Települési récefiókák - mikor és mit tehetünk?
Az elmúlt években új, egyre gyakoribb madárvédelmi problémaként jelentkezik március-áprilisban a fővárosi épületeken, erkélyeken és lapostetőkön, városi parkok fáinak ágvilláiban, odúiban vagy akár a bokrok között, sövények tövében a talajon fészket építő és kotlani kezdő tőkés récék, majd a fiókák kikelésének és fészekelhagyásának április-májusi időszaka. Ilyenkor naponta akár több telefonos bejelentés is érkezik az egyesület központi irodájába „úton mászkáló”, „tetőn maradt” és „udvarban elhagyott” récefiókákról.
Ahány ház, annyi szokás
Köztudomású, hogy a madarak egy része nem az ágak között, vagy faodvakba építi fészkét, hanem a talajon költ. A földön fészkelő madarak száma messze nem olyan kicsi, mint az első pillanatban gondolnánk; igazság szerint a hazai madárfajok igen jelentős része az utóbbi csoportba tartozik. Az énekesmadaraktól az óriási túzokig rengeteg madarunk a földön, mesteri fészekben, vagy csak egy béleletlen kavics-, vagy talajmélyedésben költ. Bár a dolog nyilvánvalónak tűnik, azt a kérdést, hogy egy faj talajon költ-e, nem mindig lehet egyértelműen eldönteni.
A talaj nem mindig jelent földfelszínt!
A talajon fészkelő madarak esetében nem csak földfelszíni költésre kell gondolnunk, sokkal inkább arról van szó, hogy ezeknek a fajoknak a fészeképítéshez többé-kevésbé sík alapra van szükségük – legyen az szinte bárhol. Különösen szemléletes példáját szolgáltatják ennek egyes récék. Az Európában élő több mint kéttucatnyi költőfaj a földön fészkelők csoportjába tartozik, tojásaikat a madárcsoportra jellemző módon a parti növényzetbe rejtett, a tojó pehelytollaival bélelt fészekben költik ki.
A rendkívül alkalmazkodóképes tőkés récék a gyakran parányi
városi dísztavacskák ...
... parti növényzetében is képesek fészkelni. Ez a tojó éppen a fészekből kigurult
tojását ügyeskedi vissza a többi közé
Ott, ahol a vízpart erre nem alkalmas (például a partvédelmi töltés fala vagy
kövei miatt a belvárosi Duna-parton), ...
... a récék a víztől távolabb, akár több száz méterre: kertek, parkok ...
... dúsabb aljnövényzetében, bokrok tövében is költhetnek, ahonnan a kikelt
fiókákat sétálva vezetik a biztonságot és táplálékot nyújtó vízhez
Ebben a madarakat rendkívüli módon segíti az álcázó tollruha, mely már néhány
lépés távolságból is szinte láthatatlanná teszi a kép közepén kotló tojót
(Fotók: Orbán Zoltán)
A lúdalakúak néhány faja (például a kerceréce és az izlandi kerceréce) rendszeresen költ vízközeli erdők fáinak odvaiban is, ahol összehasonlíthatatlanul kevesebb veszély fenyegeti a tojásokat a mintegy négy hetes költési időszakban, mint a talajon.
Ha a települési tőkés récék megfelelő méretű faodút ...
... találnak, akkor abban is elkészíthetik ...
... a has pehelytollaival bélelt fészküket (Fotók: Orbán Zoltán)
Ezt azért tudják megtenni, mert a lúdalakúak (ebbe a madárcsoportba tartoznak a ludak, récék, bukók is) fészekhagyó fiókáinak testét olyan puha, vastag és tömött, levegővel teli tollazat borítja, mely nemcsak az azonnali úszóképességet biztosítja, de a sok méter magasan lévő fészekből kiugró fiatalok testi épségét is megóvja a becsapódás végzetes sokkjától. Balesetek természetesen ennek ellenére is előfordulhatnak, a madarak szerencséjére azonban a fák lábainál a talaj többnyire füves, mohás, hullott levelekkel borított, amiről a madárkák szó szerint visszapattannak, és már szaladnak is a szüleik után.
Néhány napos tőkés réce fióka (Fotó: Orbán Zoltán)
Balatoni hattyú road show - minden év augusztus közepén
Az akció célja, hogy minél több madárra kerüljön olyan színes gyűrű, melynek segítségével ismételt befogás nélkül, távcsővel vagy akár szabad szemmel is azonosítani lehet az egyedeket. Ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy minél pontosabban megismerhessük a faj kóborlási szokásait. Akik eljönnek, az egyik legizgalmasabb madárgyűrűzési akcióban vehetnek részt, mert a majdnem három méteres szárnyfesztávú, erős és harcos hattyúkat puszta kézzel kell elfogni.
