2016.04.29

Sherlock Holmes a Madárbarát kertben I. - TAVASZ-NYÁR

Most induló sorozatunk első részében izgalmas tavaszi-nyári nyomkeresésre invitáljuk az érdeklődő gyerekeket, szüleiket, nagyszüleiket és pedagógusaikat a jól ismert udvarra, a parkba, és mindenekelőtt a városokat, falvakat behálózó járdák világába.

 

Nyomkeresés a városban

Bár Sherlock Holmes csak egy kitalált regényfigura, Sir Arthur Conan Doyle történetei skót nyomozójának neve és alakja napjainkra összeforrt az aprólékos megfigyelés és következtetés művészetével. Amennyiben Mr. Holmes ellátogatna a Madárbarát kertbe, bizony rengeteg elgondolkodtató, nemegyszer meghökkentő jellel és nyommal találkozhatna. Ezeknek már a megtalálása is izgalmas felfedezőutak szervezésére ad lehetőséget otthon a kertben, az utcán és a parkban, megfejtésük pedig igazi játékos nyomozómunkát kíván.

Ez is jelzi, hogy a Madárbarát kert program sokkal, de sokkal több változatos természetvédelmi módszertani gyűjteménynél. Az etetők és itatók, a mesterséges odúk vagy a fecskevédelmi eszközök célzott elhelyezésével, az ezeket használó állatok megfigyelésével remek egyéni és családi, óvodai és iskolai környezeti nevelési és turisztikai programok is szervezhetőek.

A dolog akkor működik igazán jól, ha a megfigyeléseket a mindennapok során rendszeresen bejárt, ezért jól ismert utcákon, a kertben, a parkban, a játszótéren végezzük, mert így napi szinten láthatjuk az évszakokkal változó nyomokat és jeleket.

Többrészes, az év egészét felölelő cikksorozatunkban ehhez szeretnénk néhány ötletadó megfigyelést bemutatva segíteni – az első részben a tavaszra és a nyárra koncentrálva.

Pollen az ablakon

A tavasz és a nyár egyik hozzánk legközelebbi és leggyakoribb nyomával az ablakokon találkozhatunk. Ezek szerencsére nem a közismert, és az állatokra nézve gyakran végzetes madár ablaknak ütközési esetekből származnak. A nyomokat jóval kisebb élőlények, poszméhek, pontosabban a becsapódás erejétől a testükről leváló virágportömeg hagyja. Bármennyire "szuper", a miénktől eltérő hullámtartományokat is érzékelő a rovarok látása, az ablaküveg bizony őket is becsapja.




Ablaknak ütközött poszméh virágpor nyoma – 8 fotó, katt a képre

(Fotók: Orbán Zoltán)
















Bigyók és egyéb "misztikumok" az itatóban

Különösen a tavasz első felében találhatunk az itatóban egy vagy több borsónál kisebb, gömbölyű vagy ovális magszerű izéket, amikor vizet cserélünk. Ezek valójában köpetek, még pontosabban többnyire fekete rigók borostyánmag-köpetei. 




Ezekről van szó – 2 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).



 

Azzal többnyire sokan tisztában vannak, hogy a baglyok köpetelnek, azaz a zsákmányállatok számukra emésztésre érdektelen szőrét és csontjait kis gombócok formájában visszaöklendezik. Valójában sokkal több madár köpetel, mint azt gondolnánk, még olyan fajk is, mint például a jégmadár.

A viselkedés előnye, hogy az emészthetetlen vagy alacsony energiatartalmú táplálékrészek felöklendezésével a madarak nem terhelik feleslegesen az emésztőrendszerüket, nem kell megvárniuk, amíg ezek a teljes bélrendszert végigjárva távoznak – azaz a lehető leggyorsabban helyet csinálnak az újabb tápláléknak.

Különösen fontos ez az olyan bogyótermések esetében (a borostyán mellett ilyen a még gyakoribb települési bogyótermést jelentő nyugati ostorfa termése is), melyek könnyen emészthető húsa nagyon vékony, és ezért a termés túlnyomó többsége felesleges ballasztot jelentő kemény magból áll.




Ha megnézzük az ilyen itató közelében lévő "borostyánfalat", akkor jó eséllyel

ez a látvány fogad bennünket. A hiányzó bogyók azt jelzik, hogy a madarak

egy része rájár ezekre (Fotó: Orbán Zoltán).




Ez a szerencsés felvétel azt a pillanatot örökítette meg, amikor a fekete rigó tojó

éppen visszaöklendezet egy borostyánmagot (Fotó: Orbán Zoltán).





A bogyóevés a fekete rigó hímekre is jellemző. Ilyen, amikor a folyamat még

befelé irányul, ...




 ... és ilyen, amikor a madár köpeteléshez készül – 3 fotó, katt a képre

(Fotók: Orbán Zoltán).





 

Mivel a tavaszi-nyári időszakban az itató az egyik leglátogatottabb települési madárvédelmi eszköz, nem is annyira meglepő, hogy az ehhez köthető nyomoknak ezzel még koránt sincs vége.




Ezek közül talán a leggyakoribb a képen is látható tollpúderréteg

(Fotó: Orbán Zoltán).

 

A galambfélék (és egyes papagájok) kisméretű fartőmirigye nem termel elegendő tollápoló viaszos váladékot, ezért ezek a madarak speciális púdertollakkal rendelkeznek, melyek vége folyamatosan porszerűen finom keratinpikkelyekre töredezik. 





Ilyen nagy mennyiségű tollpúdermaradványt az örvös galamb hagy, ...