Fiókák

Amint a költési időszakban észrevesszük, hogy a rossz idő miatt a szülők nem repülnek és fél napja nem etetnek, a fiókamentés oldalon részletezett táplálékfalatkákat csipesszel kínálhatjuk fel az elérhető magasságban lévő fészekben ülő, tátogva eleséget kérő fiókáknak.

Ha a fiókák nem kérik tátogva az eleséget (amikor kihűlnek, erre már nem is képesek), és ki tudjuk venni őket a fészekből (a nyitott fészket építő füsti fecskék esetében ez nem jelent gondot, a zárt fészekben lévő molnárfecskék esetében viszont gyakran nem lehetséges), a kedvezőtlen időjárás végéig dobozban, kézből etethetjük őket.

A fecskeetetés alapvető eszköze a legömbölyített végű csipesz, amivel a leforrázott

lisztkukac (élve könnyen kimászhatnának a madarak nyelőcsövéből, csőréből,

illetve erőteljes mozgásukkal az emésztőrendszer és a torok sérülését is

okozhatják) és az egyéb táplálék is biztonságosan a madarak torkába

juttatható – 2 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán)

Amint megjavul az idő, tegyük vissza a fiókákat, illetve hagyjuk abba az etetést, a feladatot az ismét vadászni kezdő szülők visszaveszik tőlünk.

Elsőként a sarlósfecskék kezdenek "potyogni"

A világviszonylatban is a legszélsőségesebben repülő életmódot folytató sarlósfecskék a költési időszakon kívül nem szállnak le, a levegőben is alszanak. Éppen ezért rossz időben egy-másfél nap éhezést követően elsők között ezek a "fecskék" (valójában nem fecskék, még csak nem is énekesmadarak) kezdenek a talajra hullani. Innen ráadásul a rendkívül hosszú szárnyaik, nagy testméretük és rövid, csak kapaszkodásra és kúszásra alkalmas lábaik miatt maguktól nem vagy alig képesek a levegőbe emelkedni, különösen nem legyengült állapotban.

Jól látható ezen a kirepült, fiatal sarlósfecskén a madárcsoportra jellemző

hosszú szárny – 3 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán)

Felnőtt madarak

Több napig elhúzódó hideg, csapadékos időben az öreg madarak is éheznek (költési és vonulás időszakban egyaránt előfordulhat), ezért ilyenkor úgy csökkentik az energiaveszteséget, hogy szorosan összebújva az eresz alá, épületpárkányra húzódva üldögélnek. Ilyenkor még néhány évtizede is segítették őket a lakott, kivilágított istállók, ahova nem csak melegedni tudtak behúzódni, de ott vadászhattak is a zárt tér melegében repkedő legyekre.

Ha a felnőtt madarak ilyen jellegű gyülekezését tapasztaljuk (többnyire a rossz idő második-harmadik napja tájékán), megpróbálkozhatunk az etetésükkel. Első körben az eresz alatt, az ablakpárkányon üldögélő vagy az épület helyiségeinek melegébe behúzódó madarak közelébe lapos tálkába (a legjobb a műanyag virágalátét) élő lisztkukacokat, ezek mellé apróra vágott egyéb táplálékot (lásd a következő mondatban) tehetünk ki, ezeket a kiéhezett madarak jó eséllyel felcsipegetik. Mivel a fecskék repülő (mozgó) rovarra vadásznak, a nem mozgó darabolt marhahús, nedves macskakonzerv, túró-reszelt sajt-főtt tojás keverékéből álló táplálékról a madarak nagy valószínűséggel nem ismerik fel, hogy az ehető. Ezért érdemes lisztkukacot is tenni ezekre, hátha ez rávezeti a madarakat a táplálék felismerésére.

Ha a kifejlett fecskék már annyira legyengültek, hogy kézzel megfoghatók, akkor őket is a fiókákhoz hasonló módon, a lakás melegében, dobozban tartva, kézből etethetjük az időjárás kedvezőbbé válásáig.

Legyengült felnőtt füsti fecske etetése – 5 fotó, katt a képre

(Fotók: Orbán Lajos és Orbán Zoltán)

Amint tartósan kisüt a Nap, eláll az eső, a táplálástól felerősödött öregeket elengedhetjük.

Füsti fecskék elengedése (Fotó: Orbán Zoltán)

Állományszintű mentésük sajnos nem lehetséges

A fecskék mentése, fogságban táplálása az egyik legnehezebb madármentési feladat, még kisszámú (néhány tíz, esetleg egy-kétszáz) madár esetén, profi szakszemélyzettel is csak néhány napig lehet végrehajtani. Ennek okai:

• rossz időben régiós, országos vagy akár kontinentális nagyságú területen egyszerre kerülnek bajba, ilyenkor az eléhezett és talajra került madarak száma legalább több száz, de inkább tíz- és százezres nagyságrendű - ennyi állatot pedig képtelenség órák alatt menteni, majd ellátni;
• különösen a molnárfecskék esetében a fészkek gyakran olyan magasan vannak, hogy oda még emelőkosaras darus kocsival is bajos feljutni;
• ráadásul a zárt fészket építő molnárfecskék fiókáihoz a szűk röpnyíláson keresztül alig vagy egyáltalán nem lehet hozzáférni, azokat kiszedni;
• a fecskék szélsőségesen repülő életmódot folytató madarak, kalitkába helyezve nem tudnak az ülőrudak között ugrálni, ezért csak egy helyben ülnek, illetve a talajra kerülve nem tudnak visszajutni az ülőrűdra;
• a rengeteg egymás alatt üldögélő fecske potyogó ürüléke beszennyezi lentebb lévő madarak szárny- és farktollainak végét, ami így néhány nap alatt is annyira szennyeződhet (különösen a talajra esett és ott mászkáló példányok esetében), hogy a fecskék röpképtelenné válnak;

A gyors anyagcseréjű fecskék folyamatos ürülékpotyogtatása nagyon megnehezíti

a tollazat nélkülözhetetlen tisztán tartását (Fotó: Orbán Zoltán)

 

• ezért a mentett fecskék tartásához sok, megfelelő szellőzőnyílással ellátott papírdobozra és nagy helyre van szükség;

A fecskék mentődobozaiban az ülőrudakat (itt nádszálakat) úgy lehetőleg azonos

magasságba, több szint esetén úgy kell elhelyezni, hogy a madarak ne tudjanak

egymásra piszkítani (Fotó: Orbán Zoltán)

 

• repülő rovarra vadászva nem tudnak azonnal maguktól, tálból enni (ezt általában csak hosszú idő alatt tanulhatják meg), ezért a rengeteg madarat néhány óránként egyesével kézbe véve kell aprólékos munkával megetetni.

Ráadásul a telepek is költésre alkalmatlanná válnak

Hosszan tartó nyári lehűléskor a több napos táplálékhiány miatt először a fiókák, majd a szülők is tömegesen a fészekbe pusztulhatnak.