Nincs is ilyen több a hazai madárvilágban – gondolhatnánk. Pedig van, mégpedig rendkívül meglepő módon a seregélyé!

Nem a "Ki?", hanem a "Mire?" a fontos!

Magyarul így írhatjuk le a konvergens evolúció jelenségét. A konvergencia azt jelenti, hogy egymással közeli rokonságban nem álló élőlények hasonló élőhelyi körülményekhez alkalmazkodva egymástól függetlenül hasonló jellegeket alakítanak ki. Ennek egyik közismert példája a vízi életmódot folytató kétéltűek, hüllők, madarak és emlősök lábujjai között található úszóhártya.

A harkályok (balra fent balkáni, balra középen és lent nagy fakopáncs) és a seregély

csőre (jobbra) meglepően hasonló alakú. A többi rovarevő csőrétől abban tér el

leginkább, hogy a felső csőrkáva hosszanti középvonalában egy határozott

merevítőél húzódik végig. A két alsó felvételen az látható, hogy a

harkályok alsó csőrkáváján a felsőhöz hasonlóan középen egy,

a seregélyén viszont két oldalsó ilyen él található.
Nagyításhoz katt a képekre.

Ettől a seregély csőre nem négy-, hanem a még stabilabb ötélű árhoz hasonlít

(nagyításhoz katt a képre), ...

... ami a töve felé ráadásul kanálszerűen ki is szélesedik – nagyításhoz katt a képre

(Fotók: Orbán Zoltán).

 

A harkályfajok és a seregély csőre közötti hasonlóság oka az úszóhártyáénál jóval rejtettebb, kevésbé magától értetődő.

Az ilyen csőrkeresztmetszet (szerszám- és szúrófegyverprofil) célja a behatolóképesség maximalizálása mellett a hossz- és oldalirányú stabilitás biztosítása.