Mentés Adjunk nevet a nagyhalászi gólyafiókáknak!
Éppen egy éve, hogy a szülők és az itt cserepedő négy fiókájuk névadását meghirdettük. Azóta sokan megismerték ezeket a neveket, így nem maradhatnak név nélkül az idei fiókák sem.
A tavalyi gyakorlattal ellentétben, idén meghatározott kezdőbetűvel keresünk neveket. Ötletünk onnan származik, hogy tavaly a véletlennek köszönhetően minden fióka neve Cs betűvel kezdődött (Csenkesz (HX827), Csalán (HX828), Cseresznye (HX829) és Csucsor (HX830)), s idén a K betűt választottuk, tisztelegvén a helyi műemlék, a Csuha – Kállay kúria előtt. A híres-neves gólyafészek így egy másik nevezetességhez is kapcsolódik majd.
A névadás menetében elsőként K betűvel kezdődő elnevezéseket kell ajánlani (ezek lehetnek valódi nevek vagy melléknevek, a fiókára jellemző tulajdonságok szerint), melyek közül a későbbiekben a blogon tartandó szavazás útján lesznek kiválasztva a fiókák nevei.
A névajánlatokat június 28-án éjfélig várjuk, s utána kezdődik majd a szavazás!
A névadás menetéről és szabályairól a gólya blogon olvashatnak bővebben (http://nagyhalaszgolyakamera.blogspot.com/2009/06/adjon-nevet-nagyhalas…).
További információ:
Nagy Károly, nagyhalászi blog szerkesztője, MME Monitoring Központ, 30 906 62 85 nagy.karoly@mme.hu
Fotó:
Ajánlott linkek:
Fotó a Csuha – Kállay műemlékről madártávlatból
Képgyűjtemény a 2009-es év eddigi eseményeiből
Fiókát találtam! - Mit tegyek?
Áprilistól augusztusig tart a fiókaszezon, ilyenkor rengeteg bejelentést kapunk megmentendő madarakról. Pedig a legtöbbjük nem árvult el, ezért a legnagyobb segítség számukra az, ha nem fogjuk be, ha pedig már megtettük, a megtalálás helyén mielőbb elengedjük őket!
OLVASSA EL MIELŐTT BÁRMIT TENNE!
A képre kattintva a plakát nagy méretben is elérhető.
Kezeljük helyén a dolgot
Ne felejtsük el, hogy nem akkor vagyunk felelős madárvédők, ha a természeti törvények ellen dolgozva bármi áron meg akarunk menteni minden egyes madarat, fészekaljat és fiókát! Erre csak a végveszélyben levő fajok esetében van szükség, de a legfőbb cél ott is a megfelelő élőhelyi viszonyok helyreállítása, mert enélkül az ilyen állatok végül csak állatkertekben maradhatnak fenn.
Meg kell értenünk, hogy a ragadozók, a betegségek és tapasztalatlanság okozta elhullás a természeti folyamatok szerves része. Éppen ezen hatások ellensúlyozása érdekében költ a legtöbb kis- és közepes testméretű énekesmadár évente kétszer (esetleg háromszor), évi akár húsznál is több fiókát felnevelve. Mivel ezek a fajok több évig vagy évtizedig is élhetnek, stabil állomány fennmaradásához nincs szükség minden fióka túlélésére. Sőt, ez kimondottan kedvezőtlen lenne, mivel olyan állományrobbanást eredményezne, melynek következtében rövid időn belül elfogyna a táplálék, betegségek terjednének el, és az állomány magától összeomlana.
Ha a településen gyakori madarak egyetlen fiókáját sem mentenénk meg, az állományok azt sem éreznék meg, még a városokban sem. Érdemes megnézni ezeknek a fajoknak az összesítve jóval százmillió példány feletti éves állomány- és szaporulatadatait (lásd a lenti táblázatot), és enek fényében eldönteni, hogy fajvédelmi szempontból van-e jelentősége az évi néhány száz, néhány ezer, ráadásul gyakran feleslegesen "megmentett" fiókának.
A táblázat a képre vagy ide kattintva tölthető le
(Forrás: MME Monitoring Központ).
Az adatokból az is következik, hogy a települési fiókamentés alapvetően az emberek saját lelkiismeretének megnyugtatásáról, tenniakarás-igényének kielégítéséről szól, nem kis mértékben azért, mert sokan kicsi emberkéknek tekintik a madarakat, fiókákat – ami nagyon nagy hiba! Illetve nem akarják, nem tudják elfogadni, hogy a fiókák 70-80%-a mindenképpen elpusztul, el kell pusztulnia, ezért van belőlük ilyen sok – ez pedig a természet alap működési rendje, törvénye.
Ez persze nem azt jelenti, hogy ne segítsünk a madarakon − ebben segít ez az oldal is −, de ezt csak ott, akkor és úgy tegyük, ha erre valóban szükség van, ha vállani tudjuk az ezzel járó terheket, miközben végig ügyelünk arra, hogy a jó szándékunk ne okozzon nagyobb kárt a madaraknak!
Az OzoneTV "Egyenlítő" című műsorának 2020.08.11-ei adásában az MME
munkatársa a fiókamentés kérdéséről beszélgetett a műsorvezetővel - a felvétel
indításához katt a képre (Forrás: ozonetv.hu).
A véletlen kiesés ritka
Nem tekinthető általánosnak, hogy egy fióka magától essen ki a fészekből. Ez többnyire erős szélben lengedező, esőtől terhelt ágakkal megdőlő fészkeknél fordul elő. Nem véletlen, hogy a legtöbb, valóban mentésre szoruló fiókát markáns frontbetörést követően találják meg.
Biharugrai-halastavak
Hazánk egy eldugott, csendes zugában, Békés megye északi részén találjuk egyik legfontosabb halastavi vizes élőhelyünket, a Biharugrai- és a Begécsi-halastavak által alkotott tórendszert.A tavak természet- és madárvédelmi jelentőségüket egyrészt méretüknek köszönhetik, hiszen 1927 hektáros kiterjedésükkel az ország második legnagyobb halastórendszerét alkotják. A tavak a múltban kiterjedt, majd lecsapolt Kis-Sárrét egykori mocsárvilágának helyén épültek meg 1910 és 1967 között.
Az ország jóformán egész területére kiterjedő lecsapolások és folyószabályozások megsemmisítették a természetes vizes élőhelyek nagy részét, ezért a 20. század során egyre nagyobb jelentőséget kaptak mesterséges víztereink. Az 1900-as évek első felétől épülő kisebb-nagyobb kiterjedésű halastavak élőhelyet biztosítottak számos ritka és veszélyeztetett, vonuló vagy fészkelő vízimadár számára. Ezen tavak közül is különös jelentőséggel bírnak az „Ugrai-tavak”.
Természetvédelmi értékének köszönhetően a terület része a Körös-Maros Nemzeti Parknak, valamint hazánk Natura 2000 hálózatának. Nemzetközileg fontos madár élőhelyként (IBA) és Ramsari területként is nyilvántartják.
A tavak élővilága
A halastavak sekély vízfelületükkel, változatos élőhelyeikkel, a szomszédos kiterjedt szikes pusztákkal, nedves gyepekkel és erdőfoltokkal nagyszámú növény és állatfajnak nyújtanak életteret.
Közülük is leglátványosabbak és legkönnyebben megfigyelhetők a sokszor hatalmas tömegben jelenlévő madarak.
Az alábbi táblázatban a területen rendszeresen előforduló természetvédelmi szempontból legjelentősebb fajokat foglaljuk össze:
Az alábbi táblázatban a területen rendszeresen előforduló természetvédelmi szempontból legjelentősebb fajokat foglaljuk össze:
A nyári lúd a nádasok egyik jellemző fészkelője
A cigányréce számára fontos fészkelő és gyülekező helyet biztosítanak halastavaink
Rétisassal nagyobb számban télen is találkozhatunk, de fészkelőként is megtelepedett
Gazdálkodás a halastavakon
A halastavak, bár másodlagosan rendkívül fontos szerephez jutottak a természet és a madárvilág sokféleségének megőrzésében, elsődlegesen mégis gazdálkodási céllal létesültek. Ezt nem szabad szem elől téveszteni a ma már védett természeti területté nyilvánított tóegységek esetében sem, noha ezeken a területeken a védelemé az elsőbbség.
A természetvédelem jól felfogott érdeke, hogy a tavakon fennmaradjon a halgazdálkodás, hiszen annak hiánya közép, de még inkább hosszútávon a tavak elöregedéséhez, egyes élőhelyek megszűnéséhez, a biodiverzitás csökkenéséhez vezet. Ennek megfelelően olyan kapcsolatrendszert kell kiépíteni a természetvédelem és a gazdálkodók között, mely biztosítja a természetvédelmi prioritások és a gazdálkodó érdekeinek érvényesülését is.
Ez csak egy extenzív módon kezelt halastavon képzelhető el, ahol a gazdálkodó a természetvédelem előírásaihoz igazodva végzi tevékenységét (műtrágyát és meszet nem használ, lecsapolásokat és feltöltéseket a természetvédelmi célkitűzéseknek megfelelően időzíti, természetkímélő nádgazdálkodást végez stb...). Ennek a természetkímélő rendszernek a kidolgozásában és fenntartásában a természetvédelem intézményeinek hathatós segítséget kell nyújtania.
A biharugrai térségben a rendszerváltozást követően alaposan megváltoztak a tulajdonosi és kezelői viszonyok. Jelenleg több halgazdálkodó is tevékenykedik a területen. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) mellett a Bihar Közalapítvány is jelen van a területen és egyedülálló módon 500 hektár halastavat kezel kizárólag természetvédelmi szempontok alapján. Az így kialakult helyzet megteremtette annak lehetőségét, hogy a természetvédelem és a halgazdálkodás egymás mellett működve megőrizze hazánk egyik kiemelkedő jelentőségű vizes élőhelyét.
Projekt a halastavak sokrétű, fenntartható használatáért
A UNEP/GEF támogatásával 2007-óta valósul meg a területen egy MME projekt, melyben egy halgazdálkodó, az Agropoint Kft. mellett a Bihar Közalapítvány is partner.
A projekt célja az, hogy a már létező extenzív halgazdálkodási módszerekre még természetkímélőbb, de gazdaságos alternatívákat dolgozzon ki és vezessen be, kisebb élőhely fejlesztésekkel kedvezőbb életfeltételeket hozzon létre számos védett, fokozottan védett faj számára, valamint, hogy a területet vonzóbbá tegye a fenntartható turizmus számára.
A projekt felismerte, hogy mind a természetvédelem, mind a halgazdálkodók és a helyi lakosság közös érdeke egy gazdaságilag jól működő, a természeti értékeket megőrző, az élőhelyeket fejlesztő, a helyi közösséget is bevonó rendszer. Csak ez lehet a hosszú távú megőrzés alapja, ahol a madármegfigyelő turizmuson kívül egyre nagyobb szerepet kap a szélesebb körök érdeklődését is felkeltő, kontrollált ökoturizmus.
A tavak madártömegei rendszeresen vonzzák a területre a madarászokat
Fotók: Ványi Róbert, Porkoláb Magdolna, Vasas András, Simay Gábor
 |
|
Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges |
Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>
Egyéni és céges adományozás >>
Köszönjük!
A projekt a következő szervezetek részvételével és támogatásával valósul meg:
