2018.01.26

Telelő madárritkaságok a Visegrádi-hegység történelmi építményein

Ha a Visegrádi-hegységnek és peremének a legkarakteresebb épületeit kellene meghatározni, minden kétséget kizáróan a történelmi jelentőségű esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház, valamint a visegrádi fellegvár jutna elsőként az eszünkbe. A lakosság körében kevesen tudják viszont azt, hogy ezeknek az épületeknek „madarász berkekben” is nagy híre van.

Az építményeken olyan északi telelő madárvendégek jelennek meg több-kevesebb rendszerességgel, melyek megfigyelése minden alkalommal megdobogtatja a madárkedvelők szívét! Ezek egyike a hajnalmadár (Tichodroma muraria), ez a trópusi kolibrikre is emlékeztető, enyhén lepkeszerű rovarevő madár, mely a magashegységi sziklafalak jellemző fészkelő faja. Rövidtávú vonulóként a telet a költőhelyéhez képest alacsonyabb tengerszint feletti területeken tölti, melynek során olyan országokba is rendszeresen eljut, ahol fészkelése kizárható. Ennek következtében Magyarországon is – bár kis számban - minden évben előfordul, viszont szinte csak meghatározott helyeken számíthatunk megjelenésére, általában októbertől-áprilisig. Legtöbbször a természetes sziklafalak, bányafalak, és nagyobb épületek, építmények falait keresi fel táplálkozás és éjszakázás céljából, a talajra csupán ritkán száll le. A telelő példányok általában a különböző repedésekben telelő rovarokkal – pl. zengőlegyekkel - vagy pókokkal  táplálkoznak.




Hajnalmadár zengőlégy zsákmánnyal. (fotó: Schwartz Vince)