Az ilyen kis állományok mindig sokkal sérülékenyebbek, mint az elterjedési terület belsejében élő nagyobbak. Az általában közismert helyeken fészkelő, mindössze 30 páros hazai állomány szaporodási sikeressége viszonylag alacsony. Gyakori a fiatalkori pusztulás, aminek fő oka az áramütés, illetőleg a gépjárművekkel történő ütközés. A védelmi program gyakorlati intézkedéseket fogalmaz meg a hazai kipusztulás elkerülése érdekében. Ezek a következők: elektromos tartóoszlopok szigetelése, esetenként fészekőrzés, bányászati tevékenység alkalmankénti térbeli és időbeli korlátozása stb.

ELTERJEDÉS
Az uhu Eurázsia legtöbb területén előfordul, Portugáliától Szahalinig. Elterjedési területén belül úgynevezett fészkelési gócokat alkot. Ezek a gócok a korábbi évtizedek magyarországi állományában is jól kimutathatók. Nyugat-Európa erősen iparosodott, illetve intenzív mezőgazdasági régióiból, így például a Brit-szigetekről, Dániából, Franciaország északi részéről, a Germán- és a Lengyel-alföldről hiányzik. Hazai fészkelőterülete szinte kizárólag az Északi-középhegységre korlátozódik. Legerősebb állománya a Zempléni-hegység térségében található, ezen kívül a Börzsönyben, a Mátra peremén, a Bükkben, Aggteleken, a Cserhát keleti részén, a Pilisben, a Gerecsében, a Bakonyban, a Soproni- és a Kőszegi-hegységben, Békés megyében és Szatmár-Beregben költ egy-egy pár. A Gerecse és - kis valószínűséggel - a Bakony egyes területein számíthatunk újabb párok felbukkanására. Az Alföldön kóborló példányok jelennek meg, de 2000-ben Békés megyében költött is.

ÁLLOMÁNYNAGYSÁG
Az uhu magyarországi fészkelő állománya 2001-ban 25-30 pár volt. Dél- és Kelet-Európában állománya határozottan csökken, a Nyugat- és Észak-Európában élő populáció stabil, illetőleg emelkedik. Az 1940-es években - amikor még a fészkek rendszeres kifosztása, illetve az öreg madarak kilövése súlyosan gyérítette az állományt - 60 költőpárral rendelkezhettünk. Ekkor az egyes hegységekben 3-8 párból álló fészkelési gócok voltak. Az 1970-es évek végére csupán a Zemplén térségében maradt egy kis populáció. Mivel az uhu állandóan költőhelyén tartózkodik, a hazai állományt alapvetően meghatározza a legközelebbi önfenntartó populációval - a szlovákiaival - való kapcsolata. A nyugati peremvidék hol megjelenő, hol eltűnő mikroállománya szempontjából fontos az osztrák populáció helyzete. Nem elhanyagolhatók az Erdélyi-szigethegységben fészkelők sem, bár ezek igen távol vannak a legközelebbi magyarországi fészkelőktől.

1985 és 1990 között, az MME által végzett felmérés keretében, az akkor ismert 12 fészkelő pár költőhelyén kívül ellenőrzésre került további 45 korábban használt, illetve 120 potenciális fészkelőhely is. A felmérés eredményeként három új fészkelőpár került elő.

Az uhu magyarországi állományának egykori és mai fészkelőterülete 2001-ben a következőképpen alakult:
Budai-hegység: kipusztult az 1970-es évek elején
Pilis: kipusztult az 1970-es évek közepén, 1994-ben visszatelepült 1 pár
Bükk: kipusztult az 1970-es évek végén, 1999-ben visszatelepült 2 pár
Upponyi-hegység: kipusztult az 1980-as években
Heves-Borsodi-dombság: kipusztult az 1970-es években
Börzsöny: 1 pár
Cserhát: 3 pár
Mátra: 3 pár
Tokaji-hegy: 3 pár
Zempléni-hegység: 6 pár
Bakony: 1 pár 1995-ben megtelepedett meg
Gerecse: 1 revír
Soproni-hegység: 1 pár
Kőszegi-hegység: 1 revír
Békés megye: 1 pár
Aggtelek: 1 pár
Összesen: 25 pár

A fészkelőállományban kisebb átrendeződések tapasztalhatók, egyes párok eltűnnek, illetőleg újak telepednek meg. Jellemző egy-egy területen a fészkelés időszakos kimaradása is.

Az 1985-ben kezdődött széleskörű felmérést követően, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a Természetvédelmi Hivatallal együttműködve uhuvédelmi programot dolgozott ki. A szabadtéri védelemmel párhuzamosan a német uhuvédelmi szervezettől (AZWU) 1987-1991 között összesen 139 uhut kaptunk vadröptetésre, ezenkívül két példányt a Veszprémi Vadaspark ajánlott fel. A Bükkben 100, a Zempléni-hegységben 11, a Mátrában 26 és a Szatmár-Beregi TK területén 4 példányt engedtünk szabadon megfelelő előkészítés után. Az elengedett madarak közül összesen 18 példány került ismét kézre gépkocsival, vonattal történő ütközés, lelövés miatt. A végső cél elérésére, azaz a kijuttatott madarak költésére viszont nincs bizonyítékunk.

VÉDELMI HELYZET
Hazánkban az uhu fokozottan védett madárfaj, természetvédelmi értéke 250 000 Ft. Megtalálható a magyar Vörös Könyvben is a közvetlenül veszélyeztetett fajok között. Az MME által 1999-ben összeállított Vörös Lista szerint magyarországi állománya alapján az ún. veszélyeztetett fajok kategóriájába tartozik.

ÉLETMÓD
Fészkelőterület
Az uhu Magyarországon a középhegységek peremén, kőbányákban és sziklás területeken költ. Kedveli a mezőgazdasági területek és a lomberdők - esetleg fenyvesek - közelségét.

Költés
Fészket nem épít, tojásait földes sziklapárkányra vagy nagyobb üreg aljába kapart mélyedésbe rakja. Egy-egy alkalmas helyet évtizedekig is használ. Kivételesen fán, ragadozómadarak által épített gallyfészekben is fészkel. Igen korán, már március közepén költeni kezd. Fészekalja legtöbbször 2-3 tojásból áll. A kotlási idő átlagosan 34 nap. A fiókák két hónap alatt válnak röpképessé, de már előtte elhagyják a fészket.
Mivel az uhu általában egész élete során kis térségben mozog, a fészkelési gócok egymással való kapcsolatának megszűnése az egyes kisebb - elszigetelődő - állományok kipusztulásához vezethet. Mindezek miatt kiemelkedő jelentőségű a költés sikeressége, ha ugyanis kevés fióka repül ki, az állomány nem képes saját reprodukálására. Megfigyeléseink szerint a kirepítés sikeressége átlagban alig haladja meg az ötven százalékot. Ez azt jelenti, hogy a tojások és az azokból kikelt fiókák több mint fele elpusztul a fészek elhagyása előtt. Ennek oka a tojások esetleges terméketlensége, sérülése (törés), kihűlése lehet. Esetenként a ragadozó emlősök is megdézsmálják a fészekaljat. Az ivarérettség eléréséig a kirepült fiatalok fele elpusztul.

Táplálkozás
Az uhu tipikus csúcsragadozó, a táplálkozási piramisnak ténylegesen a legmagasabb pontján helyezkedik el. Minden nála apróbb állatot elfog. Nem ritka, hogy más kisebb ragadozókat, így macskabaglyot, erdei fülesbaglyot, egerészölyvet is zsákmányol. Fő táplálékát a 200 gramm testtömeg körüli állatok teszik ki, amelyek elsősorban a hörcsög, a vándorpatkány és a sün.

Vonulás
Fészkelőhelyén állandó madár. Az öreg párok egész évben a szűken vett fészkelőterületükön tartózkodnak. A fiatalok kóborolnak, bárhol felbukkanhatnak.

VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐK
Áramütés
Az éjszaka vadászó uhu igen gyakran ül fel egy magas pontra, s onnan figyeli a környéket. Mezőgazdasági területen és bányák környékén leggyakrabban a középfeszültségű távvezetékek tartóoszlopaira száll fel. Ezeken gyakran éri áramütés. Sok madár elpusztul így, elsősorban a fiatal, tapasztalatlan példányok.

Zavarás
A magyarországi kőbányákban gyakran a robbantás veszélyezteti az uhu sikeres fészkelését. A felhagyott bányák sziklafalának alsó felében költő párokat az alkalmi munkák, legtöbbször az illegális bányaművelés veszélyezteti. A zavarás hatására őrizetlenül hagyott fészekaljakat, illetve apró fiókás fészkeket más ragadozók sem kímélik.

Fészekfosztogatás
Néhány évtizeddel ezelőtt még sokan használták az uhut "csalimadárnak", mint a ragadozók és varjúfélék ellenségét, azok gyérítésére. Erre a célra a fészekből kiszedett fiókákat nevelték fel. Mivel az uhu fokozottan védett madár, ma már szigorúan tilos fiókáinak elszedése. Emiatt ez a vadászati mód gyakorlatilag megszűnt. Ennek ellenére az elmúlt két évtizedben is több fészket kifosztottak, gyakran csak tudatlanságból.

Illegális kereskedelem
Korábban sok fészket azért fosztottak ki, hogy a fiókákat értékesítsék. Napjainkban ez a veszélyeztető tényező nem befolyásolja az állományt, de esetlegesen számolni kell ismételt előfordulásával.

Lelövés
Régebben, amikor az állatpreparátumoknak még nagyobb kultusza volt, gyakran lelőtték őket preparálási célra. Az 1980-as és 1990-es évekből nincs tudomásunk ilyen esetről. Mivel nyugaton újra terjed a preparátumgyűjtés, figyelni kell erre a potenciális veszélyeztető tényezőre is.

Mérgezés
A hagyományos és második generációs rágcsálóirtószerek között akadnak olyan hatóanyagú készítmények, amelyek amellett, hogy nem szelektívek, a melegvérű állatok különböző csoportjaiban (emlősök, madarak) az állati szervezetben felhalmozódásra hajlamosok. A rágcsálók testszöveteiben felhalmozódott vegyszerek hatóanyagai mérgező hatást gyakorolhatnak a ragadozókra is. Bizonyos késleltetett hatású vérzékenységet okozó hatóanyagok is veszélyesekké válhatnak, ha a ragadozók a rágcsálót azt követően ejtik zsákmányul, hogy az előzetesen fogyasztott a csalétekből, hiszen a prédaállat emésztőcsatornájában levő vegyszer a ragadozót is megmérgezheti. A legveszélyesebbek ebből a szempontból a warfarin, a brodifakum és a difenakum, míg a klórfacinon tartalmúak e szempontból környezetkímélőnek, a ragadozók szempontjából biztonságosnak nevezhetők. A növényvédőszerek felhasználásának növekedése - közvetve vagy közvetlenül - negatívan befolyásolja a táplálékpiramis csúcsán álló ragadozófajokat. Mivel a gyöngybagoly is csúcsragadozó, a növényvédőszer-felhasználás arányainak növekedése a zsákmányállatok számának csökkenése mellett, mérgeződését okozhatja, illetve bizonyos hatóanyagok és azok metabolitjai szervezetében felhalmozódhatnak. Az elmúlt évtizedekben klórozott szénhidrogének, illetve bizonyos nehézfémsók használatának betiltása jelentősen csökkentette a vegyszeres növényvédelem veszélyeit. Okszerű, integrált növényvédelemmel, a növényvédőszerek engedélyezési rendszerének biztonságossá tételével a még meglévő veszélyek tovább csökkenthetők.

Ragadozó emlősök kártétele
A zavart vagy könnyen megközelíthető fészkelőhelyeken a fészekalj vagy a kisebb fiókák gyakran válnak róka, nyest, illetve más ragadozó emlősök zsákmányává.

Gázolás
Kisemlősök az utak szélén elszóródott magvakból rendszeresen táplálkoznak és ez jó zsákmányolási lehetőség az uhuk számára. Alkalmanként megtörténik, hogy az éjszaka vadászó madár a reflektor fényétől elvakulva a gépjárművel ütközik. Elsősorban a tapasztalatlan fiatalok veszélyeztetettek ilyen módon, de öreg példányokat is találtunk már elütve.

Turizmus
Az uhu által lakott bányák, sziklafalak egyes térségekben vonzzák a turistákat, akik akaratuk ellenére is zavarhatják az ott fészkelő madarakat. Amennyiben az uhu leszáll a tojásokról vagy a kis fiókákról azok védtelenek maradhatnak a különböző predátorokkal és az erős napsütéssel szemben, ami a pusztulásukat okozhatja. A környékbeli madarak támadják az uhut, ezért előfordul, hogy az csak órák múlva, vagy csak szürkületkor ül vissza a fészkére. Ezért a fészek környékének zavarása különösen nagy veszélyt jelent az uhu számára. Napjainkban további veszélyt jelentenek a fajt megfigyelni óhajtó, ún. madarászturizmusban résztvevők. Ennek a veszélyeztető tényezőnek a jövőben vélhetően egyre nagyobb szerepe lesz, ezért erre fokozott figyelmet kell fordítani.

VÉDELMI CÉLKITŰZÉS
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület célja az uhu magyarországi kipusztulásának megakadályozása, illetve középtávon a fészkelő párok számának 50-60 párra növeléset.

FELADATOK
Jogi szabályozás
Az uhu által folyamatosan lakott bányákat védetté kell nyilvánítani, vagy más módon kell gondoskodni olyan szabályozásról, amely a költési időszakban kellő nyugalmat biztosít a fiókák felneveléséhez. A faj fokozottan védett státuszát fenn kell tartani.

Gyakorlati védelem
Az uhu által lakott bányákban a költési időszakban teljes zavartalanságot kell biztosítani. A fészek helyének ismeretében szükséges lehet a bányászati tevékenység térbeli és időbeli korlátozása is. Előfordulhat, hogy sziklaomlás miatt fészkelőhelye megsemmisül. Ilyenkor az elvándorlás megakadályozása érdekében célszerű számára mesterségesen költésre alkalmas párkányokat kialakítani, vagy költőládákat kihelyezni. Nagyon fontos feladat a fészkelőhely körzetében a középfeszültségű légvezeték tartóoszlopainak szigetelése. (1975-ben egyetlen helyen négy példány pusztult el ilyen módon.) El kell érni, hogy az újonnan épülő vezetékek olyan oszloptípusból létesüljenek, amelyek a madarakra nem jelentenek veszélyt. A rendszeresen zavart, esetleg korábban kirabolt fészkek őrzéséről gondoskodni kell. Biztosítani kell, hogy a fészekfosztogató emlősök ne juthassanak a fészekhez.

Kutatás és monitoring
Az elmúlt 15 évben uhu által lakott bányák ellenőrzését a jövőben is rendszeresen el kell végezni. Az ismert párok fészkeit a fiókák három hetes kora után ellenőrizni kell. A kirepülés sikerességét, fészkenként, folyamatosan vizsgálni kell. Fel kell tárni az összes veszélyeztető tényezőt, és lehetőség szerint ki kell dolgozni elhárításuk módját. Ahol technikailag ez lehetséges, gondoskodni kell a fiókák gyűrűzéséről. Ilyen módon az egyes példányok pusztulási okaira vonatkozó adatokhoz juthatunk, amelyek segíthetik a gyakorlati védelmet.

Tudatformálás és propaganda
Az uhu által lakott térségben az erdő és mezőgazdálkodók, illetve a kőbányák kezelőinek figyelmét fel kell hívni a faj védelme érdekében szükséges intézkedések fontosságára, és kérni kell a védelem érdekében közreműködésüket.

EGYÜTTMŰKÖDŐ SZERVEK, SZEMÉLYEK
Az MME céljait a természetvédelmi hatóságokkal együttműködve kívánja megvalósítani. Rendkívül fontos a térségben tevékenykedő vadászok, mezőőrök, polgári természetőrök bevonása a védelmi tevékenységbe. Az áramszolgáltatókkal való együttműködés nélkül az uhu magyarországi állományának védelme megoldhatatlan. Szükséges azonban a tervezőkkel is a megfelelő kapcsolat kiépítése az új szabvány kidolgozása érdekében. A kőbányák tulajdonosaival, kezelőivel, és a bányakapitányságokkal, esetenként az önkormányzatokkal való együttműködés is elengedhetetlen része az uhu védelemnek. Szoros együttműködés és információcsere szükséges a szlovák madárvédelmi szervezetekkel a határ menti állomány helyzetének pontos ismerete és az összehangolt védelem érdekében.

IRODALOM
Firmánszky, G. (1998): Az uhu (Bubo bubo) előfordulása, fészkelési szokásai és védelme a Zempléni-hegységben (1985-1995)
Ornis Hungarica Vol. 8 Suppl. 1. 215-217. p.

Haraszthy, L. (1985): Adatok az uhu (Bubo bubo) magyarországi táplálkozási viszonyainak ismeretéhez.
Puszta, 2. (11) 53-59. p.

Haraszthy, L. - Márkus, F. - Petrovics, Z. (1989): Újabb adatok az uhu (Bubo bubo) magyarországi táplálkozásáról.
Mad. Táj. 1989. 1-2. 6-9. p.

Jánossy,D.-Schmidt, E. (1970): Die Nahrung des Uhus: Bubo bubo L. Regionale und erdzeitliche Anderungen.
Bonner. Zool. Beitr. 21. 25-52. p.

Pátkai, I. (1951) Ragadozómadár-kutatások az 1949 ás 1950 években.
Aquila 55-58. 75-79. p.

Vasvári, M. ( 1943): A sündisznó szerepe az uhu táplálkozásában.
Állatt. Közl. 40. 117. p.

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges adományával is hozzájárulhat a madarak és más állatfajok védelméhez!

     Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

     Egyéni és céges adományozás >>

     Köszönjük!

A hazai állomány a mélypontot az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején érte el, amikor már csak 10-12 pár költött Magyarországon. Ekkor átlagosan öt fészekből csak egy fióka repült ki évente, a tojások nagy része ugyanis terméketlen volt, illetve gyakran emberi tevékenység zavarta meg a költőhelyén érzékeny madarakat, amelyek emiatt elhagyták fészkeiket. A ragadozómadarakat különösen érzékenyen érintő vegyszerek használatának csökkenése eredményeként Európa-szerte emelkedni kezdett a sikeres költések száma. Az egyre több kirepült fiatal madárból újabb párok alakultak ki és telepedtek meg. A védelem hatékonyságának növekedése és a zavartalanság biztosítása lehetővé tette az újonnan települt párok sikeres költését. Az 1980 óta folytatott gyakorlati védelmi tevékenységnek köszönhetően a fészkelő párok száma 2001-re 93 párra emelkedett. Mivel a nálunk fészkelő állomány a horvátországival közös - valószínűleg önálló - populációt képez, megőrzése különösen fontos. A védelmi terv számba veszi a legfontosabb veszélyeztető tényezőket: fészkelő- és táplálkozó területek megszűnése, áramütés, fészekleszakadás, mérgezés, lelövés, fészek konkurencia, emberi zavarás, és egyúttal megfogalmazza a legfontosabb teendőket is. Ezek a következők: fészkelő- és táplálkozóhelyek védelme, műfészek-kihelyezés, téli etetés, elektromos vezetékek szigetelése.

ELTERJEDÉS
A rétisas eurázsiai elterjedésű faj, költőterülete az északi partvidéken Grönlandtól Kamcsatkáig terjed. Földrészünk északi részének tengerparti zónájában összefüggő állománya él Izland, Skandinávia, Németország, Lengyelország és a Baltikum területén. Déli elterjedését a szárazföld belsejében Irak, Irán, Mandzsúria határolja. A tenger közelében élő populációin kívül Európában szigetszerű költőterülete van a Kárpát-medencében: Szlovákiában, Magyarországon, Horvátország és Jugoszlávia északi részén fészkel. A Duna-deltai, illetve a bulgáriai állomány már a Földközi-tenger környéki populációhoz tartozik. Magyarországon elsősorban a Duna mentén, Somogy és Baranya megyék kisebb-nagyobb halastavai közelében költ. Az 1980-as években ismét visszatelepült a Tisza mellé. Ma már költ a Hortobágy térségében is. A Kárpát-medencei állomány csak telente van kapcsolatban az északon fészkelőkkel, ezért, mint valószínűleg önálló populációnak a megőrzése különösen fontos feladat.

ÁLLOMÁNYNAGYSÁG
A 2000-ben publikált adatok szerint a rétisas európai állománya a következőképpen alakult: Nem tudunk semmit az elterjedési terület déli részének állományáról, kivéve a Volga-deltát, ahol 250-300 pár költ. A volt Szovjetunió északi részén becslések szerint 300 pár, a Bajkál-tó környékén 50-100 pár, Kamcsatkán 1500 pár fészkelhet. Kazahsztánban - szintén nem pontos számlálás alapján - 1500 párra becsülik az állományt. Összességében a volt Szovjetunió területén 5-8000 párra tehető a költőpárok száma. A hatalmas elterjedési területen szétszóródva maximum 10 000 pár rétisas él. Mióta pontos madártani feljegyzések vannak (kb. 90-100 éve) nyomon követhető a faj igen jelentős mértékű magyarországi visszahúzódása. Az 1900-as évek legelején a Duna és a Tisza teljes magyarországi szakaszán költött, de még az 1950-es években is 20 párnál több fészkelt a Sió torkolatától az országhatárig terjedő dunai hullámtéren. Az 1970-es évek második felében a magyar költőállomány összesen 10-12 pár lehetett. A védelmi intézkedéseknek köszönhetően a fészkelő párok száma 2001-re 93 párra emelkedett.

VÉDELMI HELYZET
Fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft. Az MME által 1999-ben összeállított Vörös Lista szerint az ún. védelemtől függő fajok kategóriájába tartozik. A Vörös Könyv a kipusztulással fenyegetett fajok közé sorolta. Az IUCN a veszélyeztetettség közelében lévő fajok között tartja nyilván.

ÉLETMÓD
Fészkelőterület
A rétisas mindig a vizek közelében telepszik meg. Kedveli a magas, öreg, ritkás fákból álló erdőket. Gyakran kisebb facsoportokban, fasorokban, magányos fákon is költ. Magyarországon főleg ártéri erdőkben, illetve a Dél-Dunántúl erdei tavas területein telepszik meg. Költőhelyéhez rendkívül hűséges. Ha az zavartalan, akár évtizedekig is helyben maradnak a párok.

Költés
A költő párok egész évben a fészkelőhely környékén tartózkodnak. December második felétől kezdve már tatarozzák fészkeiket. Mivel a fészek általában a fa csúcsának közelében található, ez jó beszállási lehetőséget kínál számára, ugyanakkor a kotló madár már nagy távolságról érzékel minden zavarást. Ezért a lakott fészkek körül - különösen a kotlási időben, a hideg márciusi napokban - mindennemű zavarást kerülni kell. Násztevékenységet már januártól végeznek, a tojásrakás február-márciusban történik. Fészekalja általában két tojásból áll. A fióka március végén, április elején kel ki, kirepülése júniusban történik. A fiatalok augusztus végéig a fészek közelében maradnak. Ivarérettségüket 4-5 éves korban érik el.

Táplálkozás
A rétisas táplálékszerzése szorosan kötődik a vizekhez. Legfontosabb táplálékai a halak, vízimadarak. Télen a nagy vadlúdcsapatokat követi. Gyakran rájár a dögre, különösen a hideg teleken, nagyvadas területeken előszeretettel fogyasztja a nyíltabb helyeken hagyott zsigereket. Az Alföldön telelő állomány a tavak befagyása után viszonylag gyakran fog sörétezett, illetve más ok miatt legyengült mezei nyulat.

Vonulás
A Kárpát-medencében élő populációnál szigorú értelemben vett vonulásról nem beszélhetünk, a fiatalok kóborlásának iránya véletlenszerű, távolsága több száz kilométer is lehet. Télen a hazai állomány feldúsul északról, északkeletről érkező példányokkal. E populáció már szabályosan vonul, egy része a tőlünk délebbre eső területeket is felkeresi. A Magyarországon telelő állomány 300-400 példány, melynek területi eloszlása 1997-ben a következő volt:
Baranya megye 30
Békés megye 60-80
Csongrád megye11-25
Fejér megye 5-7
Fertő tó 3-10
Gemenc 40-45
Hevesi-sík és Borsodi-Mezőség 20-25
Hortobágy 50-60
Kiskunság 4-5
Közép-Tisza 10-15
Somogy megye 40
Szigetköz 10
Veszprém megye és Balaton 10-12
Zala megye és Kis-Balaton 10-20

VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐK
Fészkelőterület megszűnése
Napjainkban a legjelentősebb veszélyeztető tényező a folyók és tavak közelében található öreg erdők kivágása, amely gyakran megszünteti az adott pár élőhelyét is. A hazai gyakorlatban a fészkelési időszakban végzett erdőgazdálkodási tevékenység elhalasztható, végleges elhagyását azonban csak ritkán lehet elérni.

Áramütés
A parlagi sasok leginkább a középfeszültségű szabad légvezetékek tartóoszlopai által veszélyeztetettek. Ezekre, mint kimagasló pontokra - különösen alkalmas beszállófa hiányában - gyakran ülnek fel a nagytestű madarak, amelyek az oszlopokon az áramütéstől állandó veszélyben vannak.

Táplálkozóterület megszűnése
A mesterséges tavak közelében fészkelő párok táplálkozási lehetőségei az adott tó feltöltésétől függenek. A tavak egy-két évig történő szárazon hagyása miatt átmenetileg elmarad a költés, vagy a madarak végleg elköltöznek. E mellett a magánkézbe került tavak túlzott turisztikai terhelése pl. horgásztó, csónakázótó, hétvégi házak, stégek, büfé stb. kialakítása során a madár elveszti táplálkozó területét.

Áramütés
1990 óta öt ilyen módon elpusztult rétisasról van tudomásunk, a ténylegesen elpusztult madarak száma valószínűleg ennél jóval nagyobb.

Fészekleszakadás
Ritkán, de előfordul, hogy a minden szempontból optimális helyen lévő rétisasfészek leszakad. Ez elsősorban tél végén, tavasszal következhet be, amikor az átázás miatt megnövekedett súlyú fészket már nem bírja el a tartóág. Ilyen esetekben a madarak gyakran új fészket építenek, vagy egy régebbit tataroznak ki, de az is előfordul, hogy elmarad a költésük.

Mérgezés
Az elmúlt húsz évben több rétisas is elpusztult mérgezés miatt. Nem egyértelmű azonban, hogy az elhullott madarak a lassan ölő mérgeket hol vették fel. A jelenleg Magyarországon dúvadirtásra használt szerek szelektívek, a rétisasra nem veszélyesek. A nehézfémeket, a táplálékául szolgáló halakon keresztül képes felvenni. A vizek környékén folytatott vadászatok miatt azok iszapjában nagy mennyiségben található ólomsörét, amely az iszapot forgató halak szervezetébe kerül és azokon keresztül a rétisast is mérgezi.

Lelövés
Sajnos még napjainkban is előfordul, hogy rétisas lőtt sebbel kerül kézre. A lelövések már nem veszélyeztetik az egész állományt, de ha egy költő pár egyik egyedét lövik le, akkor az éveken keresztül csökkentheti a kirepülő fiatalok számát, a párba állás ugyanis a kisszámú állomány miatt helyenként és esetenként nehézkes.

Fészek konkurencia
A kerecsensólyom szívesen fészkel a rétisasok által épített nagy méretű, számára biztonságos fészekben. Előfordulhat, hogy elűzi a sasokat a kiválasztott fészekből.

Emberi zavarás
A rétisas költése már nagyon korán, a lombfakadás előtt megkezdődik. Ilyenkor a fészken ülő madár messzire ellát, ezért a távolabbi emberi tevékenység is jelentős zavaró tényező lehet. Elsősorban a fészke közelében végzett erdőgazdálkodási munkák - fakitermelés és -szállítás, erdőtelepítés - veszélyeztetik. Viszonylag gyakori, hogy agancsgyűjtők vagy virágszedők rendszeres jelenléte zavarja egyes párok költését.

VÉDELMI CÉLKITŰZÉS
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület célja a további állománynövekedés biztosítása és valamennyi egykori fészkelőhelyén az ismételt megtelepedés elősegítése.

FELADATOK
Jogi szabályozás
El kell érni, hogy minden lakott, illetve váltófészek körül a 150 méter sugarú védőzóna kijelölése jogszabály által előírt kötelezettség legyen.
A magántulajdonban lévő területen fészkelő párok védelme érdekében elrendelt tiltások ellentételezésének jogi és anyagi feltételeit biztosítani kell. Jelenlegi fokozottan védett státuszát fenn kell tartani. Mielőbb meg kell szüntetni Magyarországon is az ólomsörét használatát. Szükséges a vízivad vadászat újraszabályozása is.

Gyakorlati védelem - Fészkelőhelyek védelme
A szűkebb értelemben vett fészkelőhelyén az év minden szakában törekedni kell a teljes zavartalanság biztosítására. Ez a váltófészek környékére is vonatkozik. Mivel a madarak érzékenysége páronként változó, ezért mindig egyedi elbírálással kell a nyugalmi zóna mértékét megállapítani. A védőzónát az üzemtervben "elsődlegesen védelmi" jellegű területté kell minősíttetni. A gazdálkodókat el kell látni a nyugalom biztosítása érdekében a rétisasra vonatkozó speciális ismeretekkel.

Éjszakázóhelyek védelme
A rétisas az éjszakázóhelyeihez évtizedeken keresztül ragaszkodik. A téli időszakban az ország egyes térségeiben a jelentősebb éjszakázóhelyeket több tucat madár is rendszeresen felkeresi. Ezeknek a kis erdőknek vagy facsoportoknak a megőrzése, illetve nyugalmuk biztosítása fontos védelmi feladat.

Táplálkozóhelyek védelme
Az egyes párok revírjében található táplálkozó helyekre megkülönböztetett figyelmet kell fordítani. A védelemnek a víztisztaság biztosításán túl ki kell terjednie a vízfelület folyamatos fenntartására és - lehetőség szerint - a zavartalanság biztosítására.

Téli etetés
Az átvonuló- és telelőhelyeken (a Hortobágyon, a Közép-Tiszai TK-ben, Biharugrán, Csongrád megyében stb.) évek óta folyik a rétisasok téli etetése. Ennek az a célja, hogy a leghidegebb téli időszakban is megfelelő táplálékot találjanak maguknak a sasok. Nagyon fontos az is, hogy ezáltal biztonságos, védett helyen tartózkodnak a madarak. Hasonló etetőhelyeket kell kialakítani az ország további területein is.
A téli etetés során a vonatkozó állategészségügyi előírásokat be kell tartani.

Áramütés megakadályozása
A rétisasok által lakott térségekben fel kell deríteni a számukra veszélyes középfeszültségű oszlopsorokat és gondoskodni kell azok szigeteléséről.

Műfészkek kihelyezése
A hazai és külföldi tapasztalatok egyaránt megerősítik, hogy műfészkek kihelyezése szükséges. Mivel a madarak a műfészkeket gyakran elfogadják, azok létesítésével a kiválasztott helyre szoktathatók. Több fészek megléte esetén nem kell számítani erős konkurenciaharcra (pl. kerecsensólyom), és így a fészkelés eredményesebb.

Kutatás és monitoring
A nálunk telelő és fészkelő rétisas állomány folyamatos felmérése és a költés sikerességének ellenőrzése a legfontosabb feladat. A faj különös érzékenysége miatt a múltban nem végeztünk konkrét fészekellenőrzést, és gyűrűzést. A jövőben a nemzetközi színes gyűrűvel történő jelölési programhoz célszerű Magyarországnak is kapcsolódnia. A kutatásoknak a megtelepedést és költést befolyásoló tényezőkre kell koncentrálniuk.

A telelő állomány felmérése:
A rétisas Magyarországon gyakran nagy számban telel. Nincs pontos információnk azzal kapcsolatosan, hogy ezek a madarak honnan érkeznek, de bizonyosan köztük vannak a nálunk kirepült fiatalok is. Fontos feladat ezért november és március között legalább havi egy alkalommal felmérni a telelő állományt.

Tudatformálás és propaganda
A sas - mint az erő jelképe - kiválóan alkalmas a közvélemény érdeklődésének felkeltésére. A rétisasnak, mint egy változatos élőhelyen fészkelő, nagy testű, érzékeny madárfajnak a védelme elválaszthatatlan költő- és táplálkozóterületének fenntartásától és a vizek tisztaságának megőrzésétől. A rétisas, mint e rendszer egyik érzékeny eleme, jó indikátora lehet az adott környezet állapotának. Megőrzése érdekében az élőhelyén gazdálkodókat, az ott megjelenő kirándulókat és az egész lakosságot tájékoztatni kell a védelmi célkitűzésekről. A műfészkek kihelyezése, a téli etetés jó lehetőséget kínál a természetvédelmi tevékenység széles körben való bemutatására. Speciális információs anyagot kell készíteni a rétisas-fészkelő helyek környékén gazdálkodók számára, bemutatva a veszélyeztető tényezőket és azok elhárítási lehetőségeit.


EGYÜTTMŰKÖDŐ SZERVEK, SZEMÉLYEK
A rétisas védelme elválaszthatatlan a fészkelő- és táplálkozóterületen tevékenykedő gazdálkodókkal történt egyeztetéstől. Ennek megfelelően együtt kell működni a természetvédelmi hatósággal, az erdőgazdálkodókkal, a vízügyi igazgatóságokkal, a vadászokkal, a mezőőrökkel és esetenként a horgászokkal. Fontos lehet az önkormányzatokkal való kapcsolat kiépítése is. Az egyesület tagságát elsősorban a téli etetés szervezésébe és a költő, illetve telelőállomány számlálásába kell bevonni.


IRODALOM
Haraszthy, L. (1993): Gyakorlati ragadozómadár védelem.
MME Könyvtára, 5 158. pp.

Haraszthy, L.-Bagyura, J. (1993): Ragadozómadár-védelem az elmúlt 100 évben Magyarországon.
Aquila 100. 105-121 p.

Kalotás, Zs. ( 1992): Adatok a magyarországi rétisasok (Haliaeetus albicilla) peszticid és nehézfém terheléséhez
Aquila 99. 168-169. p.

Sterbetz, I. (1965): Untersuchungen über die Ernahrung der im Reservat bei Sasér ind in den Innundationsraumen der Umgebung brütenden grossen Raubvögel.
Tiscia I. 78-80. p.

Tevely, R. (1996):
The Status of the White-tailed Eagle Haliaeetus albicilla in Hungary
Meyburg, B.-U. and R. D. Chancellor eds. Eagle Studies 147-148. p.

Tóth, I. (1995): A Békés megyei ragadozómadár-állomány helyzete és változása 1990-1995.
MME kiadvány 55. pp.

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges adományával is hozzájárulhat a madarak és más állatfajok védelméhez!

     Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

     Egyéni és céges adományozás >>

     Köszönjük!

Az MME tagjai közül több mint 5.500-an 21 és 50 év közötti felnőttek. Érdeklődési körük miatt kiváló célcsoport az olyan cégeknek és vállalatoknak, amelyek nagy hangsúlyt helyeznek a környezettudatos, felelős gondolkodásmódra, és erről informálni is szeretnék már meglévő és leendő ügyfeleiket. Ugyancsak kiváló célcsoport azoknak a vállalkozásoknak, amelyek optikai eszközöket, túrafelszerelési cikkeket, számítástechnikai (laptop, PDA, GPS stb.), korszerű gépjárműveket, terepjárókat, fotózáshoz szükséges kellékeket forgalmaznak.

A március, június, szeptember és december hónap elején megjelenő Madártávlatot egyre többen ismerik. Az újságot az MME maga terjeszti, a tagjainknak kiküldött nyomtatott forma mellett az újság bárki számára elérhető a honlapunkról is.

További információ: madartavlat@mme.hu

A Madártávlat magazin legfrissebb és régebbi számai megtekinthetők az archívumban.