Lehel 2007-ben kelt ki a tojásból a Jászságban, és közvetlenül kirepülése előtt került a hátára a nyomkövető eszköz. A 22 grammos, napelemes, GPS-szel ellátott jeladót a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság által vezetett első kerecsensólyom-védelmi LIFE program keretében erősítették Lehelre. A program során több fiatal kerecsensólyomra került jeladó 2007 és 2010 között, hogy segítségükkel megismerjék a szakemberek a fiatal kerecsenek kóborlási, vonulási szokásait. Ennek ismeretében meghatározhatók a veszélyeztető tényezők, és hatékonyabbá tehető a faj védelme. Minden madárfaj esetében a kirepülés, és a családalapítás közötti időszak a legveszélyesebb, ilyenkor pusztul el a legtöbb madár. A fiatal kerecsenek hatalmas térséget jártak be Mauritániától Kazahsztánig, és mint kiderült a legnagyobb pusztulást a szigeteletlen középfeszültségű vezetékek oszlopain elszenvedett áramütés okozza.

A fiatal Lehel a fészekben (Fotó: Bagyura János)

Lehel is nagyokat barangolt „ifjúkorában”, és egészen Moszkváig jutott. Ahogy közeledett a felnőtté válás pillanata, egyre inkább a kirepülés helyének körzetére koncentrálódott a mozgása, majd 2011-ben családot alapított kikelési helyétől mintegy 60 kilométerre – ami egy sólyomnak nem távolság. Abban az évben 3 fiókát nevelt, de sajnos 2012-ben nem volt sikeres a költése. A teleit rendszeresen Belgrád mellett töltötte, ahol többször is szem elé került.

Lehel Szerbiában (Fotó: Prommer Mátyás)

A jeladója 2012 nyaráig működött, majd nem jött több jel. Tegnap azonban ismét régi fészke mellett volt, és sikerült is megfogni. A jeladó eltávolítása után alapos ellenőrzésen esett át a madár, de szerencsére a jeladó nem okozott maradandó elváltozásokat. A két évvel ezelőtti sikeres fészkelése is jelzi, hogy a megfelelően kiválasztott és felerősített jeladó – bár előnyére biztosan nem válik a madárnak – nem akadályozza mindennapi tevékenységeiben. Lehelnek azonban ezzel már nem kell foglalkoznia, hiszen – az ő, és a természetvédők legnagyobb örömére – az eszköz már nincs a hátán.

Leszerelés előtt (Fotó: Bagyura János)

Jeladó felszerelése 2007-ben (Fotó: Bagyura János)

A szintén a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság által vezetett második kerecsensólyom-védelmi LIFE program keretében, öreg madarakra kerülnek jeladók, hogy a fészek környékén történő területhasználatot illetve a szélerőművek hatását lehessen feltérképezni, védelmi szempontból.


A jeladós kerecsensólymok mozgásáról és a két LIFE projektről a www.kerecsensolyom.mme.hu oldalon lehet tájékozódni, illetve  más fajok mozgásával együtt a www.satellitetracking.eu oldalon lehet őket nyomon követni.

Kapcsolódó oldalak

• Látogatóban Lehel, a műholdadós kerecsen első fészkénél
• Újabb érdekes adatok Lehelről, a jeladós kerecsenről
• Meggyűrűzték a "webkamerás" kerecsensólymokat

Prommer Mátyás

Személyi jövedelemadó 1% felajánlásával nélkülözhetetlen segítséget nyújthat madárvédelmi munkánkhoz! A rendelkezéshez szükséges adószámot és tájékoztatást is tartalmazó nyilatkozatot letöltheti itt >> Köszönjük!

A jelenlegi tervek szerint ugyanis folytatódik az a korábbi gyakorlat, hogy a Közös Agrárpolitika költségvetésének nagy részét igazságtalanul, nem egyértelmű szabályoknak megfelelően osztják ki a gazdálkodók között, miközben az így ösztönzött földhasználat nem szolgálja a fenntartható mezőgazdaságot és a vidékfejlesztési célokat. Helyette a „közpénzt csak közcélokért elvet” kell támogatni a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatások esetében is. Ez annyit jelenti, hogy a közösségnek azokat a földhasználókat kell támogatnia, akik cserébe egészséges és élő vidéket, egészséges élelmiszert adnak a közösségnek.

Azokat a támogatásokat, melyeket olyan célokra fordítanak, hogy hatására károsodik a környezet, az egészség, a fejlődő országok mezőgazdasága vagy az állatjólét, illetve negatívan befolyásolja a munkalehetőségeket, meg kell szüntetni.

Az eredeti levél a támogató szervezetek felsorolásával letölthető ITT>>


A nyílt levél fordítása:

A visszafejlődő Közös Agrárpolitika kilátásai kiállásra késztetik a civil társadalmat


Tisztelt Európai Parlamenti képviselő!


Annak kapcsán fordulunk önhöz, ahogyan az Európai Parlament (EP) Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottsága (AGRI) kezelte a Közös Agrárpolitika (KAP) reformjának ügyét.

Az európai mezőgazdasági és élelmiszer-szabályozás olyan társadalmi kérdés, ami mindannyiunkat aggodalommal tölt el. Az AGRI tagjainak többsége figyelmen kívül hagyta az állampolgárok véleményét és nem képviselte az érdeküket. Ez a helyzet csalódottsággal tölti el az európai állampolgárokat, akik azt remélték, hogy az EP nagyobb befolyása a növelés helyett csökkenti az Európai Unióban (EU) tapasztalható demokratikus deficitet.


A KAP válságban van: a jelentős nagyságú költségvetésének nagy részét igazságtalanul, nem egyértelmű szabályoknak megfelelően osztják ki a gazdálkodók között, miközben az így ösztönzött földhasználat nem szolgálja a fenntartható mezőgazdaságot és a vidékfejlesztési célokat. Ellenkezőleg, támogatja az egészségtelen és a környezetet károsító mezőgazdasági és földhasználati gyakorlatot, a rossz állatjóléti megoldásokat és gátolja a fejlődő országok mezőgazdasági szerkezetének fejlődését. Az állampolgárok folyamatosan hangoztatják ezen aggodalmaikat, de eddig figyelmen kívül hagyták a véleményüket (egy 2011-es Eurobarometer felmérés azt mutatja, hogy az EU polgárainak 77%-a több környezeti teljesítményt várna a KAP támogatásoktól).


A levelet aláíró szervezetek a közpénzt csak közcélokért elvet támogatják a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatások esetében is. Ez annyit jelent, hogy a közösségnek azokat a földhasználókat kell támogatnia, akik cserébe egészséges és élő vidéket, egészséges élelmiszert adnak a közösségnek. Azokat a támogatásokat, melyeket olyan célokra fordítanak, hogy hatására károsodik a környezet, az egészség, a fejlődő országok mezőgazdasága vagy az állatjólét, illetve negatívan befolyásolja a munkalehetőségeket, meg kell szüntetni.


Először az EU történetében az EP képviselőknek a Európai Bizottsággal egyenrangú szava van a mezőgazdasági politika alakításában. Ennek ellenére 2013 januárjában az EP AGRI testülete olyan megoldásra szavazott, ami valójában visszalépést jelent. Az AGRI testület mezőgazdasági elképzelése szerint a pénzeket továbbra is igazságtalanul osztanák el. Támogatást kapnának a leginkább szennyező földhasználati módok és egyes gazdálkodók kétszer annyi dotációhoz jutnának ugyanazért a tevékenységért és környezeti teljesítményért (ez önmagában is ellentétes az EU alapszerződésével). Összességében az AGRI álláspontja szembehelyezkedik a környezettel, az egészséggel, a foglalkoztatással, az állatjóléttel és a fejlődő országok iránti felelősséggel, valamint szembemegy az EP más bizottságainak határozott véleményével is.


Szerencsére ez még megváltoztatható! Ez idáig az AGRI többségi véleményét egy kisebb csoport tartotta befolyása alatt. Márciusban viszont a teljes EP fog dönteni a végleges tárgyalási pozíciójáról, így lehetőség van a visszalépést és a kisiklott reformot visszaterelni a helyes útra. Az EP már bizonyította, hogy képes nagy horderejű változások kapcsán jól dönteni, legutóbb például a Közös Halászati Politika szabályozásának plenáris szavazásánál. Itt az idő, hogy ugyanez megismétlődjön a KAP esetében is.


Kérjük, hogy mint választott képviselő a valódi közösségi értékek érdekében szavazzon, amikor a KAP reformra kerül a sor a márciusi plenárison, tartsa fenn az EP fontos szerepét.


A szervezetek felajánlják önnek a segítségüket a konstruktív döntés meghozatalához.

Személyi jövedelemadó 1% felajánlásával nélkülözhetetlen segítséget nyújthat madárvédelmi munkánkhoz! A rendelkezéshez szükséges adószámot és tájékoztatást is tartalmazó nyilatkozatot letöltheti itt >> Köszönjük!

A 15 elhangzott előadás közül egy-egy prezentáció szólt az ausztriai  túzokvédelmi munka eredményeiről,  illetve a bősi tározón fészkelő és átvonuló madárfajok állományairól. Az érdeklődők előadások és a poszterek segítségével ismerkedhettek meg a madártani kutatás és monitoring eredmények mellett a rákosi vipera, a lápi póc és a hód védelmének aktuális problémáival is. A prezentációk anyagából készült cikkek a Szélkiáltó nevű regionális folyóiratban látnak írott formában napvilágot.

Személyi jövedelemadó 1% felajánlásával nélkülözhetetlen segítséget nyújthat madárvédelmi munkánkhoz! A rendelkezéshez szükséges adószámot és tájékoztatást is tartalmazó nyilatkozatot letöltheti itt >> Köszönjük!

Mogyorósi Sándor

MME Soproni Helyi Csoport

A fenti kis képen a kongresszus résztvevői láthatók

(Fotó: Mogyorósi Sándor)

A nemzetközi műhelytalálkozót (www.mtbk.hu/mtbk08/) a Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferenciasorozat (www.mtbk.hu) 8. rendezvényeként a Magyar Biológiai Társaság, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság és a Society for Conservation Biology Európai Szekciója rendezte meg február 22-én a bükki Felsőtárkányban. A találkozót követően (2013. február 23-án) azzal azonos helyszínen szintén nyolcadik alkalommal került megrendezésre a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Magyar Ragadozómadár-védelmi Tanács Sólyomcsalogató elnevezésű éves ragadozómadár-védelmi konferenciája. A kétnapos rendezvényen hét ország 104 szakembere vett részt.

 

A Műhelytalálkozó célja volt, hogy az egyre gyakoribb illegális madárpusztítás elleni hatékony megelőzés és védekezés lehetőségeit megvitassa, és egyben a Kárpát-medence és Európa országai közti tapasztalatcserét elősegítse. A találkozón a résztvevők megvitatták a Mérgezésellenes Akciótervet, amely reményeik szerint a közeljövőben már jóval hatékonyabb fellépést tesz lehetővé a madarak védelmében.

Ian Thomson nyitóelőadása a VIII. MTBK-n (Foto: Barabás Lilla)

A konferencián magyar mellett szlovák, osztrák, cseh, szerb, román valamint skót szakemberek számoltak be az országaikban előforduló ragadozó madarakkal szembeni bűncselekményekről, valamint a visszaszorításukra tett kísérletekről. Kiderült, hogy az elmúlt évtizedben, Ausztriában mintegy 40, Csehországban 24, Szlovákiában 22, Szerbiában 18, Romániában pedig 2 sas esett bizonyítottan illegális pusztítás áldozatául, azonban a hazai adatok mindenkit sokkoltak. Az MME nyilvántartása szerint 2000 óta 176 sas esett mérgezés, lelövés vagy fészekpusztítás áldozatául! Ráadásul szomorú aktualitást adott a rendezvénynek, hogy a konferenciát követő három napban három újabb eset is napvilágra került!

 

Elpusztított réti sas (Fotó: Horváth Márton)

Február 24-én vadászok találtak meg egy mérgezett és ráadásul söréttel is meglőtt parlagi sast. A gyors segítségnyújtásnak köszönhetően ez a példány életben maradt, jelenleg a Fővárosi Állat és Növénykertben ápolják. Amennyiben sikerült visszaengedni a természetbe a tervek szerint műholdas jeladóval fogják ellátni, hogy nyomon követhető legyen a további sorsa.

 

Február 25-én egy parlagisas-fészket pusztítottak el szándékosan, február 26-án pedig egy parlagi sas, három egerészölyv és egy róka mérgezett tetemét találták meg az MME, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság és a Nemzeti Nyomozóiroda szakemberei. Ez utóbbi eset felderítésénél Ian Thomson, a Királyi Madárvédelmi Egyesület (RSPB) skóciai nyomozócsoportjának vezetője is részt vett, aki a konferencia nyitóelőadását tartotta.

 

„Rendkívül elszomorít, hogy Magyarországon milyen elképesztő mértékben pusztítják ezeket a csodás madarakat” – mondja Ian Thomson, a mérgezésellenes harc egyik legelismertebb európai szakértője. „Skóciában hatalmas erőfeszítéssel próbáljuk meg visszaszorítani a ragadozómadarak pusztítását, de Magyarországon és a környező országokban talán még ennél is többre lesz szükség, amelyben többek között az RSPB is segíteni fogja tapasztalataival a magyar szakembereket.”

 

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület koordinálásával 2012-ben indult Helicon LIFE+ program partnerei között szerepel a Nemzeti Nyomozóiroda, A Magyar Vadászkamara, A Vidékfejlesztési Minisztérium, A Hortobágyi Nemzeti Park, a Bükki Nemzeti Park, A Körös-Maros Nemzeti Park, A Budapesti és a Jászberényi Állatkert valamint a Természetfilm.hu filmműhely.

Horváth Márton, Szenczi Péter

Személyi jövedelemadó 1% felajánlásával nélkülözhetetlen segítséget nyújthat madárvédelmi munkánkhoz! A rendelkezéshez szükséges adószámot és tájékoztatást is tartalmazó nyilatkozatot letöltheti itt >> Köszönjük!

Az MME parlagisas-védelmi programját és mérgezésellenes kampányát az Európai Unió LIFE alapja támogatja (LIFE10NAT/HU/000019). A projektben az MME partnerei: a Hortobágyi, Bükki és Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóságok, a Nemzeti Nyomozóiroda, az Országos Magyar Vadászkamara, a Fővárosi és a Jászberényi Állat- és Növénykert, valamint a Természetfilm.hu Egyesület. www.imperialeagle.hu

Telepesen fészkelő madár, gyakran költ együtt kis kócsagokkal, üstökösgémekkel, kanalasgémekkel és batlákkal. Fészkét fákra, bokrokra, gyakran nádba rakja. Fészekalja átlagosan 4-6 tojásból áll. Fiókái nagyon lassan fejlődnek, 60-70 napos korukban válnak röpképessé. Elsősorban halevők, de elfogyasztanak rákokat, kétéltűeket, adott esetben akár vízben úszó kószapockokat is.

A kis kárókatona jóval kisebb, rövidebb csőrű és kurtább szárnyú a következő képeken látható nagyobb rokonainál (Fotók: Lóki Csaba).

A hazai tavak és folyók egyik leggyakoribb madara a (nagy) kárókatona (Fotó: Máté Bence).

Az üstökös kárókatona a tengerpartokon gyakori (Fotó: Orbán Zoltán).

Elterjedése és világállománya

A XIX. század második felében Európa nagy részében lefolytatott jelentős méretű vízrendezési munkák radikálisan csökkentették a faj természetes élőhelyeit, elterjedési területe hosszú évekre elsősorban a Fekete-tenger környékére, a Balkán-félszigetre, az Azovi- és Kaszpi-tenger mellékére, Azerbajdzsán, Törökország és Irak egyes részeire korlátozódott. 1999-ben a BirdLife International „Kis kárókatona Nemzetközi Fajmegőrzési Tervet” állított össze abból a célból, hogy a faj állományának csökkenését megállítsa, valamint annak történelmi elterjedési területén a korábbi állományviszonyokat visszaállítsa. 2004-ben a kis kárókatona „mérsékelten veszélyeztetett” fajként került fel a Vörös Listára, illetve a BirdLife által összeállított regionális Európai Vörös Lista (SPEC) 1-es csoportjába. Azonban az elmúlt két évtizedben jelentős terjeszkedési folyamat indult el, amely azzal járt, hogy a világállomány az 1996-os becsléshez (13 000 pár) képest napjainkra a duplájára nőtt, jelenleg közel 30 000 párra becsülhető. Ezzel egy időben a Kárpát-medencei populáció is jelentősen megerősödött. Ez azonban olyan helyzetet teremtett, amely újabb frontot nyitott az ember és madár közötti konfliktusok hosszú sorában.

A többi kárókatonafajhoz hasonlóan a kis kárókatonának sincs tollimpregnáló váladékot termelő faroktőmirigye, ezért halászat után kitárt szárnyakkal kell megszárítania átnedvesedő tollazatát (Fotó: Lóki Csaba).

A faj Magyarországon régen és most

A kis kárókatona a történelmi Magyarország vizes élőhelyeinek gyakori költőfaja volt egészen az 1800-as évek végéig, azonban a XX. század elejére kipusztult hazánkból. Nem rendelkezünk pontos állományadatokkal, de a kortárs kutatók beszámolói szerint nem volt olyan elterjedt, mint a nagy kárókatona. Leggyakoribb a mai Szerbia és Horvátország területén található mocsarakban lehetett, legnagyobb telepei is ott voltak. Ezek a fészkelőhelyek akkor is megmaradtak, amikor a folyószabályozások miatt megváltozott vízviszonyok miatt az Alföldről – megfelelő élőhely hiányában – már kipusztult. Utolsó fészkelését 1901-ben dokumentálták, az azt követő két évtizedből pedig még előfordulását sem jegyezték fel. Az 1980-as évekig mindössze egyetlen bizonyított költése volt 1963-ban, a Körös-ártérben.

Kis kárókatonák és nagy kócsagok (Fotó: Ampovics Zsolt).

Hazánkban az 1980-as évek végén telepedett meg újra; először a Tisza-tó gémtelepén költött, azóta egyre több területen fészkel, nagyobb számban a Hortobágy halastavain és mocsaraiban (250-300 pár), de Dél-Magyarországon (Tiszaalpár környékén és a Csaj-tavon) is rendszeresen fészkelőfajjá vált. 2001-től a Kis-Sárréten és az izsáki Kolon-tavon is megjelent, az ezredforduló óta pedig már kis-balatoni állománya is jelentős (kb. 350 pár). Új fészkelőként jelent meg a császártöltési Vörös-mocsárban (2008), a Taktaközben (2008), a gátéri Fehér-tavon és a homorúdi Riha-tavon (2011). A Dunántúlon a Kis-Balatonon kívül költött már a Nagy-berekben, Soponyán, a Rétszilasi-halastavakon, a Velencei-tavon, a Dinnyési-Fertőn, a Ferencmajori-halastavakon, a hansági élőhely-rekonstrukciós területen (Nyirkai-Hany). A faj magyarországi állományát jelenleg 600-800 pár közé becsüljük.

Konfliktushelyzetben

A faj Kárpát-medencei populációjának összeomlását annak idején elsősorban a megfelelő élőhelyek eltűnése, a nagy kiterjedésű mocsarak lecsapolása és a hidrológiai viszonyoknak a folyószabályozások kapcsán bekövetkezett nagymérvű megváltozása okozta.

Napjainkban a vizes élőhelyek ugyan meg sem közelítik a XVIII. századi kiterjedést és a hajdani madárvilág gazdagságát, de a fokozatosan létrejövő mesterséges élőhelyek olyan élőhelyláncolatot hoztak létre, amely számos vízimadárfaj, köztük a kis kárókatona igényeit is kielégíti. Ezek között elsőként kell megemlíteni a nagy alföldi halastavakat, amelyek több ezer hektáros víz- és nádfelülettel kínálnak költő- és táplálkozóterületet a vízimadaraknak.

Az 1900-as évek elején kezdődött meg ezeknek a tavaknak a kialakítása olyan területeken, ahol az erősen szikes talajokon hagyományos mezőgazdasági tevékenységből számottevő haszon reálisan nem volt elérhető. Ezek a tavak általában a Tisza és a Körösök egykori árterén találhatóak, viszonylag nagy kiterjedésűek, sekély vízszinttel rendelkeznek és többségükben kisebb-nagyobb szigetek találhatóak. Az eltelt idővel együtt járó szükségszerű eutrofizáció miatt jellemző rájuk a gazdag vízi növényzet (nád, gyékény, sás), amely kiváló költőhelyet jelent számos madárfajnak.

Áttelelő kis kárókatonák.

Ezeknek az extenzív módon hasznosított mesterséges élőhelyeknek a természetvédelmi jelentősége kiemelkedő, ezért korán bekerültek a védett területek közé, illetve a kiemelkedő jelentőséggel bíró vizes területek védelmét célzó nemzetközi egyezmények hatálya alá is (Ramsar 1971). Nagy részük, országosan mintegy 16 000 hektár, a NATURA 2000 hálózatnak is része.

A tavakon gazdálkodók és az állami természetvédelem érdekei között meglévő, néha rendkívül kényes egyensúly általában akkor alakul konfliktushelyzetté, amikor valamely halevő madárfaj jelenléte hangsúlyozottá válik. A kis kárókatona azonban – éles ellentétben az Európa-szerte éles vitákat generáló nagyobbik rokonával – nem kizárólag halakkal táplálkozik. Kis mérete miatt a haltáplálék mellett különböző apróbb szervezeteket: férgeket, rovarokat is fogyaszt, egyes időszakokban zsákmánylistájának jelentős részét képezik a kétéltűek és lárváik. Ez a kis kárókatona természetes élőhelyein nem jelenthet túlságosan nagy gondot, de az extenzív haltenyésztési technológia esetében jelentős konfliktusforrás lehet, mivel a tavaszi kihelyezésű halivadékban a költőállomány adott esetben nagy pusztítást tud végezni.

Repülő kis kárókatona (Fotók: Ampovics Zsolt).

A másik problémát a faj életmódjának radikális megváltozása jelenti. A történelmi költőállomány rövidtávú vonulóként szeptember végén, október elején a Földközi-tenger keleti részére vonult el, és ott telelt át. Azonban a 2000-es évektől fokozatosan megfigyelhető, hogy a Magyarországon költő kis kárókatonák ugyan elhagyják szeptember végén a költőhelyüket (Hortobágyi-halastó), azonban ahelyett, hogy a Földközi-tengerhez vonulnának, a Kárpát-medencében maradnak, a Dél-Magyarországon található halastavakon próbálnak áttelelni. Ez a folyamat a szegedi Fehér-tó és a Szegedi-Fertő térségében a legfeltűnőbb, ahol a Tisza mellett fekvő, mintegy 2000 hektáros halastórendszeren telelő madarak száma a rendszeres monitoring alapján radikálisan emelkedett az elmúlt öt év során. A 2007-ben itt telelő, éjszakára az egyik tóegység nádasába húzódó madarak 300-400 egyedre tehető legmagasabb decemberi példányszáma 2011 decemberének közepére 4709-re emelkedett!

Mit jelent ez a területen gazdálkodó halászattal foglalkozó cégnek? A kis kárókatonák a vízellátást biztosító csatornákban tömegesen jelenlévő ezüstkárász fogyasztásával közvetve még hasznot is hoznak, hiszen az agresszív viselkedésű, invazív hal a tavakba jutva komoly táplálékkonkurenciát jelent a tenyésztett halfajoknak. Egyúttal azonban a teleltetőmedencék profitot jelentő pontyivadékainak elfogyasztásával komoly károkat is okoznak, egyes esetekben a kihelyezett halak 50-80%-át is elfogyasztják. Bár a haszonkiesés ilyenkor csak két év múlva jelentkezik – ekkorra érik el a halak a piacképes méretet –, ha a folyamat évről évre megismétlődik, a bevételkiesés is folyamatossá válik, ami állandó konfliktushelyzetet teremt a halgazdaságok és a természetvédelem között.

Fiatal kis kárókatonák ...

... ággal játszanak (Fotók: Lóki Csaba).

A gazdálkodók számára egyszerű megoldást jelentő kilövés és riasztás az uniós alapelvek (Madárvédelmi Irányelv) és a magyar jogszabályok miatt csak néhány fajnál (például sárgalábú sirály, kárókatona) lehetséges, a fokozottan védett kis kárókatonák esetében azonban nem alkalmazható. A kis kárókatona folyamatos és látványos terjeszkedése miatt mindenképpen át kell gondolni, hogy milyen egyéb módszerekkel lehet mérsékelni, kiküszöbölni a faj halivadékot érintő károkozását.

A konfliktus kezelésének lehetőségei

A probléma madárbarát megoldásainak keresése azért kiemelkedően fontos, mert egy olyan fokozottan védett madárfajról van szó, amelynek hazai állománya ugyan növekszik, világállományának helyzete azonban kritikus. A legfontosabb feladat az extenzív haltenyésztési technológia olyan jellegű átalakítása, hogy az figyelembe vegye, kezelni tudja a területen átvonuló és telelő, nagy létszámú halevő madár jelenlétét. A szegedi Fehér-tavon, amelyet látványosan érint a telelési folyamat, a halgazdaság szakemberei az MME Csongrád Megyei Helyi csoportjának munkatársai segítségével végzett rendszeres monitoring mellett különböző módszereket próbálnak ki.

Telelők méretének megválasztása

A kis kárókatonák nagyobb csapatainak jól kiszámítható érkezése előtt az addig használt nagy, akár 40 hektáros tavak helyett viszonylag kicsi, 0,5-1 hektáros teleltetőmedencékbe helyezik ki a halivadékot. Ezeket a kisebb vízfelületeket azután egyszerű módszer segítségével mentesítik a madaraktól: a tavakra merőlegesen, egymástól kb. 3-5 méteres távolságra kifeszített zsinórokra élénk színű zászlókat rögzítenek, amelyek a leszállást megelőzően hosszú siklást használó kis kárókatonákat elriasztják vagy megakadályozzák a leszállásban. A többi vízimadarat, így a szürke gémeket, récéket és sirályokat ez a megoldás nem tartja vissza a leszállástól, de azok nem is jelentenek olyan mértékű potenciális veszélyforrást a mindössze 8-10 cm testhosszúságú ivadékokra.

Kis kárókatonák beszállását megakadályozó ...

... "rémzsinórok" (Fotók: Ampovics Zsolt).

Hosszabb ivadék-előnevelés

A másik technológiai változtatást az ivadékok hosszabb előnevelése, nagyobb testméret elérését követő kihelyezése jelenti. Mivel a kis kárókatona méretspecifikus halfogyasztó, azaz egy bizonyos méretnél (8-10 cm) nagyobb halakra már nem szívesen vadászik vagy nem is képes ezeket elejteni, ezzel a megoldással is csökkenthető az ivadékállományban okozott kár. A módszer azonban nem jelent teljes védelmet a halak számára, mert a zsákmányolási kísérletek során megsérült halak sebeinek gombás fertőzése akár az ivadék elhullását is okozhatja.

Táplálkozóterület kialakítása

A halgazdaság szakemberei egy csukanevelés számára fenntartott, 10 hektáros tóba több vagonnyi ezüstkárászt telepítettek, mintegy etetőtavat kialakítva a kis kárókatonák számára. A madarak ezt gyorsan megtalálták, és nemcsak nappali táplálkozóterületnek, de éjszakázóhelynek is használták három hónapon keresztül. Előfordult, hogy napközben közel 3000 madár halászgatott és pihent egyidejűleg a kis tavacskán.

Tavaszi ivadéktelepítés időzítése

A tavaszi kihelyezést a kis kárókatonák költőhelyekre vonulásához alkalmazkodva két héttel átütemezték, március közepén végezték el, amikorra az addig nagy létszámban ide koncentrálódó telelő madarak visszatértek a fészkelőterületeikre.



Ezeknek a módszereknek, valamint a faj telelő csapatainak megfigyelésében rejlő ökoturisztikai lehetőségeknek az együttes alkalmazása segíthet oldani a gazdálkodóknál helyenként érzékelhető erős ellenérzéseket. Az MME által felkínált szakmai tanácsadás és pályázati együttműködés, a problémák megoldásának közös keresése hozzájárulhat ahhoz, hogy a gazdasági érdekeket is szolgáló mesterséges halastórendszerek továbbra is fontos szerepet tölthessenek be a fokozottan védett kis kárókatonák életében is.

     Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

     Egyéni és céges adományozás >>

Tokody Béla