A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület célja a fogyatkozás megállítása és a fészkelőpárok számának, valamint elterjedési területének növelése. Az utóbbi évek védelmi tevékenységének eredményeként egyes régiókban - Dél-Alföld, Heves-síkság és Borsodi-Mezőség - megállt a fogyatkozás, sőt állománynövekedést is sikerült elérni. A védelmi terv rámutat a legfontosabb veszélyeztető tényezőkre: élőhelyvesztés, fészkelőhely és fészkelőodú fogyatkozás, áramütés, lelövés, gázolás; és javaslatokat fogalmaz meg a legszükségesebb teendőkre vonatkozóan. Ezek a következők: elektromos tartóoszlopok szigetelése, odúkihelyezés, facsoportok, fasorok védelme és telepítése, mezőgazdasági politika alakítása, kutatás, monitoring. A védelmi tervben foglaltak megvalósulása esetén várható, hogy az állomány megerősödik, ehhez azonban a gazdálkodók, és a társadalom széleskörű támogatása szükséges.

ELTERJEDÉS
A szalakóta Európa és Ázsia mérsékelt övében az erdőssztyepp jellegű területek fészkelő madara. Elterjedésének súlypontja Európában van, de Nyugat-Európából hiányzik. Keleten Novoszibirszkig, illetve az Indus völgyéig húzódik fészkelőterülete. Századunkban tanúi lehetünk folyamatos visszahúzódásának. Ennek következtében Dániából és Svájcból, illetve Németország nagy részéről eltűnt, mint fészkelő madár. Napjainkban földrészünkön annak középső részén, valamint a Pireneusi- és az Appennini-félszigeten fészkel, míg Ázsiában Kis-Ázsiától egészen Közép-Ázsiáig terjed költőterülete. Kisebb állománya Északnyugat-Afrikában, az Atlasz térségében is fészkel.

Magyarországon eredetileg a középhegységek magasabb régióit és a zárt erdős területeket kivéve mindenhol előfordult. Folyamatos visszahúzódása az 1970-es évek közepétől felgyorsult, napjainkra nagy területekről teljesen eltűnt, vagy minimálisra zsugorodott állománya. Korábban jelentős számban fészkelt Bereg-Szatmári-síkságon, a Tiszántúl szinte egész területén, a középhegységeink lábainál elhelyezkedő dombokon és sík területeken, a Hortobágyon, a Nagykunságban, nagyobb folyóink mellékén, a Dráva-síkon, Zala, Somogy és Baranya megyék megfelelő területein. Napjainkban számottevő állománya csak a Hevesi-síkon, a Borsodi-Mezőségben, a Jászságban, a Kiskunságban és Délkelet-Magyarországon, illetve a Tápió-vidéken található.

VÉDELMI HELYZET
Hazánkban a szalakóta fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 500 000 Ft. Megtalálható a magyar Vörös Könyvben is az aktuálisan veszélyeztetett fajok között. Az MME által 1999-ben összeállított Vörös Lista szerint a magyarországi állománya alapján a veszélyeztetett fajok közé tartozik.

ÉLETMÓD
Fészkelőterület
A mozaikos jellegű - gyepekkel, extenzív szántókkal, facsoportokkal, öreg magányos fákkal tarkított - síkvidéki élőhelyek fészkelő madara. Kedveli az odvasodó fűzfákban gazdag ártéri réteket, kaszálókat. Ritkábban zárt homoki erdők, sziki tölgyesek, ártéri tölgy-kőris-szil vagy puhafa ligeterdők szegélyén is megtelepszik, ha ezek közvetlen közelében természetszerű rétek is találhatók.

Költés
A szalakóta többnyire faodúban fészkel, de esetenként megtelepszik partfalban, homokfalban is. Évente egyszer költ május vége és július vége között. Az 1970-es évektől kezdődően az egyre nagyobb mértékben fogyatkozó magányos fák, illetve öreg facsoportok miatt drasztikusan csökkent a számára alkalmas költőodúk száma. Ennek hatására a költőállomány nagysága és elterjedési területe is megfogyatkozott. A szalakóta által választott odút többnyire a zöld küllő, kisebb részben a fekete harkály vájja. Szívesen elfoglalja azonban a D típusú mesterséges fészekodút is. A költés sikerességére vonatkozó adataink csak a legutóbbi időszakból - mesterséges odúkra vonatkozóan - vannak. Ezek szerint a Hevesi-síkon és a Borsodi-Mezőségben 40 pár vizsgálata alapján a költések 90%-a sikeres volt. Az átlagos tojásszám 2,87 volt, míg odúnként 2,52 fióka repült ki. Csongrád megyében 72 vizsgált fészekalj tojásátlaga 3,87 volt, míg a kikelési siker 95%-os, átlagban 3,65 fióka repült ki fészkenként.

Táplálkozás
A szalakóta elsősorban rovarokkal táplálkozik. Zsákmányát lesből, rárepüléssel fogja el. Gyakran megfigyelhető, amint egy kiemelkedő ponton, száraz ágon, szénaboglyán, villanyvezetéken ülve figyel, hirtelen a földre száll, majd visszatér eredeti helyére. A vártahely megléte a megfelelő odú és a táplálkozóterület után a megtelepedés harmadik legfontosabb feltétele. Legfontosabb táplálékállatai a nagytestű, kemény páncélú bogarak - májusi és csapó cserebogár, gabonaszipolyok, de jelentős számban fog különböző egyenesszárnyúakat, főleg sáskákat is. Általánosságban elmondható, hogy minden talajon mozgó rovart elfog, de a nagyobbakat, a 15 mm felettieket jobban kedveli. Esetenként apróbb termetű gerinceseket (békákat, siklót, gyíkokat, pockokat stb.) is zsákmányol.

Vonulás
Vonuló madár, a telet Dél- és Kelet-Afrikában tölti. A hazánkban fészkelők pontos telelőterületéről nincsenek adataink. Április utolsó harmadában érkezik vissza költőterületére. Augusztus közepén, végén hagyja el fészkelőhelyét. Ezt megelőzően laza csapatokba verődik. Kivételesen ilyenkor nagyobb számban, 60-80 példány is összegyűlik. Szeptember végére valamennyi szalakóta elhagyja térségünket.

VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐK
Élőhelyek átalakulás, megszűnése
A szalakóta tipikus élőhelyein legeltetés vagy rétgazdálkodás, illetve extenzív szántóművelés folyik. A füves területek közül az előbbieket a felszántás, gyepfelújítás, illetve legújabban a faültetvényekkel, gyümölcsösökkel történő betelepítés szünteti meg. Komoly veszélyt jelent, ha ezeken a területeken nem legeltetnek, mert azok egyre erőteljesebben bebokrosodhatnak, elsősorban a domboldali területek, és a fás legelők. Várhatóan a közeljövőben az extenzív szántókon is hasonló helyzet alakul ki. A legelőterületek átalakítása és más módon történő hasznosítása illetve a belterjes gazdálkodás felhagyása is súlyos veszélyt jelent a szalakóta számára. A magánkézbe került termőföld miatt élőhelyének feldarabolódása is komoly veszély, csakúgy mint az élőhelyét érintő infrastruktúra fejlesztés, pl. autópálya építés. A homoki területeken a borókás, fehér nyáras társulások akácültetvénnyé alakítása szünteti meg élőhelyét.

Fészkelőodúk fogyatkozása
Országszerte jelentősen csökkent a magányos fák száma, és sok helyen a fasorok, kisebb facsoportok kiterjedése is. A szalakóta fennmaradásának nem kedvezett az a gyakorlat sem, hogy az öreg, odvas fákat bármiféle beavatkozásnál az elsők között termelték ki. Gyakori gond az is, hogy az odvas fákat - elsősorban az öreg füzeket - egy-egy nagyobb vihar kidönti, ugyanakkor ilyen fafajokat szinte sehol sem telepítenek. A jelenlegi erdészeti gyakorlat megakadályozza az odvas fák keletkezését, azok pótlása pedig nem biztosított. A legtöbb odú az öreg fehér és szürke nyár állományokban található, melyek szintén drasztikusan megfogyatkoztak, mivel az utóbbi évtizedek erdészeti politikája ezeket erősen háttérbe szorította a nemesített hibridnyárakkal szemben. Legújabban az is gondot okoz, hogy az új tulajdonosok az egészséges fákból álló fasorok közül is sokat kivágtak. Nagy veszélyt jelent a fészkelőhelyeken az illegális fakitermelés, amely egyes régiókban óriási méreteket öltött. A szalakóta számára is alkalmas odút véső fajok - elsősorban a zöld küllő - számának csökkenése is hozzájárul fogyatkozásához.

Áramütés
A szalakóták a nyílt területeken áthúzódó vezetékszakaszokat rendszeresen használják vártahelyül, és azokon igen gyakran szenvednek áramütést.

Lelövés
Hazai madárvilágunk egyik legszínpompásabb madara a szalakóta, ezért a kitömés céljára történő lelövés miatt is súlyosan veszélyeztetett. Az utolsó két évtizedben napvilágra került ilyen esetek többségében a szalakóta volt az egyik leggyakoribb áldozat. Néhány kirívó eset bizonyítja, hogy egy-egy terület állományát néhány nap alatt jelentősen lehet csökkenteni a preparátum céljára történt lelövésekkel.

Mérgezés
A növényvédelemben használt szerek közvetett módon, a mérgezett zsákmányállatokon keresztül, károsíthatják a szalakótaállományt is.

Gázolás
Mivel a szalakóta gyakran vadászik az út mellett lévő villany- vagy telefonoszlopokról, száraz fákról, előfordul, hogy az úttestre kerülő rovart zsákmányoló madarat a nagy sebességgel haladó járművek elgázolják.

VÉDELMI CÉLKITŰZÉS
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület hosszú távú célja a szalakóta állományának növelése, illetve a korábbi fészkelőhelyeire történő visszatelepedés segítése. Tíz év alatt el kell érni, hogy a jelenlegi 550-600 párból álló állomány stabilizálódjon, fennmaradása hosszú távon biztosított legyen, illetve ez alatt az időszak alatt meg kell teremteni az állománynövekedés feltételeit is.

FELADATOK
Jogi szabályozás
Biztosítani kell, hogy a szalakóta legfontosabb élőhelyei védelem alá kerüljenek. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás során biztosítani kell, hogy az extenzív gazdálkodási formák természetvédelmi célokat is magukba foglaló támogatása megvalósuljon. A faj fokozottan védett státuszát hosszú távon is fenn kell tartani.

Gyakorlati védelem - odúkihelyezés
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület védelmi tevékenységének eredményeként egyes térségekben sikerült igen jelentősen növelni a szalakóta állományát. Így például odúkihelyezéssel a Hevesi-sík és a Borsodi-Mezőség 60 páros fészkelőállománya öt év alatt 130 párra növekedett, Csongrád megyében 1988-1997 között a mesterséges odúban költő párok száma 2-ről 40-re emelkedett. A szalakóta által jelenleg lakott térségben meg kell kezdeni a fészkelőodúk kihelyezését és azok folyamatos ellenőrzését, karbantartását. Kísérletképpen azokon a területeken is meg kell próbálkozni odúkihelyezéssel, ahonnan mint fészkelő madár a közelmúltban eltűnt. Ilyen módon a Dél-Alföld néhány pontjára már sikerült visszatelepíteni. Ezt a tevékenységet a kezdeti sikertelenség esetén is folytatni kell, mert esetenként az is előfordult, hogy az odú kihelyezése után csak évek múltával jelent meg az első költőpár.

Elektromos tartóoszlopok szigetelése
Fészkelőhelyein gondoskodni kell a tartóoszlopok szigeteléséről, illetve biztosítani kell, hogy a jövőben csak ilyenek kerüljenek kihelyezésre.

Fészkelésre alkalmas fák, fasorok védelme, telepítése
Élőhelyein gyakran nemcsak a megfelelő fészkelőodú hiányzik, hanem azok a fák is, amelyekben a zöld küllő odút tudna vésni, ami később a szalakóta számára is alkalmas lenne. Ezért gondoskodni kell a rétek, legelők szélén kisebb fehérnyár-csoportok kialakításáról, ahol pedig vannak ilyenek, ott az odvas fák védelméről. Különösen fontos a még meglévő fasorok megőrzése, a hiányzó fák pótlása. Fel kell lépni az illegális fakitermelés csökkentése érdekében is.

Mezőgazdasági politika alakítása
Az Európai Unióhoz történő csatlakozás során gondoskodni kell az extenzív művelés alatt álló régiók jelenlegi állapotának hosszú távú megőrzéséről. Szorgalmazni kell a Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program gyakorlati alkalmazásának kiszélesítését, lehetőleg úgy, hogy az a legfontosabb élőhelyeit magába foglalja. Különös jelentősége van az egykor lakott, de mára tönkrement élőhelyek rekonstrukciójának. Ennek érdekében a rossz minőségű szikes, homoki vagy ártéri szántók visszagyepesítésének támogatása és a fehérnyár-csoportok telepítésének szorgalmazása szükséges.

Kutatás és monitoring
A kutatási tevékenységet elsősorban a jelenlegi elterjedési terület és állománynagyság pontos felmérésére és folyamatos nyomon követésére kell koncentrálni. Vizsgálni kell, hogy az egyes párok vagy állományok fészkelési sikerességét mely környezeti feltételek befolyásolják és azok milyen összefüggésben fejtik ki hatásukat.

Tudatformálás és propaganda
A szalakóta azon fajok közé tartozik, amelynek fennmaradása erősen függ az aktív természetvédelmi intézkedésektől. Éppen ezért védelme csak úgy valósítható meg, ha az élőhelyén gazdálkodók támogatják az itt megfogalmazott intézkedéseket. Ez elsősorban abban kell, hogy megnyilvánuljon, hogy nem vágják ki a fészkelésére alkalmas fákat, és nem szántják fel a szántók közé ékelődött kisebb gyepfoltokat. El kell érni, hogy a közvélemény elítélje a lelövéseket és lehetőleg senki se igényelje a szobadísszé silányított kitömött madarat. Annak érdekében, hogy ezt az állapotot sikerüljön elérni, a szalakótás élőhelyeken széleskörű propagandát kell folytatni a gazdálkodók, önkormányzatok, iskolák körében. Ennek eszközei a helyi sajtóban való megjelenés, illetve a szalakóta védelmét szorgalmazó kiadvány, színes ismertető film.

EGYÜTTMŰKÖDŐ SZERVEK, SZEMÉLYEK
A szalakóta védelemében jelentős szerepe van a földtulajdonosoknak, akik egyfelől a táplálkozóhely, másfelől a fészkelésre alkalmas fák megőrzésében különösen fontos partnerek. Az élőhelyen tevékenykedő erdészek, vadászok, mezőőrök, természetjárók valamennyien hozzájárulhatnak a szalakótavédelemhez azzal, hogy segítenek a fészkelésre alkalmas facsoportok fenntartásában, újak telepítésében. Kisebb kiterjedésű élőhelyeit célszerű lenne az önkormányzatok által helyi jelentőségű védett területté nyilvánítani. Hullámtéren, egykori ártereken gazdálkodók - különösen az erdőgazdálkodók - nagyban segíthetik a szalakótaállomány fennmaradását azzal, hogy az erdőtörvény előírásai szerint fehér és fekete nyárral, fehér és törékeny fűzzel végzik el az erdőfelújítást, és a megmaradt réteket nem fásítják be. A hullámtéri füzesek botolása is nagyban segítené megtelepedését, és egyúttal tűzifát biztosítana a munkában részt vevők számára. Különösen nagy a felelőssége az élőhelyén illetékes hatóságok képviselőinek, akik engedélyezési gyakorlatuk során határozataikba beépíthetik a szalakóta fennmaradásához szükséges feltételeket. Ebből a szempontból a mezőgazdasági, vízügyi, erdészeti és vadászati hatóság együttműködése különösen fontos.

IRODALOM
Ambrus, B. - Balázs, T. (1992): Szalakóta (Coracias garrulus) odútelepítés eredményei Dél-Hevesben.
Mad. Táj., 1992. Jan.-jún. 11-13. p.

Kalotás, Zs. - Streit, B. -Kosaras, Z. (1986): Adatok a szalakóták (Coracias garrulus) fiókaneveléséhez.
Mad. Táj., 1986. Jan.-márc. 79-83. p.

Lendvai, G. (1990): Löszfalban költő szalakóta (Coracias garrulus).
Mad. Táj., 1990. Júl-dec. 24. p.

Molnár, Gy. (1998): A szalakóta (Coracias garrulus) költésbiólógiájának és táplálkozásának vizsgálata a Dél-Alföldön mesterséges telepítése kapcsán.
Ornis Hungarica Vol. 8 Suppl. 1 119-124. P

Molnár, L. - Haraszthy, L. (1980): Megfigyelések egy szalakóta fészeknél.
Mad. Táj., 1980. okt.-dec. 35-36. p.

Szijj, J. (1958): Adatok a szalakóta táplálkozásbiológiájához Magyarországon
Bonn. Zool. Beitr. 9. 25-39. p.

Urbán, S. (1998): A szalakóta (Coracias garrulus) fészkelésökológiai tényezői.
Ornis Hungarica Vol. 8 Suppl. 1 229. p.

További információ: http://rollerproject.eu/hu

A védelmi terv számba veszi a cigányréce magyarországi állományát veszélyeztető tényezőket, melyek a következők: élőhelyek megszűnése és leromlása, vadászat, tájidegen fajok betelepítése, nem megfelelő időben végzett munkálatok a fészkelőhelyen, emberi zavarás stb. A veszélyeztető tényezők elhárítására az alábbi intézkedéseket kell megvalósítani: a még nem védett élőhelyek védetté nyilvánítása, a fészkelőhelyül szolgáló gátak, töltések kaszálásának késleltetése, mesterséges fészkelőhelyek létesítése, természetes élőhelyeken a fiókákat is elfogó ragadozóhalakra háromévenkénti kontrollhalászat rendezése, az amur kiszorítása legfontosabb élőhelyeiről, vadászat során az illegális lelövések megakadályozása. Az utóbbi időben egyre több alkalommal jelentkező illegális vadászat visszaszorítása érdekében a vadászati hatóságokkal és a vadászati érdekképviseleti szervekkel közösen kell megtenni a szükséges intézkedéseket.

ELTERJEDÉS
A cigányréce fő költési területe Kelet-Európától egészen Nyugat-Kínáig (Xinjiang Uygur Zizhiqu, ill. Sichuan tartományok) és Nyugat-Mongóliáig terjed. A legnagyobb sűrűségben a kelet-európai sztyeppék tavain fészkel. Kicsi, elszigetelt állományok élnek Líbiában, Törökországban, Iránban, Afganisztánban és Kashmírban. Korábban költött Marokkóban, Algériában és Izraelben is. Hazánkban elsősorban a Dél-Dunántúl kis kiterjedésű, völgyzárógátas halastavain, a Bodrogzug és a Taktaköz a holtágaiban él jelentősebb állománya, de kisebb számban az Alföldön is előfordul, elsősorban a halastavakon. Az Észak-Dunántúlon csak kis számban és csak néhány helyen költ.

ÁLLOMÁNYNAGYSÁG
A cigányréce világállományát legfeljebb 70 000 példányra becsülik. Nem ismertek azonban pontosan az egyes részállományok. Az utóbbi években a korábban ismert világállományhoz képest igen jelentős állományokat találtak Kazahsztánban és Üzbegisztánban. Ezeknek az új populációknak a vizsgálata még nem fejeződött be és egyelőre nem is publikálták az eredményeket. Három egymástól jól elkülöníthető állatföldrajzi régióban létszáma az alábbiak szerint alakul:

A magyarországi állományról átfogó felmérés 1997 előtt nem készült. Korábban a nálunk fészkelők számát 1200-1600 párra becsülték. Az MME Vízimadár-védelmi Szakosztálya által 1997-ben végzett felmérés szerint hazai állománya ma már nem több mint 585-675 pár, amely a következőképpen oszlik meg:

VÉDELMI HELYZET
A cigányréce Magyarországon 1982-tól védett, 1992 óta pedig fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 500 000 Ft. Az MME által 1999-ben összeállított Vörös Lista szerint magyarországi állománya alapján az ún. ritka fajok kategóriájába tartozik.

ÉLETMÓD
Fészkelőterület
Magyarországon legjellemzőbb fészkelőhelyei a halastavak, holtágak, természetes mocsarak. Kedveli azokat az élőhelyeket, ahol foltszerűen található a gyékény és a sás, illetve ahol gazdag hínárvegetáció van. Azokban a vizekben, ahol csak vékony parti nádszegély található, nem telepszik meg. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy egymástól viszonylag eltérő jellegű élőhelyeken is megtelepedik, de pontos és részletes információink egyelőre nincsenek arról, hogy milyen ökológiai tényezők befolyásolják a fészkelőhely kiválasztását.

Költés
Fészkét nyílt vizek közelében, a szegélynövényzetbe építi a környezetében található növényekből, melyet saját tollaival bélel. Szívesen fészkel sirálytelepeken is. Tojásainak száma 8-12. Előfordul, hogy több tojó közös fészekbe, vagy más fajok fészkébe rakja tojásait. Csak a tojó kotlik, a gácsér ilyenkor általában a közelben tartózkodik. A kotlási idő 25-28 nap. A fiókák felszáradás után együtt hagyják el a fészket. Röpképességüket két hónapos korukra érik el. Gyakori, hogy a család a fiókák röpképessé válása után is együtt marad. Május elejétől június végéig vannak friss fészekaljai. Költési ideje augusztus végéig is elhúzódhat.

Táplálkozás
A cigányréce táplálkozása kevéssé kutatott, annak ellenére, hogy korábban vadászható faj volt. Gyomortartalom-vizsgálatok alapján tudjuk, hogy gyommagvakat, zöld növényi részeket, rovarlárvákat, csigákat és kultúrnövénymagvakat eszik. Alkalmanként rákokat, békákat és apró halakat is fogyaszt.

Vonulás
A cigányréce fontos telelőterületei a Fekete- és Kaszpi-tenger térségében, a Földközi- tenger környékén találhatók, de legnagyobb számban Kelet-Afrikában (Szudán, Etiópia) és Nyugat-Afrikában (Szenegál) telel. További áttelelő állományok találhatók Spanyolországban, Irakban és Iránban, Pakisztánban, Észak-Indiában, Észak-Burmában és Dél-Kínában is. A Magyarországon fészkelők márciusban érkeznek vissza telelőhelyükről és novemberben vonulnak el. Az átvonulók miatt létszámuk számban április elején, valamint augusztus végén, szeptember elején megemelkedik. A magyarországi állomány főként a Kelet-Mediterráneumban, a Fekete-tenger környékén és Törökországban tölti a telet. Az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozni kisebb áttelelő csapataival.

VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐK
Élőhelyek megszűnése, leromlása
A veszélyeztető tényezők közül a legjelentősebb a faj számára ideális élőhelyek megszűnése. Az utóbbi évtizedekben eltűnt vizes élőhelyek nagy része a cigányréce számára is alkalmas volt. Nagy veszélyt rejt a halastavak művelésének felhagyása, illetve helyenként intenzív hasznosítása, de gyakori probléma a természetes mocsarak felgyorsult eutrofizációja is. Az élőhelyeket közvetlenül érintő negatív emberi hatások mellett az utóbbi időszak rendkívüli csapadékszegénysége is súlyosan érintette állományát, mivel a kis kiterjedésű vizes élőhelyek sok helyen megszűntek. Az élőhelyek pusztulásánál a legfontosabb tényező a vízinövényzet pusztulása, szerkezetének megváltozása, átrendeződése. Ez elsősorban a halastavainkon élő cigányrécéket veszélyezteti, mert ott gyorsan változhatnak ezek az ökológiai tényezők. A növényzet irtása mellett az eutrofizációs folyamatok is veszélyeztethetik a cigányréce élőhelyeit, ha azok a kis kiterjedésű nyílt vízterületek eltűnésével járnak.

Vadászat
Valószínű, hogy sokkal jelentősebb veszélyeztető tényező, mint azt korábban gondoltuk. A közelmúltban igen súlyos szabálytalanságok váltak ismerté. Elsősorban ott jelentkezik ez a veszélyeztető tényező, ahol jelentős állományok élnek, és a vízivad-vadászati szezon folyamán külföldi (olasz) vendégvadászokat is fogadnak. Egyes jelentős magyarországi élőhelyein a terítékekben rendszeresen 3-5%-nyi cigányrécét találtak. Középtávon el kell érni, hogy a vízivad vadászat kizárólag a tőkés récére korlátozódjon.

Emberi zavarás
Azokon a területeken, ahol jelentős az emberi zavarás, előfordulhat, hogy a madarak szaporodási sikere csökken, bár nem állnak rendelkezésünkre információk arról, hogy a faj milyen mértékben viseli el a zavarást. Mindenesetre biztos, hogy a költési és a vedlési időszakban történő zavarás az, amely a leginkább problémát jelenthet a madarak számára.

Ólommérgezés
Azokon a területeken, ahol hosszú ideje aktív vadászati tevékenység folyik, gyakran nagy mennyiségben halmozódhat fel a tavak aljzatán ólomsörét. A víz alá bukó, az iszapban keresgélő madarak ezt könnyen felveszik és mérgeződhetnek. Arról, hogy ez a jelenség a magyarországi cigányrécéket milyen mértékben károsítja, nincsenek pontos információink.

Tájidegen fajok betelepítése
Alkalmilag előfordulhat, hogy halastavakon költő cigányrécék élőhelyeit a faunaidegen amur (Ctenopharyngodon idella) károsítja. Mivel ez a halfaj főleg a halastavak növényzetét (hínár, gyékény, sás stb.) fogyasztja, ha nagy mennyiségben telepítik, teljesen megváltoztathatja a növényzetet.

Gátak, töltések költési időben történő kaszálása
Több megfigyelés is tanúskodik arról, hogy a cigányréce szívesen választja fészkelőhelyül a halastavak, víztárolók háborítatlanabb töltéseit. Ezeket a kötelező karbantartás részeként májusban, júniusban lekaszálják, és ezzel tönkreteszik az abban megtelepedő récefélék fészkeit is. Ez különösen ott veszélyes, ahol a gát kínálja az egyetlen alkalmas fészkelőhelyet. A Kis-Balaton területén több alkalommal szükség volt arra, hogy az ilyen fészkeket áthelyezzék.

Halászhálókban történő pusztulás
Esetenként előfordulhat, hogy a halastavak lecsapolásakor, lehalászásakor a még röpképtelen vagy vedlő madarak nem tudnak elrepülni, lebukva próbálnak menekülni és így a halászhálókba gabalyodva pusztulnak el.

Más fajok hatása
Egyes ragadozó fajok számottevő mértékben ronthatják a cigányréce költési sikerét, a fiókák túlélési esélyét. Azokban a halastavakban, ahol számottevő mennyiségű, nagy méretű ragadozóhalat is tartanak, gyakran esnek a fiókák a harcsák és a csukák áldozatául. Potenciális veszélyforrást jelenthetnek továbbá természetesen a ragadozómadarak is. Mindenképpen szólni kell az agresszív fajokkal, mindenekelőtt a bütykös hattyúval kapcsolatos jelenségről. Egyes kutatók szerint azokon a területeken, ahol a hattyú megtelepszik, a különböző lúd- és récefajok szaporodási sikere csökken. Különösen veszélyes lehet ez a jelenség a cigányrécére, mert az a récefélék között is viszonylag kis termetű madár.

VÉDELMI CÉLKITŰZÉS
Biztosítani kell a jelenlegi költőhelyek állapotának fenntartását és a degradálódottak rekonstrukcióját. Az MME célkitűzése, hogy néhány éven belül megállítsa a hazai állomány fogyatkozását, és 2005-ig meginduljon a fészkelő párok számának növekedése.

FELADATOK
Jogi szabályozás
A faj jelenlegi védettségi szintjét hosszú távon fenn kell tartani. Gondoskodni kell a jelentős költőhelyek védetté nyilvánításáról. A vízivad-vadászati szezon korai kezdete a cigányréce vedlésének elhúzódása miatt nagy veszélyt rejt magában, többek között ezért is biztosítani kell, hogy az mielőbb kizárólag a tőkés récére korlátozódjon illetve hogy e fajra is csak 10-14 nappal később kezdődjön. Legfontosabb, még nem védett élőhelyeit védetté kell nyilvánítani. El kell érni, hogy az ólomsörét használata két éven belül megszűnjön, és helyette acélsörétet használjanak.

Gyakorlati védelem
Élőhelyein a vízinövényzet kezelését, a halastavakon az irtását, a hínárkaszálást úgy kell elvégezni, hogy az ne rontsa megtelepedési esélyeit, illetve a költés sikerességét. Az esetleges vizes élőhely-rekonstrukciók tervezésekor figyelembe kell venni a faj élőhelyi igényeit (mozaikosság, vegetáció-mintázat). Biztosítani kell, hogy legfontosabb halastavi élőhelyein az amurt ne telepítsék, vagy ha már betelepítették, akkor azt onnan ki kell szorítani. Azokon a töltéseken, ahol fészkelésére számítani lehet, a töltések kaszálását július második felére kell halasztani. Azokon a természetes élőhelyein, ahol nagytestű ragadozóhalak is élnek, három évente kontrollhalászatot kell rendezni. A külföldön már sikerrel használt fészekkosarakat, fészkelőládákat Magyarországon is széleskörűen alkalmazni kell. Költőhelyén gondoskodni kell a gyékényes és a nádas egy részének visszahagyásáról. Az így megmaradt ún. avas nádasok mellett az aratást február végén be kell fejezni. Biztosítani kell - akár őrzéssel is - a madarak zavartalanságát azokon a helyeken, ahol nagy mennyiségű vedlő madár gyűlik össze. Azokon a területeken, ahol nagy mennyiségben táplálkozik a cigányréce, kerülni kell az év minden időszakában a vízivadvadászatot, mert a tavak aljzatában az ólomsörét felhalmozódhat. Az MME tulajdonában és kezelésében lévő területek közül több is fontos fészkelőhelye a cigányrécének (pl. Biharugrai-halastavak, belső-somogyi halastavak). Ezeken a területeken kiemelten kell kezelni a cigányréce védelmét, segíteni kell megtelepedését és sikeres szaporodását.

Kutatás és monitoring
Folytatni kell a hazai állomány monitorozását és térbeli eloszlásának folyamatos vizsgálatát. A monitoring mellett különös hangsúlyt kell fektetni a jövőben a faj élőhelyválasztásának, költésbiológiájának és veszélyeztető tényezőinek jobb megismerésére. A korábban kidolgozott kutatási terv alapján folytatni kell az MME Cigányréce-kutatási Programját a Pacsmagi-halastavakon. Szükséges olyan témaköröket is kutatni, mint a madarak ólommérgezésének jelentősége, más fajok cigányrécére gyakorolt hatása.

Tudatformálás és propaganda
Legfontosabb előfordulási helyein tájékoztatni kell a vad- és a halgazdálkodókat a faj veszélyeztetettségéről és a védelme érdekében szükséges intézkedésékről. A külföldi vendégvadászok számára információs anyagot kell készíteni, amely tartalmazza a cigányréce főbb faji bélyegeit, segíti terepi felismerését és a vadászható fajoktól való elkülönítését. Gondoskodni kell arról, hogy valamennyi külföldi és hazai vadász kézhez kapja az ismertetőt.

EGYÜTTMŰKÖDŐ SZERVEK, SZEMÉLYEK
Az MME a cigányréce-védelmi tevékenységét a természetvédelmi és vadászati hatóságokkal szoros együttműködésben valósítja meg. Az állományfelmérési és monitoring tevékenység elsősorban az MME tagságának feladata. Napi együttműködést kell kialakítani a vadászatra jogosult szervek képviselőivel és meg kell ismertetni velük a védelmi célokat. A halastavakon élő cigányrécék védelme érdekében együtt kell működni a halgazdálkodókkal, gondoskodni kell a halászati ütemtervek és a védelmi célok összehangolásáról.

IRODALOM
Anonymus (1998): New Ramsar sites help conserve the Ferruginous Duck in Hungary.
TWSG News 11.11. p.

Crockfrod, N.- Green, N.- Romacora, G. - Schaffer, N. - Stowe, T. -Williams, G. (1996):
Action plan for the Corncrake (Crex crex) in Europe.
Globally threatened birds in Europe. Action plans. 205-243. p.

Habermeier, A. (1998): Zur Situation der weltweit gefährdeten Moorente (Aythya nyroca) in
Deutchland und Europa.
Ber. z. Vogelschutz 35.119-126. p.

Magyar, G. (1998): Cigányréce (Aythya nyroca Güldenstädt, 1770).
In Magyar, L.-Hadarics, T.-Waliczky, Z.-Schmidt, A.-Nagy, T.-Bankovics, A.:
Nomenclator Avium Hungariae. KTM Madártani Intézet - MMTE, Budapest-Szeged.

Szabó, B. (1998): Jelentés az 1997. Évi cigányréce-felmérési programról.
Az MME Vízimadár-védelmi Szakosztályának Hírlevele. Budapest, 1998.

Szabó, B. (1998): Adatok néhány vadlúd és vadréce ólom és kadmiumterheléshez: az ivarok és a fajok közötti különbségek vizsgálata.
Ornis Hungarica Vol. 8 Suppl. 1 95-99. p.

     Egyéni és céges adományozás >>

     Köszönjük!

Az állományt ért negatív hatások miatt az 1970-es évek közepére a fészkelő párok száma 30 alá csökkent. Az évtized végén megkezdett fészekőrzéseknek és egyéb védelmi intézkedéseknek köszönhetően jelentősen emelkedett a kirepült fiókák száma. Később a középfeszültségű légvezetékek tartóoszlopainak szigetelése hatására csökkent az áramütéstől elpusztult madarak száma. A védelmi tevékenység fontos része volt legjelentősebb táplálékállatának, az ürgének a védetté nyilvánítása, illetve egyes megszűnt kolóniák újratelepítése. Európában a legnagyobb állomány hazánkban él, ezért elsősorban a mi feladatunk - és egyúttal nemzetközi kötelezettségünk is - e ritka veszélyeztetett madárfajt földrészünkön megőrizni. A védelmi terv meghatározza a legfontosabb jövőbeni feladatokat, melyek a következők: szigetelési program folytatása, műfészkek kihelyezése, a mező- és erdőgazdálkodás okozta veszélyek elhárítása, ürgekolóniák fenntartása és az illegális kereskedelem megakadályozása.

ELTERJEDÉS
A kerecsensólyom keleti elterjedésű faj. Európában hazánkon kívül Csehországban, Szlovákiában, Horvátországban, Ukrajnában, Oroszországban, Moldovában, Romániában, Bulgáriában és Ausztria határainkhoz közeli területein fészkel. Ázsiában fészkelőterülete egészen Mongóliáig terjed. Fészkelőterülete egybeesik legkedveltebb zsákmányállatainak, az ürgefajok elterjedési területével. A századfordulón szórványosan az ország egész területén költött. Napjainkban a hazai állomány a Duna-Tisza-közén, a Tiszántúlon, a középhegységekben és azok peremén fészkel. Középhegységeinkben fán és sziklán egyaránt költ. Sík vidéken kedveli az ártéri, illetve a ritkás, tisztásokkal tagolt erdőket, de fészkel teljesen nyílt, illetve extenzíven művelt területeken is. Utóbbi helyeken a revírek elhelyezkedését a korlátozott fészkelési lehetőségek határozzák meg.

ÁLLOMÁNYNAGYSÁG
Teljes eurázsiai fészkelőterületén az állomány nagysága pontosan nem ismert. Az 1998 augusztusában Dél-Afrikában rendezett Ragadozómadár-védelmi Világkonferencián elhangzott előadások alapján drasztikusan csökkenő ázsiai állománya a következőképpen alakult:
Kazahsztán 500 pár, Mongólia 2000 pár, Oroszország cca 3000 pár.

Európában a 2000-ben publikált adatok alapján állománya a következőképpen alakul: Ausztriában 5-10 pár, Csehországban 8-12 pár, Szlovákiában 30-40 pár, Horvátországban 10-15 pár, Romániában 2-6 pár, Moldovában 5-7 pár, Oroszországban 120 pár, Bulgáriában 30-40 pár, Törökországban 10-100 pár és Ukrajnában 150- 200 költ.

A kíméletlen fészekfosztogatás és más negatív hatások eredményeként a magyarországi állomány az 1970-es évek közepére 25-30 párra csökkent. A védelmi intézkedések hatására növekedett a fészkelőpárok száma, amely 2001-ben már 140 volt.

VÉDELMI HELYZET
Hazánkban a kerecsensólyom fokozottan védett faj, eszmei értéke alapján (1 000 000 Ft) a legmagasabb kategóriába tartozik. A magyar Vörös Könyv szerint a közvetlenül veszélyeztetett fajok közé tartozik. Az MME által 1999-ben összeállított Vörös Lista szerint az ún. védelemtől függő fajok kategóriájába tartozik. Európában Magyarország kivételével mindenütt csökken állománya. Ez különös felelősséget ró ránk.

ÉLETMÓD
Fészkelőterület
Elsősorban a ligetes erdőkkel, fasorokkal, ürgés legelőkkel tarkított élőhelyeket kedveli. Középhegységeinkben előszeretettel fészkel sziklákon, azok üregeiben, vagy füves párkányokon, gyakran holló által épített fészekben. Általában a jó kitekintést és biztonságos beszállást kínáló költőhelyeket részesíti előnyben. Sík területen kedveli az egyedül álló fákon lévő, elhagyott parlagisas- vagy rétisas fészkeket, de rendszeresen költ egerészölyv-, héja- vagy varjúfészekben is. Az 1980-es évek elejétől napjainkig a holló állománya jelentős mértékben növekedett, és megtelepedett a síkvidéken húzódó magasfeszültségű oszlopokon. Ehhez az új fészkelési lehetőséghez a kerecsensólyom is alkalmazkodott, és egyre nagyobb számban telepszik meg az ilyen helyeken lévő elhagyott hollófészkekben is. Így olyan tájegységeken is megtelepedett, ahol egyébként a fészkelési lehetőségek korábban számára korlátozottak voltak.

Költés
A kerecsensólyom nem épít fészket. Elsősorban egerészölyv, holló, varjú, esetenként parlagi sas, rétisas, ritkán fehér gólya, szürke gém és kormorán elhagyott fészkeit foglalja el. Nászrepülésük az időjárás függvényében január végén, február elején kezdődik. A kiválasztott fészek környékén más ragadozómadárral szemben agresszíven viselkednek, esetenként a náluk nagyobb sasokat is elűzik. A tojó általában március közepén vagy végén rakja le 3-5 tojásból álló fészekalját. A második tojás lerakása után megkezdődik a kotlás, amely 32 napig tart. A kis fiókákat a tojó eteti, a hím által hordott táplálékkal. Hat hét után röpképessé válnak a fiatalok és elhagyják a fészket, de további 2-3 hétig az öreg sólymok vadászni tanítják őket. Egy éves korában a tojó már ivarérett, a hímek két éves korukban állnak párba. A párok életük végéig összetartanak.

Táplálkozás
A kerecsensólyom legkedveltebb táplálékállata az ürge, ha csak teheti, ezt zsákmányolja, de a galambok fogyasztása is jelentős. Az ürge téli álmot alszik, ezért éves szinten legfontosabb zsákmányállatai a galambok. Kora tavasszal hetekig a vonuló madarakból, elsősorban seregélyekből táplálkoznak. Télen az öreg madarak gyakran mezei pocokra vadásznak. Az öreg madarak költési időn kívül is összetartanak, párban is vadásznak, előfordul, hogy más ragadozómadaraktól, pl. héjától, vércsétől elveszik zsákmányukat.

Vonulás
Az öreg madarak egész évben a fészkelőterületen tartózkodnak. Rendkívül hideg időjárás esetén megfelelő táplálkozási lehetőség hiányában nagyobb térségben mozognak. Az elsőéves fiatalok kóborolnak, vonulnak. Egy 1993-ban a Kiskunságban, fészekben gyűrűzött fiókát például még az év októberében Görögországból jeleztek vissza. Egy Heves megyei fészekből kirepült fiatalt Líbiában fogtak be solymászati célra. A kóborlási időszak után a fiatalok a kirepülési helyük közelében telepszenek meg. Így a védelmi intézkedéseknek köszönhetően egy-egy térség állománya növekedhet.

VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐK
Áramütés
A kerecsensólyom gyakran ül fel a villanyoszlopokra. A kereszttartóra történő beülés közben, szárnyukkal érintik a vezetéket és ezáltal áramütés következtében elpusztulnak.

Mezőgazdálkodás
A kerecsensólyom gyakran költ mezőgazdasági területen vagy annak közelében. A munkagépek zaját, közelségét a fészken ülő sólyom megszokja, ez a madarakat nem zavarja. Veszélyt jelent számára, ha a gépekkel közvetlenül a fészek közelében megállnak vagy gyalogosan célirányosan a fészek felé haladnak, és tartósan ott maradnak. Minél több alkalommal zavarják meg a kotló madarat, annál érzékenyebbé válik a zavarásra, míg végül a fészkét is elhagyja. Esetenként speciális védelmi intézkedés, fészekőrzés szükséges az ilyen helyen fészkelő párok sikeres költése érdekében. Különösen zavaró a légi úton történő műtrágyázás, permetezés. Az alacsonyan szálló repülőgép súlyos zavarást jelent, amit a madarak csak nehezen tudnak elviselni.

Erdőgazdálkodás
1991-ben egy a fészkén kotló sólyom alatt kivágták a fát. Ez sajnos valószínűleg nem volt egyedi eset. Szakszerű erdőgazdálkodás esetén azonban lehetséges az előzetes egyeztetés. Nagyobb problémát jelent azonban a fasorok gyérítése, száradékfák termelése, mert ezeket eseti engedéllyel végzik, ezért mire azokról tudomást szerzünk, gyakran már a zavarás miatt a madarak elhagyják fészküket. Éppen ezért különösen nagy jelentősége van a folyamatos állományfelmérésnek, amely adatokat szolgáltat a természetvédelmi és erdészeti hatóság számára a szükséges korlátozások elrendelése érdekében.

Illegális kereskedelem
Hazánktól nyugatabbra a kerecsensólyom már csak Ausztriában fészkel néhány párban. Az elmúlt évtizedekben a nyugati állatkereskedők és solymászok elsődleges kerecsensólyom-beszerző területe Magyarország volt. Rengeteg tojást, fiókát és vadon fogott példányt csempésztek Nyugat-Európába. A rendszeres fészekőrzések eredményeként ezek az illegális fészekfosztogatások napjainkra megszűntek vagy mértékük minimálisra csökkent, de ismételt megjelenésük veszélye még ma is fennáll.

Mérgezés
A mezőgazdasági területeken - elsősorban lucernatarlókon - ősszel és télen a kerecsensólymok előszeretettel vadásznak az elszaporodott rágcsálókra. A szakszerűtlenül vagy túlzott mértékben alkalmazott rágcsálóirtószerek potenciális veszélyt jelentenek számukra.
Az 1990 utáni évekből nincs tudomásunk bizonyítottan mérgezéstől elpusztult sólyomról.

Lelövés
1989 és 2001 között öt kerecsensólyom került kézre lövéstől származó sérüléssel. Ezeken kívül négy lakott fészket szétlőttek, azokban a tojások, fiókák elpusztultak. E kilenc általunk felderített eset alapján feltételezzük, hogy az évente kilőtt madarak, illetve fészkek száma ennél magasabb.
A szakszerűtlenül végzett dúvadirtás következtében különösen veszélyeztetettek a varjútelepeken költő párok, mivel a varjúfészkek egy részét rendszeresen illegálisan leverik, szétlövik.

VÉDELMI CÉLKITŰZÉS
Célunk a jelenlegi állomány megőrzése, az élőhelyi és a szaporodási feltételek biztosítása. Bár a 140 pár kerecsensólyom nemzetközi viszonylatban is kiemelkedőnek számít, ez a mennyiség még mindig jóval alatta van a lehetséges országos állománynak, ezért további gyakorlati védelmi intézkedésekkel a párok számának növelésére kell törekedni.

FELADATOK
Jogi szabályozás
A mezőgazdasági területeken egyre gyakrabban megtelepedő párok zavartalan költése érdekében esetenként szükséges a kompenzáció alkalmazása, melyek szabályait ki kell dolgozni. A hazai állomány nemzetközi jelentősége miatt a fokozottan védett státuszt hosszú távon fenn kell tartani.

Gyakorlati védelem
A középfeszültségű szabad légvezetékek által okozott áramütés veszélyét minimálisra kell csökkenteni. Ennek érdekében fel kell deríteni azokat az oszlopokat, amelyekre a madarak előszeretettel rendszeresen felülnek, és ezek szigetelését sürgősen el kell végezni. Különös gondot kell fordítani a fészkelőterület közelében húzódó oszlopok szigetelésére. El kell érni, hogy az újonnan épülő vezetékeknél olyan oszloptípust alkalmazzanak, amely a madarakra nem jelent veszélyt. Ennek érdekében szabványmódosításra van szükség. Addig is, amíg az új szabvány kidolgozásra és bevezetésre kerül, legalább a védett területeken a természetvédelmi hatóságnak elő kell írnia, hogy csak szigetelőpapuccsal ellátott oszlopok telepíthetők. Tovább kell folytatni a veszélyeztetett fészkek őrzését. Ez a gyakorlati védelmi célkitűzéseken kívül lehetőséget kínál a faj jobb megismerésére, illetve arra, hogy az érdeklődők zavarás nélkül szervezetten megtekinthessék a kerecsensólymot. A jövőben is folytatni kell a műfészkek kihelyezését, a már meglévők folyamatos felújítását. Az eddigi vizsgálatok bebizonyították, hogy a sólymok a jó állapotú műfészekben sikeresebben költenek, mint az általuk egyébként előszeretettel választott korhadó - rossz minőségű - gallyfészkekben. Fel kell deríteni azokat a magasfeszültségű oszlopokat, amelyek lehetséges fészkelőhelyként számításba jönnek, és azokra fészkelőládákat kell felhelyezni, ezzel növelve a faj potenciális élőhelyét. Gondoskodni kell a síkvidéki területeken lévő - fészkelésre alkalmas - fasorok pótlásáról, folyamatos fenntartásáról. Számba kell venni az ürgekolóniákat és gondoskodni kell hosszú távú fennmaradásukról. Az alkalmas élőhelyeken szükség szerint folytatni kell az ürgetelepítést. Megfelelő felkészítés után gondoskodni kell a sérülten kézre került madarak természetbe történő visszajuttatásáról.

Kutatás és monitoring
Az MME 1975-ben kezdett védelmi tevékenységével párhuzamosan jelentős mennyiségű adatot sikerült gyűjteni a faj költéséről, táplálkozásáról, viselkedéséről és elterjedéséről. Ezek feldolgozása és publikálása részben megtörtént. A további kutatásoknak elsősorban a veszélyeztető tényezők feltárására és a folyamatos állományfelmérésre kell koncentrálniuk. Nagyon fontos feladat a forgalomban lévő rágcsálók elleni irtószerek mérgező hatásának vizsgálata és a nem kellően szelektívek használatának betiltása. Vizsgálni kell a fiókák pusztulási okait is, melyek kiküszöbölésével esetenként jelentősen csökkenthető lenne azok pusztulása.

Tudatformálás és propaganda
A kerecsensólyom gyakorlati védelme és annak eredményei jó lehetőséget kínálnak a madár- és természetvédelem népszerűsítésére. Minden lehetőséget fel kell használni arra, hogy minél szélesebb körben ismertté váljon az egyesület ezzel kapcsolatos tevékenysége és elért eredményei.
A nagy nyilvánosság előtti népszerűsítésen kívül fontos szempont, hogy a fészekőrzésben résztvevők saját tevékenységi körükben igen jelentős propagandát fejtsenek ki. Ez annál is inkább fontos, mert legtöbbször vadász- és erdésztanulók vesznek részt ebben a munkában, így ők egész életükben hasznosíthatják az itt szerzett tapasztalatokat. Nagy példányszámú ismertető kiadásával kell segíteni a gyakorlati védelmi tevékenységet és megismertetni az eddigi eredményeket.

EGYÜTTMŰKÖDŐ SZERVEK, SZEMÉLYEK
Az MME a kerecsensólyom védelmére kidolgozott programját a természetvédelmi hatóságokkal szoros együttműködésben kívánja megvalósítani.
Tevékenységünk elsősorban a nem védett területekre koncentrálódik. A védett területeken szükség szerint segítjük az állami természetvédelmi munkát. A védelem célkitűzései csak úgy valósíthatók meg, ha az adott területen tevékenykedő gazdálkodókkal, földtulajdonosokkal jó kapcsolat alakul ki. Ennek érdekében a MME keresi az együttműködés lehetőségét a mező- és erdőgazdálkodókkal, vadászokkal, szükség esetén az önkormányzatokkal is. Különösen fontos az áramszolgáltatókkal való napi kapcsolat kiépítése, mert segítségük nélkül az oszlopok szigetelése és a műfészkek kihelyezése megvalósíthatatlan. Az áramszolgáltatásban dolgozó szakembereken túl a tervezőkkel is együtt kell működni az új szabvány kidolgozása érdekében.

IRODALOM
Bagyura, J. - Gróf, S. (1998): Kerecsensólymok (Falco cherrug) szabadonengedése vadröptetéssel egy esettanulmány kapcsán.
Aquila. 103-104. 17-40. p.

Bagyura, J. - Haraszthy, L. - Szitta, T. (1994):
Methods and Results of Saker Falcon Falco cherrug Management and Conservation in Hungary.
Meyburg, B.-U. - R. D. Chancellor eds. Raptors Conservation Today WWGBP/The Pica Press 391.-395 p.

Bagyura, J. - Haraszthy, L. - Szitta, T. (1994):
Feeding Biology of the Saker Falcon Falco cherrug in Hungary. Meyburg, B-U.- R. D. Chancellor eds. Raptors Conservation Today WWGHP/The Pica Press 397-401. p.

Baumgart,W.- Gamauf, A. - Bagyura, J. - Haraszthy, L.- Chavko, J. - Pekló,A. (1992):
Biologie und Status des Sackerfalken im Osteuropa.
Greifvögel und Falknerei, 10-17. p.

Baumgart, W. - Haraszthy, L.(1997) : Saker Falcon
In: The BBCC Atlas of European Breeding Birds Their Distribution and Abundance
ed. W J M Hagemeijer and M J Blair T& A D Poyer LONDON

Haraszthy, L. (1993) Gyakorlati ragadozómadár védelem.
MME Könyvtára, 5 158. pp.

Haraszthy, L.-Bagyura, J. ( 1993) Ragadozómadár-védelem az elmúlt 100 évben Magyarországon.
Aquila 100. 105-121 p.

Sipos, L. - Orbán, Z. (1988) Kerecsenfiókát (Falco cherrug) zsákmányoló héja (Accipiter gentilis).
Mad. Táj., 1988. Jan.-dec. 19. p.

Kapcsolódó honlapok:

A kerecsensólyom-védelmi LIFE projekt honlapja