| Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület

Tagszervezetünk 1974 nyarán alakult meg 56 alapító taggal MME Dél-dunántúli Csoportja néven, mert akkor még Somogy, Tolna és Zala megye is hozzánk tartozott. A kezdetektől fogva segítettük az önálló megyei csoportok létrejöttét. A folyamat 1982-re fejeződött be, és azóta MME Baranya Megyei Csoportja néven működünk.

Az elmúlt 50 év alatt csoportunk az egyesület legnagyobb vidéki szervezetévé vált. Taglétszámunk közel 900 főre bővült. A tagság aktivitásának köszönhetően számos madár- és természetvédelmi programot dolgoztunk ki és valósítottunk meg. 1981-ben elkezdtük a sumonyi gyűrűzéseket, és szívós munkával létrehoztuk azt a táborbázist, amit ma Sumonyi Madárvonulás-kutató Állomásnak nevezünk. A hely része az Actio Hungarica hálózatnak, és egyben az ország legrégebben működő gyűrűzőállomása, ahol eddig több mint félmillió madarat jelöltünk.

A Sumonyi Madárvonulás-kutató Állomás 2009-ben (Fotó: Huszár Kristóf)

1993-ban önálló irodát nyitottunk Pécsen, ahol a mai napig főállású alkalmazott látja el a szervezéssel járó adminisztrációs feladatokat. Megteremtettük azoknak az infrastrukturális beruházásoknak az anyagi feltételeit, ami lehetővé tette olyan felszerelési tárgyak és immateriális javak vásárlását (irodai eszközök, szoftverek, gépkocsik stb.), melyek nélkül ma már a hatékony természetvédelmi munka elképzelhetetlen.
     Eredményeinket még nagyvonalakban is nehéz felsorolni. Méltán lehetünk büszkék arra, hogy a megalakulásunkat követ 10 évben elvégeztük a 10x10 km-es ÚTM négyzetekben a fészkelő madárfajok felmérését teljes megyei lefedettséggel. 1988-2003 között feltérképeztük a vármegye ragadozómadár állományát. Ezzel egyidőben a fészkelő madárfajok községhatáros ponttérképezésére is sort kerítettünk. 1994-ben a fás legelők, 2013-ban a helyi jelentőségű természetvédelmi területek állapotfelmérését végeztük el. 1995 óta szervezünk békamentési akciókat, és jelentős eredményeket értünk el a kétéltő- és hüllőfajok vármegyei elterjedésének és gyakoriságának tisztázásában. Hosszú éveken keresztül vizsgáltuk a barlangokban telelő és az épületekben szaporodó denevérek kolóniáit. Az évente megismételt számlálásoknak köszönhetően 25-30 éves adatsorokkal rendelkezünk a védelmi programjainkban szereplő madárfajok (pl. fehér gólya, vetési varjú, ragadozó madarak) költő állományáról. A gyöngybaglyok költési sajátosságainak vizsgálata során kapott adatok világviszonylatban is páratlannak tekinthetők, az összegyűjtött köpetanyag kiértékelése során pedig a kisemlősök vármegyei elterjedésére nyílt jó rálátásunk. A mai napig is zajló madárállomány felmérési programok és az egyéb megfigyelések adatainak rendszerezésére szolgáló számítógépes nyilvántartásunkban közel egymillió adatrekordot tárolunk. A sérült, beteg madarak elhelyezésére és gyógyítására 2017-ben madármentő állomást létesítettünk Szigetváron.
     A szemléletformálásra irányuló akcióink száma (önálló standdal való megjelenés, előadások, kirándulások, foglalkozások stb.) éves szinten 30-60 között mozog, és többezer látogatót vonz. Kapcsolatainkat folyamatosak az oktatási intézményekkel és az óvodákkal, ahova rendszeresen küldjük ismeretterjesztő anyagainkat. Fontosnak tartjuk a programjainkkal érintett magánszemélyekkel és szervezetekkel (pl. egyházak, földtulajdonosok, gazdálkodók, áramszolgáltatók) való jó viszony kialakítását, mert pozitív hozzáállásuk nélkül hatékony természetvédelmi munkát nem tudnánk végezni.
     Munkánk minőségét és elismertségét jelzi, hogy 1992-2002 között a nem védett területek természeti értékeinek feltárására kiírt pályázatokon 5 kiemelt díjat, 3 különdíjat, 1 jubileumi díjat, 10 első díjat, 6 második díjat és 1 harmadik díjat nyertünk.

Év fajai az MME-nél

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 1979-ben indította el az "Év madara" akciót, melynek célja a természetvédelmi problémákkal érintett fajok, madárcsoportok társadalmi szintű bemutatása. Ezt követően indult el hasonló céllal az Év hüllője / Év kétéltűje (évenként váltakozva) program 2012-ben, melyet az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya koordinál, majd 2023-ban az MME Lepkevédelmi Szakosztálya elindította az "Év lepkéje" programot is.

Emlékülés és emléktábla avatás

Tovább (Emlékülés és emléktábla avatás)

2024 év fajai

Cikkünkben kitérünk az év fája bemutatására is.

Bár az év fája mozgalmat nem az MME jegyzi, ugyanakkor a hazai természetvédelem és tudományos ismeretterjesztés egyik legismertebb jeles napja, a „Madarak és fák napja” miatt a téma tevékenységünkkel szervesen kapcsolódik. Az év fája programot az Országos Erdészeti Egyesület indította 1996-ban, 2013 óta a közönség internetes szavazással, három jelölt közül választhatja ki a nyertest.

A 2024. év madara a kerecsensólyom

A kerecsensólyom (Falco cherrug) ölyv nagyságú, de karcsú ragadozómadár. Kitárt szárnyainak fesztávja az egy métert is meghaladja, ezzel a sólymok között nagytestűnek számít. Ahogy az a ragadozómadaraknál gyakori, a tojók ennél a fajnál is nagyobbak a hímeknél, tömegük az egy kilogrammot is meghaladhatja. A fiatal madarak barnás színezetűek, lábuk és viaszhártyájuk kékesszürke. Az idősebbek feje és melle egészen fehér is lehet – a has felé sűrűsödő, csepp alakú sötét pettyekkel – lábuk és viaszhártyájuk pedig sárga.

A kerecsensólyom hazai becsült állománya 180-200 pár, a védelmi programnak köszönhetően stabil. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1 000 000 forint. Hazánkban régebben főként sziklapárkányokon költött, ma nagyrészt nyílt agrárterületeken, más madarak fészkét foglalja el, vagy mesterséges költőládákban fészkel. Fészekalja 2-4 tojásból áll, amelyekből a fiókák 32-33 nap alatt kelnek, majd 42-45 naposan repülnek ki. A tojó kezdetben a fiókákat őrzi, csak a hím vadászik.

A kerecsensólymok elsősorban ürgékkel, más kisemlősökkel, madarakkal táplálkoznak. Magyarországon általában február és november között figyelhetők meg, a telet Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában töltik, de az öreg párok egész évben itthon maradhatnak. Nászrepülésük korán, már februárban elkezdődik.

Az 50 forintos érmén a kerecsensólyom szerepel, egyes néprajzi kutatások szerint a mondáinkban, meséinkben szereplő turulmadarat is róla mintázták. A kerecsensólyom elterjedésének nyugati határát éppen a Kárpát-medencében éri el, a nálunk élő ún. szegélypopuláció védelme így kiemelten fontos, nemzetközi jelentőségű feladat. Korábban a fészkek kifosztása is veszélyeztette, a fiókákat solymászatra nevelték, ezért szükségessé vált a fészkek őrzése. Ma leginkább az áramütés veszélyezteti. Megvédhetjük a magasfeszültségű oszlopok, vezetékek szigetelésével, élőhelyének védelmével.

További információ:

https://mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-falche

https://mme.hu/hirek/2024/01/01/2024_ev_madara_kerecsensolyom

A 2024. év hüllője a kaszpi haragossikló

A kaszpi haragossikló (Dolichophis caspius) a legnagyobb testű kígyónk, hossza elérheti a 2 métert is. Teste karcsú, erőteljes, alapszíne általában dióbarna. Nevét arról kapta, hogy sarokba szorítva támad, azonban harapása emberre nem veszélyes. Hazánkban elszigetelt populációkban fordul elő, igazoltan a Villányi-hegység és a Budai-hegység mészkő- és dolomit sziklagyepeiben, valamint a Duna mentén, löszös élőhelyeken.

Elsősorban kisebb gerincesekkel táplálkozik: gyíkokkal, rágcsálókkal, énekesmadarakkal, a kisebb példányok esetenként gerincteleneket is zsákmányolnak. A kaszpi haragossikló nappali életmódot folytat, a reggeli órákban búvóhelye (sziklapárkányok, üregek) környékén napozik, gyakran kúszik fel bokrokra is táplálékot keresni. Tojásokkal szaporodik, a telet hibernált állapotban tölti. A nőstény évente egyszer 5-12, pergamenszerű héjjal borított tojást rak, többnyire valamilyen párás és egyenletes hőmérsékletű helyre, például sziklahasadékokba, rágcsálójáratokba, nagyobb kövek vagy farönkök alá. A kis siklók augusztus második felében vagy szeptemberben kelnek ki.

Főként élőhelyének pusztulása veszélyezteti, fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 000 forint.

A kaszpi haragossikló nem vehető könnyen észre az aljnövényzetben, ahol éberen figyel, ha potenciális ragadozó közeledik felé. (Kép: Halpern Bálint)

További információ:

https://mme.hu/keteltuek-es-hullok/kaszpi-haragossiklo

A 2024. év lepkéje a közönséges medvelepke

A közönséges medvelepke (Arctia caja) magyar nevével ellentétben mára erősen megritkult, de egyelőre nem védett. Éjszaka aktív, kifejlett egyedeivel július-augusztus folyamán találkozhatunk. Párzás után petéit a nőstény lágyszárúakra rakja, a petékből kikelő hernyók áttelelnek, és a következő évben bábozódnak be.

Elülső pár szárnyának barnás alapszínen megjelenő márványos mintázata rejtő-, hátulsó szárnyainak narancssárga alapszínen megjelenő kékfoltos mintázata riasztó színezet. Hátulsó szárnyait veszély esetén villantja ki, valamint a hernyó a táplálkozása során elfogyasztott növényekből a gerincesek számára kellemetlen ízű, irritációt okozó anyagokat választ ki. Ezen felül a kifejlett egyed ragadozók (pl. denevérek) megtévesztésére cincogó hangot is képes kiadni.

A közönséges medvelepke hátulsó szárnyait kivillantva a riasztó színezetével védekezik (fotó: Káldi József)

További információ:

https://mme.hu/hirek/2024/01/01/2024_ev_lepkeje_kozonseges_medvelepke

A 2024. év fája a közönséges bükk

A közönséges bükk (Fagus sylvatica) középhegységeink magasabb régióiban, hűvös klímájú szurdokaiban nő, kb. 40 méter magasra. Törzse többnyire egyenes, lombkoronája szabadon állva szabályos félgömbbé fejlődik. Kérge szürke, sima, a jellegzetes „kínai bajusz” mintázat jól megfigyelhető rajta. Ez tulajdonképpen az elszáradt és leesett ágak benövési helyén keletkező kéregredő.

Gyökérzete sekély, tányér alakú. Levélrügyei hosszúkásak, levelei egyszerűek, tagolatlanok, tojásdadok, fiatalon pillás szélűek, ősszel jellegzetesen sárgára színeződnek.

A közönséges bükk tavasszal virágzik, termése makk, amely ősszel érik be. Ember számára is fogyasztható, de nyersen, nagyobb mennyiségben fejfájást okoz. Fájának felhasználása igen széleskörű, régen a faszénégetésben is kiemelkedő szerepe volt. Hazánkban elsősorban a klímaváltozás veszélyezteti.