Kockás sikló
A kockás sikló 70-100 cm-re megnövő, karcsú testalkatú kígyó. Az idősebb példányok olykor robosztusabbak is lehetnek. A nőstények nagyobbak és zömökebbek, mint a hímek. Feje hosszúkás, szemei nagyok, dülledtek. Fekete pupillája kerek, írisze bronz- vagy aranyszínű. Hátoldalának alapszíne zöldesbarna, szürkészöld vagy okker, olykor olívbarnába hajló, amelyet sötétbarna, vagy fekete pepitamintázat („kockák”, pettyek vagy foltok sora) tarkít. A has felé a foltok közötti terület világosabb sárgás vagy fehéres lehet, emiatt a testoldal foltjai jobban kiemelkednek. Előfordulhatnak majdnem egyszínű, pettyezetlen és teljesen fekete példányok is. Fején kivehető mintát általában nem visel, de egyes példányok nyakszirtjén sötét, a törzs felé kinyíló V-alakú mintázat látható. Felső ajakpajzsainak határai néha sötéten színezettek. Alsó ajakpajzsai sárgák vagy piszkos fehérek, melyeknek szegélyei a felső ajakpajzsokhoz hasonlóan sötéten árnyékozottak. Hasa vöröses, sárgás vagy piszkosfehér, sötétbarna vagy fekete pepita vagy zongorabillentyűzet-szerű mintázattal. Olykor a hasi sötét foltok egy vagy két hosszanti csíkká olvadnak össze. Teste középtáján általában 19 hátpikkelysor húzódik. Hátpikkelyei erősen ormósak.
A kockás sikló fajon belüli taxonómiája egyelőre teljesen feltáratlan. Egyetlen alfaját tartják számon (N. t. heinrothi HECHT, 1930), de annak érvényességét sokan vitatják. Tekintettel azonban a faj széles földrajzi elterjedésére, taxonómiai felosztása várható.
A kockás sikló általában vízben vagy víz közelében tartózkodik, ezért messziről összetéveszthető közeli rokonával, a vízisiklóval (Natrix natrix). A vízisikló színezete azonban többnyire jelentősen eltér (egyszínű, sötét árnyalatú, esetleg csíkos). Vannak világos alapon „kockás” vagy pettyezett vízisiklók Magyarországon is, azonban ezeknek is szinte minden esetben van sárga nyakszirtfoltjuk. A Balkán-félsziget egyes részein, ahol vízfolyások mentén, egy élőhelyen fordulnak elő, a „füstösen” színezett oldalú, cikk-cakk elrendezésben pettyezett példányok első pillantásra összetéveszthetőek a homoki viperákkal (Vipera ammodytes). A homoki vipera azonban sokkal zömökebb, háta közepén egybefüggő hullám- vagy cikk-cakk mintázatot visel, orrán pikkelyszarv látható, pupillája pedig hasított.
Hazai elterjedés: Magyarországon foltokban fordul elő, főleg nagyobb tavaink környékén (Balaton, Velencei-, Fertő-, Tisza-tó) élnek jelentős populációi, de országszerte találkozhatunk vele kisebb-nagyobb vízfolyások mentén is. Például a Zemplén egyes patakjai mentén is gyakori.
Készült az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés Program honlapjára beérkezett adatok felhasználásával.
Világelterjedés: Európában déli (mediterrán) elterjedésű faj. Megtalálható az Appennini-félszigeten az Alpok déli előterétől a „csizma” orráig és sarkáig, az egész Balkán-félszigeten és Krétán. Északon Csehországig, illetve Dél-Lengyelországig hatol. Németországban néhány szigetszerű populációja él. Keleten Romániától Dél-Ukrajnán át a Don vonaláig, majd tovább Törökországon át Észak-Indiáig illetve Nyugat-Kínáig terjedt el, míg délen Libanonon, Izraelen keresztül Szíriáig, Jordániáig valamint Északkelet-Egyiptomig fordul elő. Délnyugat-Európában (Pireneusi-félsziget) és Északnyugat-Afrikában testvérfaja, a viperasikló (Natrix maura LINNAEUS, 1758) váltja fel.
Kockás sikló európai elterjedése. Készült az Európai Herpetológiai Atlasz honlapja alapján.