A szürkebegyek veréb méretű, elsősorban a talajon és a sűrű aljnövényzetben mozgó madarak. Rejtő mintás tollazatuk és bujkáló életmódjuk miatt meglehetősen nehezen megfigyelhetőek, ezért a madarászokon kívül nem is igen ismertek. Hazánkban az erdei szürkebegy gyakori őszi és tavaszi átvonuló, illetve kisszámú áttelelő, a magyarországi fészkelőállományt 1200-1500 párra becsüljük. A magashegységek sziklakibúvásos élőhelyein költő havasi szürkebegyek néhány képviselője évről évre Magyarországra, például a várainkhoz jön telelni.

A szibériai szürkebegy elterjedési területének nyugati széle Európa és Ázsia határára, az Ural-hegység térségére esik. A faj telelőterülete Közép-Kínától Japánig terjed, de kóborló példányai gyakran előkerülnek Alaszkában és az USA-ban is.

A telelő madarak az olyan gazos élőhelyeket kedvelik, ahol nagy mennyiségben 

találnak hullott apró magvakat (Fotó: Orbán Zoltán).

Szibéria szürkebegy a talajon táplálkozik – 6 fotó, katt a képre

(Fotók: Orbán Zoltán).

Európai előfordulása ritka, 2015-ig csak 32 megfigyelési adata volt, ezek több mint fele Svédországban és Finnországban. Kontinensünk középső és déli országaiban csak néhány alkalommal került elő a XIX. század óta. A tavalyi ősz azonban a faj eddig nem látott nagyságrendű "invázióját" hozta Európa északabbi térségeinek 12 országban, ahol 212 példány került távcső elé 2016. október 4-november 6. között.

Szibériai szürkebegy megfigyelések Európában 2016. október 4-27. között. A térkép

azt is igazolja, milyen elképesztően sok, az információk szerint több millió (!)

madármegfigyelőnek kell járnia kontinensünk tájait minden héten ahhoz,

hogy egy ilyen rejtett életmódú fajból ilyen sok távcső

elé kerüljön (Forrás: dutchbirding.nl).

Ezt látva, a hazai madarász közösség tagjai fokozottan figyelték a szürkebegyes élőhelyeket a fajt keresve – Nem igaz, hogy itthon nincs!,  de nem találtak egyetlen egyet sem.