Társadalmi Kapcsolatok Osztály

Az ökörszem is azok közé a "szellem-madarak" közé tartozik (ilyen például a hasonlóan vágyott őszapó, a sárgafejű és a tüzesfejű királyka, a harkályok és a fakusz is), melyek bár ott vannak a téli tájban, de ilyenkor nincs állandó járásuk. Azaz az etető gyakori látogatóival, a cinegékkel, verebekkel és társaikkal szemben soha nem lehetünk biztosak abban, hogy mikor jelennek meg. Egy-egy látogatásuk között nemcsak napok, de akár hetek, hónapok, sőt évek is eltelhetnek.

 

Az ökörszem

A két királykafaj után kontinensünk harmadik legkisebb madara, tömege alig 6–7 g (!) körül alakul. Magyarországon főként a nyugati és északi megyékben, párás völgyek, folyó- és patakpartok sűrűjében költ.

Gyökerek közé, sűrű bokrokba építi száraz falevelekből álló ovális vagy gömb alakú fészkét, amit mohával, szőrrel és tollal bélel ki. A hím egyszerre 2–3 fészket is rak, a tojó ezekből választ.

Állandó madarunk. Télen nagyobb távolságokra is elkóborol, ilyenkor olyan helyeken is gyakori, ahol egyébként nem költ. Apróbb rovarokat, pókokat fogyaszt, de télen apró magvakat is eszik.

 

Téli etetésük

Méreténél fogva az ökörszem azon madarak közé tartozik, melyek az etetőn elsősorban a nagyobb termetű fajok által termelt magtörmeléket fogyasztják, de belekóstolhat a cinkegolyóba, az almába, és igénybe veheti az etető itatóját is.

Sűrű növényzetben bujkáló életmódja miatt elsősorban a talaj közelében, tehát a talajetetőkön és az etetőtálcákon érzi jól magát.

Elvileg tehát a többi madárral együtt ott kellene nyüzsögnie az etetőn, ezzel szemben viszont szinte soha nem látjuk itt! – Miért?

 

Inkább egér, mint madár

Az ok elsősorban az, hogy az ökörszemre – érthető módon – madárként gondolunk, holott viselkedését tekintve inkább a növényzetben bujkáló egérhez hasonlít. Rövid, kerek szárnyai ugyanis nem alkalmasak folyamatos és akrobatikus repülésre, ezért az ökörszem inkább a sűrű aljnövényzetben ugrál növényi szálról növényi szálra, ágról ágra. A bokrok, sövények, növényfoltok közötti távolságokat pedig a legrövidebb úton, többnyire térdmagasságban vagy ez alatt repülve küzdi le. A "leküzdést" az ökörszem esetében szó szerint kell venni, mivel ez a madárka néhány méretnél nagyobb távot "erőből repülve" tesz meg.

A számukra legkedvezőbbnek tekinthető talajetetők többnyire olyan nagyobb kiterjedésű kopár térségek, ahonnan hiányoznak a számukra biztonságos búvóhelyet és kapaszkodófelületet jelentő ágak és növényi szálak. Ezért ha talajetetőnket nem "ökörszemesítjük", akkor ez a madár továbbra is csak alkalmi vendégként vagy egyáltalán nem fordul meg nálunk.

 

Az "ökörszem-kastély"

A megoldás lényege, hogy úgy biztosítsunk búvóhelyet ennek a parányi, ugribugri madárkának, hogy közben ne építsük be a jellegénél fogva nyitott talajetetőnket, és ezzel ne létesítsünk észrevétlen megközelítést biztosító rejtekhelyet a macskáknak.

A talajetető ökörszembarát kiegészítésének fő jellemzője, hogy nem egy nagyobb nyírt, gyepes térség közepén, hanem a számára ökológiai folyosót jelentő bokrok, sövények közelében található, ahova pirinyó barátunk ágról ágra ugrálva szinte észrevétlenül tud eljutni, innen pedig könnyedén kirebbenhet a talajetetőre is táplálkozni.

Az eleséget és az itatót a kéreg alkotta falhoz közel szórjuk le, illetve helyezzük el. Etető- és itatótálcát az "ökörszem-kastélyba" épített alacsony rönkökre is elhelyezhetünk, illetve egy-két marék mákot és kölest (vagy egyéb apró szemű magot) magába a kéregrakásba is vethetünk, hogy a madár helyben is tudjon táplálkozni.

Az egyik legjobb "ökörszem-kastély" építőanyagot a nagyobb kéregdarabok jelentik,

amiket falként felrakva, és az ökörszemeknek ösvényt képezve padlóként lerakva

is alkalmazhatunk. A képeken látható téglaépítmény egy bagolyetető-egérvár.

5 fotó – katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

A mesterséges odúk telepítésének legjobb időszaka éppen azért az ősz, mert így ezeket a madarak nemcsak a költési, de a telelési időszakban is használhatják éjszakázásra. Mi a helyzet azonban a nem odúköltő fajokkal, melyek tudomásunk szerint nem használják az odúkat éjszakázásra? Számukra különösen fontosak a télen is szélvédett örökzöldek, de segíthetjük őket éjszakázókasokkal és az ágak között lévő fészkek kora tavaszig történő meghagyásával is.

 

Az éjszakázókas

Ez a mesterséges "B" odúnál kisebb, kúp vagy ovális alakú, zárt, fonott kosárka örökzöldek (például tiszafa) leveles ágaiból vagy háncsból készül. Az alapi rész közelében van rajta egy apró bejárat, ahol a madarak be tudnak jutni. Az éjszakázókasba akár meggyvágó méretű madarak is beleférnek, a kisebb fajokból pedig több példány is összebújhat. Az éjszakázókasok tetején mindig van egy nagyméretű hurokfül is, amivel az eszköz könnyen kiakasztható.

 

Kihelyezés

Az éjszakázókas egyesével, de akár csoportosan is kihelyezhető. A fejmagasság már megfelelő, de ha kell, bokrok sűrűjében ennél alacsonyabbra is kitehető. A lényeg, hogy lehetőleg már eleve szélvédettebb helyet: örökzöldeket, keleti vagy déli kitettségű falszakaszt és ereszaljat, lombhullató bokrok sűrűjét válasszunk. A kas bejárata ne az északi, hanem a déli félkörirányba nézzen, mert a csapadékot és szeleket hozó frontok többnyire észak felől érkeznek.

A telepítést megkönnyíti, hogy nem kell ragaszkodnunk az etető közvetlen környezetéhez. A madaraknak nem jelent problémát, ha a védett éjszakázóhelyekért akár több száz métert kell repülniük. Ha több éjszakázókasban gondolkodunk, néhányat tegyünk az etető közelébe, a többséget pedig egy kb. 30–50 m sugarú területen szétszórva, egyesével és kisebb csoportokban.

Ez a 33 fotóból álló összeállítás bemutat néhány ötletadó helyszínt - katt a képre.

A felvételeken az éjszakázókasok a jobb szemléltetés érdekében sokszor a

növényzet felszínén, "besüllyesztés" előtt láthatók. Ez a megoldást a beszoktatási

időszakban amúgy is hasznos lehet, hogy a madarak előbb megtalálják és használatba

vegyék az eszközöket. Ha már használják, akkor akár beljebb is telepíthetjük, de

erre nincs feltétlenül szükség (Fotók: Orbán Zoltán).

 

A cél az éjszakázókasok esetében is hasonló a Madárbarát kert program összes többi lakossági madárvédelmi eszközéhez: természetközeli élőhely feltételeit biztosítva vonzóvá tenni tollas barátaink számára a környezetünket, hogy ott megtelepedve, oda visszajárva – miközben normális életüket élik – egész évben, napról napra gyönyörködtessenek is bennünket.

 

Költőhelynek is jó

Volt már rá példa, hogy a növényzet sűrűjébe kihelyezett éjszakázókasba nyáron ökörszem épített fészket és nevelt fiókákat. Ezért a kasokat érdemes ezt a lehetőséget is figyelembe véve telepíteni, illetve egész évben kint hagyni és rendszeresen ellenőrizni.

4 fotó - katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Arról, hogy a madarak használják-e éjszakázásra a kasokat, az ezek padlóján felhalmozódó ürülékcsomók árulkodnak.

A fészkek is alkalmas éjszakázóhelyek!

Az odúkban lévők mellett a fák, bokrok ágai közé, épületekre és egyéb helyekre épült kisebb-nagyobb madárfészkek is használatban maradhatnak a költési időszakon kívül. A puha és jól szigetelő anyagokkal bélelt, mély fészekcsészék szélmentes éjszakázóhelyeket jelentenek; a varjak nagy és a fehér gólyák óriási fészkeinél pedig a kisebb madarak a fészket alkotó ágak között is el tudnak bújni.

Éppen ezért az ágak közé épült, épületeken készült kisméretű, növényi szálakból

álló, "egyszer használatos" használt fészkek leszedésével érdemes a következő

tavaszig várni, hogy télen ezekben is éjszakázni tudjanak a madarak.

7 fotó - katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Éjszakázókasok beszerzése

Az MME Természetbarátok Boltjában törekszünk arra, hogy őszre legyen raktáron éjszakázókas készlet. Mivel ezt az eszközt beszállítóktól szerezzük be, ahonnan az ellátás meglehetősen kiszámíthatatlan, kérjük, érdeklődjön telefonon vagy e-mailben, hogy van-e raktáron az eszközből. Köszönjük!

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a

kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk

figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

 

Orbán Zoltán