IBA

Élőhelyek: gyepek (50%), mesterséges élőhelyek (16%), vízi élőhelyek (14%), erdők és facsoportok (10%), bokrosok (10%).

Földhasználat: mezőgazdaság (50%), vadászat (35%), turizmus és üdülés (10%), halászat és akvakultúra (5%).

Veszélyeztető tényezők: a madarak zavarása (A), lecsapolás (A),halászat és akvakultúra (B), gátak, csatornák, duzzasztók építése (B), infrastruktúra fejlesztése (B), üdülés, turizmus (C), ismeretlen (C).

Védettség: részleges.
Területleírás

A nemzetközi jelentőségű madárélőhely aBalatontól délre Balatonkeresztúr és Boglárlelle között terül el.Magába foglalja a Fehérvíz-láp, a Nagy-berek és az Ordai-berekterületét és ennek részeként az Irmapusztai-halastavat is. Rosszlefolyású lápos, mocsaras terület réti talajjal és öntésföldekkel. Mamár gyakorlatilag nincs élő kapcsolatban a Balatonnal. A gyengetermőképességű területet sűrűn behálózzák a lecsapoló csatornák. Aterület nagy részén gyenge minőségű szántók, manapság inkább már csakparlagterületek találhatók. A mélyebb fekvésű, nehezen vízmentesíthetőrészeken nemesnyár, és helyenként fűz, illetve éger ültetvények, vagymocsaras területek és nedves rétek találhatók. A területen szántóföldinövénytermesztés, szarvasmarha legeltetés, erdőgazdálkodás, vadászat és tógazdasági halászat folyik.

Madártani jelentőség

Eddig több mint 200 madárfajt regisztráltak a területen. Mind a fészkelő, mind a vonuló vízimadarak számára fontos.

Természetvédelmi kijelölések

1 537 hektár a Nagybereki Fehér-víz TT része. Emellett az önkormányzatok is védetté nyilvánítottak kisebb területeket.

Természetvédelmi kérdések

A terület élővilágát nagymértékbenkárosította a lecsapolás, aminek hatására a nedves területekbeszűkültek. A megmaradt nedves rétek kaszálásának és legeltetésénekfelhagyása miatt erősen terjeszkedik a magas aranyvessző (Solidagogigantea). A természetes és féltermészetes élőhelyeket az égetés isveszélyezteti. A nyomvonalvezetés függvényében az M7 autópályamegépítése is veszélyeztetheti a területet. A terület természeti értékeinek feltárását a Dél-Balatoni Természetvédelmi Csoport végzi.

Minősítő fajok:

nagy kócsag (Egretta alba)

vetési lúd (Anser fabalis)

nyári lúd (Anser anser)

nyári lúd (Anser anser)

cigányréce (Aythya nyroca)

Élőhelyek: mesterséges élőhelyek (50%), erdők és facsoportok (35%), vízi élőhelyek (10%), gyepek (5%),

Földhasználat: mezőgazdaság (45%), erdőgazdálkodás (40%),vadászat (20%), halászat és akvakultúra (5%), természetvédelem és kutatás (5%), turizmus és üdülés (5%), vízgazdálkodás (5%),

Veszélyeztető tényezők: a mezőgazdasági művelés felhagyása (A),lecsapolás (A), intenzív erdőgazdálkodás (A), a mezőgazdasági termelésintenzitásának növekedése (B), gátak, csatornák, duzzasztók építése(B), a madarak zavarása (B), mélységi vagy talajvíz kitermelés (B),természeti események (B), üdülés, turizmus (B), erdősítés (C), halászat és akvakultúra (C), a növényzet égetése (C).

Védettség: részleges.
Területleírás
A Dráva és a Nagyberek között elhelyezkedőtájegység. A terület déli része a Drávába ömlő Rinya-patak, északirésze pedig a Balatonba folyó Boronka-patak vízgyűjtő területéheztartozik. Kötött homokos síkság, enyhén buckás kultúrmezőség telepítetterdőmozaikokkal. A völgyekben öntésföldek találhatók nedves rétekkel éssok apró halastóval, égerligetekkel. A területen szántóföldi növénytermesztés, erdő- és vadgazdálkodás, tógazdasági halászat folyik.

Madártani jelentőség
A magyar fekete gólya (Ciconia nigra),réti sas (Haliaetus albicilla) és cigányréce (Aythya nyroca) állományjelentős része ebben a térségben fészkel. A Dráva menti területek télen a vadlúdvonulásban töltenek be fontos szerepet.

Természetvédelmi kijelölések
16 090 hektár a Duna-Dráva NP,7 833 hektár a Boronka-melléki TK, 174 hektár a Baláta-tó TT, 424hektár a Csokonyavisontai fás legelő TT, 83 hektár a Rinyaszentkirályi erdő TT része.

Természetvédelmi kérdések
A legfontosabb veszélyeztetőtényezők közé tartozik a réti sas és fekete gólya költésének ésköltőhelyeinek veszélyeztetése az intenzív erdőgazdálkodás által, atógazdasági haltenyésztés megszűnése, vagy - éppen ellenkezőleg - intenzívebbé válása, a vízivad vadászat, és egy esetlegesvízlépcső-építés a Dráván. A térség legfontosabb halastavain atermészeti értékek feltárását, az élőhely megőrzését, a természetiértékek igényeinek megfelelő kezelését és az ökoturizmus fejlesztését a Somogy Természetvédelmi Szervezet biztosítja.

Minősítő fajok:
nagy kócsag (Egretta alba)
fekete gólya (Ciconia nigra)
fehér gólya (Ciconia ciconia)
vetési lúd (Anser fabalis)
nagy lilik (Anser albifrons)
nyári lúd (Anser anser)
cigányréce (Aythya nyroca)
réti sas (Haliaeetus albicilla)

Élőhelyek: vízi élőhelyek (60%), erdők és facsoportok (20%), gyepek (15%), mesterséges élőhelyek (5%).

Földhasználat: vadászat (80%), nem hasznosított (30%), mezőgazdaság (25%), halászat és akvakultúra (20%).

Veszélyeztető tényezők: a madarak zavarása (A), fenntarthatatlanhasználat (A), a mezőgazdasági termelés intenzitásának növekedése (B), erdősítés (C), halászat és akvakultúra (C), lecsapolás (C).

Védettség: teljes.
Területleírás

A Pacsmagi-halastó Tamásitól délkeletre aKoppány folyó völgyében helyezkedik el. A halastót már szinte teljesenkörbenőtte a nádas. A környező területeket szántóföldként művelik,illetve a halastó hatására részben elmocsarasodtak, és itt sásrétektalálhatók. A területen halgazdálkodás, nádvágás, vadászat és kisebb részben marhalegeltetés folyik.

Madártani jelentőség

A terület a gém- és récefélék fontosköltőhelye, valamint a gólyák és a ragadozó madarak táplálkozóhelye. Az átvonuló madarak mennyisége az erős zavarás miatt nem jelentős.

Természetvédelmi kijelölések

487 hektár a Pacsmagi-halastavak TT része. 1997 óta szerepel a Nemzetközi Jelentőségű Vizes Területek Jegyzékén.

Természetvédelmi kérdések

Legfontosabb veszélyeztető tényezőa madarak zavarása, és a környező rétek művelésének felhagyása. A tótermészeti értékeinek feltárásával az MME Dombóvári HCs foglalkozik. A tó mellett természetvédelmi oktatóközpontot alakítottak ki.

Minősítő fajok:

törpegém (Ixobrychus minutus)

bakcsó (Nycticorax nycticorax)

nagy kócsag (Egretta alba)

cigányréce (Aythya nyroca)

kis vízicsibe (Porzana parva)

Élőhelyek: vízi élőhelyek (40%), mesterséges élőhelyek (35%), erdők és facsoportok (25%).

Földhasználat: erdőgazdálkodás (50%), vízgazdálkodás (30%),mezőgazdaság (20%), település, üzem, szállítás (20%), természetvédelem és kutatás (10%), turizmus és üdülés (10%), honvédelem (5%).

Veszélyeztető tényezők: kotrás és csatornázás (A), intenzíverdőgazdálkodás (B), infrastruktúra fejlesztése (B), a madarak zavarása (C), halászat és akvakultúra (C), üdülés, turizmus (C).

Védettség: részleges.
Területleírás
A Duna Dunaszekcső és a szerb határ közötti 45km-es ártere. Holtágak, ártéri erdők, mesterséges erdőtelepítések,nádasok jellemzik a területet. Erdő- és vadgazdálkodás, szántóföldi növénytermesztés, hajózás folyik a területen.

Madártani jelentőség
A terület elsősorban a ludak ésbukórécék telelőhelyeként jelentős. Az ártéri erdők és morotvák ugyanakkor gazdag fészkelő madárközösségnek is otthont adnak.

Természetvédelmi kijelölések
6 949 hektár a Duna-Dráva NP része. 1 149 hektár szerepel a Nemzetközi Jelentőségű Vizes Területek Jegyzékén.

Természetvédelmi kérdések
A legfontosabb veszélyeztetőtényező az intenzív erdőgazdálkodás és a téli vízivad vadászat, valamint a horgászat okozta zavarás.

Minősítő fajok:
bakcsó (Nycticorax nycticorax)
vörös gém (Ardea purpurea)
vetési lúd (Anser fabalis)
nagy lilik (Anser albifrons)
nyári lúd (Anser anser)

Élőhelyek: erdők és facsoportok (40%), mesterséges élőhelyek (40%), gyepek (10%), vízi élőhelyek (10%).

Földhasználat: természetvédelem és kutatás (100%), vadászat(90%), erdőgazdálkodás (80%), turizmus és üdülés (15%), vízgazdálkodás (15%), mezőgazdaság (10%), halászat és akvakultúra (10%).

Veszélyeztető tényezők: intenzív erdőgazdálkodás (A), a madarak zavarása (B), üdülés, turizmus (C).

Védettség: teljes.
Területleírás
A Duna egy széles hullámtéri területe Bajátólészakra. Itt található Magyarország egyik legteljesebb ártériélőhelyegyüttese: holtágak, mocsarak, nedves rétek, puha- és keményfásligeterdők. (Sajnos az erdők mintegy fele már csak mesterséges faültetvény). A területen intenzív erdő- és vadgazdálkodás folyik.

Madártani jelentőség
Elsősorban a gémfélék, a fekete gólya(Ciconia nigra) és a réti sas (Haliaetus albicilla) fontosfészkelőhelye. Jelentős a nyár végén átvonuló fekete gólyák száma is. Télen a vadludak és bukórécék számára is fontos.

Természetvédelmi kijelölések
17 779 hektár a Duna-Dráva NP része. 16 873 ha szerepel a Nemzetközi Jelentőségű Vizes Területek Jegyzékén.

Természetvédelmi kérdések
Az intenzív erdőgazdálkodás miattromlik az erdőlakó fajok élőhelye, a folyó mentén a vízivad vadászatokoz zavarást. A Duna bevágódása miatt a holtágak vízellátása romlott.Egy Phare program keretében elkészült a holtágak vízpótlásának terve.Jelenleg készül a nemzeti park természetvédelmi kezelési terve a WWF és a Duna-Dráva Nemzeti Park gondozásában a Zöld Duna Program keretében.

Minősítő fajok:
nagy kócsag (Egretta alba)
fekete gólya (Ciconia nigra)
fekete gólya (Ciconia nigra)
vetési lúd (Anser fabalis)
nagy lilik (Anser albifrons)
kerceréce (Bucephala clangula)
réti sas (Haliaeetus albicilla)
réti sas (Haliaeetus albicilla)
kerecsensólyom (Falco cherrug)

Élőhelyek: mesterséges élőhelyek (40%), vízi élőhelyek (25%), gyepek (20%), erdők és facsoportok (15%).

Földhasználat: vadászat (60%), mezőgazdaság (40%), vízgazdálkodás (25%), halászat és akvakultúra (20%), erdőgazdálkodás (15%).

Veszélyeztető tényezők: a növényzet égetése (B%), a mezőgazdasági művelés felhagyása (B%), a madarak zavarása (B%), halászat és akvakultúra (C%).

Védettség: részleges.
Területleírás

Alacsony fekvésű mentesített ártér a Mezőföldkét magasabb tömbje között, a Sárvíz-csatorna mentén. Szántóföldinövénytermesztés, gyepgazdálkodás, tógazdasági halászat, nádvágás, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás folyik itt.

Madártani jelentőség

A nemzetközi jelentőségű madárélőhelykijelölésére elsősorban az ősztől tavaszig itt éjszakázó nagymennyiségűvadlúd miatt került sor. Emellett a halastavak jelentősek mint a gémek és sirályok fészkelőhelye is.

Természetvédelmi kijelölések

3 616 hektár a Sárvíz-völgyeTK, 1 495 hektár pedig a Rétszilasi-tavak TT része. Az utóbbi szerepela Nemzetközi Jelentőségű Vizes Területek Jegyzékén, és itt a 8/1993. (I. 30.) FM rendelet értelmében tilos a vízivad vadászata.

Természetvédelmi kérdések

A Sárvíz-csatorna szabályozásamiatt az egykori vizes élőhelyek területe nagymértékben csökkent,szinte csak a halastavakra korlátozódik. A csatorna Veszprém, Várpalotaés Székesfehérvár tisztított és tisztítatlan szennyvizeinek befogadója,ezért nagymértékben szennyezett. A halastavakon a madarak üldözése, avadászat és a nádégetés jelent gondot. Időnként előfordul, hogy a tavaktavaszi feltöltése a gulipán költését veszélyezteti. A Rétszilasi-halastavak területén rendszeresen madárgyűrűző tábor üzemel.

Minősítő fajok:

törpegém (Ixobrychus minutus)

üstökös gém (Ardeola ralloides)

nagy kócsag (Egretta alba)

vetési lúd (Anser fabalis)

nagy lilik (Anser albifrons)

nyári lúd (Anser anser)

tőkés réce (Anas platyrhynchos)

cigányréce (Aythya nyroca)

cigányréce (Aythya nyroca)

Élőhelyek: vízi élőhelyek (70%), mesterséges élőhelyek (20%), gyepek (10%).

Földhasználat: vízgazdálkodás (70%), turizmus és üdülés (40%), természetvédelem és kutatás (30%), mezőgazdaság (15%).

Veszélyeztető tényezők: a madarak zavarása (A%), természeti események (A%), üdülés, turizmus (B%), a növényzet égetése (C%).

Védettség: Dinnyési Fertő TT (539 ha), Velencei Madárrezervátum TT (420 ha), szerepel a Nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek jegyzékén.
Területleírás
Hazánk második legnagyobb tava. Hossza 10,5km, szélessége 3,3 km. Átlagos mélysége 1,5 m. A hazai turisztikai iparegyik fontos területe. Nyílt víz és nádas élőhelyek jellemzik. Tömegturizmus, horgászat, nádgazdálkodás folyik rajta.

Madártani jelentőség
A vízimadarak jelentős fészkelőhelye, ősztől-tavaszig pedig a vadludak éjszakázóhelye.

Természetvédelmi kijelölések
420 hektár a VelenceiMadárrezervátum TT, 539 hektár pedig a Dinnyési Fertő TT része. 965hektár szerepel a Nemzetközi Jelentőségű Vizes Területek Jegyzékén. Aterületen a 8/1993. (I. 30.) FM rendelet értelmében tilos a vízivad vadászata.

Természetvédelmi kérdések
A térség nem fenntarthatófejlesztése következtében a tó vízháztartása felborult. Gondot jelentaz időnként a fészkelési időszakba is benyúló nádaratás, a horgászokáltal okozott zavarás is. A tó megmentése érdekében mesterséges vízpótlást végeztek és felülvizsgálták a tó vízgazdálkodását.

Minősítő fajok:
nagy kócsag (Egretta alba)
kanalas gém (Platalea leucorodia)
vetési lúd (Anser fabalis)
nagy lilik (Anser albifrons)
nyári lúd (Anser anser)

Élőhelyek: vízi élőhelyek (88%), erdők és facsoportok (11%).

Földhasználat: vízgazdálkodás (86%), halászat és akvakultúra (85%), erdőgazdálkodás (11%), turizmus és üdülés (4%).

Veszélyeztető tényezők: a madarak zavarása (A), nedves területekfeltöltése (A), halászat és akvakultúra (B), gátak, csatornák,duzzasztók építése (B), iparosítás, városiasodás (B), infrastruktúrafejlesztése (B), természeti események (B), kotrás és csatornázás (C), mélységi vagy talajvíz kitermelés (C).

Védettség: teljes.
Területleírás
A tatai vár tövénél található mesterséges tó,amelynek eredete a középkorig nyúlik vissza. Ma már a város csaknemteljesen körbeveszi. Nagyrészt nyíltvizű élőhely, a part mentén csakkevés nádas található. Legnagyobb mélysége 2,3 m. Halászat, turizmus (csónakázás és horgászat) a legfontosabb emberi tevékenységek.

Madártani jelentőség
Eddig több, mint 220 fajt figyeltek meg a területen. Különösen a vetési lúd vonulása szempontjából jelentős.

Természetvédelmi kijelölések
259 hektár helyi jelentőségűtermészetvédelmi terület. Szerepel a Nemzetközi Jelentőségű VizesTerületek Jegyzékén. A területen a 8/1993. (I. 30.) FM rendelet értelmében tilos a vízivad vadászata.

Természetvédelmi kérdések
A legfőbb gond a tó nagymértékűeutrofizációja, az egyre fokozódó elszigeteltség, a vízgyűjtő területnem fenntartható fejlesztése. 1994-ben az Által-ér mentén találhatótelepülések közalapítványt hoztak létre, ami komplex programot dolgoz ki, és valósít meg a tó megmentése érdekében.

Minősítő fajok:
vetési lúd (Anser fabalis)
nagy lilik (Anser albifrons)

Élőhelyek: erdők és facsoportok (70%), gyepek (10%), mesterséges élőhelyek (15%), bokrosok (5%).

Földhasználat: erdőgazdálkodás (70%), honvédelem (30%), mezőgazdaság (20%), turizmus és üdülés (10%).

Veszélyeztető tényezők: intenzív erdőgazdálkodás (A), a madarak zavarása (B).

Védettség: nincs.
Területleírás
Alacsony dolomit és mészkőhegység Tatabánya ésa Duna között. Az alacsonyabb területeken gyertyános tölgyes, amagasabb területeken szubmontán bükkös, a lejtőkön karsztbokor-erdők,sziklagyepek, és - az enyhébb esésű helyeken - lejtősztyepprétek,pusztagyepek találhatók. Erdőgazdálkodás, honvédelem, szántóföldinövénytermesztés, szőlő- és gyümölcstermesztés, turizmus a legfontosabb emberi tevékenység.

Madártani jelentőség
A hegység elsősorban az erdőlakó madárfajok, különösen a ragadozó madarak védelme szempontjából fontos.

Természetvédelmi kijelölések
8 617 hektár a Gerecsei TK része.

Természetvédelmi kérdések
Az intenzív erdőgazdálkodás alegfontosabb veszélyeztető tényező. A hegylábi területek nagy részétmára már mezőgazdasági művelésbe vonták, ami korlátozza a ragadozómadarak táplálkozási lehetőségeit. A még megmaradt gyepek isveszélyeztetettek a legeltetés felhagyása miatt. A területen az MMEKomárom-Esztergom megyei Helyi Csoportja aktív ragadozómadár-védelmi tevékenységet végez.

Minősítő fajok:
parlagi sas (Aquila heliaca)
kerecsensólyom (Falco cherrug)