A fakuszok

A hegyi fakusz és a rövidkarmú fakusz a megszólalásig hasonlít egymáshoz, olyannyira, hogy gyűrűzéskor a kézben tartott egyedek megkülönböztetése sem mindig egyértelmű a külső bélyegek alapján. Ráadásul a két faj hibridizál is, és a vegyes párok utódai mindkét faj bélyegeit, illetve ezek köztes állapotát is hordozzák. A cikkben bemutatott madár a határozójegyek többsége alapján inkább hegyi fakusznak tűnik.

Elkülönítésükben az élőhely sem segít, mert fészkelőhelyük átfed. A hegy- és dombvidéki erdőkre jellemzőbb hegyi fakusz sík vidéken, az Alföld erdeiben is költ, ugyanakkor az alacsonyabban fekvő területeket kedvelő rövidkarmú fakusz hegylábi erdőkben is fészkel. Állandó madarak, a téli kóborlás során mindkét faj egyedei bebarangolják az országot, és olyan helyeken, lakott területeken is előfordulnak, "keverednek", ahol egyébként nem költenek.

Kontinensünk legkisebb temetű madarai közé tartoznak, a kifejlett egyedek súlya gyakran a 10 grammot sem éri el. Életmódjuk harkályszerű, a fák törzsén és ágain mozogva a kéreg hasadékaiban keresgélik rovartáplálékukat. Parányi, ökörszemhez hasonló méretüknek, hosszú, vékony, hajlott csőrüknek köszönhetően olyan résekbe is képesek benyúlni, ahova a harkályok, küllők, a csuszka és a cinegék nem. Ez teszi lehetővé számukra, hogy a táplálékért folyatott versengés nélkül éljenek együtt a több mint egytucatnyi, rendszeresen vagy alkalmilag a kérgen táplálkozó madárfajjal.

Hegyi fakusz (Fotó: Orbán Zoltán).

Fakuszok az etetőn

Fakuszok megjelenésére bárhol számíthatunk, ahol fák vannak. Különösen ősszel és télen települési parkokban, kertvárosi környezetben, lakótelepeken, utcai fasorokban is megpillanthatunk egyet-egyet. Ehhez azonban kimondottan keresni, figyelni kell őket. Álcázómintás tollazatuk miatt ez "szemből" (ami esetükben a kérgen kúszó életmód okán hátulrólt jelent) szinte lehetetlen, világos alsótestük oldalról viszont feltűnő, olyan, mintha egy "világító" fehér folt mozogna a többnyire sötét fatörzsön.

Életmódjuk miatt sajnos még az ökörszemnél is kiszámíthatatlanabb vendégei az etetőknek, akár évek is eltelhetnek, amíg az elsőt megpillantjuk itt. Egy-egy ilyen látogatás többnyire csak másodpercekig tart, és nekünk pont akkor kell ott lennünk és figyelnünk. A fakuszok valószínűleg gyakoribb vendégei az etetőknek (és itatóknak), csak ezt nem látjuk.

Sajnos nincs olyan eszköz vagy módszer, amivel ezt a látogatást gyakoribbá vagy kiszámíthatóbbá tehetjük. Élőhelyigényüket ismerve azonban használhatunk olyan környezetgazdagítási megoldásokat, amik vonzók lehetnek a fakuszoknak:

• Ezek közül a legfontosabb, hogy az etető közelében legyenek fák vagy maga a fa legyen az etetőhely.

Talajetető fakuszbarát kiegészítőkkel – különböző magasságú farönkökkel,

harkályfával, harkályetetővel, kéregrakással és élő fával.

• Ezenkívül érdemes vastagabb és hosszabb rönköket is felállítanunk a talajetetőn. Ezeken a többi madár számára is kedvező, macskáktól védettebb etető- és itatótálcát is elhelyezhetünk. Ezek a rönkök a Madárbarát kert program más állatcsoport-védelmi eszköztárában egyébként bogártanyaként kínálnak élőhelyet számos rovarfajnak, nekünk pedig izgalmas megfigyelési élményeket.

Hegyi fakusz a fenti kép bal oldalán látható, bogártanya-farönkön, amint a törzs

repedéseiben és a lárvajáratokban keresgél. 7 fotó – katt a képre

(Fotók: Orbán Zoltán).

• Az ökörszemek számára vonzó kéregrakások a fakuszok számára is vonzóak lehetnek.

A rönköt átkutató hegyi fakusz megnézte magának az "ökörszemkastélyt" is, ahol

nagyon jól látható volt a harkályszerű támaszkodó farok. 2 fotó – katt a képre

(Fotók: Orbán Zoltán).

• Kiránduláskor szerezzünk be szállítható méretű harkályfát, amit felállíthatunk az etetőn. Ezt egy mélyen a földbe vert vascsőhöz drótozhatjuk, ami a madarak fotózásakor sem zavaró.

Harkályfának nevezzük azokat a korhadó törzseket, ágakat, tuskókat, amiket a

környék harkályai rendeszeresen felkeresnek és szitaszerűen szétvésnek.
4 fotó – katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán)

A fakusz a fenyő, az itatót tartó rönk, az ökörszem-kéregrakás mellett a harkályfát

is meglátogatta. 4 fotó – katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

Szinte bizonyos, hogy az etetőre ellátogató fakuszok először a természetes táplálkozóhelyeket keresik fel, illetve az ezek által biztosított ökológiai ösvényt követve jutnak el a kikészített eleséghez.

Az előbbiekben bemutatott madár a rönkök, a harkályfa és a kéregrakás felfedezése

közben az etetőtálcát is felkereste, ahol pillanatok alatt kiszúrt magának egy héj

nélküli napraforgómagot, amit egészben le is nyelt. 3 fotó – katt a képre

(Fotók: Orbán Zoltán).

A fakuszok segítése mesterséges odúkkal

A fakuszok talán legmegdöbbentőbb viselkedése a költéshez kapcsolódik. Ezek a madarak ugyanis nem harkályodúkba, hanem a törzs függőleges repedéseibe, illetve a törzstől elvált kéreg hasadékaiba építik fészkeiket.