Túzok

Megfigyelésre a legjobb időszak a tavasz és a tél. 5 órás túrákat ajánlunk az itt élő madárvilág megismerésére lehetőség szerint a vendégek igényéhez igazodva egyeztetett napokon.

Túzokdürgés - a puszták fenséges madara

Túrák indulnak időpont egyeztetéssel március közepétől május közepéig. A túra jellege: terepjárós. Időtartama 5 óra. Létszám: 1 - 4 fő. Találkozás: Dévaványa 7 óra vagy 14 óra. Részvételi díj: 40 000 Ft, de 1 fő MME tag esetén 35 000 Ft. Túravezető Fatér Imre.

Akciós öko-túra - a sasok birodalma

Túrák indulnak időpont egyeztetéssel január, február, november, december. A túra jellege: terepjárós. Időtartama 5 óra. Létszám: 1 - 4 fő. Találkozás: Mezőtúr 10 óra. Részvételi díj: 32 000 Ft, de 1 fő MME tag esetén 27 000 Ft. Túravezető Fatér Imre.

Jelentkezés és további információ

Fatér Imre, MME öko-túra vezető és szervező

Mobil szám: +36 30 445 68 56

E-mail cím: birding@mme.hu

Minden túrát igyekszünk úgy szervezni, hogy az adott évszakban a lehető legjobb helyeket látogassuk meg, annak érdekében, hogy minél több ismerettel és élményekkel feltöltődve távozzanak vendégeink. Arra is van lehetőség, hogy túránk során megismerhesse egyesületünk és a Körös-Maros Nemzeti Park természetvédelmi munkáját.

A Nagy-Sárrétre az őszi-téli időszakban nemcsak a Kárpát-medencéből, de távolabbi vidékekről is érkeznek ragadozómadarak a táplálékban bővelkedő alföldi területekre, és ott hosszabb-rövidebb időt töltenek. Helyenként akár 15-20 vagy még több sas is együtt mozoghat, ami rendkívüli látvány. Leggyakrabban réti és parlagi sassal találkozhatunk, de néha szirtisas is elvetődik ide. Időnként nem magányosan vadásznak, hanem „kalákában” ejtenek el egy-egy prédát vagy keresik fel az elhullott állatok tetemeit. Túráinkon szemtanúi lehetünk csodálatos repülésüknek, a civakodó madarak akrobatikus légi harcának, és megfigyelhetjük a jóllakottan pihenő, tollászkodó madarak kisebb-nagyobb csoportját is. Rendkívül gyakori itt az év madara, az egerészölyv, de megfigyelhető a ritkább téli vendég a gatyásölyv, kéke rétihéja is. Néhány kerecsensólyom kalózkodik a területen, azaz más ragadozókat megijesztve elveszi zsákmányaikat. 


Ennek a területnek pusztáin és szántóföldjein él hazánk egyik legerősebb túzokállománya. Több mint 400 példányuk minden év kora tavaszán felkeresi ősi szaporodó helyeiket. A kakasok már hajnalban látványos násztevékenységet mutatnak. Ezt hívjuk dürgésnek, mely csökkenő aktivitással május közepéig tart. Az öreg kakasok óriási fehér virággá változnak és tipegve, forogva csalogatják magukhoz a jóval szerényebb tollruhájú tyúkokat.


Tavasszal többször találkozhatunk barna rétihéjával, amint épp vadászik alacsonyan a föld felett, de jó lehetőség van arra is, hogy a jóval ritkább hamvas rétihéjával is összefussunk. A kék vércsék szitálva vadásznak nagyobb rovarok, rágcsálók, gyíkok, ásóbékák után kutatva. Szalakóta is szemünk elé kerülhet több helyen, bár meglehetősen későn érkezik vissza Afrikából. Karakter faj itt a tövisszúró gébics, a búbos banka, a sordély és a mezei pacsirta. Jó eséllyel találkozhatunk ritkább ragadozókkal is, mint például a kerecsensólyom, a békászó sas, a parlagi sas vagy a pusztai ölyv.


A természetes vízfolyások mentén kis kócsag, üstökös gém, cigány réce után kutatunk. A vízállások mentén pajzsos cankók, réti cankók és sok más parti madár táplálkozik, vagy tollászkodva pihennek. A nádasok is rejtenek érdekes fajokat, mint a barkós cinege, vagy a nádi tücsökmadár.


A Nagy-Sárrét számos emlősfajnak is otthont ad. Gyakori itt az őz, mezei nyúl és a róka.  Előfordul itt a rövid füvű gyepeken az ürge és helyenként a molnár görény is. Nedvesebb időben jó eséllyel elénk kerülhet a vöröshasú unka kétéltű állat. Jelentős a terület lepke- és szitakötő faunája és számos ritkasággal büszkélkedhet növényvilága is.


A legelőkön szürke marha, bivaly gulya legel. Ez az ősi fajta segít az itteni élőhelyek fenntartásában. Igény esetén ezek is megtekinthetők.


A Nagy-Sárrétet már ősidők óta használták az emberek. Az itt élő emberek egyik ősi foglalkozást a halászatot mutatja be a Réhelyi Múzeum. Állandó kiállításként pedig a túzokvédelmet.

Cigányréce (Fotó: Simay Gábor).

Általános információk

Ajánlott a réteges, minden időjárási viszonynak megfelelő öltözködés, bakancs vagy túracipő, esetleg gumicsizma. Ivóvízről, ennivalóról és minden további személyes szükségletről mindenki maga gondoskodik. Ha tudnak, hozzanak magukkal kézitávcsövet, fényképezőgépet, esetleg állványos teleszkópot. Korlátozott számban a túra ideje alatt biztosítani tudunk kézitávcsövet és nagy nagyítású állványos teleszkóp használatot. A túra alatt a gyalog megtett távolság nem kimerítő. Ha szükséges, meg tudjuk szervezni az igény szerinti szállást és ellátást a vendégek számára.

Ajánlott szálláslehetőség: Körös-Maros Nemzeti Park Réhelyi Látogatóközpont. Tel.: 66/483-083

Megjegyzés:

A túrák kombinálhatóak más területek meglátogatásával. Ez lehetséges egy napon belül, vagy akár több napon keresztül is. Ekkor egyedi árat állapítunk meg.

 

Zöld küllő (Fotó: Balázs István).

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges adományával is hozzájárulhat a madarak és más állatfajok védelméhez!

     Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

     Egyéni és céges adományozás >>

Köszönjük!

Magyarországi állománya a II. Világháború előtti 10 - 12 000 példányról kevesebb, mint egytizedére fogyott. Napjainkban hazánk területén, a legutóbbi számlálás (2006. február, II. országos téli felmérés) adatai szerint, 1350 egyed él. A túzokot a természetvédelmi egyezmények, listák egyöntetűen érzékeny, sérülékeny és fokozottan veszélyeztetett fajként tartják számon. Magyarországon 1970-től fokozottan védett, eszmei értéke a legmagasabb kategóriát jelentő 1 000 000 forint. A magyar túzokállomány, úgy is mint az egyesület címermadarának védelme, európai jelentőségű feladatunk.


Az elmúlt évtizedek állományváltozási tendenciái egyértelműen bebizonyították, hogy a túzokállomány megőrzésére, megerősítésére a passzív védelem nem elegendő. Ezért kerültek előtérbe az aktív, faj és élőhelye interakcióban gondolkodó, védelmi technikák, szemléletmód.

Az MME kötelességének tekinti az 1989-ben indult, kiemelt jelentőségű program folytonosságának biztosítását. A védelem érdekében az elmúlt több mint másfél évtizedben olyan módszerek dolgozunk ki, melyek alkalmazásával a faj védelme és a mezőgazdasági tevékenység összhangba hozható. Munkánk során nem csak a faj terepi védelmében értünk el jelentős eredményeket, de a védett területek bővítésében, Érzékeny Természeti Területek és a Natura 2000 területek kijelölésében is kivettük a részünket. A program aktív tagja a Magyar Túzokvédelmi Munkacsoportnak.

Legfontosabb tevékenységeink a következők:

• Működési területeinken (Hevesi-sík, Borsodi mezőség, Bihari-sík - hozzávetőlegesen 150 ezer hektár) az állományok folyamatos monitorozása
• Gazdálkodók, vadászok, a lakosság felvilágosítása, ismeretterjesztés és szemléletformálás
• Fészekvédelem, veszélyeztetett fészekaljak mentése (1994-től számítva működési területeinken közel 300 fészekalj került elő, ezek harmadánál sikerült a madarak sikeres költését biztosítani)
• Predátor monitoring
• Téli elhullás mérséklése, a telelés feltételeinek javítása (repcevetések támogatása a Syngenta Seeds Kft.- www.vetomag.com - segítségével és egyéb források felhasználásával, hótakarítás)
• Kutatás (élőhely-használat, viselkedés-ökológia, migráció, új védelmi technológiák tesztelése, bevezetése)
• Szakértői, szaktanácsadói tevékenység
• Sajtómegjelenés, tájékoztatás
• Természetvédelem törvényalkotói munkájának szakmai támogatása (NAKP, NATURA 2000)
• Nemzetközi projektekben való részvétel
• Regionális civil lobbizás, állami természetvédelem támogatása (erdősítések, autópálya, energiafű, egyes gazdálkodási formák természetkárosító tevékenysége)
• Önkéntesek szervezése és bevonása a túzokvédelem egyes fázisaiba (fészek kifigyelés és őrzés, szinkronszámlálások)

A program szakemberei:

• Fatér Imre programvezető 1989-, agrármérnök, Hevesi-sík, Borsodi Mezőség
• Demeter László 1993-2000, biológus, Bihari-sík
• Motkó Béla 2000-, agrármérnök, Bihari-sík
• Márta Kriszta 2005-, biológus, PR tevékenység

Jelenleg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Túzokvédelmi Programja a "Túzok védelme Magyarországon" elnevezésű LIFE NATURE (LIFE04/NAT/HU/000109) projekt keretében működik, mint annak egyik partnere. A 2004 decemberében indult projekt keretében munkatársaink a fentiekben felsoroltak szerint végzik munkájukat. A projekttel kapcsolatos információkért látogassa meg annak hivatalos honlapját (www.tuzok.hu).

Kérjük, tekintse meg letölthető anyagainkat

• Kibővített közhasznúsági jelentés
• Túzok_és_mezőgazdálkodás
• AZ MME Túzokvédelmi Programjának eredményei (1994- 2004)
• Results of the MME (BirdLife Hungary) Great Bustard Protection Progam (1994- 2004)
• A túzok védelme Magyarországon
• A Bihar Természetvédelmi és Kulturális Értékőrző Közalapítvány 2006. évi közhasznúsági jelentése

Galéria

• A túzok és az élőhelyének védelme

Elérhetőségeink:

• Túzokvédelmi Központ, H-3373 Hotel Fauna, Besenyőtelek-Tepélypuszta Telefon: +36 36 441 020
• Fatér Imre programvezető, e-mail: fater.imre@axelero.hu
• Motkó Béla bihari koordinátor, Telefon: +36 20 325 6319, e-mail: motis@csucsnet.hu

• 
  

  
  

  Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges adományával is hozzájárulhat a madarak és más állatfajok védelméhez!

  
       Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>
  

       Egyéni és céges adományozás >>

  
       Köszönjük!

A túzokról

A túzok (Otis tarda) Európa legnagyobb testű röpképes madara. Egykor egész Eurázsiában elterjedt faj volt, ám a pusztai élőhelyek átalakulása és beszűkülése következtében Európa nagy részéről a XX. század közepére kipusztult. Napjainkban jelentős állományai csupán az orosz síkságon, Ibériai-félszigeten és a Kárpát-medencében találhatóak. A kárpát-medencei populáció nagy része – mintegy 1400-1500 példány – Magyarországon él; a hazai állomány jelenleg stabil.
A túzokról további információkat a Magyarország Madarai oldalon olvashat.

Aktuális túzokvédelmi munkáink

Az MME túzokvédelmi munkájának a gerincét ma a túzokbarát gyep- és szántóföldi gazdálkodás szakmai megalapozása és elterjesztése jelenti, ami több szakterület összefogását igényli. Együtt dolgozunk természetvédelmi, mező-, és vadgazdálkodási szakemberekkel. A gazdálkodók egyedi döntései nagymértékben határozzák meg túzok, és számos egyéb, agrárterületekhez kötődő madárfaj jövőjét. Ezért:

• Képzési anyagokat fejlesztünk, elméleti és gyakorlati szakképzéseket tartunk a gazdákkal rendszeres kapcsolatban lévő szaktanácsadók részére
• ​A gazdálkodói döntések hétterének feltárásához terepi kutatásokat végzünk (interjúzunk, kérdőívezünk, személyes beszélgetéseket folytatunk) társadalomkutatók bevonásával, hogy célzott javaslatokat tehessünk természetkímélőbb gazdálkodási módok kialakítására.
• Elemezzük és lépést tartunk az agrotechnológiai fejlesztésekkel annak érdekében, hogy a gyors fejlődésre a természetvédelem is releváns válaszokat tudjon adni.
• Természetvédelmi kutatásokat és monitoring akciókat végzünk: vizsgáljuk az  agrár-területeken végzett beavatkozások hatását az egyéb madárközösségeire; jeladókkal felszerelt túzokegyedekkel térképezzük fel  a túzok számára potenciálisan alkalmas élőhelyeket

Ezt a folyamatot segíti a Túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában című, 2016-2023 között zajló, osztrák-magyar együttműködésben megvalósuló LIFE-projekt – www.tuzok.hu

Túzokdürgés (Videó: Motkó Béla)

Túzokvédelmi tevékenység a kezdetektől napjainkig

A túzok az MME címermadara, az Egyesület természetvédelmi tevékenységeinek egyik zászlóshajója, a faj védelmében ugyanakkor a kezdetektől rendkívül jelentős szerepet játszanak a „túzokos” területeken működő nemzetipark-igazgatóságok, melyek még most is a terepi túzokvédelem java részét irányítják.
A túzokvédelem fő irányát nemzeti parkok számára kezdetben a veszélyeztetett fészekaljak mentése, a tojások keltetése, a fiókák mesterséges felnevelése, és visszavadítása jelentette. Ennek érdekében hozták létre 1975-ben a Dévaványai Túzokrezervátumot.

Az MME az 1980-as években kapcsolódott be a védelmi munkába:

Kidolgoztuk az ún. védőzónás eljárást, amely  kiküszöböli a mesterséges nevelésből és visszavadításból adódó problémákat: Eszerint a veszélyeztetett fészekaljak kikelését védőzóna kialakításával biztosítják. Ott, ahol a körülmények lehetővé teszik, a tojások a tyúk alatt maradnak, ha viszont a jelentős zavarás miatt a fészek elhagyására lehet számítani, akkor azok keltetése mesterségesen történik, de a tojót műtojások segítségével megpróbálják fészkéhez kötni. A mesterségesen keltetett tojásokat közvetlenül a kelés előtt visszahelyezik a vadon élő tyúk alá. Így a csibék már a szabadban kelnek ki és a tojó a természetben neveli fel őket. A tojáscserés módszer rendkívül munkaigényes, viszonylag költséges, ezért manapság már alig alkalmazzák, és mint sok más faj esetében, ezek csupán szükségmegoldást jelentenek. Olyan mezőgazdasági környezetben működhet, ahol nincs lehetőség a túzokkímélő gazdálkodás megvalósítására.

A túzokvédelem ma a faj életmódjának minél alaposabb megértésére, majd az ismeretek alapján a túzok fészkelőhelyén, illetve tágabb élőhelyén való megőrzésére, a túzokkímélő gazdálkodás minél nagyobb területeken történő megvalósítására fókuszál.
A túzokos élőhelyek közül kezdetben csupán a Dévaványai és a Hansági Tájvédelmi Körzet, a Kiskunsági és a Hortobágyi Nemzeti Park területén lévők álltak védelem alatt. A 2000-es évek elején az MME a füves élőhelyek védelmére indított programja alapján és javaslatára megtörtént a Pitvarosi-puszták, a Cserebökényi-puszta, a biharugrai, a Mikla-puszta, a Borsodi-Mezőség, a hevesi és a bihari puszták védetté nyilvánítása. A védett területek azonban többnyire csak a dürgőhelyeket foglalják magukba. Az MME az uniós előcsatlakozási időszakban - az 1990-es évek elején - jelentős technikai eszközökkel segítette a hazai túzokvédelmet egy PHARE program megvalósításával.
Az uniós csatlakozással – a Natura 2000 hálózat kijelölésével jelentősen megnőtt azon területek kiterjedése, ahol a túzok megőrzése kötelezettséggé vált. Az MME a kezdetektől segítette az állami természetvédelem munkáját a Natura 2000 területek kijelölésében és működtetésében, és kulcsszerepet játszott túzokvédelmi fókuszú agár-környezetgazdálkodási rendszerek kialakításában és népszerűsítésében, amelyek segítségével a legfontosabb túzokélőhelyeinken a faj igényeihez illeszkedő földhasználat ösztönözhető, kompenzálva a gazdálkodó többlet kiadásait, ill. elmaradt hasznát. Az első, ezzel kapcsolatos tanulmányokat az MME készítette a Hevesi- és Borsodi-síkon, mely kiinduló pontja volt a későbbi AKG programok bevezetésének.

Régebbi, de még mindig aktuális kisfilm a túzokvédelem
nehézségeiről, lehetőségeiről (Videó: Természetfilm.hu Egyesület)

A túzok hazai természetvédelmi helyzete

A túzok hazánkban fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke a legmagasabb: 1.000.000 Ft. A túzok hazai védelmének első lépése a vadászati korlátozás, majd a teljes vadászati tilalom elrendelése volt, amit 1970-ben a faj védetté nyilvánítása követett. Ekkorra a hazai túzokállomány mindössze 800-900 egyedet számlált. A célzott védelmi intézkedések következtében a hazai túzokpopuláció a 2010-es évek elejére érte el a mai 1400-1500 egyedszámos nagyságot. A kárpát-medencei állomány növekedésében jelentős szerepet játszik az osztrák-magyar határ mentén élő populáció megerősödése is, ami elsősorban a túzokkímélő gazdálkodás támogatásának a következménye.

Veszélyeztető tényezői:

• a klímaváltozás okozta szélsőséges időjárási körülmények hatása (aszályok, szokatlanul kemény és csapadékos telek)
• az élőhelyek romlása
• elektromos szabadvezetékeknek repülés
• légvezetékek madáreltérítő hatása
• fészkek természetes predációja: róka, borz, vaddisznó támadások
• a gépi kaszálás, betakarítás, sorközművelés terjedése miatt állandósult a fészekaljak veszélyeztetése.
• kotló túzok zavarása: fészkelőterületek látogatása (legeltetés, természetjárás, fotózás, vadászat)

A túzok globális természetvédelmi helyzete és a fő veszélyeztető tényezők

A túzok globális állománynagysága 2014-es adat alapján 44.000-57.000 egyed közé becsülhető, az állomány trendje csökkenő. Növekvő, illetve stabil populációk egyedül az Ibériai-félszigeten és Közép-Európában élnek, az elterjedési terület legnagyobb részén az állományok összeroppanása jellemző.
A túzok a globális IUCN vörös listán jelenleg a veszélyeztetett (sérülékeny - Vulnerable) kategóriába tartozik. Az európai populációk utóbbi évtizedekben tapasztalható növekedése, illetve stabilizálódása miatt a BirdLife International legutóbbi felülvizsgálata során az európai és EU regionális vörös listákon a nem veszélyeztetett (Least Concern) kategóriába sorolták át. Tekintettel arra, hogy az adatok alapján a világállomány mintegy 2/3-a az Ibériai-félszigeten él, ahol állománya stabil, valószínűsíthető, hogy a faj rövidesen globálisan is egy, a kedvezőbb helyzetnek megfelelő veszélyeztetettségi kategóriába kerül.
A túzok nemzetközi természetvédelmi helyzetéről további információkat BirdLife International adatbázisában olvashat.

Projektjeink

Korábbi és jelenleg zajló túzokvédelmi projektjeinkről a www.tuzok.hu weboldalon tájékozódhat.

A jelenleg futó projekt hírei:

- Az AgrárgépShow-n mutatkozott be a Túzok-projekt

Hogyan segítheti Ön az MME túzokvédelmi munkáját?

A túzok jelenlegi hazai élőhelyeit jól ismerjük, az állományt rendszeresen ún. szinkronszámlálások során becsüljük. Tudható ugyanakkor, hogy a faj néhány évtizeddel korábban az ország számos olyan pontján is megtalálható volt, ahol ma ismereteink szerint nem fordul elő. Az egykori, illetve ismeretlen élőhelyek feltárásában hatalmas segítséget jelenthetnek az eseti megfigyelések is. Kérjük, ha túzokot észlel, vagy előfordulásáról tudomást szerez, jelezze felénk a Madárhatározó alkalmazás segítségével, vagy a honlapon található elérhetőségeinken.

A túzokállományt fenyegető veszélyek közül a legnagyobb a tájékozatlanság, és az ebből adódó hibás döntések jelentik. Nagy hangsúlyt fektetünk ezért a nagyközönség tájékoztatására, ismeretterjesztésre. Kérjük, kövesse munkánkat az MME oldalain, Facebook oldalán, illetve a www.tuzok.hu honlapon.