Az ökörszem

A két királykafaj után kontinensünk harmadik legkisebb madara, tömege alig 6–7 g (!) körül alakul. Magyarországon főként a nyugati és északi megyékben, párás völgyek, folyó- és patakpartok sűrűjében költ. Gyökerek közé, sűrű bokrokba építi száraz falevelekből álló ovális vagy gömb alakú fészkét, amit mohával, szőrrel és tollal bélel ki. A hím egyszerre 2–3 fészket is rak, a tojó ezekből választ.

Az ökörszem állandó madarunk. Télen nagyobb távolságokra is elkóborol, ilyenkor

olyan helyeken, így a lakott területeken is is gyakori, ahol egyébként nem költ.

Apró rovarokat, pókokat fogyaszt, de télen apró magvakat is eszik

(Fotó: Orbán Zoltán).

Téli etetésük

Méreténél fogva az ökörszem azon madarak közé tartozik, melyek az etetőn elsősorban a nagyobb termetű fajok által termelt magtörmeléket fogyasztják, de belekóstolhat a cinkegolyóba, az almába, és igénybe veheti az etető itatóját is.

Sűrű növényzetben bujkáló életmódja miatt elsősorban a talaj közelében, tehát a talajetetőkön és az etetőtálcákon érzi jól magát.

Elvileg tehát a többi madárral együtt ott kellene nyüzsögnie az etetőn, ezzel szemben viszont szinte soha nem látjuk itt! – Miért?

Inkább egér, mint madár

Az ok elsősorban az, hogy az ökörszemre – érthető módon – madárként gondolunk, holott viselkedését tekintve inkább a növényzetben bujkáló egérhez hasonlít. Rövid, kerek szárnyai ugyanis nem alkalmasak folyamatos és akrobatikus repülésre, ezért az ökörszem inkább a sűrű aljnövényzetben ugrál növényi szálról növényi szálra, ágról ágra. A bokrok, sövények, növényfoltok közötti távolságokat pedig a legrövidebb úton, többnyire térdmagasságban vagy ez alatt repülve küzdi le. A "leküzdést" az ökörszem esetében szó szerint kell venni, mivel ez a madárka néhány méretnél nagyobb távot "erőből repülve" tesz meg.

A számukra legkedvezőbbnek tekinthető talajetetők többnyire olyan nagyobb kiterjedésű kopár térségek, ahonnan hiányoznak a számukra biztonságos búvóhelyet és kapaszkodófelületet jelentő ágak és növényi szálak. Ezért ha talajetetőnket nem "ökörszemesítjük", akkor ez a madár továbbra is csak alkalmi vendégként vagy egyáltalán nem fordul meg nálunk.

Kéregrakás ökörszemnek

A megoldás lényege, hogy úgy biztosítsunk búvóhelyet ennek a parányi, ugribugri madárkának, hogy közben ne építsük be a jellegénél fogva nyitott talajetetőnket, és ezzel ne létesítsünk észrevétlen megközelítést biztosító rejtekhelyet a macskáknak.

A talajetető ökörszembarát kiegészítésének fő jellemzője, hogy nem egy nagyobb nyírt, gyepes térség közepén, hanem a számára ökológiai folyosót jelentő bokrok, sövények közelében található, ahova pirinyó barátunk ágról ágra ugrálva szinte észrevétlenül tud eljutni, innen pedig könnyedén kirebbenhet a talajetetőre is táplálkozni.

Ennek érdekében az eleséget és az itatót a rakáshoz közel szórjuk le, illetve helyezzük el, de egy-két marék mákot és kölest (vagy egyéb apró szemű magot), napraforgómagot magába a kéregrakásba is vethetünk, hogy a madarak helyben is tudjanak táplálkozni.