Bábállapotban

A darázsgarázsok leggyakoribb lakói, a magányos méhek utódai nyár végén fontos, de kevésbé látványos életszakaszukat töltik rejtett bölcsőikben.

Miután a lárvák elfogyasztották a szülőjük által felhalmozott virágport és nektárt, ilyen

bábgubót szőttek maguk köré, hogy jövő tavasszal, immáron kifejlett méhként

rágják át magukat a bölcső bejáratát lezáró sárdugón – 3 fotó, katt a képre

(Fotók: Orbán Zoltán).

Nyolclábú beköltözők

A biztonságot nyújtó járatok nem csak a várt lakókat, a magányos méheket és darazsakat vonzzák, alkalmilag más ízeltlábúak, például pókok is megtelepednek ezekbe.

A látványdarázsgarázsba költöző pókok ilyen hálófalakkal zárják le a járatot – 4 fotó,

katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

Különleges bölcsőmenedék

Az egyik mesterséges bölcsőbe egy szabóméhfaj költözött be. A méheknek ez a legnépesebb csoportja arról ismert, hogy föld alatti járatokba, fali résekbe épülő lárvabölcsőjét pontos méretre szabott levéldarabokból készíti. Az akár arasznyi, a bejárat felé szűkülő építményben minden levéldarabnak a beépítés helyétől függően pontos mérete és alakja van. Már önmagában ezeknek a levéldaraboknak a mérnöki pontosságú kivágása is elképesztő teljesítmény (amihez mi, emberek számítógép-vezérelt vágógépeket használunk manapság). A nehézségeknek azonban ezzel még nincs vége, hiszen ezeket a darabokat, melyek mérete gyakran a rovarénak megfelelő, el is kell szállítani. Ehhez a méh a levéldarabot erős lábaival ívben meghajlítja, majd a teste alatt tartva elrepül a járathoz. Itt már "csak" be kell szuszakolnia magát a szűk járaton (ami alkalmanként be is omlik, amit ilyenkor ki kell takarítani), és máris jöhet a legfontosabb munka – a lárvabölcső újabb elemének beépítése.