40 cm (hosszúság) x 15-20 cm (szélesség);
• fészek tetőlap-deszka 30-40 cm x 15-17 cm;
• fecskepelenka deszkalapja 40-50 cm x 20 cm.

Fecske fészekalap-típusok kihelyezés előtt, felszerelt fecskepelenkával

(Fotó: Orbán Zoltán).

 

Tető nélküli változat

A deszkalapra szegelt fészekalapok előnye, hogy falfúrás nélkül, sokkal egyszerűbben és könnyebben szeggel is felfogathatjuk rá a drótot, nem is beszélve arról, hogy erre egyben az ürülékfelfogó fecskepelenkát is felcsavarozhatjuk. Amennyiben a tető és a fal találkozása sima, a drótot vagy a falapot a tető síkjáig toljuk fel, így a molnár- és a füsti fecskék is tudják használni. A fa fészekalapokat lehetőleg ne átmenő csavarokkal fogassuk fel, mert ha ráépülnek a fészkek, rendkívüli helyzetben (beázás, felújítás) nem tudjuk eltávolítani. Ezért jobb, ha bármikor szabadon hozzáférhető fém rögzítő füleket szerelünk a deszkalapok két oldalára vagy aljára. Természetesen a fázisfotókon bemutatotthoz képest más eszközök és technikai megoldások is alkalmazhatók!

A háló feszessége jobban szavatolható, ha a felszegelés előtt a deszka

alaplap széleire fogatuk fel. ...

... Ezt követően a drótot sok helyen szegeljük le, ...

... ez fogja tartani a fészkek súlyát. ...

... A fecskepelenka felfogatásához, ...

.. használhatunk szeget vagy csavart, de a kérdést megoldhatjuk barkácsboltokban

kapható 'L' és sarok kötőelemekkel is (a képeken), melyek közül az utóbi

a fészekalap falra rögzítését segíti (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Tetővel ellátott változat

Gyakran előfordul, hogy tető és a fal találkozásánál szegőléc húzódik, ezért a fészekalap és a tető között rés marad, ami csak a nyitott fészket építő füsti fecskék számára megfelelő. Amennyiben ilyen helyen zárt, bebúvó nyílással ellátott fészket építő molnárfecskéket szeretnénk megtelepíteni, a fészekalap tetejére szereljünk 15 cm-es vízszintes tetőt. Ezzel a megoldással a tetőig nem emelhető fészekalapok mindkét faj költése számára megfelelővé tehetők.

A tetővel rendelkező fészekalap ugyan úgy készül, mint a tető nélküli, ...

... annyi különbséggel, hogy a tető felszereléséhez két plusz szegre, csavarra

vagy 'L'' kötőelemre (a képeken) van szükségünk (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Telep változat

A fészekalapok méretben és alkalmazhatóságban is különleges változatát képezik az esővédő tetővel és lábazattal ellátott mesterséges telepek (elsősorban molnárfecskék számára), melyekről részletesen olvashat itt >>.

 Oszlop lábazatra kihelyezett mesterséges molnáfefecsketelep műfészkekkel

(Fotó: Orbán Zoltán).

 

Mikor érdemes kihelyezni?

A fecskék évente kétszer költenek: az első április-májusban, a második június-júliusban kezdődik, de a szezon egészen szeptember-októberig is elhúzódhat. Ehhez igazodva a március végéig kihelyezett műfészkekben, fészekalapokon, mesterséges telepekben a legvalószínűbb a költés.

 

Telepítsünk sárgyűjtőhelyet is!

Ne felejtsük el, hogy sok helyen, különösen városi környezetben, a sár hiánya is korlátozhatja a fecskék megtelepedését, mert a madarak nem találnak fészeképítő anyagot. Ezért a mesterséges telepet érdemes egyszerűen kialakítható sárgyűjtőhelyek létesítésével együtt használni! 

Tetővel ellátott fészekalap és párkányra helyezett tálcás sárgyűjtő

együttes alkalmazása (Fotó: Orbán Zoltán). 

 

Fecskevédelmi eszközök beszerzése

Az MME boltjában fecske műfészkek is beszerezhetők itt >>

Védjük együtt a fecskéket!

Ha veszélyeztetett fecskefészkekről vagy -telepekről szerzünk tudomást, védett élőlények (növények és állatok), illetve ezek élőhelyeinek pusztítását tapasztaljunk vagy fennáll ennek gyanúja, kockázata stb., eljáró hatóságként a megyei kormányhivatalhoz és a területileg illetékes nemzetipark-igazgatósághoz fordulhatunk az alábbiak szerint:

1. Bizonyító fotók készítése a ma már szinte mindenkinél ott lévő okostelefonnal.
2. Néhány soros tájékoztató e-mail küldése a helyszín, időpont, cselekmény leírásával a megyei kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályának, ennek hiányában a hivatal központi címére.
   LEGGYORSABBAN ÚGY TALÁLJUK MEG A MEGYEI ILLETÉKES FŐOSZTÁLYT, HA A GOOGLE KERESŐBEN KERESÜNK RÁ A VÁROS ÉS A FŐOSZTÁLY NEVE SZERINT. PÉLDÁUL: BUDAPEST+KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI FŐOSZTÁLY.
   
   A bejelentést másolatként érdemes a területileg illetékes nemzetipark-igazgatóság címére is eljuttatni.
   
   A bejelentés megérkezéséről, majd a vizsgálat eredményéről a hatóság válasz e-maileket küld.
3. Amennyiben ilyen megerősítő visszajelzést nem kapunk vagy bármilyen okból azt gyanítjuk, hogy a bejelentésünk nem jut, nem jutott célba, továbbá ha a bejelentésünkre érkezett elutasító határozattal nem értünk egyet, csúcsszervéként a Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályához fordulhatunk a fent leírt módon.
4. Ha gyors, szinte azonnali intézkedés szükséges, akkor az írásos bejelentés előtt vagy azzal párhuzamosan hívjuk telefonon a területileg illetékes nemzetipark-igazgatóságot, és az őrszolgálatnak jelezve a problémát kérjük a segítségüket.

Ez a követendő eljárás bármely természetkárosítás észlelése, illetve ennek belátható veszélye, például költési időszakban végzett fa- és bokroskivágás, épületfelújítás, partifecske és gyurgyalag partfal megsemmisítés, fehérgólya-fészek leszakadása, madarak áramütése (különösen tömeges előfordulás), védett tőrösdarazsak elpusztítása stb. esetén is!

Ilyen esetekben a bejelentést azért nem tudja az MME megtenni, mert ha nem mi vagyunk a szemtanúk, akkor a hatóság munkáját sem tudjuk adatokkal, információkkal segíteni. Azaz, ha csak közvetítők lennénk, akkor ez a hivatalos vizsgálat lefolytatását, a szükséges intézkedések megtételét, az eredeti cél elérését is ellehetetlenítené. Ezért is hangsúlyozzuk annak fontosságát, hogy a hatósági bejelentést – a fentiekben részletezett módon – a problémát közvetlenül megtapasztaló szemtanú tegye meg. Köszönjük!

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a

kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk

figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

 

Orbán Zoltán

 

Az állomány fele már kipusztult

A hazai fecskeállomány 2000-2010 között összeomlott, az ezredforduló első évtizedének végére az állománycsökkenés meghaladta a 60%-ot. A tendencia sajnos nem fordult meg, viszont közben nagyot változott a világ.

A 2010-es évek végére jelentősen felerősödött a klímaváltozás, melynek egyik következményeként szinte évről-évre újabb és újabb mezőgazdasági kártevő rovarok és betegségeket terjesztő szúnyogfajok érkeznek Magyarországra. Éppen ezért az olyan rovarevők szerepe, mint amilyenek a fecskék (tovább a denevérek) is, jelentősen felértékelődik, hiszen ők biológia úton, plusz környezetterhelés nélkül csökkentik a rovarok számát. Hiányukban ezt agrárkemikáliákkal és rosszul végrehajott szúnyogirtással végezzük el, ami súlyosan környezetszennyező és természetkárosító.

Éppen ezért jól felfogott érdekünk, hogy a megmaradt fecskeállomány megőrzése mellett műfészkek kihelyezésével is tegyünk számuk gyarapodásához.

 

Sárfészket építő fecskéink

Ahhoz, hogy megfelelő műfészekkel tudjuk őket segíteni, ismernünk kell két sárfészket építő fecskénk egymástól részben eltérő költési viselkedését.

 

a molnárfecske		a füsti fecske
- zárt fészket épít egészen a tető síkjáig    feltolva, kis bejárati nyílással;		- nyitott fészket épít, a tető síkjától        távolabb, attól akár méterekkel is lejjebb;
- elsősorban épületek eresze alatt,    ablak-, erkély- és tornácbeugróban;		- elsősorban istállók belsejébe (de eresz        alatt is);
- egyes fészket is épít, de ha teheti,    több száz, több ezer egymásra épülő    fészekből álló, zsúfolt kolóniát alkot;		- egyes fészket is épít, de ha teheti, laza        csoportban költ, fészkei általában        nem érintkeznek egymással;
- a nagyvárosokba, a lakótelepekre is    követet bennünket;		- erősen kötődik az állattatáshoz, a falusias        környezethez.

(Fotók: Orbán Zoltán)

 

2017-ben előkerült egy harmadik sárfészket építő faj, a vörhenyes fecske is Magyarországon. Az, hogy ez a madár tartósan megtelepszik-e hazánkban, még a jövő zenéje, és pillanatnyilag nem szorul külön segítségre.

Fontos gyakorlati tapasztalatok!

A 2010-es fecskevédelmi év óta eltelt időszak lakossági tapasztalatai azt mutatják, hogy:

• ha egy-két fészket teszünk ki ott, ahol évek óta nincs fecske, akkor a fészekfoglalás esélye szinte nulla;
• ha egy-két fészket teszünk ki ott, ahol van istállózott állat, akkor a foglalás esélye magas;
• ha lakott fészek mellé teszünk ki műfészkeket, akkor a foglalás esélye a legmagasabb;
• ha jószág és fecske hiányában, de tömegesen (minimum 15-20, max. akár több száz) teszünk ki műfészkeket, akkor a foglalás esélye (néhány év távlatában) szintén igen magas.

Ezért azt javasoljuk, hogy mesterséges molnár- és füstifecskefészkeket:

• egyesével vagy kis számban elsősorban lakott istállók közelébe vagy lakott fecskefészek mellé, kisebb-nagyobb működő fészektelepek bővítésére helyezzük ki; ebben az esetben a területen mozgó fecskék látványa odavonzza a fajtársakat, így nagyobb az esélye annak, hogy a műfészkekbe is beköltöznek a madarak;
• tömegesen kihelyezve (minimum néhány tucatnyit, de akár több százat is)  ott is nagyon magas a madarak beköltözésének esélye, ahol nincs lakott istálló, illetve fecskék sem költöttek évek óta;
• a fecskék műfészkekbe költözését, visszatelepülését segítheti, ha a közelben sárgyűjtőhelyet is létesítünk, mert fészeképítőanyag hiányában a sár csillogása vonzza a madarakat;
• ha pedig egyszer már beköltöztek a fecskék, akkor számíthatunk arra, hogy a madarak évről évre visszatérnek.

 

A műfészkek

A műfecskefészkek a madarak által sárból készített fészkek hasonló alakú és méretű, különböző anyagokból készült utánzatai, melyek a természetes fészkekhez hasonlóan tartós és biztonságos fészkelőhelyet kínálnak a fecskéknek.

 

Az MME 2019 év elején megújított műfészke molnárfecskék – 2 fotó, katt a képre ...

 

 

.. és füsti fecskék számára, melyek az MME web boltjában szerezhetők be itt >>

 

Műfészkeket bárki egyszerűen és olcsón készíthet otthoni körülmények között is,

amiről részletesen írunk itt >>

(Fotók: Orbán Zoltán)

 

Kihelyezés

A lényeg, hogy a műfészkeket ugyan oda és ugyan úgy kell kihelyeznünk, ahova a madarak építenék természetes fészkeiket - azaz esőtől védett helyre. Jelentős különbség van azonban a két sárfészket építő fecskefaj fészkének elhelyezkedése között!

 

A zárt fészket építő molnárfecskék műfészkeit mindig fel kell tolnunk a tető síkjáig,

a madarak számára a be- és kirepülést a kis röpnyílás biztosítja

(Fotó: Orbán Zoltán)

 

A fecskékre, különösen a molnárfecskékre jellemző, hogy – néhány fészekből álló kolóniától a sok ezres telepekig – lehetőleg társasan költenek.

 

 

 

Ezt kihasználva a műfészkeket is érdemes tömegesen, telepesen kihelyezni.

 

Molnárfecskefészkek fészekköznyi távolságot hagyva, ...

 

... illetve szorosan egymás mellé kihelyezve (Fotók: Orbán Zoltán)

 

Füstifecske-műfészkek telepesen kihelyezve Sormáson (Zala megye), ...

 

... ahol molnárfecskék költenek a falazással "befejezett" fészkekben

(Fotók: Darázsi Zsolt).

 

 

 

A molnárfecskék számára készíthetünk lábazaton álló kétlábú, ...

 

 

 

A mesterséges füstifecskefészek elhelyezése könnyebb, mert nem igényel közvetlen

fedettséget, ezért esőtől védett helyre szinte bárhova felszerelhető

(Fotók: Orbán Zoltán)

 

 

 

Panel- és irodaházakon is alkalmazhatóak

 

Különösen a városlakó molnárfecskére jellemző (a füsti fecske inkább a tanyasi és falusi környezetet, az istállók közelségét kedveli), hogy ablak- és erkélybeugrókba, akár a sokadik emelet magasságába építi fészkeit, ezért a műfészkeket nyugodtan alkalmazzuk panel- és irodaházakon is.

 

 

Mesterséges molnárfecskefészket (középen fent) Madárbarát panelben

és a Madárbarát munkahelyen is használhatunk

(Fotó: Orbán Zoltán)

 

 

 

Milyen irányba nézzenek a fészkek?

 

Az épület külsejére kihelyezett műfészkeknél törekedjünk a keleti és déli irány közötti tájolásra.

 

 

 

Kiegészítés fecskepelenkával

 

Természetes vagy mesterséges fecskefészkekről legyen is szó, mindkét típusra jellemző az ürülékpotyogás. Ezért ahol ez problémát jelentene, a műfészkek alá is érdemes fecskepelenkát kihelyezni.

 

 

 

Be kell-e festeni?

 

A műfészkeket érdemes a természetes fészkekhez hasonlóra színezni. Ehhez földből (ezt legjobb egy vakondtúrásból gyűjteni) és tapétaragasztós vízből készítsünk tejföl sűrűségű sarat, majd keskeny ecsettel alaposan parcsmagoljuk be ezzel a műfészkek külső felületét.

 

 

 

Mikor érdemes kihelyezni a műfészkeket?

 

A fecskék évente kétszer költenek: az első költés április-májusban, a második június-júliusban kezdődik. Ehhez igazodva a kora tavasztól a nyár közepéig kihelyezett fészkekben, telepekben még az évben lehet költés, de az sem probléma, ha valaki csak ősszel vagy télen tudja telepíteni az eszközöket, mert ezeket a következő költési szezontól már birtokba tudják venni a madarak.

 

 

 

Telepítsünk sárgyűjtőhelyet is!

 

Ne felejtsük el, hogy sok helyen, különösen városi környezetben, a sár hiánya is korlátozhatja a fecskék megtelepedését, mert a madarak nem találnak fészeképítő anyagot. Ezért a műfészkeket, a mesterséges telepet érdemes egyszerűen kialakítható sárgyűjtőhelyek létesítésével együtt használni. Az itt gyűjtött fészekanyaggal a madarak gyakran kiegészítik a műfészkeket is (a molnárfecske például felfalazza a nyitott füsti fecske műfészkeket), illetve a műfészkek mellé természetes sárfészkeket is építenek.

 

Tálcás sárgyűjtőhely fecskék számára (Fotó: Orbán Zoltán).

 

 

 

Fecskevédelmi eszközök beszerzése

 

Az MME boltjában fecske műfészkek is beszerezhetők itt >>

 

Védjük együtt a fecskéket!

Ha veszélyeztetett fecskefészkekről vagy -telepekről szerzünk tudomást, védett élőlények (növények és állatok), illetve ezek élőhelyeinek pusztítását tapasztaljunk vagy fennáll ennek gyanúja, kockázata stb., eljáró hatóságként a megyei kormányhivatalhoz és a területileg illetékes nemzetipark-igazgatósághoz fordulhatunk az alábbiak szerint:

1. Bizonyító fotók készítése a ma már szinte mindenkinél ott lévő okostelefonnal.
2. • Néhány soros tájékoztató e-mail küldése a helyszín, időpont, cselekmény leírásával a megyei kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályának, ennek hiányában a hivatal központi címére.
     
     LEGGYORSABBAN ÚGY TALÁLJUK MEG A MEGYEI ILLETÉKES FŐOSZTÁLYT, HA A GOOGLE KERESŐBEN KERESÜNK RÁ A VÁROS ÉS A FŐOSZTÁLY NEVE SZERINT. PÉLDÁUL: BUDAPEST+KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI FŐOSZTÁLY.
     
     A bejelentést másolatként érdemes a területileg illetékes nemzetipark-igazgatóság címére is eljuttatni.
     
     A bejelentés megérkezéséről, majd a vizsgálat eredményéről a hatóság válasz e-maileket küld.
   •  
   • Amennyiben ilyen megerősítő visszajelzést nem kapunk vagy bármilyen okból azt gyanítjuk, hogy a bejelentésünk nem jut, nem jutott célba, továbbá ha a bejelentésünkre érkezett elutasító határozattal nem értünk egyet, csúcsszervéként a Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályához fordulhatunk a fent leírt módon.
   •  
   • Ha gyors, szinte azonnali intézkedés szükséges, akkor az írásos bejelentés előtt vagy azzal párhuzamosan hívjuk telefonon a területileg illetékes nemzetipark-igazgatóságot, és az őrszolgálatnak jelezve a problémát kérjük a segítségüket.
   •  

Ez a követendő eljárás bármely természetkárosítás észlelése, illetve ennek belátható veszélye, például költési időszakban végzett fa- és bokroskivágás, épületfelújítás, partifecske és gyurgyalag partfal megsemmisítés, fehérgólya-fészek leszakadása, madarak áramütése (különösen tömeges előfordulás), védett tőrösdarazsak elpusztítása stb. esetén is!

 

Ilyen esetekben a bejelentést azért nem tudja az MME megtenni, mert ha nem mi vagyunk a szemtanúk, akkor a hatóság munkáját sem tudjuk adatokkal, információkkal segíteni. Azaz, ha csak közvetítők lennénk, akkor ez a hivatalos vizsgálat lefolytatását, a szükséges intézkedések megtételét, az eredeti cél elérését is ellehetetlenítené. Ezért is hangsúlyozzuk annak fontosságát, hogy a hatósági bejelentést – a fentiekben részletezett módon – a problémát közvetlenül megtapasztaló szemtanú tegye meg. Köszönjük!

 

 

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a

kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk

figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Önt is várja a Madárbarát kert program!

 

A Madárbarát kert program a különböző lakó- és munkahelyi környezethez alkalmazkodó madárvédelmi módszertani gyűjtemény. A programban való részvételhez nincs szükség különösebb madártani ismeretre, jártasságra, a regisztrációt követően megküldött Madárbarát Kert Kalendárium és a honlap minden szükséges információt tartalmaz. A különböző madárvédelmi eszközök és téli madáreleség pedig a kertészeti és barkácsüzletek mellett az MME boltjában is beszerezhető.

 

A Madárbarát kert program alprogramjainak külön elismerő táblája van, a képen a Madárbarát kerté és a Madárbarát panelé látható. Nagyításhoz katt a képekre (Fotók: Orbán Zoltán)

 

 

A Madárbarát kert programnak 2019-ben már több mint 7.000 regisztrált tagja van országszerte, köztük ezernél is több óvoda és iskola. Legyen Ön is "hivatásos" madárbarát kertész, üdvözöljük a Madárbarát kert programban!

 

 

 

Az MME támogatása

 

Kérjük, ne felejtse, hogy az MME tagság mellett többféle támogatással és a személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásával is segítheti egyesületünk munkáját. Köszönjük!

 

Orbán Zoltán

 

 

A sárgyűjtőhelyek nem csak a fecskék, de a környék más állatai számára is fontos ivó- és fürdőhelyek, ezért ezek eltűnése a települési állatvilág egésze számára kedvezőtlen.

A kiszáradó pocsolyák legutolsó "nedvességmorzsáit" is hasznosítják az állatok, ...

... itt (a főváros XVII. kerületében) például a méhecskehotelek (darázsgarázsok)

magányosméh-lakói gyűjtik a még nyomokban nedves földet, ...

... hogy ezzel falazzák be lakókamráik bejáratát.

Kardoslepke sárból szívogat (Fotó: Orbán Zoltán)

 

Nincs azonban még egy olyan állatcsoportunk, mint a fecskéké, amit olyan negatívan érintene a sárgyűjtőhelyek felszámolódása, mivel számukra ez nem csak az új fészkek építését lehetetleníti el, de a sérült fészkek javítását és a telepek tatarozását is veszélyezteti.

 

A fecskepelenka

Ez a madárvédelmi, higiéniai jellegű kiegészítő eszköz egy fészkenként legalább 30x20 cm körüli fa, fém vagy műanyag lap, amit közvetlenül a fészek alá szerelünk fel. A fecskepelenka felfogja az etető madarak és a fiókák ürülékét, így a fészek alatti terület tiszta marad. A fecskepelenkáról akár a költési időszakban szükség szerint többször is, de ősszel mindenképpen távolítsuk el a száraz, felhalmozódott ürüléket. Ha nagyon muszáj, a fecskepelenka aktív fészkek alá is felfúrható, felszegelhető, a néhány perces zavarás szinte bizonyosan nem zavarja a madarakat. Ilyen esetben figyeljünk arra, hogy ne tojásos állapotában zajongjunk a fészeknél, várjuk meg a fiókák kikelését, mert a fiókás fészkeket már nem hagyják ott a madarak.

A fecskepelenka szinte bármilyen ...

... környezetben ...

... felszerelhető, ...

... és Madarász suli program keretében is elkészíthető, egyszerű eszköz. A képen magyaralmási iskolások szegelnek össze fecskepelenkákat (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Fecskepelenka az MME boltban vásárolható is! A fecskevédelmi eszközök vásárlásával az emberek nem csak a fecskéken segítenek. Úgy szerveztük meg természetbarát boltunk működését, hogy a madárvédelmi eszközök, madaras játékok és ajándéktárgyak jelentős részét csökkent munkaképességű polgártársainkat alkalmazó céggel gyártatjuk. A mintegy 30 fős üzem dolgozói a termékeiket megvásároló Madárbarát kert program résztvevőknek és a szimpatizánsoknak köszönhetően már évek óta biztos munkahellyel rendelkeznek, sőt, a bolt forgalmának növekedésével akár új munkatársak felvételére is lehetőség nyílhat akár már a közeljövőben.

Védjük együtt a fecskéket!

Ha veszélyeztetett fecskefészkekről vagy -telepekről szerzünk tudomást, védett élőlények (növények és állatok), illetve ezek élőhelyeinek pusztítását tapasztaljunk vagy fennáll ennek gyanúja, kockázata stb., eljáró hatóságként a megyei kormányhivatalhoz és a területileg illetékes nemzetipark-igazgatósághoz fordulhatunk az alábbiak szerint:

1. Bizonyító fotók készítése a ma már szinte mindenkinél ott lévő okostelefonnal.
2. Néhány soros tájékoztató e-mail küldése a helyszín, időpont, cselekmény leírásával a megyei kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályának, ennek hiányában a hivatal központi címére.
   LEGGYORSABBAN ÚGY TALÁLJUK MEG A MEGYEI ILLETÉKES FŐOSZTÁLYT, HA A GOOGLE KERESŐBEN KERESÜNK RÁ A VÁROS ÉS A FŐOSZTÁLY NEVE SZERINT. PÉLDÁUL: BUDAPEST+KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI FŐOSZTÁLY.
   
   A bejelentést másolatként érdemes a területileg illetékes nemzetipark-igazgatóság címére is eljuttatni.
   
   A bejelentés megérkezéséről, majd a vizsgálat eredményéről a hatóság válasz e-maileket küld.
3. Amennyiben ilyen megerősítő visszajelzést nem kapunk vagy bármilyen okból azt gyanítjuk, hogy a bejelentésünk nem jut, nem jutott célba, továbbá ha a bejelentésünkre érkezett elutasító határozattal nem értünk egyet, csúcsszervéként a Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályához fordulhatunk a fent leírt módon.
4. Ha gyors, szinte azonnali intézkedés szükséges, akkor az írásos bejelentés előtt vagy azzal párhuzamosan hívjuk telefonon a területileg illetékes nemzetipark-igazgatóságot, és az őrszolgálatnak jelezve a problémát kérjük a segítségüket.

Ez a követendő eljárás bármely természetkárosítás észlelése, illetve ennek belátható veszélye, például költési időszakban végzett fa- és bokroskivágás, épületfelújítás, partifecske és gyurgyalag partfal megsemmisítés, fehérgólya-fészek leszakadása, madarak áramütése (különösen tömeges előfordulás), védett tőrösdarazsak elpusztítása stb. esetén is!

Ilyen esetekben a bejelentést azért nem tudja az MME megtenni, mert ha nem mi vagyunk a szemtanúk, akkor a hatóság munkáját sem tudjuk adatokkal, információkkal segíteni. Azaz, ha csak közvetítők lennénk, akkor ez a hivatalos vizsgálat lefolytatását, a szükséges intézkedések megtételét, az eredeti cél elérését is ellehetetlenítené. Ezért is hangsúlyozzuk annak fontosságát, hogy a hatósági bejelentést – a fentiekben részletezett módon – a problémát közvetlenül megtapasztaló szemtanú tegye meg. Köszönjük!

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a

kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk

figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

 

Orbán Zoltán

 

Klíma- és élőhelyváltozási problémák

Kutatási eredmények alapján a vonuló, közülük is a hosszútávú, tehát a Szaharától délre vonuló énekesmadarak között kiemelkedően sok veszélyeztetett faj van, ezek európai állományai az elmúlt 15-20 évben folyamatosan csökkennek. Ennek hátterében több ok is szerepel: az élőhelyek átalakítása; az őszi gyülekezőhelyek felszámolódása; a települési szúnyogirtás és az intenzív mezőgazdálkodás jelentette környezetszennyezés; a közvetlen emberi zavarás, a vadászat, a fészkek elpusztítása; a klímaváltozás hatására az extrém száraz, vagy éppen ellenkezőleg a csapadékos időszakok gyakoriságának és időtartamának növekedése.

A gyülekező vagy úton lévő madártömegeket érő szélsőségek akár több milliónyi egyed pusztulását okozhatják már néhány nap vagy hét alatt is. Mivel ezek gyakorisága növekedett, és a költőterületek környezeti viszonyai is jelentősen átalakultak, romlottak, az érintett fajok a költési időszakban egyre kisebb mértékben tudják pótolni az állománycsökkenést. Ezeknek a hatásoknak a kiküszöböléséhez összehangolt környezet- és természetvédelmi akciókra, a gazdálkodási struktúra átalakítására, majd a környezeti rendszerek több évtizedes regenerálódására van szükség.

Hosszútávú vonuló fecskefajaink (partifecske, molnárfecske, füsti fecske)

állománya folyamatosan csökken (Grafika: Kókay Szabolcs).

 

A napfürdőhöz speciális körülmények kellenek

Az első igazán meleg nyári napok beköszöntével, amikor a napsütés szinte perzsel, a külső élősködők ellen véget nem érő küzdelmet folytató madarak számára a napfürdőzés lehetősége is adottá válik. Az itató környékén rövidre nyírt gyep és a porfürdő felforrósodó talaja a déli legmelegebb órákban lehetőséget kínál a madaraknak a napfürdőzésre.

Ilyenkor láthatunk a füvön ...

... vagy a csupasz talajfoltokon (ilyen a porfürdő is) széttárt szárnyakkal és felmeresztett testtollakkal fekvő, első pillantásra betegnek  tűnő fekete rigókat is (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Szerencsére ezek nem sérült vagy a végüket járó, hanem éppen ellenkezőleg, az egészségük védelmével foglalatoskodó állatok. A parányi tolltetvek, vérszívó kullancsok, bolhák és kullancslegyek a tollazat sötét és kiegyenlített hőmérsékletű világát kedvelik, ami napfürdőzéskor egyik pillanatról a másikra perzselően forróvá válik, és a hősokktól elkábult vagy elpusztult kellemetlenkedő külső élősködőket a madár a napfürdőt követő tollászkodással már könnyen el tudja távolítani.

Ez a procedúra azonban a madarak számára is könnyen, a mérettől függően néhány tíz másodperc vagy egy-két perc alatt életveszélyessé válthat. Ezért, amint az az alábbi videókon is látható, a végzetes hőguta elkerülése végett lihegéssel próbálják hűteni magukat (a tollazat miatt nem tudnak izzadni), majd amikor már ez sem segít, meg kell szakítaniuk a napozást és árnyékba húzódnak, ahol tollászkodással teszik teljessé a viselkedés higiéniai hatását.

Függő madáritató műanyag flakonból

Egy nagyon éles kés vagy tapétavágó sniccer segítségével a nem visszaváltható (vékonyabb a fala), műanyag flakonokból ideális ablakitatót készíthetünk, erre a célra a legalkalmasabb az 5 l-es étolaj kiürült és alaposan kimosott tartálya.  Ennek oldalába, az aljától 8-10 cm-re vágjunk egy ökölnyi lyukat, majd kössünk a nyakára egy függesztő zsinórt, és már csak fel kell töltenünk az itatónkat. Fontos, hogy a lyukat úgy vágjuk ki, hogy a víztartály valóban ne legyen mélyebb 10 cm-nél, mert abba a madarak a zárt térben belefulladhatnak. Mivel a műanyag flakon nem veszélyezteti az ablaküveg épségét, ez az eszköz ideális ablakitatónak is.

Egy tapétavágó vagy éles kés segítségéve ...

 

... pillanatok alatt lehet ...

 

... függő itatónk.

 

Trükkös ablakitató

Első pillantásra a panel- és társasházak, irodák emeleti magasságában nehéz madárvédelmi megoldásokat, így madáritatást is alkalmazni. Szerencsére az állatkereskedések számos olyan állatjóléti kiegészítő felszerelést árulnak, ami kis kézügyességgel szinte bárhova felszerelhető. A következőkben a nagytestű papagájok kalitkájába tervezett, fém etető- és itatótál madárvédelmi hasznosíthatóságát mutatjuk be.

Első lépésben két fogó segítségével nyissuk meg egy-egy szemes csavar zárt fejét, hogy megkapjuk az itató akasztó kampóit. Kis utánajárással csavarmenetes kampót is beszerezhetünk, a lényeg az, hogy ezek nyaki része ne legyen túl hosszú, mert ebben az esetben a fém tartókeretet nem lehet függőleges pozícióba állítani.

Nyissunk meg két zárt szemes csavart .

 

Miután a megvannak a rögzítők, ki kell jelölnünk az itató majdani helyét. Ügyeljünk arra, hogy ez ne akadályozza az ablak becsukását, itt is érvényes a „kétszer mérj, egyszer vágj” mondás. A kampóknak az ablakkeret fájába történő becsavarozását segítheti, ha vékonyabb szárral előfúrunk egy-egy lyukat, erősebb kezűek számára azonban erre nincs szükség, mivel ezek a csavarok némi előkalapálást követően belekapnak, belehajthatók a fába. A kampókat addig csavarjuk be, hogy a keret a felakasztást követően függőlegesen állva biztosítsa az itatótál vízszintességét. Fém vagy műanyag tokozás esetében az itatót ezzel a módszerrel nem rögzíthetjük az ablakkerethez, ilyenkor a falba fúrt lyukakba helyezett tiplik jelentik a megoldás a kampók felfogatásához.

Vékony szárral fúrjunk elő a csavaroknak, ...

 

... amiket így már a fa megrepedése nélkül ...

 

... tudunk becsavarni.

 

Ezt követően helyezzük a készlethez tartozó rozsdamentes acél tálat a tartókeretbe, majd töltsük fel az itatót, s már csak várnunk kell tollas barátaink megjelenését.

A tartó keret felakasztását, ...

 

.. és a tálka behelyezését követően ...

 

... kész az ablakitató, amit már csak ...

 

... fel kell töltenünk.

 

 

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a

kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk

figyelmébe a Madárbarátok könyvét (részletek >>).

 

Orbán Zoltán

 

 

ITATÁSI ÖSSZEFOGLALÓ

• A legjobb, legegyszerűbb itató és madárfürdő a 40-50 cm átmérőjű (vagy nagyobb) műanyag virágalátét, melynek mélysége a kistestű fajok számára is biztonságos 5-7 cm.
• Az itatók vizét rendszeresen, naponta frissre kell cserélni, az elpárolgott vizet napközbeni utántöltéssel pótolhatjuk is.
  
  Télen naponta legalább egyszer el kell távolítani a jeget, és langyos csapvízzel kell feltölteni az itatót (részletek >>).
• A naponkénti vízcsere egyben megakadályozza, hogy a szúnyogok belepetézzenek az itató vizébe.
• Nagy forgalmú itatóknál, különösen nyáron, hetente-kéthetente érdemes a napi vízcserét megelőzően algátlanítani és akár fertőtleníteni is az itatót.
  
  Ha az itató közelében több egyedet, elsősorban zöldikéket érintő madárelhullást tapasztalunk, a fertőtlenítést lehetőleg minden nap végezzük el. Ennek legpraktikusabb módja, ha naponta váltogatva két itatótálcát használunk – az egyikben itatunk, a másikat napközben fertőtlenítjük, majd öblítést követően kiszárítjuk, és másnap ezt töltjük fel ivóvízzel, közben az előző napon használt itatónál végezzük el a fertőtlenítést.   
• A kisebb madarak számára veszélyt jelent az 5-10 cm-nél mélyebb víz, ezért itatónak ne használjunk mély, vízzel telt hordót, konténert; kerti tavak építése esetén alakítsunk ki sekély parti részt.
• A talajszint fölé helyezett itatóknál, különösen az ablakitatók esetében, figyeljünk a biztonságos rögzítésre, a feldőlés, leesés elkerülésére.
• Még az 5-10 cm mély itatók vizébe is érdemes beletenni egy kinyúló ágat, nagyobb, lejtős oldalú követ, ahol a madarak kényelmesen és biztonságosan tudnak állni, és szabályozni tudják fürdéskor a vízmélységet.
• Lehetőleg akkora itatót használjunk (40-50 cm átmérőjű már megfelelő), melyben egy balkáni gerle nagyságú madár is képes megfürödni.
• A téli etetők mellett is működtessünk itatót (részletek >>)!
• Az itatókészítés, az itatók életének megfigyelése jó környezeti nevelési és
  
  turizmusfejlesztési program is lehet (részletek >>).

 

Segíti a többi eszköz alkalmazását is!

Amikor egy új helyszínen indul el a Madárbarát kert program, óhatatlan elvárás, hogy a madarak egyből használják az odúkat, etetőket. Az igazság azonban az, hogy időre van szükségük ahhoz, hogy a számukra kedvező változásokat észrevegyék. Ez különösen a növényzetben rejtettebben elhelyezkedő odúk esetében igaz, így nem ritka, hogy a kihelyezés évében ezek lakatlanok maradnak. Az itatás nemcsak a Madárbarát kert program egész évben végzendő aktív madárvédelmi tevékenysége, de egyben a madarak gyors odaszoktatásának legjobb módszere is.

Ennek legfontosabb oka, hogy az itatókhoz mindig több madár jár, mint ahány a közelben költ. Különösen a nyári kánikulában gyakori jelenség, hogy akár kilométernyi távolságokról is érkeznek madarak a vízzel feltöltött itatóhoz. Amennyiben egész évben itatunk, a madarak állandó vendégeink lesznek, így nagyobb az esélye annak is, hogy a többi madárvédelmi eszközt is igénybe veszik.

A virágalátét itatótálcában a kisebb madarak (őszapók) akár csoportosan is tudnak inni és fürdeni (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Miért van szükség itatókra?

Az emberkövető madárfajok többsége akkor csatlakozott hozzánk, amikor eleink még hagyományos, alapvetően háztáji állattartó gazdálkodást folytattak. A jószágok takarmánya és gyakran az ürüléke is, valamint az általuk vonzott rovarok egész évben táplálékot, a baromfiudvarok talaja porfürdőt, itatójuk pedig ivó- és fürdőhelyet biztosított madár lakótársaik számára is.

 

Ma már nemcsak a nagytestű patások, de a ...

 

... baromfiudvarok is eltűnőben vannak.

 

Ehelyett az állatok számára a lakott területekre egyre inkább a beépítettség

okozta táplálék- és vízhiány jellemző.

 

Itató hiányában a madarak képesek akár a nyárra kitett virág ...

 

 

... ahol azonban maximum a házi veréb méretű fajok tudnak fürödni is.

 

 

Ha nincs más lehetőségük, az éjszakai életmódot folytató zöld varangyok ...

 

 

... is kénytelnek a virágalátét vizéből pótolni a szükségleteiket

(fotók, videó: Orbán Zoltán).

 

 

 

Ezért minél inkább belvárosi környezetben élünk, annál fontosabb, hogy az állatokat - a rovaroktól a békákon, gyíkokon és madarok át az emlősökig - itatással, lehetőleg talajitatóval (a fecskéket pedig sárgyűjtőhelyek létesítésével) is segítsük.

 

Ami biztosan nem alkalmas itatónak

Minden olyan nyitott eszköz: hordók, esővízgyűjtők, az udvaron hagyott vödör, nyitott emésztő - sőt nem megfelelő kialakítás esetén még a kerti tó is -, melynek meredek, csúszós oldalfala van és 10 cm-nél mélyebb, potenciális madárcsapdaként működik. A szomjas madarakat ugyanis mágnesként vonzza a víz csillogása és miközben inni vagy fürdeni próbálnak, belecsúszhatnak a tartályba ahonnan a pillanatok alatt átvizesedő, elnehezülő tollazattal nem tudnak kimenekülni és megfulladnak.

"A pokolba vezető út jó szándékkel van kikövezve" - tartja a mondás,

ami erre a megoldásra fokozottan igaz! A félig vízzel töltött, ráadásul

talajba süllyesztett műanyag láda nem csak a kis és közepes méretű

madarak és emlősök (például a sün), de részben vízi állatnak

számító varnagyok és ásóbéák számára is halálos veszélyt

jelent, mert nem tudnak kijutni belőle

A nyitott esővígyűjtő hordók hasonló madárcsapdák

Szerencsére kis odafigyeléssel, az ilyen potenciálisan veszélyes

víztartályok lefedésével nemcsak az állatbaleseteket

akadályozhatjuk meg, de a fedőanyag megfelelő

kialakításával akár itatóként is hasznosíthatjuk

(fotók: Orbán Zoltán)

 

A kerti tó itatásra alkalmassá tétele

Pusztán madáritatási célra nem érdemes kerti tavat építeni, ahhoz ez túl drága és a működtetése is sok munkát és szakértelmet igényel, viszont dísztavak tervezésekor és kivitelezésekor érdemes az állatjóléti szempontokat is figyelembe venni.

Szép, de a kisebb állatok számára veszélyes. A körben ilyen meredek és

csúszós falú, fóliával bélelt kerti tavakban a madarakon kívül kisrágcsálók,

de akár egy róka, borz vagy kutya méretű emlős (sőt, akár egy kisgyerek)

is balesetet szenvedhet

Ez a probléma elkerülhető vagy orvosplható, ha a tavacskának

legalább egy részén kialakítunk olyan rámpaszerű, a partról

a vízbe lejtő kavicsos kövezést ...

... ahol  a madarak (házi veréb) lépésről lépésre tudnak a sekély parti

részektől a mélyebb víz felé haladni

Hasonló hatás érhető el szélesebb fakéreggel (széncinege) ...

Végül, de nem utolsósorban használhatunk hosszabb ágakat is.

Ez a megoldás egyébként itatóknál (a képen) is alkalmazható

a legkisebb testű vagy bátortalan madarak számára

(fotók: Orbán Zoltán)

 

Miben itassunk?

Az itató az egyik legkönnyebben alkalmazható madárbarát kertészeti módszer. Kis túlzással kijelenthető, hogy szinte bármely vízmegtartó képességgel rendelkező tárgy alkalmas madáritatónak. A legjobb a kerek vagy szögletes, 40-50 cm átmérőjű (lehet ennél nagyobb is), 5-7 cm mély műanyag virágalátét. Természetesen az égetett cseréptálak és -alátétek is megfelelőek, ezek azonban jóval drágábbak, nehezebbek és törékenyebbek, különösen a téli fagyokban.

A legegyszerűbb, legolcsóbb és legjobb madáritatók és -fürdők a különböző méretű ...

... és alakú ...

... műanyag virágalátétek.

Az itatónak nem kell feltétlenül a talajon lennie, tehetjük fatuskóra, de léteznek függő és ...

... ablakpárkányon használható itatók is (ezekről a későbbiekben még lesz szó). Az ilyen magaslati itatókon a madarak nagyobb biztonságban vannak a macskáktól (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Télen is itassunk!

A közhiedelemmel ellentétben az etetőkön alkalmazott téli itatás legalább olyan fontos, mint a nyári kánikulában végzett. Ennek oka, hogy miközben az etető madarai alacsony víztartalmú magvakat fogyasztanak - amire sokat kell inni -, az egyre szárazabb, hómentes teleken, amikor fagy is, a vízhiány okozta kiszáradás legalább akkora probléma, mint a júliusi kánikulában.

Változatos és gazdag madárvilág: harkály, balkáni gerlék és verebek

talajetető itatóján (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Az egész éves, tehát télen is folytatandó itatás azért is fontos, mert a madaraknak nem csak iváshoz, de a napi tisztálkodáshoz, fürdéshez is szükségük van vízre. Az etetőkön történő itatásról itt is olvashat részletesebben >>.

 

 

 

A talajitató és környezetének kialakítása

 

Amennyiben az itató egyedüli célja a madarak és más állatok segítése, akkor a talajszinttől az ablakpárkányig szinte bárhol elkezdhetjük az itatást. Ha azonban van kertünk vagy a környezetpedagógiai és turisztikai élményszolgáltatás is szempont, az alábbi kihelyezési fogások figyelembevételével sok megfigyelési élményben is részünk lehet. Különösen nyáron, amikor a déli kánikulában napfürdőzni is tudnak a madarak, illetve a fiókák még ismerkednek a világgal.

 

A talajitató legnagyobb előnye, hogy itt a madaraknak kellő tér áll rendelkezésére összetettebb viselkedésformák gyakorlására, nekünk pedig ezek megfigyelésére, különösen akkor, ha ennek környezetében napos gyepfoltok, beülőágak és árnyékot adó búvóhelyek is vannak.

 

 

A púdertollak védelme miatt a galambok nem porfürdőznek, valószínűleg

ezért tartoznak a leggyakoribb víz- és napfürdőző madarak közé a kertben.

Ez a balkáni gerle a túlhevülés ellen úgy védekezik, hogy az itató

vizében üldögélve napfürdőzik.

 

 

Amennyiben az itató környezetében nyírt a gyep, a madarak

(a fotókon ismét balkáni gerle) ...

 

 

... előszeretettel fekszenek rá szétterített szárnnyal és farokkal a

felforrósodó alacsony növényzetre és a kopár talajfoltokra, ahol

a napfürdő még hatékonyabb

 

 

Az esetleg évek óta a kertben fészkelő fekete rigók annyira megszokják

a jelenlétünket (felismernek bennünket), hogy képesek alig méterre

tőlünk "összerogyni" és napfürdőzni.

 

 

 

Nyári kánikulában a nyílt, napsütötte itató és környezete akkor igazán vonzó a madarak számára, ha a közvetlen közelében árnyékot adó növényzet vagy kerti bútorok is vannak. Ha szerencsénk van, akkor itt az ablaklesből az alábbi videón látható jelenetnek is a tanúi lehetünk. A felvételen úgy tűnik, mintha a hím fekete rigó fejét sütkérezés közben a kelleténél egy kicsit jobban megsütötte volna a Nap, mert nem tudta eldönteni, hogy napon vagy árnyékban legyen-e, ezért körbe-körbe szaladgált az itató és a bokrok között.

 

 

 

 

 

 

 

 

Mire jó még az itató körüli gyep?

Valószínűleg nincs ember, akit ne bűvölne el az emlősök kölykeinek hancúrozó, ugrabugráló játéka. Azt azonban már kevesebben tudják (mert kevesebbeknek volt lehetősége megfigyelni), hogy egyes, elsősorban közösségekben élő madárfajok fiókái (például a fekete rigók) is hasonlóan játszadoznak.

 

 

 

A sokak által még mindig kevéssé elfogadott verebek első költésből származó fiókái július közepén általában többé-kevésbé önállósodott ifi bandákban keresik fel az itatót (szüleik ilyentájt a még fészekben nevelkedő másodköltést gondozzák). Az alábbi felvételek apropóját az adta, hogy az élelmes és hiperaktív mezei veréb fiókák rájöttek arra, hogy mi mindenre használható az itató melletti, a nyírás után már némileg felnövekedett gyep.

 

 

 

 

A verébfiókák örömére az itatóban fürdő madarak

(házi veréb hím és a következő képen zöldike) ...

 

 

 

 

... folyamatosan annyi vizet fröcsköltek ki, hogy ...

 

 

 

 

... attól olyan tocsogóssá vált az itatótálca körüli fű, hogy abban

"úszva" a kistestű fiatalok ...

 

 

 

 

... kreatív módon fürdeni és hűsölni is tudtak (Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

 

 

 

Ha lehet, legyenek a közelben beülőágak

A tollászkodás, különösen a fürdés utáni tollrendezgetés a madarak életének fontos része, erre nap mint nap sok időt szánnak. Ezért az itató nélkülözhetetlen "berendezési tárgya" a megfelelő kilátást, ugyanakkor takarást egyaránt biztosító tollászkodóhely. Erre legalkalmasabbak a sűrű bokrok, ezért ha lehet, ilyenek közelébe telepítsük az itatót.

 

 

A képen látható japán birs bokor betegség vagy a szárazság következtében

tavaszra kiszáradt. Az őszi cseréig hajnalkával befuttatva ...

 

 

... ideális sziesztázóhelye maradt a  madaraknak.

 

 

A hely vonzóbbá tételét szolgálja néhány kilógó ág, melyekre kiülve ...

 

 

... a madarak (házi veréb) nem csak az átnedvesedett tollazatukat tudják

rendezgetni, de napfürdőzésre is ideális (Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

 

 

 

Itatás ablakban, erkélyen

 

Elsősorban a Madárbarát panel és Madárbarát mukahely programban résztvevők számára jó hír, hogy ablakpárkányon, erkélyen is teljes értékű madárvédelmi munka, így itatás is végezhető.

 

 

Téli madárvédelem teljes kiszolgálással: többféle eleséggel

és itatóval balkonládányi területen egy

emeleti ablakban.

 

 

Az ilyen etetőkön többnyire a 2011. év madara - a széncinege, és ...

 

 

... a kék cinege a leggyakoribb vendég, de ...

 

 

... a balkáni gerle sem számít ritkának ...

 

 

 

 

 

Itatás párkány nélküli ablakban

 

Első pillantásra a párkány nélküli ablakoknál, a panel- és társasházak, irodák emeleti magasságában nehéz madárvédelmi megoldásokat, így madáritatást is alkalmazni. Szerencsére az állatkereskedések számos olyan, erre a célra is használható állatjóléti kiegészítő felszerelést árulnak, ami kis kézügyességgel szinte bárhova felszerelhető. A következőkben a nagytestű papagájok kalitkájába tervezett, fém etető- és itatótál madárvédelmi hasznosíthatóságát mutatjuk be.

 

 

A cél egy ilyen ablakitató felszerelése (Fotó: Orbán Zoltán).

 

 

 

Első lépésben két fogó segítségével nyissuk meg egy-egy szemes csavar zárt fejét, hogy megkapjuk az itató akasztó kampóit. Kis utánajárással csavarmenetes kampót is beszerezhetünk, a lényeg az, hogy ezek nyaki része ne legyen túl hosszú, mert ebben az esetben a fém tartókeretet nem lehet függőleges pozícióba állítani.

 

 

Fogókkal nyissunk meg két zárt szemes csavart  (Fotó: Orbán Zoltán).

 

 

 

Miután megvannak a rögzítők, ki kell jelölnünk az itató majdani helyét. Ügyeljünk arra, hogy ez ne akadályozza az ablak becsukását, itt is érvényes a „kétszer mérj, egyszer vágj” mondás. A kampóknak az ablakkeret fájába történő becsavarozását segítheti, ha vékonyabb szárral előfúrunk egy-egy lyukat, erősebb kezűek számára azonban erre nincs szükség, mivel ezek a csavarok némi előkalapálást követően belekapnak, belehajthatók a fába. A kampókat addig csavarjuk be, hogy a keret a felakasztást követően függőlegesen állva biztosítsa az itatótál vízszintességét. Fém vagy műanyag tokozás esetében az itatót ezzel a módszerrel nem rögzíthetjük az ablakkerethez, ilyenkor a falba fúrt lyukakba helyezett tiplik jelentik a megoldást a kampók felfogatásához.

 

 

Vékony szárral fúrjunk elő a csavaroknak, ...

 

 

... amiket így már a fa megrepedése nélkül ...

 

 

 ... tudunk becsavarni (Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

Ezt követően helyezzük a készlethez tartozó rozsdamentes acél tálat a tartókeretbe, majd töltsük fel az itatót, s már csak várnunk kell tollas barátaink megjelenését.

 

 

A tartókeret felakasztását, ...

 

 

... és a tálka behelyezését követően ...

 

 

... kész az ablakitató, amit már csak fel kell töltenünk

(Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

Ablak- és erkélyitatók parlagi galambok elleni védelme

 

A túlszaporodott parlagi galambok az általuk belakott városrészekben sajnos teljesen ellehetetleníthetik az énekesmadarak egész éves itatását és téli etetését, mert kiverik a vizet és az eleséget, ürülékükkel pedig mindent beszennyeznek. Ez ellen kétféleképpen védekezhetünk, vagy az etetőt és az itatót fedjük, vagy az erkélyt zárjuk le olyan dróthálóval, melyen csak a kisebb testű (fekete rigó, esetleg balkáni gerle méretig) madarak tudnak átjutni.

 

 

Ezen az erkélyen a balkonláda-madáritatót (télen etetőként is funkcionál)

felülről és oldalról (az ablaktól és a faltól nem védett részeken)

háló parlagigalamb-mentesíti, ...

 

 

... miközben a kisebb madarak az erkély korlátja alatti résen tudnak

közlekedni (ez a felvétel nyitott ablaknál készült).

 

 

Erkélyen működő mini madárvédelmi központ parlagi galambok ellen lehálózva.

A galamboknál kisebb méretű madarak a dróthálóba vágott  bejáratokon

keresztül  juthatnak be. A képen jól érzékelhető, hogy az ilyen vékony

(csibe)drót alig látható, azaz nem csúfítja el az erkélyt

(Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

Itatókészítés

 

Műanyagflakon- itató

Egy nagyon éles kés vagy tapétavágó sniccer segítségével a nem visszaváltható (vékonyabb a fala), műanyag flakonokból ideális ablakitatót készíthetünk, erre a célra a legalkalmasabb az 5 l-es étolaj kiürült és alaposan kimosott tartálya.  Ennek oldalába, az aljától 5-6 cm-re vágjunk egy ökölnyi lyukat, majd kössünk a nyakára egy függesztő zsinórt, és már csak fel kell töltenünk az itatónkat.

 

Fontos, hogy a lyukat úgy vágjuk ki, hogy a víztartály valóban ne legyen mélyebb 10 cm-nél, mert abba a madarak a zárt térben belefulladhatnak. Mivel a műanyag flakon nem veszélyezteti az ablaküveg épségét, ez az eszköz ideális ablakitatónak is.

 

 

Az éles tapétavágóval először óvatosan kilyukasztjuka palack

oldalát a bejárati nyílás tetejénél, ...

 

 

... majd innen félkörívesen balra és jobbra haladva, végül a vízszintes

részt is kivágva pillanatok alatt elkészül az itató, ...

 

 

... ami a nyakára között zsinór segítségével ki is akasztható

(Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

Függő itató készítése műanyag virágalátétből

A házi készítésű tálcás függő itató legjobb alapanyaga a műanyag virágalátét. Ennek mgmunkálásához, a zsinórtartó lyukak kialakításához nem is feltétlenül szükséges fúrógép, a lágy műanyagon akár kézzel is átvezethető a fúrószár, a kés vagy a sniccer hegye, de gáz- vagy gyertyalángon felhevített szeggel is eredményesek lehetünk. Lehetőleg olyan alátéttípust válasszunk, melynek alján sugárirányú merevítő bordák vannak, mert ezek segítenek a lyukak helyének pontos tájolásában. Ez azért fontos, mert így biztosítható az egyenletes súlyelosztás és a vízszintes kihelyezés.

 

 

A házi készítésű függő itató alapanyaga a megfelelő méretű

műanyag virágalátét.

 

 

A függesztőzsinóroknak fúrjunk három lyukat a tálca

függőleges peremébe egyenletesen elosztva. 

 

 

Ezt követően vágjunk le három azonos hosszúságú vékony, de erős

zsineget (talán a reluxazsinór a legjobb, a képeken ez látható), ...

 

 

... majd kössünk egyik végükre egy-egy azonos nagyságú hurkot. ...

 

 

... A hurkot dugjuk át a perembe fúrt lyukon, ...

 

 

... majd a zsinór szabad végét húzzuk át ezen a hurokrészen; ...

 

 

... ezt háromszor megismételve ...

 

 

... megkapjuk a függesztőzsinórokat. ...

 

 

... Végül ezeket egybefogva a végükre kössünk egy függesztőhurkot is

(Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

Az esti locsolás

 

Bár a locsolás nem váltja ki az itatást, amennyiben lehetőségünk van rá, és nincs öntözési tilalom sem, kora délelőtt vagy késő délután indítsuk be 15-20 percre a locsolófejeket. Ezekben a csendes percekben érdemes kiülni a kertbe, és figyelni, ahogy a vízpermettől átázó gyepen megjelennek a földigilisztákra és csigákra vadászó rigók.

 

	Szemerkélő esőben és locsoláskor a fekete rigók főleg a felszínre merészkedő földigilisztákkal táplálkoznak (Videó: Orbán Zoltán).

 

 

 

 

 

Mit láthatunk az itatónál?

 

 

 

Az itt látható videók azt szemléltetik, hogy egy egyszerű virágalátét-itató is milyen sok megfigyelési lehetőséget jelenthet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a

kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk

figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Orbán Zoltán

 

 

A települési és település környéki, idősebb fákat is tartalmazó erdőfoltok, fasorok felaprózódása és egymástól való elszigetelődése következtében ezeken a területeken az odúkészítő harkályfajok állománya is csökken. Ezáltal a leggyakoribb odúköltőink – cinegék, verebek és seregélyek – a lehetségesnél és szükségesnél kisebb számban élnek a falvakban, városokban.

Öreg fák hiányában, hacsak nem alkalmazunk mesterséges odúkat, az
odúköltő madarak többsége eltűnik a területről (Fotó: Orbán Zoltán).

 Ez alól elsősorban a széncinegék jelentenek kivételt, mivel szinte bármilyen üregben,

a felvételen éppen egy vázában képesek költeni (Videó: Orbán Zoltán).

Szerencsére mesterséges fészekodúk kihelyezésével ellensúlyozni lehet ezt a negatív hatást. Attól függően, hogy milyen madárfajokat szeretnénk megtelepíteni, a madarak igényeihez és testméretéhez alkalmazkodva különböző odúkat kell alkalmaznunk. A letölthető odútípus táblázat a leggyakrabban alkalmazott odútípusok alapadatait, köztük az elkészítéshez szükséges alapterület, magasság és röpnyílás méreteket mutatja be.

Odútípusok

A, B és D típusok

A tipikus, kerek röpnyílású, harkály vájta madárodúk mesterséges változatait a berepülőnyílás és az alapterület nagysága alapján „A”, „B” és „D” típusba soroljuk. 

A mesterséges odúk közül a „B” típusú a legszélesebb körben használt, ebbe költöznek azok a legalkalmazkodóképesebb, településeken is gyakori fajok – a széncinege, a házi és a mezei veréb –, melyek kedvelik a hagyományostól eltérő és az alacsonyan elhelyezkedő fészkelőhelyeket is. Hasonlóan rugalmas viselkedésű a seregély is, mely a nagyobb alapterületű és röpnyílású "D" odút foglalja el, akár alig méteres magasságban is.

A „D” típusú mesterséges odú seregély lakóinak megfigyelése sok izgalmas
élményt kínál: beköltözéskor, ...

... és a fiókák etetésekor (Videók: Orbán Zoltán).

 

... és a fiókák etetésekor (Videók: Orbán Zoltán).

 

C típusú odú 

A "C" odúk partfalak és sziklák hasadékaiban, üregeiben költő kistestű énekesmadárfajok megtelepítését szolgálják. Ezek a madarak a hagyományos értelemben nem tekinthetők odúköltőknek, esetükben a megfelelő költőhely legfontosabb kritériuma a fedettség, a vízszintes alap és a fészek legalább egyik oldalának támasztottsága. Ezért ezek az odúk nem szűk, kerek röpnyílásúak, hanem megközelítően félig nyitott előoldalúak.

Míg a kerek röpnyílású énekesmadárodúkat többnyire fákon használjuk, az eredetileg sziklahasadékokban, partfalak üregeiben fészkelő rozsdafarkúak és barázdabillegetők költését segítő "C" odúk esetében a helyzet éppen fordított: ezeket elsősorban magasan az épületfalakra szokás kirakni, a fára telepítés ritkább.

A ragadozók ellen előtét kiegészített ellátott "C" odúkat a lakott területek macskaveszélyes környezetében is ki lehet telepíteni bokrokba, sövényekbe, falra futtatott kúszónövényzetbe. Ugyan ez mindenféle kiegészítés nélkül "B" odúkkal is megtehető.

 ... a bejáratukat levédve térdtől fejmagasságba, bokrokba is kitehetjük

ökörszemnek és a vörösbegynek (Felvétel: Orbán Zoltán) .

A nagy méretű „C” típusú odúkat költőládának hívjuk. A képen lakott

kék vércse költőláda látható. 

A táblázatban ismertetett alaptípusok mellett számos egyéb mesterséges odú, és a madarak megtelepítését segítő eszköz, megoldás létezik. Az MME bolt weboldalán, ahol számos odútípust és odúváltozatot vásárolhat.  

Milyen a megbízható minőségű madárodú?

A mesterséges odúkkal szemben támasztott legfontosabb természetvédelmi vonatkozású követelmény a megbízhatóság. Az elmúlt több mint egy évszázad tapasztalatai alapján - minden szempontot figyelembe véve - a 2-2,5 cm vastag fenyődeszkából készült odúk felelnek meg leginkább a minőségi, biztonsági és ár/érték arány elvárásoknak.

A fenyő-, esetleg akácdeszkából készült, festett vagy lenolajjal kezelt odúk,

különösen, ha a tetejük bádoglemezzel, kátránypapírral van szigetelve,

akár évtizedekig szolgálják a madárvédelmet.

A barkácsáruházakban és hasonló helyeken kapható színes, gyakran mókás kinézetű madár házikókról sokszor azt sem lehet eldönteni, hogy etetők vagy költőodúk-e, ráadásul gyakran etetőként árusítanak kerek röpnyílású eszközöket, melyek teteje nem nyitható, ezért ezek nem takaríthatóak, tehát fészkelőhelynek sem alkalmasak.

Hol szerezhetők be garantált minőségű madárvédelmi eszközök?

Az MME Természetbarátok Boltját azért hoztuk létre, hogy a Madárbarát kert program résztvevői, a madárvédők örvendetesen bővülő lakossági tábora számára biztosítsuk a madárvédelmi eszközöket és szakkönyveket. A bolt nem csak internetes (csomagküldő) áruházként működik, de kedden és szerdán 10–16 h közötti nyitvatartással is várjuk az érdeklődőket.

 

Odúkészítés

Mesterséges odúk készítésére a fatelepeken árusított 2,5 cm vastag, 15-20 cm szélességű fenyődeszka a legalkalmasabb. Amennyiben az odú méretei ennél jelentősen szélesebb anyagot igényelnek, barkácsüzletekben kapható faragasztóval megfelelő szélességű deszkalapokat készíthetünk. Madárodúk természetes fatörzsekből is gyárthatók, ehhez azonban drágább megmunkáló berendezések (nagyobb teljesítményű elektromos fúró, marófej, befogó satu) szükségesek, ezért érdemesebb ezeket készen megvásárolni. Fontos azonban, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a fatörzsodúk könnyen repednek, kevésbé időtállóak, mint a deszkaodúk, ezért ha ilyet vásárolunk, többször ellenőrizzük az állapotát. További lehetőséget kínálnak az odúkészítéshez a kültéri OSB lapok is.

Ne készítsünk odút nem vízálló anyagokból (pl. farostlemezből, faforgácslapból ["bútorlap"]), mert ezek nedvesség hatására szétmállnak, szétesnek és elsőként szinte bizonyosan az aljuk szakad ki a legnagyobb terhelést jelentő költési időszakban; a tojásokkal, fiókákkal teli fészek és a kotló, etetni érkező madarak súlya alatt!

Rossz minőségű anyagból készült, nedvesség hatására széteső "D" odú (Fotók: Orbán Zoltán).

 

A röpnyílás kialakítása

A kerek röpnyílást az elektromos kézi fúrókhoz kapható lyukvágó készlettel magunk is ki tudjuk alakítani 6–8 cm átmérőig az odú előlapjának felső harmadába. A fúrást követően a nyílásszélekről csiszolópapírral érdemes eltüntetni a szálkás felületet. A táblázatban közölt alapadatoktól kis mértékben el lehet térni, a kerek röpnyílások esetében ± 2-3 mm nem jelent gondot. Alkalmanként előfordul, hogy a deszkaodúk röpnyílását a harkályok kitágítják. Ez megakadályozható a berepülőnyílás köré szegelt fém (bádog, alumínium) „szoknyával”.

 

Nyitható tető vagy félig nyitott előlap

Az „A-B” és „D” odúk esetében az ellenőrzés és a takarítás miatt nyitható tetőre van szükség. Ez egyszerűen megoldható, ha a tetőt zsanérral rögzítjük az odú hátlapjához, vagy a belmérettel megegyező „dugót” szegelünk, csavarozunk a tető alsó oldalára. Annak érdekében, hogy az odú ne ázzon be, érdemes a tetőt a két oldalán és az elején az odú külső méreténél 2–3 cm-rel szélesebbre méretezni. Mivel az odúk tetejét a szél vagy egyes szőrmés ragadozók (nyest, nyuszt) felnyithatják, érdemes dróttal lezárni. Ennek legegyszerűbb módja, ha a tetőbe vert U-szeghez rögzített puha drótot az odú oldalába nem teljesen bevert szeg feje köré csavarjuk. A tető az odúk leggyorsabban elöregedő része, ezért érdemes megerősített védelemmel ellátni. Kátránypapírral, bádoggal vagy PVC padló darabbal szigetelve élettartama, így az odú használhatósága is meghosszabbítható. A „C” odúk és a félig nyitott elejű költőládák (vörös és kék vércsék számára) esetében nincs szükség nyitható tetőre, mert a röpnyílás elég nagy az ellenőrzés és a tisztítás elvégzéséhez. Az ilyen költőládák esetében a talajról, távcsővel is elvégezhető ellenőrzést segíti a tető belső oldalára elhelyezett tükör.

 

Az elengedhetetlen festés, felületkezelés

Bármely deszkaodú esetében érdemes időt és energiát fordítani az időjárás-állóságot biztosító festésre, lenolajjal történő felületkezelésre, a tetők vízhatlan burkolására, mert ennek hatására odúink élettartama többszörösére, felújítás nélkül akár 10–15 évre is nőhet.

Kátránylappal szigetelt tetejű odú (Fotó: Bajor Zoltán)

A letölthető odútípus-táblázatban ismertetett alaptípusok mellett számos egyéb mesterséges odú, és a madarak megtelepítését segítő eszköz, megoldás létezik. Ezekről az MME bolt weboldalán is tájékozódhat, ahol az eszközök meg is vásárolhatók.

 

Töltse le az odúkkal kapcsolatos kisokosunkat! 

 

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a kertben végezhető
mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>), ... 

Ha pedig szeretné jobban megismerni, meg is határozni az eközben látott madarakat,
a Madármegfigyelők kézikönyve (bolt >>) segíthet önnek 

 

Orbán Zoltán