A tengelicet a lakosság választotta az idei év madarául az MME honlapján 2016. június 28-tól július 27-éig meghirdetett internetes szavazáson.

A tengelic

Kontinensünk egyik legtarkább madara. Fejének elülső része a homloktól a szemek hátsó vonaláig és a torka felső részéig piros. Magevőhöz képest hosszú, egyenes lefutású és hegyes csőre elefántcsontszínű. Pofái a fejtetőtől a torokig fehérek, a tarkó a nyak közepéig fekete. Háta barna, a farkcsík fehér, közepesen villás farka fekete, a tollak hegyén fehér folttal, a szélső farktollakon fehér tükörrel. Begye és testalja fehér, a mell két oldalának barnás területe nem összeérő mellszalagot alkot. A szárnytollak feketék, hegyükön fehér folttal, középen sárga tükörrel, ami repülés közben még feltűnőbb. A hím és a tojó nagyon hasonló, elkülönítésük elsősorban kézben (gyűrűzéskor) lehetséges.

A jellegzetes színezetű tengelic (a képen két öreg madár látható) az egyik

legkönnyebben felismerhető, mással össze nem téveszthető

madarunk. 7 fotó, katt képre (Fotók: Orbán Zoltán).

A fiatalok finoman sávozott, szürkésfehér fejéről egyaránt hiányzik a fekete, a piros és a fehér szín is, a fajra jellemző sárga-fekete-fehér szárnymintázat azonban már ekkor is jól látszik.

Fiatal tengelic (Fotó: Orbán Zoltán).

Elterjedési területe Nyugat-Európától Közép-Ázsiáig terjed, de fészkel Afrika északi részén is. Északi elterjedésének határa Közép-Finnország. Természetes elterjedési területén kívül betelepítették Dél-Amerikába és Ausztráliába és sok szigetre is.

A tengelic világelterjedése, nagyításhoz katt a képre (Forrás: birdlife.org).

Gyakorisága és hatalmas, a legfrissebb adatok alapján mintegy 26,5 millió km²-es elterjedési területe miatt pontos világállománya nem ismert, becslések szerint ez 100-160 millió egyed lehet, melynek valamivel több mint fele Európában él. Magyarország egyik leggyakoribb fészkelő madaraként hazai állománya 622-763 ezer párra tehető és mérsékelt növekedést mutat.

Élőhely

A tengelic a fákkal és nyílt gazosokkal tarkított sík és dombvidéki élőhelyeket kedveli, az erdőségek zárt belső részeit kerüli. Mivel a lakott területek is alapvetően ilyen mozaikos élőhelykínálattal rendelkeznek, a településeinken, még a belvárosokban is jól érzi magát.

Táplálkozás

Speciális, rendkívül hegyes végű csőre és kis termete alkalmassá teszi, hogy a különféle gyomnövények (üröm, disznóparéj) csúcsán megkapaszkodva a legapróbb magokhoz is hozzáférjen. Különösen kedveli a bogáncs és az aszat, a fák közül a platán és a nyár termését. Fiókáit apró rovarokkal (például levéltetvekkel), hernyókkal és lárvákkal is eteti.