A bokrosok "óriása" nyomában
Április végén, május elején érkezik meg hazánk egyik legmarkánsabb megjelenésű bokorposzáta-faja, mely rejtett életmódja miatt viszont a nagyközönség előtt szinte teljesen ismeretlen.
Az ellenség nevét viseli
A madár magyar és tudományos neve (Sylvia nisoria – "karvalyszerű erdei poszáta") egyaránt utal arra a megdöbbentő hasonlatosságra, mely egyedülálló énekesmadaraink világában. Világos alapon szürke keresztsávos melle és hasa, valamint feltűnő sárga íriszű szeme a hím karvalyposzátát a karvalyhoz, az egyik legveszélyesebb ragadozómadárhoz teszi hasonlatossá.
A névadó karvaly ...
... és a "hasonmás" karvalyposzáta öreg hímje (Fotók: Orbán Zoltán).
Ráadásul nemcsak a magyarországi, de a világ összes Sylvia nembe tartozó bokorposzáta-faja között is ez a legnagyobb termetű, így jogosan illeti az "óriás" jelző is.
Hosszú távú vonuló
Afrika Szaharától délre húzódó bokros telelőhelyeiről először a területfoglaló hímek érkeznek meg április végén, május elején. Korábban érkezni azért előnyös, mert ilyenkor még válogatni lehet a legjobb élőhelyek között, ami a hetekkel később megérkező tojók számára fontos párválasztási kritérium.
Attól függően, hogy a sok ezer kilométeres, napokig tartó repülés mennyire rontotta le a madár kondícióját, sokszor már néhány órányi pihenést és táplálkozást követően a hímek énekelni kezdenek a kiválasztott fészkelőhelyen. Ezzel jelzik a rivális hímeknek, hogy a terület már foglalt, illetve hívják a tojókat, melyek ekkor még jóval délebbre, Afrikában vagy a Mediterráneumban, sokkal ráérősebben, a tojásrakásra készülve a kondíciójukra ügyelve haladnak, időt hagyva a "fiúknak" a berendezkedésre.
A faj viszonylag késői érkezésének egyik oka, hogy az énekesmadarak többségétől eltérően évente nem két-három alkalommal, hanem csak egyszer költenek, és ezt követően már szeptemberben megindulnak az afrikai telelőterületek felé.
A nagyobb bokrosok lakója
A karvalyposzáta bokorlakó, különösen kedveli a nyílt, gyepekkel és cserjésekkel tarkított, meleg domb- és hegyoldalakat, de sík vidéken, erdei irtásokon, ártéri erdőkben és települési környezetben is él.
A karvalyposzáta tipikus élőhelye a Zemplénben, ...
... Erdőhorvátinál (Fotók: Orbán Zoltán).
Kedvencei az olyan bokrosok, ahol az egységes növényzetből kiemelkedik egy-egy ág, vadrózsa vagy kisebb fa, mely a hímeknek létfontosságú éneklőhelyeket kínál.
A bokrosok egyöntetű levéltengeréből kiemelkedő ...
... csupasz ágak a karvalyposzáta hímek legfontosabb "énekszínpadai", ...
... ahol jól láthatóan szét tudják teríteni, és az ágak között uszályként maguk
után tudják húzni a tojók számára kulcsingert jelentő, vonzó, hosszú
farkukat, amit még feltűnőbbé tesznek a világos szélső farktollak.
Ez az farokuszály-villogtatás a zöld levélfelszínen sokkal kevésbé
látványos és hatékony, ráadásul nehezen is kivitelezhető, de
annyira részét képezi a hímek udvarló viselkedésének,
hogy szinte folyton próbálkoznak vele.
A hímek olyan sokat tartózkodnak kedvenc éneklőhelyeiken, hogy ezeket az
ágakon felhalmozódó ürülékből mi is könnyen felismerhetjük.
Ezeknek a kitett pontoknak megvan az a hátránya – különösen a hegyvidéki
élőhelyeken –, hogy a gyakori szélben a meglehetősen ingatag, ráadásul
kényelmetlen, függőleges ágakon ...
... a madár idejének és energiájának jelentős része a kapaszkodásra, majd a
tollászkodásra megy el. Ez azonban nem jelent nagy gondot, mivel a hímek
nem egyetlen helyen énekelnek, hanem énekelve járőröznek – azaz
egy-egy helyen csak másodpercekig, fél-egy percig tartózkodnak,
eleresztenek néhány strófát és máris repülnek a következő
énekpontra
A másik fontos élőhelyi elemet a bokrosból kiemelkedő, foltszerűen levélmentes
ágak – igen gyakran a vadrózsáé – jelentik, ahonnan ...
... a területtulajdonos hím ...
... nemcsak szemmel tudja tartani a "birtokot", ...
... de az énekhang is messzebbre száll (Fotók: Orbán Zoltán).
A tavaszi érkezést, a sok-sok ezer kilométernyi, sivatagot és tengert átszelő repülést követően – ami már önmagában is megdöbbentő teljesítmény – a hímekre újabb nehéz feladat vár; a tojók megérkezéséig, majd azt követően a párba állásig szinte folyamatosan énekelniük kell. Hajnalban, még napkelte előtt kezdik és naplementéig folytatják, miközben csak percekre hallgatnak el, hogy gyorsan fogjanak néhány rovart, illetve hogy "játszófészkeket" (ezekben nem lesz költés) építve gyakorolják a mozgássort, levezessék a feszültséget (utóbbira láthatunk példát a harmadik videóban 3:57-4:22 között).
Karvalyposzáta hímje hajnali, "hideg" és "kemény" ellenfényben, ...
... valamint "lapos" és "meleg" kora esti fényben (Fotók: Orbán Zoltán).
