Az ilyen kis állományok mindig sokkal sérülékenyebbek, mint az elterjedési terület belsejében élő nagyobbak. Az általában közismert helyeken fészkelő, mindössze 30 páros hazai állomány szaporodási sikeressége viszonylag alacsony. Gyakori a fiatalkori pusztulás, aminek fő oka az áramütés, illetőleg a gépjárművekkel történő ütközés. A védelmi program gyakorlati intézkedéseket fogalmaz meg a hazai kipusztulás elkerülése érdekében. Ezek a következők: elektromos tartóoszlopok szigetelése, esetenként fészekőrzés, bányászati tevékenység alkalmankénti térbeli és időbeli korlátozása stb.

ELTERJEDÉS

Az uhu Eurázsia legtöbb területén előfordul, Portugáliától Szahalinig. Elterjedési területén belül úgynevezett fészkelési gócokat alkot. Ezek a gócok a korábbi évtizedek magyarországi állományában is jól kimutathatók. Nyugat-Európa erősen iparosodott, illetve intenzív mezőgazdasági régióiból, így például a Brit-szigetekről, Dániából, Franciaország északi részéről, a Germán- és a Lengyel-alföldről hiányzik. Hazai fészkelőterülete szinte kizárólag az Északi-középhegységre korlátozódik. Legerősebb állománya a Zempléni-hegység térségében található, ezen kívül a Börzsönyben, a Mátra peremén, a Bükkben, Aggteleken, a Cserhát keleti részén, a Pilisben, a Gerecsében, a Bakonyban, a Soproni- és a Kőszegi-hegységben, Békés megyében és Szatmár-Beregben költ egy-egy pár. A Gerecse és - kis valószínűséggel - a Bakony egyes területein számíthatunk újabb párok felbukkanására. Az Alföldön kóborló példányok jelennek meg, de 2000-ben Békés megyében költött is.

ÁLLOMÁNYNAGYSÁG

Az uhu magyarországi fészkelő állománya 2001-ban 25-30 pár volt. Dél- és Kelet-Európában állománya határozottan csökken, a Nyugat- és Észak-Európában élő populáció stabil, illetőleg emelkedik. Az 1940-es években - amikor még a fészkek rendszeres kifosztása, illetve az öreg madarak kilövése súlyosan gyérítette az állományt - 60 költőpárral rendelkezhettünk. Ekkor az egyes hegységekben 3-8 párból álló fészkelési gócok voltak. Az 1970-es évek végére csupán a Zemplén térségében maradt egy kis populáció. Mivel az uhu állandóan költőhelyén tartózkodik, a hazai állományt alapvetően meghatározza a legközelebbi önfenntartó populációval - a szlovákiaival - való kapcsolata. A nyugati peremvidék hol megjelenő, hol eltűnő mikroállománya szempontjából fontos az osztrák populáció helyzete. Nem elhanyagolhatók az Erdélyi-szigethegységben fészkelők sem, bár ezek igen távol vannak a legközelebbi magyarországi fészkelőktől.


1985 és 1990 között, az MME által végzett felmérés keretében, az akkor ismert 12 fészkelő pár költőhelyén kívül ellenőrzésre került további 45 korábban használt, illetve 120 potenciális fészkelőhely is. A felmérés eredményeként három új fészkelőpár került elő.


Az uhu magyarországi állományának egykori és mai fészkelőterülete 2001-ben a következőképpen alakult:
Budai-hegység: kipusztult az 1970-es évek elején
Pilis: kipusztult az 1970-es évek közepén, 1994-ben visszatelepült 1 pár
Bükk: kipusztult az 1970-es évek végén, 1999-ben visszatelepült 2 pár
Upponyi-hegység: kipusztult az 1980-as években
Heves-Borsodi-dombság: kipusztult az 1970-es években
Börzsöny: 1 pár
Cserhát: 3 pár
Mátra: 3 pár
Tokaji-hegy: 3 pár
Zempléni-hegység: 6 pár
Bakony: 1 pár 1995-ben megtelepedett meg
Gerecse: 1 revír
Soproni-hegység: 1 pár
Kőszegi-hegység: 1 revír
Békés megye: 1 pár
Aggtelek: 1 pár
Összesen: 25 pár


A fészkelőállományban kisebb átrendeződések tapasztalhatók, egyes párok eltűnnek, illetőleg újak telepednek meg. Jellemző egy-egy területen a fészkelés időszakos kimaradása is.


Az 1985-ben kezdődött széleskörű felmérést követően, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a Természetvédelmi Hivatallal együttműködve uhuvédelmi programot dolgozott ki. A szabadtéri védelemmel párhuzamosan a német uhuvédelmi szervezettől (AZWU) 1987-1991 között összesen 139 uhut kaptunk vadröptetésre, ezenkívül két példányt a Veszprémi Vadaspark ajánlott fel. A Bükkben 100, a Zempléni-hegységben 11, a Mátrában 26 és a Szatmár-Beregi TK területén 4 példányt engedtünk szabadon megfelelő előkészítés után. Az elengedett madarak közül összesen 18 példány került ismét kézre gépkocsival, vonattal történő ütközés, lelövés miatt. A végső cél elérésére, azaz a kijuttatott madarak költésére viszont nincs bizonyítékunk.

VÉDELMI HELYZET

Hazánkban az uhu fokozottan védett madárfaj, természetvédelmi értéke 250 000 Ft. Megtalálható a magyar Vörös Könyvben is a közvetlenül veszélyeztetett fajok között. Az MME által 1999-ben összeállított Vörös Lista szerint magyarországi állománya alapján az ún. veszélyeztetett fajok kategóriájába tartozik.

ÉLETMÓD
Fészkelőterület

Az uhu Magyarországon a középhegységek peremén, kőbányákban és sziklás területeken költ. Kedveli a mezőgazdasági területek és a lomberdők - esetleg fenyvesek - közelségét.

Költés

Fészket nem épít, tojásait földes sziklapárkányra vagy nagyobb üreg aljába kapart mélyedésbe rakja. Egy-egy alkalmas helyet évtizedekig is használ. Kivételesen fán, ragadozómadarak által épített gallyfészekben is fészkel. Igen korán, már március közepén költeni kezd. Fészekalja legtöbbször 2-3 tojásból áll. A kotlási idő átlagosan 34 nap. A fiókák két hónap alatt válnak röpképessé, de már előtte elhagyják a fészket.

Mivel az uhu általában egész élete során kis térségben mozog, a fészkelési gócok egymással való kapcsolatának megszűnése az egyes kisebb - elszigetelődő - állományok kipusztulásához vezethet. Mindezek miatt kiemelkedő jelentőségű a költés sikeressége, ha ugyanis kevés fióka repül ki, az állomány nem képes saját reprodukálására. Megfigyeléseink szerint a kirepítés sikeressége átlagban alig haladja meg az ötven százalékot. Ez azt jelenti, hogy a tojások és az azokból kikelt fiókák több mint fele elpusztul a fészek elhagyása előtt. Ennek oka a tojások esetleges terméketlensége, sérülése (törés), kihűlése lehet. Esetenként a ragadozó emlősök is megdézsmálják a fészekaljat. Az ivarérettség eléréséig a kirepült fiatalok fele elpusztul.

Táplálkozás

Az uhu tipikus csúcsragadozó, a táplálkozási piramisnak ténylegesen a legmagasabb pontján helyezkedik el. Minden nála apróbb állatot elfog. Nem ritka, hogy más kisebb ragadozókat, így macskabaglyot, erdei fülesbaglyot, egerészölyvet is zsákmányol. Fő táplálékát a 200 gramm testtömeg körüli állatok teszik ki, amelyek elsősorban a hörcsög, a vándorpatkány és a sün.

Vonulás

Fészkelőhelyén állandó madár. Az öreg párok egész évben a szűken vett fészkelőterületükön tartózkodnak. A fiatalok kóborolnak, bárhol felbukkanhatnak.

VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐK
Áramütés

Az éjszaka vadászó uhu igen gyakran ül fel egy magas pontra, s onnan figyeli a környéket. Mezőgazdasági területen és bányák környékén leggyakrabban a középfeszültségű távvezetékek tartóoszlopaira száll fel. Ezeken gyakran éri áramütés. Sok madár elpusztul így, elsősorban a fiatal, tapasztalatlan példányok.

Zavarás

A magyarországi kőbányákban gyakran a robbantás veszélyezteti az uhu sikeres fészkelését. A felhagyott bányák sziklafalának alsó felében költő párokat az alkalmi munkák, legtöbbször az illegális bányaművelés veszélyezteti. A zavarás hatására őrizetlenül hagyott fészekaljakat, illetve apró fiókás fészkeket más ragadozók sem kímélik.

Fészekfosztogatás

Néhány évtizeddel ezelőtt még sokan használták az uhut "csalimadárnak", mint a ragadozók és varjúfélék ellenségét, azok gyérítésére. Erre a célra a fészekből kiszedett fiókákat nevelték fel. Mivel az uhu fokozottan védett madár, ma már szigorúan tilos fiókáinak elszedése. Emiatt ez a vadászati mód gyakorlatilag megszűnt. Ennek ellenére az elmúlt két évtizedben is több fészket kifosztottak, gyakran csak tudatlanságból.

Illegális kereskedelem

Korábban sok fészket azért fosztottak ki, hogy a fiókákat értékesítsék. Napjainkban ez a veszélyeztető tényező nem befolyásolja az állományt, de esetlegesen számolni kell ismételt előfordulásával.

Lelövés

Régebben, amikor az állatpreparátumoknak még nagyobb kultusza volt, gyakran lelőtték őket preparálási célra. Az 1980-as és 1990-es évekből nincs tudomásunk ilyen esetről. Mivel nyugaton újra terjed a preparátumgyűjtés, figyelni kell erre a potenciális veszélyeztető tényezőre is.

Mérgezés

A hagyományos és második generációs rágcsálóirtószerek között akadnak olyan hatóanyagú készítmények, amelyek amellett, hogy nem szelektívek, a melegvérű állatok különböző csoportjaiban (emlősök, madarak) az állati szervezetben felhalmozódásra hajlamosok. A rágcsálók testszöveteiben felhalmozódott vegyszerek hatóanyagai mérgező hatást gyakorolhatnak a ragadozókra is. Bizonyos késleltetett hatású vérzékenységet okozó hatóanyagok is veszélyesekké válhatnak, ha a ragadozók a rágcsálót azt követően ejtik zsákmányul, hogy az előzetesen fogyasztott a csalétekből, hiszen a prédaállat emésztőcsatornájában levő vegyszer a ragadozót is megmérgezheti. A legveszélyesebbek ebből a szempontból a warfarin, a brodifakum és a difenakum, míg a klórfacinon tartalmúak e szempontból környezetkímélőnek, a ragadozók szempontjából biztonságosnak nevezhetők. A növényvédőszerek felhasználásának növekedése - közvetve vagy közvetlenül - negatívan befolyásolja a táplálékpiramis csúcsán álló ragadozófajokat. Mivel a gyöngybagoly is csúcsragadozó, a növényvédőszer-felhasználás arányainak növekedése a zsákmányállatok számának csökkenése mellett, mérgeződését okozhatja, illetve bizonyos hatóanyagok és azok metabolitjai szervezetében felhalmozódhatnak. Az elmúlt évtizedekben klórozott szénhidrogének, illetve bizonyos nehézfémsók használatának betiltása jelentősen csökkentette a vegyszeres növényvédelem veszélyeit. Okszerű, integrált növényvédelemmel, a növényvédőszerek engedélyezési rendszerének biztonságossá tételével a még meglévő veszélyek tovább csökkenthetők.

Ragadozó emlősök kártétele

A zavart vagy könnyen megközelíthető fészkelőhelyeken a fészekalj vagy a kisebb fiókák gyakran válnak róka, nyest, illetve más ragadozó emlősök zsákmányává.

Gázolás

Kisemlősök az utak szélén elszóródott magvakból rendszeresen táplálkoznak és ez jó zsákmányolási lehetőség az uhuk számára. Alkalmanként megtörténik, hogy az éjszaka vadászó madár a reflektor fényétől elvakulva a gépjárművel ütközik. Elsősorban a tapasztalatlan fiatalok veszélyeztetettek ilyen módon, de öreg példányokat is találtunk már elütve.

Turizmus

Az uhu által lakott bányák, sziklafalak egyes térségekben vonzzák a turistákat, akik akaratuk ellenére is zavarhatják az ott fészkelő madarakat. Amennyiben az uhu leszáll a tojásokról vagy a kis fiókákról azok védtelenek maradhatnak a különböző predátorokkal és az erős napsütéssel szemben, ami a pusztulásukat okozhatja. A környékbeli madarak támadják az uhut, ezért előfordul, hogy az csak órák múlva, vagy csak szürkületkor ül vissza a fészkére. Ezért a fészek környékének zavarása különösen nagy veszélyt jelent az uhu számára. Napjainkban további veszélyt jelentenek a fajt megfigyelni óhajtó, ún. madarászturizmusban résztvevők. Ennek a veszélyeztető tényezőnek a jövőben vélhetően egyre nagyobb szerepe lesz, ezért erre fokozott figyelmet kell fordítani.

VÉDELMI CÉLKITŰZÉS

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület célja az uhu magyarországi kipusztulásának megakadályozása, illetve középtávon a fészkelő párok számának 50-60 párra növeléset.

FELADATOK
Jogi szabályozás

Az uhu által folyamatosan lakott bányákat védetté kell nyilvánítani, vagy más módon kell gondoskodni olyan szabályozásról, amely a költési időszakban kellő nyugalmat biztosít a fiókák felneveléséhez. A faj fokozottan védett státuszát fenn kell tartani.

Gyakorlati védelem

Az uhu által lakott bányákban a költési időszakban teljes zavartalanságot kell biztosítani. A fészek helyének ismeretében szükséges lehet a bányászati tevékenység térbeli és időbeli korlátozása is. Előfordulhat, hogy sziklaomlás miatt fészkelőhelye megsemmisül. Ilyenkor az elvándorlás megakadályozása érdekében célszerű számára mesterségesen költésre alkalmas párkányokat kialakítani, vagy költőládákat kihelyezni. Nagyon fontos feladat a fészkelőhely körzetében a középfeszültségű légvezeték tartóoszlopainak szigetelése. (1975-ben egyetlen helyen négy példány pusztult el ilyen módon.) El kell érni, hogy az újonnan épülő vezetékek olyan oszloptípusból létesüljenek, amelyek a madarakra nem jelentenek veszélyt. A rendszeresen zavart, esetleg korábban kirabolt fészkek őrzéséről gondoskodni kell. Biztosítani kell, hogy a fészekfosztogató emlősök ne juthassanak a fészekhez.

Kutatás és monitoring

Az elmúlt 15 évben uhu által lakott bányák ellenőrzését a jövőben is rendszeresen el kell végezni. Az ismert párok fészkeit a fiókák három hetes kora után ellenőrizni kell. A kirepülés sikerességét, fészkenként, folyamatosan vizsgálni kell. Fel kell tárni az összes veszélyeztető tényezőt, és lehetőség szerint ki kell dolgozni elhárításuk módját. Ahol technikailag ez lehetséges, gondoskodni kell a fiókák gyűrűzéséről. Ilyen módon az egyes példányok pusztulási okaira vonatkozó adatokhoz juthatunk, amelyek segíthetik a gyakorlati védelmet.

Tudatformálás és propaganda

Az uhu által lakott térségben az erdő és mezőgazdálkodók, illetve a kőbányák kezelőinek figyelmét fel kell hívni a faj védelme érdekében szükséges intézkedések fontosságára, és kérni kell a védelem érdekében közreműködésüket.

EGYÜTTMŰKÖDŐ SZERVEK, SZEMÉLYEK

Az MME céljait a természetvédelmi hatóságokkal együttműködve kívánja megvalósítani. Rendkívül fontos a térségben tevékenykedő vadászok, mezőőrök, polgári természetőrök bevonása a védelmi tevékenységbe. Az áramszolgáltatókkal való együttműködés nélkül az uhu magyarországi állományának védelme megoldhatatlan. Szükséges azonban a tervezőkkel is a megfelelő kapcsolat kiépítése az új szabvány kidolgozása érdekében. A kőbányák tulajdonosaival, kezelőivel, és a bányakapitányságokkal, esetenként az önkormányzatokkal való együttműködés is elengedhetetlen része az uhu védelemnek. Szoros együttműködés és információcsere szükséges a szlovák madárvédelmi szervezetekkel a határ menti állomány helyzetének pontos ismerete és az összehangolt védelem érdekében.

IRODALOM

Firmánszky, G. (1998): Az uhu (Bubo bubo) előfordulása, fészkelési szokásai és védelme a Zempléni-hegységben (1985-1995)

Ornis Hungarica Vol. 8 Suppl. 1. 215-217. p.


Haraszthy, L. (1985): Adatok az uhu (Bubo bubo) magyarországi táplálkozási viszonyainak ismeretéhez.

Puszta, 2. (11) 53-59. p.


Haraszthy, L. - Márkus, F. - Petrovics, Z. (1989): Újabb adatok az uhu (Bubo bubo) magyarországi táplálkozásáról.

Mad. Táj. 1989. 1-2. 6-9. p.


Jánossy,D.-Schmidt, E. (1970): Die Nahrung des Uhus: Bubo bubo L. Regionale und erdzeitliche Anderungen.

Bonner. Zool. Beitr. 21. 25-52. p.


Pátkai, I. (1951) Ragadozómadár-kutatások az 1949 ás 1950 években.

Aquila 55-58. 75-79. p.


Vasvári, M. ( 1943): A sündisznó szerepe az uhu táplálkozásában.

Állatt. Közl. 40. 117. p.

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges adományával is hozzájárulhat a madarak és más állatfajok védelméhez!

     Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

     Egyéni és céges adományozás >>

     Köszönjük!