Odúkihelyezés
A mesterséges odúk egyik legnagyobb előnye, hogy ezek a madarak nagyfokú alkalmazkodóképességének köszönhetően nemcsak fákon, hanem szinte bárhol alkalmazhatóak.
Mikor helyezzük ki az odúkat?
Merre nézzen az odú?
Kihelyezési magasság és rögzítés
A hagyományos, kerek röpnyílású „A-B” és „D” odúk esetében a kihelyezési magasság általában 2–8 m között van (lásd a táblázatot), de több faj beköltözik alig méteres, mellmagasságban lévő odúkba is. Ezek az odúk függesztettek, drót és szükség esetén kampó segítségével faágra, ágcsonkra akasztva telepítendők. Az odúnak nem kell feltétlenül a fatörzsnek támaszkodnia, azok megfelelően erős ágakra is függeszthetők, a lengő mozgás a madarakat nem zavarja.
A félig nyitott előoldalú „C” odúk esetében a minimum kihelyezési magasság 0,5 m is lehet (lásd a táblázatot). Lakott területeken, ahol sok a macska, ezeket kiegészítő védelem nélkül elsősorban az eresz magasában szoktuk alkalmazni, a kisragadozók benyúlását megakadályozó drót és tüskés ág előtét alkalmazásával azonban térd- és mellmagasságba, bokrokba, sövényekbe is telepíthetők (erről később még lesz szó).
"C" odú hagyományos elhelyezése eresz alatt (Fotó: Orbán Zoltán).
A nagy méretű és nehezebb „D” odúk (különösen tömeges kihelyezés esetén) biztonságosan és időtakarékosan már nem mindig helyezhetők ki szegelés nélkül. Amennyiben ezt a megoldást kell alkalmaznunk, fontos, hogy vegyük figyelembe a fa növekedésével járó feszítő erőt, ami már egy-két év alatt is kiszakíthatja a szegeket, az odú leesését okozva. Ezt úgy kerülhetjük el, ha az odúhoz csavarozott léc előfúrt lyukain keresztül a 3-4 szeget csak félig, kétharmadig ütjük be. A kiálló szegrészt a növekedő fatörzs 4-6 év alatt húzza csak át a deszkán, így az odú leesése késleltethető.
A táblázatban ismertetett alaptípusok mellett számos egyéb mesterséges odú, és a madarak megtelepítését segítő eszköz, megoldás létezik. Ezekről tájékozódhat odú honlapunkon és az MME bolt weboldalán.
Egyesével és csoportosan is
Az azonos típusú mesterséges odúkat hagyományosan egyesével, egymástól 15-20 m távolságra szoktuk kihelyezni. Ez alól létezik kivétel: a több "B" típusú lakókamrát tartalmazó veréblakótelep-odú, illetve a mesterségesodú-fa. Utóbbi esetében egyetlen nagy méretű fára, egymás alá, mellé és fölé több, akár 4-6 "B", "D"/seregély és "D"/búbosbankaodút (vagy szalakóta-, füleskuvikodút) akaszthatunk. Ezzel a megoldással a természetes harkályfák, a fakopáncsok által sűrűn kilyuggatott nagyméretű fák kínálta természetes, sűrű fészkelőhelykínálatot tudjuk utánozni.
Az ilyen odúfákkal különösen a lakott területek "odúínséges" környezetében tudunk nagyobb fajgazdagságot és egyedsűrűséget elérni, ami különösen jó madármegfigyelési, fotózási és videózási, valamint környezeti nevelési és turizmusfejlesztési lehetőséget is jelent.
Sövény- és bokorodú megoldások
Pedig a macskák és a szárnyas ragadozók jelentette veszély a fiatalok kirepülését követően jelentősen csökken, mivel a bujkáló életmódot folytató vörösbegy és ökörszem fészket elhagyó fiókái számára a fészkelésre egyébként nem alkalmas bokrok már kellő védelmet nyújthatnak. Ezért ha valahogy meg tudnánk oldani, hogy a fészkek biztonságban legyenek, akkor jó eséllyel a jelenleginél nagyobb számban költhetnének ezek a madarak is a közelünkben – újabb megfigyelési élményekkel gazdagítva életünket. Szerencsére ehhez rendelkezésünkre áll egy olyan mesterségesodú-típus, ami térd- és derékmagasság közé kihelyezve, némi kiegészítéssel ennek a két fajnak a költését is segítheti.
a talajközelben költő fajok fészeképítésére (Fotó: Orbán Zoltán).
Megoldások „C” odú talajközeli alkalmazásához
A Madárbarát kert program résztvevőit is segítő MME web boltban beszerezhető hagyományos, fatetős "C" odú (elsősorban eresz alatti kihelyezéshez) és időjárásállóbb fémburkolattal borkolt tetejű „C” odú nem a harkályok által készített természetes odúkat utánozza, hanem a szikla- és partfalak, korhadt törzsek esőtől védett üregeit. Ezért ezen az eszközön nem szűk, kerek röpnyílás található, hanem előlapjának felső fele teljes egészében nyitott. Lakott területeken eddig ezt az odút – éppen védtelensége miatt – szinte kizárólag az épületek eresze alá, magasra kihelyezve használtuk, elsősorban házi rozsdafarkú megtelepítésére.
Talajközeli alkalmazás esetében a dolog lényege az, hogy az odú félig nyitott előlapját valamilyen módon megvédjük a ragadozóktól úgy, hogy közben ne gátoljuk a vörösbegyek és ökörszemek mozgását, illetve megtartsuk a mesterséges fészkelőhely számukra fontos nyitottságát. A feladat csak első pillantásra tűnik lehetetlennek – a megoldás valójában roppant egyszerű, és ráadásul legalább kétféle módszer között is választhatunk.
Az odúkat elvileg tüskés, tövises növényzetbe is kitehetjük, ilyenkor nincs szükség az alábbiakban leírtakra, de akinek már volt dolga ilyen cserjével, az tudja, hogy ezekről egy-egy ágat levágni sem egyszerű, nemhogy az ágak sűrűjébe karnyi mélységbe nyúlva hosszasan matatni. Ezért jobb, ha „békésebb” bokrot választunk és az alábbi megoldások valamelyikét alkalmazzuk.
Rögzített kihelyezés
Az első, az odúk ellenőrzését és takarítását kevésbé támogató (ezért kevéssé ajánlott) módszer olyan bokrokban, sövényekben alkalmazható, ahol az odú a cserje belsejébe helyezhető ki úgy, hogy a sűrű ágak a bejárati oldalt is legalább jó arasznyi mélységben takarják.
A rögzített "C" bokorodú kihelyezésének lépései 9 fotón - katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).
Önhordó megoldás
Figyelembe véve, hogy a mesterséges odúknál fontos szempont az ellenőrizhetőség és a takaríthatóság is (a fészkeket minden költés után, de legkésőbb ősszel érdemes eltávolítani), kicsit munkásabb, de jobb megoldást jelent, ha a „C” odú elejére készítünk egy ragadozóktól védő előtétet.
Az előtét elkészítésének lépéseit mutatja be a következő 17 fázisfotó - katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).
A sövény- és bokorodú „technológia” nagyszerűsége abban rejlik, hogy bár a kihelyezési magasság csak 0,6–1,5 m körül van, a függőlegesen álló vékony, de erős ágak sűrűje a sérüléssel fenyegető ágvilla-rengeteggel a legügyesebb ragadozók kedvét is elveszi a fészkelőhely megközelítésétől. Ha pedig ezt mégis megpróbálnák, a védelem második vonalát jelentő tövisek és drótháló biztosan útjukat állja.
Az így kiegészített ökörszem- és vörösbegyodú előnye, hogy nem csak bokrok mélyére,
de keskenyebb sövényekbe, falra futtatott kúszónövényzetbe, természetvédelmi
farakásba, és akár ablakodúként is kihelyezhető. Ezeket a lehetőségeket
mutatjuk be 19 fotón - katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).
„B” odút is
Ha nincs fa a közelben vagy csak sűríteni szeretnénk kertünk odúkészletét, a bokrokba és sövényekbe nyugodtan kihelyezhetünk „B” odúkat is. Ezeket a „C” odúknál magasabbra, inkább mell- és fejmagasságba tegyük ki, így jó eséllyel számíthatunk széncingék és verebek beköltözésére. Természetesen a „B” odúkat nem kell háló vagy töviseság-előtéttel védenünk, elég, ha az odú tetejét a hagyományos kihelyezésnél megszokott módon az odú testéhez drótozzuk.
A "B" odúk sövénybe és bokorba helyezésére mutatunk néhány példát.
13 fotó - katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).
Mikor érdemes kihelyezni?
Mivel itt a bokrok, sövények kefesűrű ágrengetegében kell dolgoznunk, a láthatóság érdekében érdemes megvárni a lombhullást és a tél elejére ütemezni a kihelyezést. Így a madaraknak is bőven van ideje felfedezni a potenciális fészkelőhelyeket, ami növeli az odúfoglalás valószínűségét. Fontos, hogy jól jegyezzük meg, hova tettük ki a „C” és "B" bokorodúkat, mert rügyfakadást követően a megújuló levélfal észrevehetetlenné teszi ezeket.
Odúk falon, kerítésen, oszlopokon, egyéb építményeken
Az odúk falra telepíthetősége a Madárbarát kert program minden tevékenységi területén, de különösen az új építésű lakóparkokban, a Madárbarát panel és a Madárbarát munkahely esetében alapvető fontosságú, mert ennek, valamint az itatónak és a téli etetőnek is köszönhetően akár a tizedik emeletre is követhetnek bennünket a madarak.
Az odútartó kampót a csupasz falra is felszerelhetjük, de a vadszőlővel,
egyéb kúszónövénnyel...
... befuttatott épületen a falfúrást is megspórolhatjuk.
Madárbarát panel alig 1 m²-es erkélye molnárfecske műfészkekkel
és "B" típusú odúval (Fotók: Orbán Zoltán).
Kerítésből sosincs hiány
Az épületek mellett a kerítések is jó alternatív kihelyezési pontok lehetnek, főleg a "B", de akár a "D" odúk számára is, különösen ott, ahol ezek bokrok, sövények közelében húzódnak.
|
|
||
|
|
||
| A kerítések óriási előnye, hogy az odúk itt könnyedén kihelyezhetőek, ellenőrizhetőek. |
|||
Ha nem akarjuk megfúrni a falat, az odúkat a tornácok és erkélyek korlátjára
is akaszthatjuk (Fotók: Orbán Zoltán).
A széncinegékről köztudott, hogy "lehetetlen" helyekre képesek fészkelni, és kimondottan lelkesednek a levélszekrények iránt. Ha egy pár beköltözik a postaládába, akkor azt hetekig nem lehet rendeltetésszerűen használni, a madárbarát lakók ilyenkor egy második levelesládát helyeznek ki. Pedig a problémát egy "B" odúval is orvosolni lehet. Ezt közvetlenül a "megszállt" láda mellé kell akasztani, és a fiókás fészket ide áttelepíteni (ennek puha anyaga óvatosan, a fészekcsésze összenyomása nélkül az odú aljának alakjára formázható). Ha az etetni érkező szülők hallják a fiókák hangját az arasznyi távolságra lévő új helyről − az odúból −, akkor gond nélkül átszoknak ide.
Az ilyen hálós kivitelezésű kerítésen a védett, belső oldalra
elhelyezett odú bejárata befelé (a képen) és kifelé
is nézhet.
Oszlopok, rudak, lugasok, egyebek
"B" odú háztáji veteményesben ...
|
|
||
| ... paradicsomkaróra (balra), és rózsalugas fém tartóoszlopára kihelyezve (Fotók: Orbán Zoltán). |
|||
Csőprofilon egyszerűen rögzíthető az odú egy Y alakú ágdarab segítségével
(Fotó: Orbán Zoltán).
Külterületeken is
|
|||
|
|
||
|
|
||
| Mezei verebek számára csoportosan telepített "B" típusú madárodúk fátlan tóparti környezetben, Angliában, ahol a faj majdnem teljesen kipusztult (részletek >>). |
|||
"D" típusú szalakótaodú villanypásztor-kerítés magasított oszlopára
kihelyezve Apaj fátlan vidékén.
|
|
||
|
|
||
| Odútartó oszlopokkal és magasított lugaskarókkal bogyós ültetvények szegélyélőhelyein és belső területein is telepíthetőek odúköltő fajok. |
|||
Oszloplábazaton álló bagoly költőláda tóparti növénytársulásban, Angliában
(Fotók: Orbán Zoltán).
Odútelepítés fiatal faültetvényben
A Madárbarát kertbe természetesen ültethetünk
olyan idősebb facsemetéket is, ...
... melyek már magukban is elbírnak egy-egy odút
(Fotók: Orbán Zoltán).
Odú az ablakban
A Madárbarát kert program madaraiban és egyéb élőlényeiben az a közös, hogy ezeket az ember közelségéhez önként alkalmazkodó állatokat többnyire sokkal könnyebben és közelebbről figyelhetjük meg, mint a vadonban. A madárvédelmi és más fajvédelmi eszközök (például az itató, etető, porfürdő, darázsgarázs, feketerigó-fészektálca) megfelelő elhelyezésével ez az élmény anélkül fokozható, hogy az állatoknak problémát jelentene. Ebbe a körbe a "B" típusú, illetve az MME által kifejlesztett üveg oldal- vagy hátfalú ablakodúk is bevonhatóak.
Üveg hát- és oldalfalú "B" típusú ablakodúk (Fotó: Orbán Zoltán).
Mielőtt bármit tennénk!
Természetvédelmi tevékenységként a Madárbarát kert program elsődleges célja is a körülöttünk élő, a civilizációs hatásoktól különböző mértékben veszélyeztetett madarak, emlősök, ízeltlábúak, hüllők és kétéltűek életének segítése. Az elsősorban lakott területeken megvalósuló programnak − éppen az állatok közelről történő megfigyelhetősége miatt − legalább ilyen fontos élményszerző, szemléletformáló, környezetpedagógiai szerepe is van. Eközben azonban mindig tartsuk szem előtt, hogy mi csak vendégek vagyunk az eszközeinket használó állatoknál, tehát legyünk tekintettel az érzékenységükre!
Ez a körültekintés leginkább a költési időszakban fontos, hiszen ilyenkor a madarak jobban igénylik a zavartalan körülményeket. Szerencsénkre az urbanizálódott fajok maguktól is produkálnak olyan különleges fészkeléseket, melyek alapján bátran belevághatunk a költési viselkedés megfigyelésébe.
A balkáni gerle a leggyakoribb települési "extrém" fészkelő.
Sok madár éveken keresztül vissza-visszajár ugyanabba
a balkonládába költeni, ahol a fészek életének minden
mozzanata szinte centiméterekről figyelhető meg
az ablakon keresztül (Fotó: Erdődi Erzsébet).
A fővárosban egyre gyakoribb, hogy a tőkés récék épületeken,
akár erkélyeken fészkelnek (Fotó: Orbán Zoltán).
Erdei fülesbagoly fészekalj emeleti balkonládában
(Fotó: Monoki Ákos).
Alapelv, hogy a madarak jóval érzékenyebbek a zavarásra a költés korai, tojásrakási és kotlási periódusában, míg a fiókaetetési időszakban szó szerint méterekre jönnek-mennek az embertől. Ez a jelenség a városiasodott példányoknál is érvényesül, de jelentősen kisebb mértékben.
A gyakorlat nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy a mesterséges odúkban lévő tojásos fészkeket ritkábban ellenőrizzük, heti egy-két ilyen − például környezeti nevelési − alkalom a madarakat nem zavarja, a fiókákat ugyanakkor akár naponta-kétnaponta is megnézhetjük (lehetőleg az etetések közti szünetben, amikor a szülők nem tartózkodnak a közelben), ha ez nem tart tovább egy-két percnél. Nem mellékesen éppen a szülők tojásos és fiókás fészekaljak iránti hűsége teszi lehetővé a különböző mentési akciók sikerét, szükség esetén például a fészkek áthelyezését a harkályok által megrongált mesterséges odúból egy újba.
A Madárbarát kertben a körülöttünk, velünk élő madarak (széncinege)
gyorsan megtanulják, hogy nem bántjuk őket, ezért általánosnak
számít, hogy odúellenőrzéskor a bizalmas kotló madár
a fészkén marad (Fotó: Orbán Zoltán).
Fontos tanács, hogy az ágak között (és még inkább a talajon) épült fészkeket − mivel ezek jóval védtelenebbek a ragadozókkal szemben az odúk mélyén megbúvóknál − lehetőleg egyáltalán ne nézegessük vagy csak ritkán ellenőrizzük, mert minden egyes ilyen alkalom nagyban segíti az élelmes ragadozók dolgát.
... amihez ablakra futtatott kúszónövényzetre van
szükség, amit azonban nagyon esetlegesen foglalnak
el a madarak (Fotók: Orbán Zoltán).
A mesterséges odúkkal már-már mérnöki pontossággal tervezhetően megtelepíthető odúköltő fajoknak (elsősorban a széncinegének, a mezei és a házi verébnek, seregélynek) köszönhetően többféle lehetőség is kínálkozik nemcsak az odúk, de akár a fészkek életének megfigyelésére is.
Hagyományos odú az ablakban
|
|
||
| Ilyen kis távolságú odúáthelyezés nem zavarja meg a madarakat, melyek, mintha mi sem történt volna, gond nélkül élik tovább az életüket, etetik tovább a fiókáikat. |
|||
Az odú közelébe kihelyezett fészekanyag (a képen kutyaszőr)
a fészeképítés mellett a fészkek tatarozását, hideg időben
a tojások betakarását is segíti, így még vonzóbbá
tehető a madarak számára az ablakodú.
Az odút úgy érdemes elhelyezni, hogy jól rálássunk a bejárati nyílásra.
Beülőág csavaros rögzítése az odú oldalfalán.
Ablakhoz kihelyezett odúban költő széncinege ...
... eleséget hoz a fiókáknak (Fotók: Orbán Zoltán).
Ezeket az odúkat a hagyományos módon, leakasztva lehet ellenőrizni, illetve a fészkeket a költés után eltávolítani (részletek >>).
Üveg hát- vagy oldalfalú ablakodúk
|
|
|
|||
| Az új látványodúcsalád három tagjának más-más oldala betekintőüveg. | |||||
Ezek közös tulajdonsága, hogy átlátszó oldalukkal közvetlenül
a befelé nyíló ablak elé ...
... rögzítve figyelemmel kísérhetjük a fészkek életét is.
|
|
|
|||
| Természetesen a takaríthatóság érdekében az üveg hát- és oldalfalú ablakodúk teteje is nyitható ... |
|||||
... és ebben az állapotában az üveg hátfal takarítás
céljából felfelé csúsztatva kivehető.
Ezt követően fogassuk fel a fém tartókat, ...
... majd csavarozzuk fel kiszemelt helyére.
Erre az odútípusra is érdemes beülőágat tenni (Fotók: Orbán Zoltán).
Üveg hátfalú ablakodú egy befelé nyíló ablak alsó sarkába kihelyezve, és ...
|
|
||
|
|
||
| ... ennek az odúnak kétféle megoldású: kartonpapíros és függönyös takarása. | |||
|
|||
|
|||
|
|
||
| Ha az ablakodút szúnyogháló elé tesszük, akkor ez elegendő takarást biztosíthat a madár számára. |
|||
Széncinege fészek üveg hátfalú ablakodúban.
Az odúban üldögélő fiókák tátogva várják ...
... az eleséggel érkező szülőket.
... ürülékcsomót, amit higiéniai okokból elszállítva ...
... az odútól távolabb pottyantanak el (Fotók: Orbán Zoltán).
- ezek közül a legfontosabb az, hogy lehetőleg mozdulatlanul, leginkább csendben üldögélve figyeljük az odút;
-
- ha lehet, sötétítsük be a szobát, illetve ne legyen a hátunk mögött lesötétítetlen ablak, hogy kintről még kevésbé láthassanak be a madarak;
-
- ne menjünk nagyon közel az ablakhoz (különösen a kezdeti időszakban, amikor a madaraknak még meg kell szokniuk a jelenlétünket), az a legjobb, ha az odú és köztünk 2-3 m távolság van;
-
- mindent sokkal jobban látunk, ha a lakásban is távcsövet használunk a megfigyeléshez;
-
- amikor a madár megjelenik, maradjunk mozdulatlanok, ne mutogassunk, ne tegyünk hirtelen és nagy mozdulatokat (ezekre különösen akkor figyeljünk, ha kisgyerek is van velünk);
-
... az apróbb részleteket is jobban látjuk (Fotók: Orbán Zoltán).Ezekből az odúkból, mivel rögzítettek, nem a hagyományos (leakasztásos) módszerrel, hanem a tető felnyitását, majd az üvegfal kiemelését követően tudjuk eltávolítan az elhasználódott fészekanyagot (részletek >>).
Kinek és hol ajánljuk az ablakodúkat?
Hasonlóan a Madárbarát kert program eszközeinek többségéhez, az ablakodúkat is szinte bárhol alkalmazhatjuk:
Vannak olyan élethelyzetek és helyszínek, ahol a rendkívüli megfigyelési élményt kínáló látványodúk (valamint az ablakitatók, ablaketetők és akár az ablakporfürdők) használata különösen előnyös lehet:- kisgyerekkel otthon lévő családoknál, óvodai csoportszoba ablakában, ahol a madármegfigyelést a gyerekek szocializációjára, nevelésére is fel lehet használni;
- sokat otthon tartózkodó nyugdíjasok lakásában;
- idősotthonokban;
- tartósan beteg, ágyhoz vagy lakáshoz kötött beteg emberek szobájában;
- de akár kórházi kórtermeknél és hospice házaknál is.
Ablakodúk beszerzése
Mielőtt megrendelnénk az üveg betekintőoldalú odúk valamelyikét, a rögzítési lehetőségeket is figyelembe véve döntsük el, hogy hol, melyik ablakban szeretnénk használni, azaz melyik oldala legyen üveg. A döntést követően az odú megrendelhető vagy személyesen megvásárolható itt >>.
Egyéb odúmegfigyelési megoldások
Az otthoni és munkahelyi madármegfigyelés legegyszerűbb módja, ha az eszközök egy részét, az odúk mellett az itatót, porfürdőt és etetőt is úgy helyezzük el, hogy az ablaklesből szabadon rálátva megfigyelhessük ezek életét.
Az ablak elé telepített odúk életét távolabbról figyelhetjük meg
(Fotó: Orbán Zoltán).Elsősorban oktató- és látogatóközpontokban érdemes építeni olyan leskunyhót, melynek külső oldalán különböző típusú, üveg hátfalú odúk vannak, melyeken keresztül az építmény belsejéből a csoportok be tudnak tekinteni az odúkba.
Ezekről az eszközökről és módszerekről részletesebben olvashat az odúk
környezeti nevelési és turizmusfejlesztési lehetőségeit bemutató
oldalunkon itt >> (Fotó: Orbán Zoltán).Ne feledkezzünk el az odúk takarításáról!
Az énekesmadár-odúk esetén ajánlatos a költési időszakot követően, szeptember-február között elvégezni a régi fészekanyag eltávolítását. A legtöbb faj ugyanis nem költ kétszer ugyanabban a fészekben, új helyet keres, vagy a régi fészekre újat épít. Így az odúkban már egy költési időszak alatt is annyi fészekanyag halmozódhat fel, ami lehetetlenné teszi a további használatot. Ez az évenkénti – legalább egyszeri – odúellenőrzés azért is szükséges, hogy megbizonyosodjunk, az odú állapota megfelelő, alkalmas a következő évi költések biztonságos „kihordásához”. Amennyiben egy odút rossz állapotban találunk, javítsuk meg vagy cseréljük le.
"D" odú kihelyezése (Fotók: Orbán Zoltán). Mit tegyünk, ha a madarak nem költöznek be a kihelyezett odúkba?
Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>), ...
... illetve a kimondottan az odúlakó madarak védelmével foglakozó
kiadványunkat (bolt >>)
Ha pedig szeretné jobban megismerni, meg is határozni az eközben látott madarakat,
a Madármegfigyelők kézikönyve (bolt >>) segíthet önnek
