A települési és település környéki, idősebb fákat is tartalmazó erdőfoltok, fasorok felaprózódása és egymástól való elszigetelődése következtében ezeken a területeken az odúkészítő harkályfajok állománya is csökken. Ezáltal a cinegék, verebek és seregélyek, leggyakoribb odúköltőink, a lehetségesnél és szükségesnél kisebb számban élnek a falvakban, városokban. Szerencsére mesterséges fészekodúk kihelyezésével ellensúlyozni lehet ezt a negatív hatást. Attól függően, hogy milyen madárfajokat szeretnénk megtelepíteni, a madarak igényeihez és testméretéhez alkalmazkodva különböző odúkat kell alkalmaznunk. A letölthető odútípus táblázat a leggyakrabban alkalmazott odútípusok alap adatait, köztük az elkészítéshez szükséges alapterület, magasság és röpnyílás méreteket mutatja be.

A mesterséges odúk anyaga
Mesterséges odúk készítésére a fatelepeken árusított 2,5 cm vastag, 15-20 cm szélességű fenyődeszka a legalkalmasabb. Amennyiben az odú méretei ennél jelentősen szélesebb anyagot igényelnek, barkácsüzletekben kapható faragasztóval megfelelő szélességű deszkalapokat készíthetünk. Madárodúk természetes fatörzsekből is gyárthatók, ehhez azonban drágább megmunkáló berendezések (nagyobb teljesítményű elektromos fúró, marófej, befogó satu) szükségesek, ezért érdemesebb ezeket készen megvásárolni. Fontos azonban, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a fatörzs odúk könnyen repednek, kevésbé időtállóak, mint a deszka odúk, ezért ha ilyet vásárolunk, többször ellenőrizzük az állapotát. További lehetőséget kínálnak az odúkészítéshez a kültéri OSB lapok is. Ne készítsünk odút farostlemezből és faforgácslapból (bútorlap), mert ezek nem vízállóak, nedvesség hatására szétesnek.

A farostlemez nem jó odúkészítő anyag, mert néhány év alatt szétázik, és a legrosszabbkor, tojásos vagy fészkes fiókákkal együtt szakadhat le.

A röpnyílás kialakítása
A kerek röpnyílást az elektromos kézi fúrókhoz kapható lyukvágó készlettel magunk is ki tudjuk alakítani 6-8 cm átmérőig az odú előlapjának felső harmadába. A fúrást követően a nyílásszélekről csiszolópapírral érdemes eltüntetni a szálkás felületet. A táblázatban közölt alap adatoktól kis mértékben el lehet térni, a kerek röpnyílások esetében ± 2-3 mm nem jelent gondot. Alkalmanként előfordul, hogy a deszka odúk röpnyílását a harkályok kitágítják. Ez megakadályozható a berepülő nyílás köré szegelt fém (bádog, alumínium) „szoknyával”.

Nyitható tető vagy félig nyitott előlap
Az „A-B” és „D” odúk esetében az ellenőrzés és a takarítás miatt nyitható tetőre van szükség. Ez egyszerűen megoldható, ha a tetőt zsanérral rögzítjük az odú hátlapjához, vagy a belmérettel megegyező „dugót” szegelünk, csavarozunk a tető alsó oldalára. Annak érdekében, hogy az odú ne ázzon be, érdemes a tetőt a két oldalán és az elején az odú külső méreténél 2-3 cm-rel szélesebbre méretezni. Mivel az odúk tetejét a szél, vagy egyes szőrmés ragadozók (nyest, nyuszt) felnyithatják, érdemes dróttal lezárni. Ennek legegyszerűbb módja, ha a tetőbe vert U-szeghez rögzített puha drótot az odú oldalába nem teljesen bevert szeg feje köré csavarjuk. A tető az odúk leggyorsabban elöregedő része, ezért érdemes megerősített védelemmel ellátni. Kátránypapírral, bádoggal vagy PVC padló darabbal szigetelve élettartama, így az odú használhatósága is meghosszabbítható. A „C” odúk és a félig nyitott elejű költőládák (vörös és kék vércsék számára) esetében nincs szükség nyitható tetőre, mert a röpnyílás elég nagy az ellenőrzés, tisztítás elvégzéséhez. Az ilyen költőládák esetében a talajról, távcsővel is elvégezhető ellenőrzést segíti a tető belső oldalára elhelyezett tükör.

Az elengedhetetlen festés, felületkezelés
Bármely deszkaodú esetében érdemes időt és energiát fordítani az időjárás-állóságot biztosító festésre, lenolajjal történő felületkezelésre, a tetők vízhatlan burkolására, mert ennek hatására odúink élettartama többszörösére, felújítás nélkül akár 10-15 évre is nőhet.

 
A letölthető odutípus táblázatban ismertetett alaptípusok mellett számos egyéb mesterséges odú, és a madarak megtelepítését segítő eszköz, megoldás létezik. Ezekről tájékozódhat odú honlapunkon és az MME bolt Web oldalán, ahol az eszközök meg is vásárolhatók.

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges adományával is hozzájárulhat a madarak és más állatfajok védelméhez!

     Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

     Egyéni és céges adományozás >>

Köszönjük!

Orbán Zoltán

Sok esetben, például a Madarász ovi, Madarász suli, Madárbarát óvoda, Madárbarát iskola oktatási programokban, de akár a családi gyermeknevelésben, és az MME közösségi programjaiban a madár- és egyéb állatvédelmi eszközök elkészítése, kihelyezése gyakorlat- és élményközpontú környezeti nevelési eszköz is. Legyünk tehát kreatívak, mind az eszközök elkészítése, mind az elkészítés közösségépítő, szemléletformáló hatásainak kihasználása terén!
 

Orbán Zoltán

ÖSSZEFOGLALÁS

• A parlagi galambok elvadult háziállatok, elődeik, a házi galambok évezredek óta az emberrel élnek az első településein kialakulása óta, velünk érkeztek meg és együtt fejlődtek a falvakkal, városokkal, ezért hozzánk hasonlóan ez az otthonuk, amit nem akarnak és nem is hagynak el.
• Füvet és egyéb lágyszárúakat, magokat, bogyókat, leveleket és rügyeket csipegetve önellátók, nem szorulnak emberi segítségre, etetés nélkül is gond nélkül életben maradnak.
• Magas épületeink pedig a szőrmés ragadozóktól védett pihenő- és fészkelőhelyet biztosítanak számukra, ahonnan messze ellátva jobb eséllyel veszik észre a Magyarországon legjellemzőbb települési szárnyas ragadozóikat: a karvalyt, a héját és a vándorsólymot (utóbbit főleg az őszi-kora tavaszi telelési időszakban).
• Mivel nem védettek, helyi állományaik néhány hónap alatt felszámolhatóak lennének a befogásukkal, amennyiben sikerül a lakossági ellenállást (tiltakozás, csapdák megrongálása, madarak elengedése) megfelelő kommunikációval, illetve ennek részeként a témáról indított helyi népszavazással, az emberek többségi véleményének kikérésével kezelni. 
• Nincs olyan riasztóeszköz vagy módszer, beleértve a solymászt is, amivel a galambok jelenléte biztosan és tartósan megszüntethető lenne, ráadásul a megszokás végül minden próbálkozást hatástalanná tesz.
• Biztos távoltartásuk egyedül fizikai elszigeteléssel: a zárt terek lehálózásával (Google keresőkifejezés: macskaháló), illetve a beülésre alkalmas felületekre telepített tüskesorokkal lehetséges.
• Hosszú távon az állomány madárbarát csökkentése fogamzásgátló-szerrel impregnált táplálék folyamatos adagolásával is megoldható – ezt a feladatot is egészségügyi gázmester szolgáltató tudja elvégezni. 

A parlagi galamb védett?

Nem.

Mivel háziállat, nem tartozik a természetvédelmi törvény hatálya alá. Ugyanakkor az állatvédelmi törvény őket is védi, nem lehet csak úgy elpusztítani, lelőni őket, mondjuk légpuskával vagy csúzlival!

Van megoldás az eltávolításukra?

Igen.

A befogásukat erre szakosodott szakemberek (info@bodisfalcon.hu), de akár önkormányzati cég, szerv is végezheti élve fogó csapdák segítségével.

Miért nem alkalmazzák ezt széles körben?

Mert a galambok jelenléte valójában csak nagyon kevés ember számára jelent gondot a településeken, a többséget nem érinti, nem zavarja.

Az MME közönségszolgálati tapasztalatai alapján a lakosság akkor hajlandó felvállalni vagy hagyni bármely ember-madár konfliktushelyzet kezelését szolgáló eszközt, módszert, ha eközben az alábbi feltételek teljesülnek (fontossági sorrendben, de az elsőnek mindenképpen teljesülnie kell):

• az állatnak nem eshet baja;
• legyen olcsó, de lehetőleg ingyenes;
• valaki más oldja meg a kérdést, ne a bejelentőnek kelljen azzal foglalkoznia;
• a lehető leggyorsabban, de lehetőleg holnapra legyen meg a dolog;
• ne járjon kosszal, zajjal, bármiféle egyéb kényelmetlenséggel.

Ezt támasztják alá a médiában megjelenő hírek is, például egy fővárosi dolmányosvarjú-eset és a budai vaddisznóhelyzet kapcsán, utóbbi esetében is jellemző a csapdák megrongálása.

Hogyan kezelheti az önkormányzat, társasház, lakóközösség ezt a problémát?

A település, kerület, társasház és környéke lakosságának a témára vonatkozó, helyi népszavazás jellegű megkérdezésével, a többségi vélemény megismerésével úgy, hogy abban mindenki részt tudjon venni, majd az eredmények közzétételével, kommunikálásával. 

El lehet riasztani a parlagi galambokat?

Úgy tűnik, hogy tartósan nem.

Nincs olyan eszköz vagy módszer, amivel:

• egyrészt biztosan és folyamatosan távoltarthatók a parlagi galambok;
• másrészt ne érintené a teljes hatástalanságot okozó megszokás, melynek okairól részletesen olvashat itt >>

Próbálkozni természetesen lehet, például az innovatív, a madarak látása által érzékelt UV-tartományban láng- vagy parázsszerű látványt keltő pasztából formázott "mécsesekkel".

A megszokás miatt végül még a fészekragadozó varjúbábú (fotó: Moharos Zsolt), ...
 

Ami működik – a fizikai elszigetelés

A parlagi galambok esetében két távoltartó eszköz is a rendelkezésünkre áll:

1. zárt terek (padlás, erkély, világítóudvar, lapos tető szellőzőkéménye stb.) hálós lezárása (Google keresőkifejezés: macskaháló);
2. beülőhelyek megszüntetése tüskesorral.
    

 

Nagyon fontos, hogy mind a hálók, mind a beülésgátló tüskesorok alkalmazásakor megfelelő eszközt és madárbiztos, precíz felszerelést alkalmazzunk, különben a galambok semmibe veszik ezeket! A tüskesorok esetén figyelni kell ennek takarítására, mivel a ráhulló lomb, illetve a galambok által ráhordott fészekanyag hatástalanná teszi ezeket.

Ami hosszú távon segíthet - fogamzásgátlás

A „puha” (a madaraknak nem ártó) módszerek közé tartozik a fogamzásgátlóval impregnál eleséggel történő rendszeres etetés. Előnye, hogy nem árt a madaraknak, hátránya, hogy a szaporulat megakadályozásával csak hosszú távon segít csak csökkenteni a galambok létszámát, amihez a szert folyamatosan kell alkalmazni, ez pedig állandó kiadást jelent.

A fogamzásgátlást is az egészségügyi gázmesterek végezhetik el, melynek menete az alábbiak szerint alakul:

• galambok beszoktatása hagyományos, még nem kezelt szemestakarmánnyal:
  • lehetőleg egy nem zavart területen, például lapostetőn;
  • itt a gázmester naponta mindig azonos időben megjelenve, hívóhangot is hallatva szórja ki az élelmet a beszálló galamboknak (ennek jellege pont olyan, mint a baromfiudvarokban);
• amint a galambok megtanulták az etetés időpontját és tömegesen megjelennek az etetőhelyen, elkezdődhet a fogamzásgátlóval impregnált táplálék célzott kiszórása a madaraknak, olyan mennyiségben, hogy az maradéktalanul elfogyjon;
• mivel a hatóanyag néhány napon belül lebomlik és kiürül a szervezetből, a hatóanyagot hetente többször is be kell juttatni célzott etetéssel a galambokba;
• a szer hatásaként hosszú távon, legalább évek, de inkább évtizedek alatt azért kezd el a galambállomány csökkenni, mert a természetes elhullás következtében kieső egyedeket nem vagy csak kisebb létszámban pótolják a világra nem jött utódok. 

Ha ez megoldást kínál, miért nem terjedt el széles körben?
Azért, mert a módszer csak akkor lesz hatásos, ha a gázmesteri szolgáltatást a megbízó folyamatosan, évtizedeken keresztül igénybe veszi, meg tudja és akarja fizetni. Ellenkező esetben, a beavatkozás akár néhány hetes szüneteltetésével az addig kifizetett pénz és az elért eredmény semmissé válik.

Ráadásul a fogamzásgátlással – annak hatékonysága növelése érdekében – párhuzamosan bevezetendő lakossági galambetetés tiltása, ennek ellenőrzése és fenntartása a közterület-felügyelők által olyan népszerűtlen, nemtetszést kiváltó intézkedés, ami az önkormányzat esetleg nem szívesen vállal be.

A fészekragazodó varjúfélék is segítenek!

Sokan nem szeretik az év néhány hónapjában alkalmi fészekragadozó varjúféléket, pedig a dolmányos varjú, a szarka, a csóka, a a szajkó és akár a vetési varjú is természetes úton segíthet szabályozni a parlagi galambok állományát.

AKIT RÉSZLETESEBBEN ÉRDEKEL A TÉMA

A csodálatra méltó galamb

Sok galambfaj képviselői egy életre választanak párt maguknak, és ez az erős családi kötelék, valamint a területhű, nem vonuló életmód tette őket olyan kívánatossá számunkra. Az emberek ugyanis rájöttek arra, hogy a háznál nevelt galambok nem szöknek el a galambdúcból, illetve a fészkétől, párjától elszakított madár több ezek kilométerről is visszatér az otthonába. 

A galamb háziasítása 5-7000 évvel ezelőtt történt a Közel-Keleten, az ott ma is élő, barlangbejáratokban, meredek sziklafalak hasadékaiban fészkelő szirti galambból. A házi galambok évezredek óta részesei az emberi kultúrának, elsősorban a városlakók életének: táplálékot jelentenek, hírt visznek, házi kedvencként gyönyörködtetnek. Részt vettek a két nagy világégésben is, szövetséges katonák életét mentették meg azzal, hogy kémjelentéseket, harcászati információkat juttattak el a vezérkarnak, sokszor a rádiónál is jobb hatásfokkal. A II. világháborúban a brit kormány mintegy 250 ezer postagalambot alkalmazott, közülük 32 hadi hírvivő megkapta az állatok számára alapított legmagasabb birodalmi kitüntetést, a Viktória-keresztnek megfelelő Dickin Medal-t is.

Az emberiség szolgálatában álló galambok még a II. világháborút követően sem vonultak rögtön nyugdíjba, az Internet, a gyors polgári hírközlés és repülés világméretű elterjedéséig, gyakorlatilag az 1980-as évekig folytatták több mint öt évezredes szolgálatukat, például:

• a magas hegyekkel szabdalt, nehéz távközlési viszonyokkal rendelkező Svájcban a postagalambok 1969-ig hadkötelesek voltak; 
• a hegymászó expedíciók galambokkal adtak hírt magukról; 
• az USA-ban a sok telefonos félreértés miatt 1962-ig galambok vitték a leírt hírüzeneteket egyes rádióállomások és tudósítóik között; 
• a franciaországi Lyonban az 1980-as évekig a forgalmi dugókban szlalomozó motoros futároknál is gyorsabb galambok szállították a kórházi vérmintákat;
• az Amerikai Egyesült Államok Parti őrsége ugyanakkor hajótöröttek felkutatásában vette igénybe a pilótáknál sokkal jobban látó, speciálisan képzett galambok segítségét. A gép hasa alatt, átlátszó falú dobozban, sugárirányban galambok ültek, és ha vízen hánykolódó szilárd testet vettek észre, az előttük lévő gomb megnyomásával a felderítendő útirányról tájékoztatták a pilótát;
• 2016 tavaszán Londonban galambokat szereltek fel légszennyezettség-érzékelőkkel, hogy ezekkel a "légi járőrökkel" is felhívják a figyelmet a nagyvárosok egészségrongáló környezetszennyezettségére.

A nagyvárosi galambok generációi évszázadok, évezredek alatt lépéről lépésre együtt fejlődtek a településsel, így bőven volt idejük és lehetőségük hozzászokni az itteni körülményekhez. Csoportos életmódjuknak és fejlett, a fészekelhagyást követően is tartó utódgondozásuknak köszönhetően pedig az egyes egyedek által megszerzett tudás, elsajátított új viselkedés szociálisan átadódik, átöröklődik.

Ennek szemléletes példáját adják a metrózó, itt táplálkozó 
galambokról készült videók Londonból és New Yorkból 
(forrás: YouTube)

Háborús hősből „szárnyas patkány”

Addig nincs is baj a házi galambokkal, amíg ellenőrzött körülmények között élnek a hozzáértő tenyésztőknél. A gond akkor kezdődik, amikor az emberi gondoskodás megszűnése miatt (tipikusan a galambász elköltözése vagy halála miatt) magukra maradva szabadon élő és szaporodó, önellátó parlagi galamb állományokká válnak. 

Az elvadult házi galambok azért jelentenek problémát, mert az emberi felügyelet hiányában korlátlanul érvényesülhet elképesztő alkalmazkodó- és szaporodóképességük, és a nagyvárosokban akár milliós állományuk is kialakulhat. 

Sikerük alapja az alkalmazkodóképességük mellett fantasztikus utódgondozásuk. A galambok, több madárfajhoz hasonlóan, a begy megduzzadó falából képződő, az emlősök tejéhez hasonló váladékkal etetik a fiókáikat, fészekaljanként általában kettőt. A begytejnek köszönhetően az utódnevelést galambéknál nem korlátozza a növényevő fajokra egyébként jellemző szezonális táplálékkínálat, így a parlagi galambok a települések természetes táplálékban és fészkelőhelyben gazdag környezetében egész évben, télen is képesek költeni, akár nyolc alkalommal is egy évben!

Alapvetően nem magukkal a szelíden az emberek mellett szedegető, a nyugdíjasokat és a gyerekeket gyönyörködtető, fantasztikusan repülő, változatos színű, egyszóval kedvelhető galambokkal van baj. A gondot a csapatos, területhű életmódjuk miatt helyenként és bizonyos körülmények között (elsősorban zárt vagy csapadékmentes területeken: padlásokon, falfülkékben) felhalmozódó ürülékük okozza. 

Mivel a galambok nem szobatiszták, azaz nem használnak állandó ürítőhelyet, táplálékkeresés közben bárhol járjanak is, ürüléküket lépten-nyomon elpotyogtatják, függetlenül attól, hogy óvodáról, iskoláról, éttermi teraszról vagy száradó ruhákról van-e szó egy lakótelepi erkélyén. Ennél is nagyobb a gond a lakó- és irodaházakon, műemlék épületeken lévő fészkelő- és pihenőhelyeiken, ahol a galamb tömegek nap mint nap összegyűlve idejük jelentős részét töltik, és a guanó probléma koncentráltan jelentkezik. Ezért, ha valahol sok a galamb, a kosz okozta kellemetlenség miatt az emberiség jótevőjéből, kedvencéből a köznyelv szerint „szárnyas patkány” válik. 

Az ember a felelős!

Arról, hogy a parlagi galambok túlszaporodhatnak a városokban, alapvetően a nemtörődömség a felelős. Az ellen, hogy a településeken nem élnek meg a természetes ragadozóik, és az épületek tökéletes fészkelőhelyül szolgálnak számukra, nemigen tehetünk. Az ellen azonban, hogy a nemtörődöm módon kezelt, szétdobált szerves hulladék vagy a célzott etetésük miatt a járókelők közé szoktatjuk őket, már igen. 

Ilyen körülmények között elég néhány betelepített, majd magára hagyott házi galamb, és néhány év-évtized alatt máris felhőkben lepik el a parkokat, köztereket, lakótelepeket. 

A parlagigalamb-mentesítést csak akkor van esélye a döntéshozó városvezetőknek sikerre vinni, ha megértik és elfogadják, hogy az előállt helyzetért nem a madarak, hanem kizárólag az emberi gondatlanság, nemtörődömség okolható, és csak ezen okok megszüntetésével lehet kezelni a parlagi galamb problémát.

... amit a madarak ki is használnak, így alatta rengeteg ürülék
halmozódik fel a járdán (fotók: Orbán Zoltán)

Orbán Zoltán

Kerüljünk közelebb madárbarátkerti eszközökkel!

Annak, hogy a madárfényképezés nem olcsó, gyakorlati okai vannak. Elsősorban a kistestű madarak mozgékonysága, rejtőzködő életmódja vagy félénksége az embertől, másrészt az objektívek és fényképezőgép vázak magas fejlesztési és előállítási költségei. Egy széncinege méretű madarat 8-10 m távolságból „közelre hozó” 400-600 mm-es, jó fényerejű, minőségi képet adó teleobjektív ára 1,5-3 millió Ft között mozog, ezért minden egyes méter, amivel közelebb tudunk kerülni az állatokhoz, szó szerint több százezer forint megtakarítást jelent! Ehhez első lépésben az állatokat kell minél közelebb csalogatnunk, majd második lépésként meg kell próbálnunk igazán közel kerülnünk hozzájuk. De hogyan?!

A sikerhez a madarak is kellenek!
Ne felejtsük el, hogy az eszközök kihelyezése nem feltétlenül jelenti azt, hogy a madarak ezeket rögtön birokba is veszik! Leggyorsabban, akár órák alatt, az itatókat, porfürdőket (verebek) és az etetőket lakják be, az odúk, fecskeműfészkek és sárgyűjtőhelyek esetében azonban szélsőséges lehetőségekre is számíthatunk. Nem ritka, hogy május−júliusi kihelyezéskor már másnap használatba veszik ezeket a madarak, de ugyan így az is gyakran előfordul, hogy éveken keresztül üresen maradnak. Utóbbi esetben érdemes más helyre, eltérő magasságba vagy tájolással áthelyezni az odúkat, egyéb eszközöket, illetve megvizsgálni, hogy nem sérült-e például az odúk teteje? Legyünk tehát kitartóak, egymás közelében alkalmazzunk minél többféle eszközt és módszert, így biztosan nem maradunk madármegfigyelési élmény nélkül!

Segítsük a többi állatcsoport képviselőit is!
A Madárbarát kert program a madárvédelmi eszközök mellett részletes ajánlásokat tartalmaz a környezetünkben élő más fajok védelmi eszközeire és módszereire, valamint  a madarak okozta problémák megoldására vonatkozóan is.

Madárbarát kert programmal kapcsolatos információkat kérhet a programkoordinátortól ezen az email címen!

Orbán Zoltán