Fecskék

... és lakói - ebben a látványban is részünk lesz a túra során

(Fotók: Dr. Szép Tibor).

A partifecske hajózási program

A partifecske sétahajózás Tokaj központjából, a híd lábánál lévő Bonchidai Csárda melletti kikötőből indul. A mintegy 1,5-2 órás túrák az északi folyószakaszt célozzák, ahol megállunk a száz és száz fészeküreggel átlyuggatott természetes partfal-szakadásoknál, ahol körülöttünk nyüzsög az udvarlási lázban égő, magukat nem zavartató partifecskék több ezres "felhője".

A túra különleges szolgáltatásaként madarász terepi vezetőink hangosbeszélőn keresztül végig "közvetítik" az oda-vissza úton látott érdekességeket, és magyarázzák a fecskék viselkedését.

A túrákat a program kitalálója és házigazdája, ...

... Dr. Szép Tibor, a partifecske kutatás világhírű szakértője vezeti, ...

... melynek során a fecskék különleges életmódjáról, a fecskekutatás módszereiről is beszél, és bemutatja ennek különleges eszközeit is: a képen azt az endoszkópos kamerát és monitor szemüveget, amivel a fészeküregek belsejét (felső kép) tanulmányozzák (Fotók: Orbán Zoltán).

A hajó következő indulására várakozókat a Bonchidai Csárda (itt van a hajókikötő) meleg étellel és frissítő italokkal, az MME információs és kiadvány pulttal várja. Amennyiben sokan leszünk - és lesz rá érdeklődés - a tumultus elkerülése érdekében kisebb, 20-30 fős csoportokkal rövid madármegfigyelő sétákat teszünk Tokaj belvárosában és a Tisza parton.

A következő túra indulására várakozókat a kikötőnél MME információs pulttal várjuk (Fotó: Orbán Zoltán).

Miért vedlenek a madarak?

A repülő madarak számára létfontosságú, hogy a röpképességet és a szervezet hőháztartását is alapvetően befolyásoló tollazatuk folyamatosan a lehető legtökéletesebb állapotban legyen. Csakhogy a puha, sérülékeny anyagú tollak a napsütés, a hőmérséklet-változás, a repülés, a tollászkodó madarak okozta fizikai behatások, és nem utolsó sorban a tollrágó élősködők hatására folyamatosan kopnak, elöregszenek, kihullanak. Ezért a madaraknak egész életükben rengeteg időt és energiát kell fordítaniuk a tollak cseréjére.  

A tollaknak nem csak a párválasztásban vagy a rejtőzködésben van meghatározó szerepük, a hőháztartás fenntartása mellett a repülő madarak testét is áramvonalassá teszik. A képen uhu testtollai láthatók (Fotó: Orbán Zoltán).

Ennek a Farmosi madárgyűrűző táborban 2005. augusztusában fogott néhány hónapos rozsdás nádiposzátának ...

... és sárga billegetőnek a szárnytollai frissek, még nem kopottak, ami nagy segítség az első vonulásban lévő rutintalan fiataloknak (Fotók: Németh András).

Mikor vedlenek?

Az "ahány ház, annyi szokás" mondás jól jellemzi a madarak vedlését is, ami nem csak fajonként, de egy-egy fajon belül akár a különböző állományok, és igen gyakran a fiatalok és öregek között is eltér. A két fő vedléstípust jelentő teljes és részleges vedlés azt jelenti, hogy a tollváltás a szárny- és faroktollakra, illetve a testtollakra terjed-e ki.

Mindhárom fecskefajunk fiatal és öreg egyedei a télen teljes vedlést folytató madarak közé tartoznak, ebből következően az akár 10.000 km-es őszi vonulást követően a telelőterületeken váltják a test két oldalán szimmetrikusan, belülről kifelé haladva egyesével a szárny- és faroktollaikat. Ez különösen az egy évnél öregebb, tehát a tavasszal költő madarak számára létfontosságú, mivel az ő tollaik már egy évesek. Végigdolgozták az elmúlt évad tavaszi vonulását; majd a rendkívül aktív nyári költési hónapokat, amikor a madaraknak a saját táplálék mellett akár 2x4-5 fióka napi betevőjét is össze kellett fogdosniuk; végül ősszel a telelőterületekre történő hosszú repülést. Autós hasonlattal élve ez azt jelenti, hogy a fő repülőtollakban, a szárny- és farokevezőkben, akár 25-30.000 km (!) is lehet, tehát jócskán megérettek a cserére.

Ezeken a dél-afrikai fecskekutató expedíción, telelő füsti fecskékről készült videó felvételekből kivágott képeken jól látszanak a külső, fakult és kopott régi tollak, illetve az ezeket belülről kifelé felváltó friss, a fajra jellemző acélkék színű tollak (Felvételek: Dr. Szép Tibor).

A tollakból akár a telelőhely is behatárolható!

Az elmúlt évek molekuláris analitikai módszereinek fejlődése többek között lehetővé tette azt is, hogy a madarak gyűrűzése és visszafogása nélkül (utóbbi a fecskéknél különösen problémás) is be lehessen határolni legalább régiós szinten egy-egy madár telelőhelyét. Az afrikai szavannákon téli teljes vedlést végző fecskéink az új tollaikat a helyben fogott repülőrovar-táplálékból építik fel. Ezek az ízeltlábúak vagy közvetlenül a területen élő növényzetet fogyasztják, vagy ragadozó rovarként növényevő fajokat esznek. A növények gyökerei a vízzel az élőhelyükre jellemző összetételű oldott ásványi anyagokat vesznek fel a talajból. Ez a kémiai "ujjlenyomat" végighalad a táplálékláncon és végül eljut a fecskék friss tollaiba is. Így a madarak a tavaszi vonulásból hazaérkezve magukban hordozzák a telelőhely talajkémiai összetételét, amit a vedlett szárny vagy faroktollból analizálni lehet. A technika mai fejlettségi szintjén mintegy ötven kémiai elemet és ezek mennyiségi arányát lehet kimutatni egyetlen tollból. Az így kapott információkat összevetve a talajtani adatbázisokkal, legalább régiós szinten behatárolható (és akár célzott kutatóexpedícióval felkereshető) az a térség, ahol a mintákat szolgáltató populációk teleltek és táplálkoztak.

A fecskék táplálékát képező repülő "légiplankton-rovarok" közvetve vagy közvetlenül a helyi növényvilágot fogyasztják. A növények a talajból ...

... felvett vízben oldott tápanyagokkal óhatatlanul az adott terület talajkémiai lenyomatát építik be a szervezetükbe, amit a táplálékpiramis felsőbb szintjén lévő rovarevő madarak tollazata is megőriz (Fotók: Orbán Zoltán).

A kietlen vonulási területek problémája - repülő "zsírraktárak"

A repülés a legnagyobb energiaigényű mozgásforma, ráadásul a kistestű énekesmadarak normál állandó testhőmérséklete 41-43 Cº, ezért számukra létkérdés a szinte folyamatos táplálkozás. A 2010. év madarai - a fecskék - számára ez azért különösen nagy kihívás, mert ők repülő rovarokra vadásznak, így az egy táplálékegység megszerzéséhez szükséges energiaigény alacsony tápláléksűrűség, a konkurensek magas száma és rossz idő esetén aránytalanul magas lehet. Utóbbi okozta a két évvel ezelőtt az őszi fecskepusztulást, amikor a hirtelen betörő tartós hidegfront esős, hűvös hetében a repülő rovarok hosszabb időre mozgásképtelenné váltak, a fecskék táplálék-utánpótlása megszűnt, és vonulásban lévő madarak tömegei haltak éhen.

A magas hegyek (Alpok), ...

... tengerek és óceánok (Atlanti-óceán), ...

... valamint a sivatagok (Líbiai-sivatag) táplálékszegény területek, ahol gyakran még megfelelő pihenőhelyet sem találhatnak az énekesmadarak (Fotók: Orbán Zoltán).

A sivatagok, tengerek és óceánok felett átvezető, akár több ezer kilométer széles vonulási útvonalak a rossz idő periódusokhoz hasonlóan táplálkozás deficites területek, amit a madarak csak a belső energiatartalékaik segítségével küzdhetnek le. A kopár területek túlélése mégis könnyebb, mint a „vis maior” (előre nem kiszámítható) időjárási helyzeteké, mivel az éhségterületek elhelyezkedése (ezek nem alakulnak ki vagy tűnnek el hirtelen) évezredek alatt beépült a madarak genetikai emlékezetébe, ezért lehetőségük van a felkészülésre. Ennek bizonyítéka, hogy a vonuló fajok évente kétszer (ősszel és tavasszal) vonulást megelőző „hízókúrát” ütemeznek be maguknak.

A vonulási siker titka az akár megduplázott testtömeg

A hosszú távú vonulás megkezdése előtt a madaraknak a táplálék mennyiségétől, a konkurenciától és az időjárási viszonyoktól függően akár több hetet is zsír felhalmozására kell fordítaniuk. Ilyenkor a hormonális szabályozásuk „hiperevést” (hyperphagia) vált ki, melynek köszönhetően egy-két hét alatt akár a saját testtömegüknek megfelelő mennyiségű (!) zsírt halmoznak fel a testükben – azaz igen rövid idő alatt megduplázzák a testsúlyukat.

A tartalékenergia-forrás azért zsír, mert ennek lebontása, energiává alakítása sokkal gazdaságosabb, mint a szénhidrátoké vagy az izomfehérjéké. Sok madár ebben a hízási időszakban az étrendjén is változtat, ősszel nagyon sok rovarevő tér át részben vagy egészen a magas cukortartalmú bogyós gyümölcsök (bodza) fogyasztására, tavasszal pedig akár a nektárfogyasztásra. A fecskék specializálódott táplálkozásmódja nem teszi lehetővé ezt a fajta táplálékforrás-váltást, ők maradnak a repülő rovarok összefogdosásánál, amiből sokkal többet kell a vonulási előkészületek során összeszedniük. Éppen ezért vannak annyira kiszolgáltatva ilyenkor kora tavasszal is az időjárási szélsőségeknek a telelőterületeken, ahol a mind gyakoribb aszályos időszakok táplálékhiányt, az elégtelen felkészülés miatt az állományok akár több tíz százalékos pusztulását okozhatják.

Amennyiben az időjárás kedvező és a tápláléksűrűség megfelelő, a fecskék repülve vadászó életmódjának kedvező vonatkozása is van, mivel akár vonulás közben is tudnak táplálkozni.

A bőrön át betekinthetünk a madarak testébe! 

A madarak az emlősöktől eltérően közvetlenül a bőrük alá építik be a zsírtartalékot, aminek a mértékét kis gyakorlattal könnyű megállapítani, ha a madárgyűrűző munka során – a biometriai adatfelvételezési protokoll szerves részeként – szétfújjuk a has, a testoldal és a hát tollait és megbecsüljük, hogy a hártyavékonyságú, gyakorlatilag átlátszó bőr alatt a sárga zsír felhalmozása milyen mértékű (lásd az ábrán). Jó néhány madárfaj a vonulás előtt a maximális, 8-as szintre hízik fel, ami azt jelenti, hogy a test teljes kerületén több milliméter vastag zsírréteg borítja az izomzatot. Ilyenkor a madarak teste a tollazat alatt a szokásos sötét hússzín helyett sárga. Ez az az „üzemanyag”, melynek segítségével a madarak le tudják küzdeni a táplálékhiányos területeket; egy fecske méretű faj a maximális zsírtartalékkal 3-4 nap alatt akár 3 ezer kilométert is repülhet, ami akkora távolság, amely már a Szahara és a Földközi-tenger átszelését is lehetővé teszi néhány pihenő közbeiktatásával.

A madarak vékony, áttetsző bőre alatt jól kivehető, és némi gyakorlattal pontosan megbecsülhető, bekódolható a felhalmozott zsírtartalék (széncinege).

Az MME Actio Hungarica madárgyűrűző táboraiban használt terepnapló zsír- és izomkódolási és kitöltési útmutatója. Bal oldalon egy madár jobb testoldala (balra van a nyak), mellette ugyan ez felülnézetben látszik (alul kétoldalt a lábak, lent a farok tövével). A fekete területek jelzik a felhalmozott zsírt. A harmadik rajzolt oszlopban a madártest mellkasi részének keresztmetszeti nézete látható a nyak felől; fent középen a mellcsonti tarajjal, ennek két oldalán a különböző teltségű mellizomzattal (Fotók: Orbán Zoltán).

A zsír mellett sokat elárul a vonulásra készülő és a már vonulásban lévő madarak kondíciójáról a mellizomzat teltsége is, amit 0-3 közötti skálán kódolunk. Ha a madár zsírtartaléka még a következő pihenő- és táplálkozóhely elérése előtt elfogy, utolsó esélyként a szervezet elkezdi lebontani az izomfehérjéket, elsősorban a legnagyobb tömegű mellizomzatot. A vonulási felkészülés végén, amikor a zsír 6-8-as kódú, a mellizomzat telt, domború, teljesen kitölti a mellcsonti taraj és a mell közti részt. Különösen a vonulás utolsó harmadában és végén ugyan ezek a madarak már 0-ás izom- és zsír kódúak, mert felélték, gyakorlatilag elégették a test rendelkezésre álló tartalékait. Ilyenkor a bőr alatt már nincsenek, nem láthatók zsírképlet „szigetek”, és a mellcsonti taraj is késpengeszerűen vékony, mert a madár a mellizmot is "elégette", hogy eljusson a megfelelő körülményeket biztosító célterületre.

A Száhel-övezet elképesztő világa

A Szahara déli pereme, az Éhség-övezet, ahova a madaraink a következő hetekben folyamatosan érkeznek, táplálkoznak, majd ahonnan útra kelnek, egy rendkívül ellentmondásos, különös vidék, ami kelet-nyugati irányban övezi a fekete kontinenst. A dél felé terjeszkedő Szahara miatt ez a terület az emberek számára egyre kevésbé élhető hely, éppen ezért jelentős része a politikai bizonytalanság, a törzsi türelmetlenség, a kormányok elleni lázadás törvényen kívüli régiója.

A Száhel-övezet állattani szempontból azért is különleges vidék, mert a legtöbb nagytestű élőlény számára lakhatatlan. Hiányzik a fű, ezért a jelentős részén nincsenek sem nagyméretű növényevők (kafferbivalyok, antilopok, gnúk, zebrák), sem emlős nagyragadozók (oroszlánok, leopárdok). Itt a leggyakoribb növényevők (pontosabban mindenevő) egyike a varacskos disznó, és a csúcsragadozók sem nagymacskák, hanem hüllők: a nílusi krokodil, a nílusi varánusz, és a kevés alkalmi emberevő óriáskígyófaj egyike, a rendkívül agresszív sziklapiton.Az eddig felsorolt körülmények ellenére a Száhel-övezet teljes szélességében gyöngysorszerűen előforduló "zöld pontok" (green points) a legfontosabb madárvonulási területek közé tartoznak. Ezek többnyire a nagy folyamok nyári nedves évszakban kialakuló öntésterületei. Itt a medréből kilépő víz akár a magyarországi megyéknél is nagyobb részeket önt el, ahol a madarak embertől nem háborgatott vízi vadonban pihenhetnek. A vonulók befejezhetik a vedlést és vonulási zsírtartalékot halmozhatnak fel, a helyi fajok pedig - a Djoudj Nemzeti Parkban például egy 5.000 páros rózsás gödény állomány - költhet is.

A Száhel félsivatagos övezetében ...

... néhány nagy folyó fél év alatt folyamatosan visszahúzódó áradásos öntésterülete ...

... védett madárélőhelyet jelent nem csak az európai vonulók, így a fecskék számára, de a helyben költő fajoknak (a képen rózsás gödények) is.

A Száhel-övezet egyik leggyakoribb csúcsragadozója az akár 6 m-es testhosszt is elérő, ...

... támadékony sziklapiton (Fotók: Orbán Zoltán).

A Száhel-övezet további sajátossága, hogy ettől néhány száz kilométerre (félnapnyi repülésre) délre még nem érezteti hatását a sivatag terjeszkedése, a klíma csapadékosabb, így az itt kialakuló füves szavanna, a tavak és folyók további táplálkozóterületeket jelentenek a madaraknak. 

Az óriási baobabfák akár 2.000 évig is élhetnek, és elképesztő vastagságot érhetnek el (a képen látható példány több mint 4 m átmérőjű).

A Száhel-övezettől délre a szavanna mellett a nedves mikroklímájú, ezért gazdagabb rovarvilággal rendelkező kisebb-nagyobb tavak és a folyóvölgyek is várják a vonulási felkészülésben lévő európai vonuló madarakat (Fotók: Orbán Zoltán).

Az ilyen kiemelt fontosságú madárvonulási csomópontok felderítésében, és védelmének megalapozásában az egyik legfontosabb eszköz a madárgyűrűzés, a geolokátoros vonuláskutatás, és a nagyobb méretű fajoknál a műholdadós jelölés.

Az MME ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy ezek a felújítások óhatatlanul megsemmisítik azoknak a védett és helyenként vészesen fogyatkozó fecskéknek, verebeknek, baglyoknak és denevéreknek az élőhelyeit, melyek települési jelenléte ugyanakkor egyre fontosabb, jól felfogott érdekünk is. Szerencsére rendelkezésünkre állnak azok az eszközök, melyek segítségével olcsón és egyszerűen pótolhatóak ezek a fészkelőhelyek és lakóüregek!

A természetbarát falfelújítás téma az Ozone Network Egyenlítő című műsorának

2016.02.02-ai adásában. Az indításhoz katt a képre (Forrás: videa.hu).

Saját védelmünkben is fontosak ezek az állatok!

A hazai fecskeállomány az élőhelyek leromlása, a klímaváltozás és a társadalmi tolerancia csökkenése miatt már így is riasztó mértékben megfogyatkozott, felére (!) csökkent az ezredfordulót követő másfél évtizedben. Ha nem figyelünk oda rájuk, hasonló folyamatok bekövetkeztére számíthatunk a szintén épületlakó házi és a mezei verebek, egyes baglyok és denevérfajok esetében is.

Ezeknek a védett állatoknak az elpusztítása nem csak törvénytelen, de ellentétes jól felfogott érdekeink szempontjából is. A klímaváltozás egyik következményként újabb és újabb szúnyogok terjesztette betegségek és rovarkártevők tűnnek fel hazánkban is. A fecskék, sarlósfecskék és denevérek ugyanakkor a legfontosabb szúnyogfogyasztó állatok közé tartoznak, a verebek növényi kártevő rovarokkal táplálják a fiókáikat, a baglyok pedig százával pusztítják az egereket és patkányokat. Ha megsemmisítjük ezeknek a szúnyog-, kártevőrovar- és rágcsálóvadászoknak a szaporodó- és élőhelyeit, akkor sokszorosára nőnek a védekezésre fordítandó költségek. Ennél is nagyobb probléma, hogy eközben súlyosan veszélyeztetjük a lakókörnyezetünk biológiai sokféleségét, csökkenthetjük hazánk mezőgazdasági potenciálját. Szemléletes példája ennek a sajnálatos módon 97%-ban idegmérgek alkalmazására építő hazai szúnyogirtási gyakorlat, ami nem szúnyogszelektív, minden rovart, így a haszonnövényeinket beporzó fajok tucatjait is elpusztítja (a melegködös irtási módszer esetében egy MTA vizsgálatban csak minden ezredik [!] elpusztított rovar szúnyog).

Ugyanakkor az MME „Madárbarát” fejlesztései és interneten bárki számára elérhető tájékoztató anyagai egyszerűen és olcsón alkalmazható megoldásokat kínálnak (lásd később) a hatóságok és felelős lakástulajdonosok, kivitelezők számára a felszámolt fészkelő- és búvóhelyek pótlására, számuk növelésére (ezek használatára a hatóság az engedélyek kiadásakor kötelezheti is a kérelmezőt).

A Google kereső a „denevér (vagy fecske)+falfelújítás” keresőszavak

begépelését követően egyből az MME kapcsolódó oldalaira

irányítja az érdeklődőt (Forrás: google.hu).

Jogszabályi háttér

Az alábbiakban – áttekintési céllal –  összegyűjtöttük egyrészt azokat a jogszabályok, melyek az építkezési, kivitelezési és felújítási tevékenységek természetvédelmi vonatkozásait  érintik, másrészt azokat a megoldási lehetőségeket, melyek lehetővé teszik a madár- és emlősbarát kivitelezést. A jogszabályi környezet folyamatosan változik, ezért ezek az információk csak tájékoztató jellegűek, érintettség esetén vegye igénybe jogi szakember segítségét!  

 

5. § (1) Minden természetes és jogi személy, valamint más szervezet kötelessége a természeti értékek és területek védelme. Ennek érdekében a tőlük elvárható mértékben kötelesek közreműködni a veszélyhelyzetek és károsodások megelőzésében, a károk enyhítésében, következményeik megszüntetésében, a károsodás előtti állapot helyreállításában.

8. § (1) A vadon élő szervezetek, továbbá ezek állományai, életközösségei megőrzését élőhelyük védelmével együtt kell biztosítani.

42. § (1) Tilos a védett növényfajok egyedeinek veszélyeztetése, engedély nélküli elpusztítása, károsítása, élőhelyeinek veszélyeztetése, károsítása.

43. § (1) Tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása.
  (3) Védett állat- és növényfaj egyedének károsítása, veszélyeztetése vagy jogellenes zavarása esetén a természetvédelmi hatóság köteles az ilyen magatartás tanúsítóját a tevékenység folytatásától eltiltani.

74. § (1) Védett állatfaj egyede kártételeinek megelőzéséről, illetve csökkentéséről a kártétellel érintett ingatlan tulajdonosa, illetve használója a tőle elvárható módon és mértékben gondoskodik. Ha a kártételt a kötelezett nem képes megelőzni, kérheti a természetvédelmi hatóság hasonló célra irányuló intézkedését.

  (2) Riasztási módszerek alkalmazása, illetve - kivételes esetben - a túlszaporodott állomány egyedeinek befogása vagy gyérítése csak a természetvédelmi hatóság engedélyével és felügyeletével végezhető.
  (3) A természetvédelmi hatóság szükség esetén vagy a tulajdonos, használó kérésére gondoskodik a riasztásban, befogásban, gyérítésben kellő szakértelemmel rendelkező szerv bevonásáról. A természetvédelmi hatóság saját kezdeményezése esetén az ebből eredő költségeket maga viseli. Ha a természetvédelmi hatóság beavatkozásával a tulajdonos, használó kérésének tett eleget, a költségek viselésére a közöttük létrejött megállapodás az irányadó.
  (4) A természetvédelmi hatóság kártalanítást fizet, ha a védett állatfaj egyedének kártétele azért következett be, mert
  a) nem tett eleget az (1) bekezdésben meghatározott, megalapozott kérelemnek;
  b) indokolatlanul nem engedélyezte riasztási módszer alkalmazását vagy a túlszaporodott állomány egyedeinek befogását, gyérítését;
  c) indokolatlanul nem teljesítette a (3) bekezdésben meghatározott kérést.

A természetvédelmi hatóságot más esetben kártalanítási kötelezettség nem terheli.

80. § (1) Aki tevékenységével vagy mulasztásával  a védett élő szervezet, életközösség élőhelyét, illetőleg élettevékenységét jelentős mértékben zavarja természetvédelmi bírságot köteles fizetni.
  (5) A természetvédelmi bírság nem mentesít a büntetőjogi, a szabálysértési, a kártérítési felelősség, valamint a tevékenység korlátozására, felfüggesztésére, tiltására, továbbá a helyreállításra vonatkozó kötelezettség teljesítése alól.

109. § Építményt vagy annak egy részét csak úgy szabad elbontani, hogy ez a szomszédos földrészletek és építmények, továbbá visszamaradó építményrészek állékonyságát, rendeltetésszerű és biztonságos használhatóságát ne veszélyeztesse, környezetét ne szennyezze, az egészséget ne károsítsa, valamint az épített környezet értékeinek védelmére vonatkozó (településkép-, építészeti érték- vagy műemlékvédelmi) érdeket, továbbá táj- és természetvédelmi érdeket ne sértsen.

A védett állatfajok védelmére, tartására, hasznosítására és

bemutatására vonatkozó részletes szabályokról szóló

348/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet.

Az 5. § -ban találhatóak a felújításokra vonatkozó előírások:

(2) A védelemben részesülő állatfaj egyede által lakó-, élő-, költő-, búvó- vagy pihenőhelyként használt épületrészen külső felújítás vagy karbantartás a természetvédelmi hatóság engedélyével végezhető.

(3) A (2) bekezdés szerinti tevékenység engedélyezhető, ha az nem veszélyezteti az egyed élettevékenységét, túlélési vagy szaporodási esélyeit, továbbá fennmaradását. A természetvédelmi hatóság az engedélyben meghatározza a tevékenység végzésének feltételeit.

Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 193/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet

Madár- és denevérbarát falfelújítási megoldások

Ismételten hangsúlyozzuk, hogy az épületfelújítások, a nyílászárócserék és utólagos falszigetelések nélkülözhetetlenek, mert a kisebb energiafogyasztásnak köszönhetően csökkentik a lakosság anyagi terheit és a környezetterhelést. Ráadásul a falfelújítások egyszerűen és olcsón tehetők madár- és emlősbaráttá az alábbiak betartásával:

1. A munkálatok megkezdése előtt – lehetőleg az állatok aktív időszakában, elsősorban nyáron – fel kell mérni az érintett falak lakóit: a sárból készült füsti és molnárfecske fészkeket, a sarlósfecskék, verebek és denevérkolóniák által lakott réseket, hasadékokat, üregeket.
   
   
   A kivitelező számára ebben a felmérésben a legfontosabb partner a ház lakóközössége lehet, akik jól ismerik a falak "albérlőit". A lakók bizalmának és támogatásának (információközlés) elnyerése érdekében már ekkor hangsúlyozni kell, hogy nem az állatok elüldözéséről, hanem mesterséges fészkek és odúk alkalmazásával az áttelepítésükről van szó.
   
   
   Az épületfelújítások jó lehetőséget kínálnak az esetleges ember-madár, ember-denevér konfliktusok kezelésében is azzal, hogy az alábbi eszközök alkalmazásával áttelepíthetők a problémás részekről, a lakókat zavaró helyekről.
   
    
2. A falak állatainak felmérése, létszámuk és fajösszetételük megismerése után fel kell deríteni, hogy a lehető legközelebb hol lehet mesterséges fészkek, odúk és költőládák kihelyezésével pótolni a megszűnő fészkelő- és pihenőhelyeket.
   
   
   A mesterséges molnár- és füstifecskefészkek, sarlósfecskeodúk a szomszédos épületekre szerelhetők, a veréb- és denevérodúk viszont nem csak falakra, de akár az épületek közötti nagyobb fákra is telepíthetők:
   • mesterséges fecskefészkek kihelyezése >>
   • mesterséges sarlósfecskeodúk kihelyezése >>
   • veréblakótelep-odúk verebeknek >>
   • egyéb mesterséges odúk és költőládák >>
   • denevérodúk kihelyezése >>  
     
      
3. A megyei kormányhivatalnál (2015 tavaszától a zöldhatóságok beolvadtak megyei kormányhivatalokba) el kell indítani a fészekeltávolítási-engedély megszerzését (ezt az illetékes nemzetipark-igazgatóság is véleményezi), amit csak a költési időszakon kívüli időpontra kaphatunk meg:
   • fecskék esetében március 31-ig,
   • denevérek esetében az április 1-31. és az augusztus 15-október 31. közötti időszakra.
     
      
4. Csakis az engedélyek birtokában és ennek utasításai szerint lehet leverni a felújítást akadályozó fecskefészkeket, betömni a sarlósfecskék és verebek fészeküregeit, amire a költési időszakot követő vagy ezt megelőző időszakban: november-március között, legkésőbb március végéig kerülhet sor.

Ha így járunk el, elkerülhetjük, hogy a vonulásból visszatérő madarak ismét elfoglalják a fészkelőhelyeket, mert az aktív fészekaljak bolygatása, a kotló és etető madarak zavarása ettől kezdve már tilos!


A denevérek eltávolítására a hűvös, de még fagymentes őszi és kora tavaszi időszak a legalkalmasabb, mert ezek a téli álmot alvó állatok ilyenkor még vagy már nem alszanak, részben ébren vannak, így a megfogásuk nem okoz telelési problémát. Ha azonban nem így járunk el, akkor következnek be olyan esetek, mint 2016. januárjában Esztergomban, ahol a József Attila Általános Iskola nyílászárócseréinek és külső szigetelésének munkálatai közben feltehetően több ezer rőt koraidenevért falaztak be.

További információk (tanulmány) az épületlakó denevérek kérdésének kezeléséről >>

Mesterséges molnár- és füstifecske-fészek, ...

... sarlósfecskeodúk ...

... és denevérodúk alkalmazásával a védett fal lakó állatok kényelmesen

áttelepíthetők és a falfelújítások természetvédelmi károkozás

nélkül végezhetők el (Fotók: Orbán Zoltán).