Magyarország másfél évtizede tagja az Európai Uniónak. Az uniós tagság kiterjedtebb természetvédelmet, egységes és szigorú szabályozást, továbbá a korábbiakhoz képest messze több célzott forrást és gyümölcsöző együttműködési lehetőségeket hozott. Az Európai Unió rendelkezik a világ legkorszerűbb, legnagyobb területet lefedő természetvédelmi szabályozásával. A Natura 2000 hálózat példaértékű: ilyen kiterjedésű összefüggő, egységes szabályozású és azonos alapelvek alapján működtetett ökológiai hálózat sehol a világon nincs.

Az alapok tehát erősek, ám a kijelölt védett területek és a szabályozás önmagukban nem jelentenek megoldást: a szabályokat be kell tartani és számon kell kérni. Heti rendszerességgel látnak napvilágot újabb és újabb hazai és nemzetközi kutatási eredmények, összefoglaló jelentések a környezet állapotának romlásáról, a madarak, a rovarvilág pusztulásáról, a természeti sokféleség drámai csökkenéséről, illetve ennek gazdasági és társadalmi hatásairól – a vészharangok mind hangosabban konganak. A kedvezőtlen folyamatok egyes országokban a természetvédelmi intézményrendszert is elérték - éppen most, amikor minden eddiginél nagyobb szükség lenne rá.

Nem újdonság, hogy a természet nem ismer határokat: a kihívások és a valódi megoldások is nemzetköziek – egymagunk még a legnagyobb fokú kormányzati elkötelezettség és a természetvédelem szempontjából kedvező hatalmi döntések mellett is kevesek lennénk. Olyan európai vezetőkre van tehát szükségünk, akik a klímaváltozás és az ahhoz való alkalmazkodás ügye mellett abszolút prioritásként tekintenek az ökológiai válság kezelésére: a beporzó rovarok védelmére, a mezőgazdasági élőhelyek pusztulásának megállítására, az erdők és vizes élőhelyek élővilágának megőrzésére. Olyan európai vezetésre van szüksége, amely épít az eddigi eredményekre, és az Európai Unió természetvédelmi elkötelezettségét megerősíti a tagországokban.

Sokszor leírtuk, de nem lehet elégszer: a természeti sokféleség csökkenése nem maga a probléma, hanem a tünet. A cigánycsuk, a bíbic, a mezei pacsirta állományának fogyatkozása a bennünket is éltető ökológiai rendszerek megrázkódtatását, válságát jelzik. Magyarország legnagyobb természetvédelmi szervezeteként mindenkit arra bíztatunk, hogy tájékozódjon, vegyen részt a választásokon és támogasson olyan jelölteket, akik az európai természetvédelem ügyét, és ezen keresztül az emberiség jövőjét kiemelten kezelik. 

További inspiráló olvasmányként álljon itt Dr. Halmos Gergő ügyvezető igazgató a Madártávlat 2019 tavaszi számához írt vezércikke:

"Mit adott nekünk, természetvédőknek az Európai Unió? 

Uniós csatlakozásunk 15 éves évfordulójához közeledve az Európai Unió jövőjével kapcsolatban nagy viták és sorsdöntő kérdések vannak előttünk a Brexit folyamat lezárásától kezdve az európai választásokig. Azt gondolom, hogy most érdemes áttekinteni, mit adott nekünk az Európai Unió természetvédelmi szemszögből. Aki szereti az abszurd humort, annak bizonyára feldereng az az emlékezetes jelenet a Brian élete című filmből, amikor a rómaiakat utálók provokatívan felteszik a kérdést, hogy „Mit adtak nekünk a rómaiak?”, azt a választ várva, hogy semmit, csak elnyomást. Azonban kiderül, hogy azért többek között a vízvezetéket, a csatornázást, az utakat, az öntözést, a gyógyászatot, az oktatást, a bort, a népfürdőket, a közbiztonságot, a rendet … ja, és a békét.  

A történet 40 évvel korábbra nyúlik vissza, amikor az EU akkori tagjai 1979. április 2-án elfogadták a korszakalkotó madárvédelmi irányelvet. Ez a jogszabály és a később, 1992. május 21-én elfogadott élőhelyvédelmi irányelv nem csak általános védelmi elveket határoztak meg, hanem előírták az európai természeti értékek megőrzését biztosító területhálózat kijelölését is. Amikor Magyarország 15 évvel ezelőtt, 2004. május 1-jén az unió teljes jogú tagjává vált, átvette a teljes joganyagot, sőt a csatlakozási tárgyalások során vállalt kötelezettségeként ki is hirdette a Natura 2000 különleges madárvédelmi területek és különleges természetmegőrzési területek hálózatát is, amihez napjainkra 535 terület tartozik. 

 A jogszabályok önmagukban nyilván nem oldanak meg mindent. Az Európai Unió azonban a költségvetésén keresztül is jelentős mértékben hozzájárult természeti értékeink megőrzéséhez. Csatlakozásunk óta szinte az összes jelentősebb természetvédelmi beruházás, élőhelyrekonstrukció, komplex fajmegőrzési program az uniós forrásoknak köszönhetően valósulhatott meg. Csak a LIFE alap 40 projektre közel 70 millió euró támogatást hagyott jóvá 2000 óta, többek között lehetővé téve kiemelt programjaink megvalósítását a kerecsensólymok, kék vércsék, parlagi sasok, szalakóták, túzokok és társaik védelmében. 

Csak a tényeket vizsgálva érdemes ítéletet hozni a rómaiak vagy az Európai Unió értékéről. Mindezek ismeretében véleményem szerint kijelenthető, hogy az unió az elmúlt évtizedek természetvédelmi törekvéseinek és eredményeinek legfontosabb szereplője volt kontinensünkön. Döntéseink meghozatalában, legyen az bármilyen szintű a személyestől az nemzetköziig, arra kell törekednünk, hogy az elért vívmányokat megőrizzük és lehetőség szerint továbbfejlesszük, méltóképpen megemlékezve a 40 és 15 évvel ezelőtti történelmi eseményekre. "