„Ubul” 33 ezer kilométert bejárva visszatért a Duna-deltába
Tavaly a Kék vércse LIFE+ program keretében (LIFE11/NAT/HU/000926) a Fekete-tenger partján a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI), a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság (KMNPI) és a romániai Milvus Csoport munkatársai az őszi vonulásban közösen szereltek műholdas jeladót kék vércsékre.
Köztük volt „Ubul”, egy akkor még átlagosnak ítélt, kifejlett hím is. Azonban az eltelt közel egy évben bizonyította rátermettségét; hatalmas utat bejárva most visszatért a Duna alsó folyásához. Útját élőben követhettük nyomon a modern technika segítségével.
A 33 ezer kilométeres vándorlás során kétszer is átkelt a Földközi-tengeren, a Szaharán és az egyenlítői esőerdőn. Keresztül-kasul bejárta telelőterületét, Namíbia és Botswana vadregényes szavannáit.
„Ubul” egy éves vándorlása, mely során 33 ezer kilométert repült. A legfrissebb
adatokért katt a képre (Forrás: satellitetracking.eu).
Az igazán meglepő azonban a madarak tavaszi viselkedése volt. Már visszafelé tartottak a költőterületre, amikor azonban hetekig heves szembeszél lehetetlenítette el a sivatagon való átkelésüket. Vélhetően ez a meteorológiai jelenség pár évente jelentkezik csak ilyen hevességgel, egy átlagos évben nem nehezíti a madarak tavaszi hazajutását.
„Ubul” sok más kék vércsével együtt április közepétől június elejéig Ghána, Togo és Benin dombvidékein „várta” az átkeléshez szükséges feltételeket. Sajnos nem minden madár volt képes alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, „Dana” vélhetően Kamerunban pusztult el.
Egyes, szintén jeladóval jelölt társai a nehezített körülmények között megpróbálták az átkelést, de sajnos elhullottak. „Adai” a kazak hím jeladója Marokkóban ismeretlen körülmények között hallgatott el.
„Apollót” a Földközi-tengeren találta meg egy francia halászhajó. Gyűrűje alapján azonosították és jeladója olasz kollégáinkon keresztül (LIPU) működőképes állapotban került vissza hozzánk.
A vércsék egy része megpróbálta nyugatra megkerülni a Szaharát, soha nem látott számban lepték el Marokkót és az Ibériai-félszigetet. Sokan kisodródtak az Atlanti-óceán fölé és csak a szerencsésebbek értek partot a Kanári- vagy az Azovi-szigeteken. A hosszabb út egyes példányoknak sikerült, 2015 tavaszán leolvastak a Kárpát-medencében jelölt vonuló színes gyűrűs kék vércsét Portugáliában és Spanyolországban, majd később Franciaországban és Svájcban is.
A kerülővel próbálkozó és a Nyugat-Afrikában várakozó madarak nagy része csak későn tért vissza a költőterületre és megkésve vagy egyáltalán nem költött. „Karma” és „Ubul” is ilyen volt.
Különös értékes adat, hogy „Ubul” a Vajdaságon és a Partiumon át vezető tavaszi vonulása először hívta fel a figyelmet arra, hogy a Kárpát-medencének milyen jelentős lehet a szerepe a tavaszi vonulás során a kék vércsék számára.
„Karma” jeladóval a Duna-deltában, Romániában 2014.09.16-án
Augusztusban „Ubul” visszatért oda, ahonnan tavaly elindult. Viszontagságos év áll mögötte és csak remélni tudjuk, hogy jövőre, kevesebb próbatétel után hamarabb tér vissza és költeni is fog valahol a dél-orosz vagy ukrán sztyeppeken.
Palatitz Péter – falcoproject.eu
A ”Kék vércse védelme a Kárpát-medencében” (LIFE11 NAT/HU/000926)
programot az Európai Unió LIFE alapja támogatja.
A ”Kék vércse védelme a Kárpát-medencében” (LIFE11 NAT/HU/000926) program
partnerei: a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (projekt koordinátor),
a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság,
a Magyar Természettudományi Múzeum, a Raptor Protection of Slovakia és a
The State Nature Conservancy of the Slovak Republic
