Földhasználat: erdőgazdálkodás (50%), mezőgazdaság (30%), természetvédelem és kutatás (10%), vízgazdálkodás (5%).

Veszélyeztető tényezők: intenzív erdőgazdálkodás (A), amezőgazdasági művelés felhagyása (C), a madarak zavarása (C), lecsapolás (C), a növényzet égetése (C).

Védettség: részleges.
Területleírás
A Dunántúli-középhegység Tatabánya és Zámolyközött elhelyezkedő része. Alacsony dolomittömb, mély völgyekkeltagolva. Déli lejtőire a szubmediterrán, míg az északira a szubalpinklíma jellemző. A Zámolyi-medence a Vértes délkeleti lábainál terül el.A hegység nagy részét cseres tölgyes, gyertyános tölgyes, bükkös erdőkborítják, a meredek lejtőkön karsztbokorerdők, sziklagyepek találhatók.Az enyhébb lejtésű hegylábi területeken száraz legelők, aZámolyi-medencében pedig szántók és nedves rétek, a mélyebb fekvésűrészeken vízállások találhatók. A jelentősebb emberi tevékenységek közétartozik az erdőgazdálkodás, a szántóföldi növénytermesztés és a külszíni bányászat.

Madártani jelentőség
A Vértes kiváló élőhelyet biztosít azerdei madárfajok (harkályok, énekesmadarak) számára. Legfontosabbértékei azonban a ragadozó madarak. A Zámolyi-medence az elmúlt évekbenelvégzett élőhely-rekonstrukciók eredményeként ismét a vízi madarakfontos fészkelőhelye lett. A hetvenes évek közepén még a túzok és az ugartyúk is költött a medencében, de mára már mindkét faj eltűnt.

Természetvédelmi kijelölések
15 035 hektár a Vértesi TKrésze. További kb. 6 700 hektárt a helyi önkormányzatok nyilvánítottak helyi jelentőségű természetvédelmi területté.

Természetvédelmi kérdések
A természeti értékek az intenzíverdőgazdálkodás, a vizes területek lecsapolása, a füves területeklegeltetésének hiánya, az égetések miatt veszélyeztetettek. A ProVértes Közalapítvány biztosítja a tulajdonában álló vizes és a füvesélőhelyek helyreállítását. Folyamatban van egy természetvédelmi oktatóközpont és múzeum kialakítása is.

Minősítő fajok:
cigányréce (Aythya nyroca)
parlagi sas (Aquila heliaca)
kerecsensólyom (Falco cherrug)