Települési récefiókák - mikor és mit tehetünk?
Az elmúlt években új, egyre gyakoribb madárvédelmi problémaként jelentkezik március-áprilisban a fővárosi épületeken, erkélyeken és lapostetőkön, városi parkok fáinak ágvilláiban, odúiban vagy akár a bokrok között, sövények tövében a talajon fészket építő és kotlani kezdő tőkés récék, majd a fiókák kikelésének és fészekelhagyásának április-májusi időszaka. Ilyenkor naponta akár több telefonos bejelentés is érkezik az egyesület központi irodájába „úton mászkáló”, „tetőn maradt” és „udvarban elhagyott” récefiókákról.
Ahány ház, annyi szokás
Köztudomású, hogy a madarak egy része nem az ágak között, vagy faodvakba építi fészkét, hanem a talajon költ. A földön fészkelő madarak száma messze nem olyan kicsi, mint az első pillanatban gondolnánk; igazság szerint a hazai madárfajok igen jelentős része az utóbbi csoportba tartozik. Az énekesmadaraktól az óriási túzokig rengeteg madarunk a földön, mesteri fészekben, vagy csak egy béleletlen kavics-, vagy talajmélyedésben költ. Bár a dolog nyilvánvalónak tűnik, azt a kérdést, hogy egy faj talajon költ-e, nem mindig lehet egyértelműen eldönteni.
A talaj nem mindig jelent földfelszínt!
A talajon fészkelő madarak esetében nem csak földfelszíni költésre kell gondolnunk, sokkal inkább arról van szó, hogy ezeknek a fajoknak a fészeképítéshez többé-kevésbé sík alapra van szükségük – legyen az szinte bárhol. Különösen szemléletes példáját szolgáltatják ennek egyes récék. Az Európában élő több mint kéttucatnyi költőfaj a földön fészkelők csoportjába tartozik, tojásaikat a madárcsoportra jellemző módon a parti növényzetbe rejtett, a tojó pehelytollaival bélelt fészekben költik ki.
A rendkívül alkalmazkodóképes tőkés récék a gyakran parányi
városi dísztavacskák ...
... parti növényzetében is képesek fészkelni. Ez a tojó éppen a fészekből kigurult
tojását ügyeskedi vissza a többi közé
Ott, ahol a vízpart erre nem alkalmas (például a partvédelmi töltés fala vagy
kövei miatt a belvárosi Duna-parton), ...
... a récék a víztől távolabb, akár több száz méterre: kertek, parkok ...
... dúsabb aljnövényzetében, bokrok tövében is költhetnek, ahonnan a kikelt
fiókákat sétálva vezetik a biztonságot és táplálékot nyújtó vízhez
Ebben a madarakat rendkívüli módon segíti az álcázó tollruha, mely már néhány
lépés távolságból is szinte láthatatlanná teszi a kép közepén kotló tojót
(Fotók: Orbán Zoltán)
A lúdalakúak néhány faja (például a kerceréce és az izlandi kerceréce) rendszeresen költ vízközeli erdők fáinak odvaiban is, ahol összehasonlíthatatlanul kevesebb veszély fenyegeti a tojásokat a mintegy négy hetes költési időszakban, mint a talajon.
Ha a települési tőkés récék megfelelő méretű faodút ...
... találnak, akkor abban is elkészíthetik ...
... a has pehelytollaival bélelt fészküket (Fotók: Orbán Zoltán)
Ezt azért tudják megtenni, mert a lúdalakúak (ebbe a madárcsoportba tartoznak a ludak, récék, bukók is) fészekhagyó fiókáinak testét olyan puha, vastag és tömött, levegővel teli tollazat borítja, mely nemcsak az azonnali úszóképességet biztosítja, de a sok méter magasan lévő fészekből kiugró fiatalok testi épségét is megóvja a becsapódás végzetes sokkjától. Balesetek természetesen ennek ellenére is előfordulhatnak, a madarak szerencséjére azonban a fák lábainál a talaj többnyire füves, mohás, hullott levelekkel borított, amiről a madárkák szó szerint visszapattannak, és már szaladnak is a szüleik után.
Néhány napos tőkés réce fióka (Fotó: Orbán Zoltán)