Terület- és Élőhelyvédelmi Csoport

Élőhelyek: vízi élőhelyek (50%), mesterséges élőhelyek (45%).

Földhasználat: vízgazdálkodás (60%), természetvédelem és kutatás(50%), mezőgazdaság (20%), erdőgazdálkodás (10%), halászat és akvakultúra (7%), nem hasznosított (5%).

Veszélyeztető tényezők: egyéb (A), természeti események (B), amezőgazdasági művelés felhagyása (C), kotrás és csatornázás, (C), erdősítés (C), halászat és akvakultúra (C).

Védettség: teljes.
Területleírás
A Kisbalaton a Balatontól délnyugatra a Zalafolyó torkolatánál található. Valaha a tó egyik öble volt, de a XVII.században a folyó által szállított hordalék úgy feltöltötte, hogyfokozatosan elmocsarasodott. A Zala szabályozása után a terület nagyrészét lecsapolták, és a mocsárvilág a későbbi KisbalatoniMadárrezervátum területére szorult vissza. A terület jellegét az elmúltévszázadok beavatkozásai mellett alapvetően a Kisbalatoni VízvédelmiRendszer beruházás keretében megvalósult beavatkozások határozzák meg.Ennek megfelelően az I. Tározó egy - szántóföldek és degradált rétekhelyén - mesterségesen kialakított, nyílt vizű tó, míg a II. Tározómagába foglalja a korábbi Kisbalatoni Madárrezervátum -ősmocsarát- és akörnyező elárasztott területeket. A terület nagy részén vízgazdálkodásiés vízépítési munkák folynak. Jelentős még a nádvágás és a halászat is. A vizes területek körül elsősorban szántóföldi növénytermesztés folyik.

Madártani jelentőség
A területen több, mint 110 madárfajfészkelését mutatták ki 1949 óta. Hazánk egyik legfontosabb gém- éskárókatona fészkelőhelye. Az I. tározó kialakítása után megnőtt a jelentősége a vízimadarak vonulásában is.

Természetvédelmi kijelölések
14 745 hektár aBalaton-felvidéki NP része, szerepel a Nemzetközi Jelentőségű VizesTerületek Jegyzékén. A területen a 8/1993. (I. 30.) FM rendelet értelmében tilos a vízivad vadászata.

Természetvédelmi kérdések
A legfontosabb veszélyt a régiKisbalatont is magába foglaló II. Tározó feltöltése jelenti. A II.Tározón 1993 óta minden évben előfordul halpusztulás, és kisebb-nagyobbmértékben a botulizmus is felüti a fejét. A tavaszi árvizeket nemsikerül megfelelően kezelni, így azok gyakran veszélyeztetik a kanalasgém (Platalea leucorodia) és más vízi madarak költésének sikerét. Amegváltozott vízjárás kedvezőtlenül befolyásolja a területfenntartásában jelentős nádaratás feltételeit is. A vízszint növekedésehatására pusztulnak a fák, ami a fán fészkelő gémfélék (bakcsó, kiskócsag, üstökös gém) állományát veszélyezteti. Az építési munkák aterület jelentős bolygatásával, a gyomok betelepülésével járnak. Atermészetvédelmi célú biológiai monitoring program jól dokumentálja afeltöltés hatására bekövetkező kedvezőtlen változásokat. Az elárasztottterületeken nagyon jelentős a zsombéksásos és a nádas pusztulása. Az I.Tározó tapasztalatai alapján előre jelezhető a természeti értékekpusztulása, élőhelyük beszűkülése. A környező területeken elsősorban agyepterületek művelésének felhagyása jelent problémát, mert így megszűnik a haris fészkelőhelye.

Minősítő fajok:
törpegém (Ixobrychus minutus)
bakcsó (Nycticorax nycticorax)
üstökös gém (Ardeola ralloides)
nagy kócsag (Egretta alba)
vörös gém (Ardea purpurea)
kanalas gém (Platalea leucorodia)
vetési lúd (Anser fabalis)
nagy lilik (Anser albifrons)
nyári lúd (Anser anser)
nyári lúd (Anser anser)
cigányréce (Aythya nyroca)
pettyes vízicsibe (Porzana porzana)
is vízicsibe (Porzana parva)
szárcsa (Fulica atra)
fattyúszerkő (Chlidonias hybridus)

Élőhelyek: vízi élőhelyek (100%).

Földhasználat: halászat és akvakultúra (100%), turizmus és üdülés (100%), vízgazdálkodás (100%), település, üzem, szállítás (20%).

Veszélyeztető tényezők: iparosítás, városiasodás (A), a madarak zavarása (B), üdülés, turizmus (B), a növényzet égetése (C), nedves területek feltöltése (C).

Védettség: nincs.
Területleírás
Közép-Európa egyik legnagyobb tava, 77 km hosszú, 1-14 m között változó vízmélységű. Nagyrészt nyíltvíz, a partközelében néhány helyen még megmaradtak a nádasok. A tó 196 km hosszúságú partvonalának nagy részét azonban kövezett partvédő művek,illetve a parcellázott területek foglalják el. A tó környéke sűrűn beépített. A tömegturizmus egyik legfontosabb célterülete Magyarországon. Emellett a halászat és a hajóforgalom is jelentős.

Madártani jelentőség
Kizárólag a telelő vadludak és bukórécék számára jelentős élőhely.

Természetvédelmi kijelölések
Szerepel a Nemzetközi Jelentőségű Vizes Területek Jegyzékén, de csak az október 1. és április30. közötti időszakban. A területen a 8/1993. (I. 30.) FM rendelet értelmében tilos a vízivad vadászata.

Természetvédelmi kérdések
A Balaton nem áll hivatalos természetvédelmi oltalom alatt. Ennek ellenére - mint az országkiemelkedő természeti értéke - azonban mindig is a figyelemközéppontjában állt. A tó hosszú távú kutatóprogramját az MTA Tihanyi Limnológiai Kutató Intézete vezeti. A Balatont legnagyobb mértékben a vízgyűjtő terület nem fenntartható fejlesztése veszélyezteti. A tavat mára szinte teljesen körbevették a beépített területek és a nagyforgalmú utak. A nagyfokú beépítettség miatt a tó természetes vízjárása korlátozott, vízszintjét a déli települések és a vasútvonal érdekében mesterségesen alacsonyan tartják. A vízszint szabályozása és a beépítés következtében a Balaton elveszítette ökológiai kapcsolatait a vízöntisztulásában fontos szerepet játszó területekkel, romlottak a halállomány szaporodásának feltételei. A strandok, horgászállások létesítése, feltöltés és - egészen a közelmúltig - a kikotort iszaplerakása miatt a nádasok is pusztulnak. A Balaton az ország környezetvédelmi és területfejlesztési politikájában kiemelt szerepet játszik. A kormányzati program legfontosabb célkitűzése a balatoni turizmus alapját képező vízminőség megőrzése, illetve javítása. Ennek érdekében folyik a tóparti és a vízgyűjtő más településein is acsatornázás és a szennyvíz elvezetése, a szennyvíztisztítás fejlesztése, a Keszthelyi-öbölben a fenékiszap kotrása, a Zala általszállított tápanyag kiszűrése a Kis-Balatoni Vízvédelmi Rendszerkeretében. Az elsősorban mezőgazdasági eredetű nem pontszerű szennyezések csökkentése érdekében azonban még nem sok intézkedést tettek.

Minősítő fajok:
vetési lúd (Anser fabalis)
nyári lúd (Anser anser)
tőkés réce (Anas platyrhynchos)
barátréce (Aythya ferina)
kerceréce (Bucephala clangula)

Élőhelyek: gyepek (50%), mesterséges élőhelyek (16%), vízi élőhelyek (14%), erdők és facsoportok (10%), bokrosok (10%).

Földhasználat: mezőgazdaság (50%), vadászat (35%), turizmus és üdülés (10%), halászat és akvakultúra (5%).

Veszélyeztető tényezők: a madarak zavarása (A), lecsapolás (A),halászat és akvakultúra (B), gátak, csatornák, duzzasztók építése (B), infrastruktúra fejlesztése (B), üdülés, turizmus (C), ismeretlen (C).

Védettség: részleges.
Területleírás

A nemzetközi jelentőségű madárélőhely aBalatontól délre Balatonkeresztúr és Boglárlelle között terül el.Magába foglalja a Fehérvíz-láp, a Nagy-berek és az Ordai-berekterületét és ennek részeként az Irmapusztai-halastavat is. Rosszlefolyású lápos, mocsaras terület réti talajjal és öntésföldekkel. Mamár gyakorlatilag nincs élő kapcsolatban a Balatonnal. A gyengetermőképességű területet sűrűn behálózzák a lecsapoló csatornák. Aterület nagy részén gyenge minőségű szántók, manapság inkább már csakparlagterületek találhatók. A mélyebb fekvésű, nehezen vízmentesíthetőrészeken nemesnyár, és helyenként fűz, illetve éger ültetvények, vagymocsaras területek és nedves rétek találhatók. A területen szántóföldinövénytermesztés, szarvasmarha legeltetés, erdőgazdálkodás, vadászat és tógazdasági halászat folyik.

Madártani jelentőség

Eddig több mint 200 madárfajt regisztráltak a területen. Mind a fészkelő, mind a vonuló vízimadarak számára fontos.

Természetvédelmi kijelölések

1 537 hektár a Nagybereki Fehér-víz TT része. Emellett az önkormányzatok is védetté nyilvánítottak kisebb területeket.

Természetvédelmi kérdések

A terület élővilágát nagymértékbenkárosította a lecsapolás, aminek hatására a nedves területekbeszűkültek. A megmaradt nedves rétek kaszálásának és legeltetésénekfelhagyása miatt erősen terjeszkedik a magas aranyvessző (Solidagogigantea). A természetes és féltermészetes élőhelyeket az égetés isveszélyezteti. A nyomvonalvezetés függvényében az M7 autópályamegépítése is veszélyeztetheti a területet. A terület természeti értékeinek feltárását a Dél-Balatoni Természetvédelmi Csoport végzi.

Minősítő fajok:

nagy kócsag (Egretta alba)

vetési lúd (Anser fabalis)

nyári lúd (Anser anser)

nyári lúd (Anser anser)

cigányréce (Aythya nyroca)

Élőhelyek: mesterséges élőhelyek (50%), erdők és facsoportok (35%), vízi élőhelyek (10%), gyepek (5%),

Földhasználat: mezőgazdaság (45%), erdőgazdálkodás (40%),vadászat (20%), halászat és akvakultúra (5%), természetvédelem és kutatás (5%), turizmus és üdülés (5%), vízgazdálkodás (5%),

Veszélyeztető tényezők: a mezőgazdasági művelés felhagyása (A),lecsapolás (A), intenzív erdőgazdálkodás (A), a mezőgazdasági termelésintenzitásának növekedése (B), gátak, csatornák, duzzasztók építése(B), a madarak zavarása (B), mélységi vagy talajvíz kitermelés (B),természeti események (B), üdülés, turizmus (B), erdősítés (C), halászat és akvakultúra (C), a növényzet égetése (C).

Védettség: részleges.
Területleírás
A Dráva és a Nagyberek között elhelyezkedőtájegység. A terület déli része a Drávába ömlő Rinya-patak, északirésze pedig a Balatonba folyó Boronka-patak vízgyűjtő területéheztartozik. Kötött homokos síkság, enyhén buckás kultúrmezőség telepítetterdőmozaikokkal. A völgyekben öntésföldek találhatók nedves rétekkel éssok apró halastóval, égerligetekkel. A területen szántóföldi növénytermesztés, erdő- és vadgazdálkodás, tógazdasági halászat folyik.

Madártani jelentőség
A magyar fekete gólya (Ciconia nigra),réti sas (Haliaetus albicilla) és cigányréce (Aythya nyroca) állományjelentős része ebben a térségben fészkel. A Dráva menti területek télen a vadlúdvonulásban töltenek be fontos szerepet.

Természetvédelmi kijelölések
16 090 hektár a Duna-Dráva NP,7 833 hektár a Boronka-melléki TK, 174 hektár a Baláta-tó TT, 424hektár a Csokonyavisontai fás legelő TT, 83 hektár a Rinyaszentkirályi erdő TT része.

Természetvédelmi kérdések
A legfontosabb veszélyeztetőtényezők közé tartozik a réti sas és fekete gólya költésének ésköltőhelyeinek veszélyeztetése az intenzív erdőgazdálkodás által, atógazdasági haltenyésztés megszűnése, vagy - éppen ellenkezőleg - intenzívebbé válása, a vízivad vadászat, és egy esetlegesvízlépcső-építés a Dráván. A térség legfontosabb halastavain atermészeti értékek feltárását, az élőhely megőrzését, a természetiértékek igényeinek megfelelő kezelését és az ökoturizmus fejlesztését a Somogy Természetvédelmi Szervezet biztosítja.

Minősítő fajok:
nagy kócsag (Egretta alba)
fekete gólya (Ciconia nigra)
fehér gólya (Ciconia ciconia)
vetési lúd (Anser fabalis)
nagy lilik (Anser albifrons)
nyári lúd (Anser anser)
cigányréce (Aythya nyroca)
réti sas (Haliaeetus albicilla)

Élőhelyek: vízi élőhelyek (60%), erdők és facsoportok (20%), gyepek (15%), mesterséges élőhelyek (5%).

Földhasználat: vadászat (80%), nem hasznosított (30%), mezőgazdaság (25%), halászat és akvakultúra (20%).

Veszélyeztető tényezők: a madarak zavarása (A), fenntarthatatlanhasználat (A), a mezőgazdasági termelés intenzitásának növekedése (B), erdősítés (C), halászat és akvakultúra (C), lecsapolás (C).

Védettség: teljes.
Területleírás

A Pacsmagi-halastó Tamásitól délkeletre aKoppány folyó völgyében helyezkedik el. A halastót már szinte teljesenkörbenőtte a nádas. A környező területeket szántóföldként művelik,illetve a halastó hatására részben elmocsarasodtak, és itt sásrétektalálhatók. A területen halgazdálkodás, nádvágás, vadászat és kisebb részben marhalegeltetés folyik.

Madártani jelentőség

A terület a gém- és récefélék fontosköltőhelye, valamint a gólyák és a ragadozó madarak táplálkozóhelye. Az átvonuló madarak mennyisége az erős zavarás miatt nem jelentős.

Természetvédelmi kijelölések

487 hektár a Pacsmagi-halastavak TT része. 1997 óta szerepel a Nemzetközi Jelentőségű Vizes Területek Jegyzékén.

Természetvédelmi kérdések

Legfontosabb veszélyeztető tényezőa madarak zavarása, és a környező rétek művelésének felhagyása. A tótermészeti értékeinek feltárásával az MME Dombóvári HCs foglalkozik. A tó mellett természetvédelmi oktatóközpontot alakítottak ki.

Minősítő fajok:

törpegém (Ixobrychus minutus)

bakcsó (Nycticorax nycticorax)

nagy kócsag (Egretta alba)

cigányréce (Aythya nyroca)

kis vízicsibe (Porzana parva)

Élőhelyek: vízi élőhelyek (40%), mesterséges élőhelyek (35%), erdők és facsoportok (25%).

Földhasználat: erdőgazdálkodás (50%), vízgazdálkodás (30%),mezőgazdaság (20%), település, üzem, szállítás (20%), természetvédelem és kutatás (10%), turizmus és üdülés (10%), honvédelem (5%).

Veszélyeztető tényezők: kotrás és csatornázás (A), intenzíverdőgazdálkodás (B), infrastruktúra fejlesztése (B), a madarak zavarása (C), halászat és akvakultúra (C), üdülés, turizmus (C).

Védettség: részleges.
Területleírás
A Duna Dunaszekcső és a szerb határ közötti 45km-es ártere. Holtágak, ártéri erdők, mesterséges erdőtelepítések,nádasok jellemzik a területet. Erdő- és vadgazdálkodás, szántóföldi növénytermesztés, hajózás folyik a területen.

Madártani jelentőség
A terület elsősorban a ludak ésbukórécék telelőhelyeként jelentős. Az ártéri erdők és morotvák ugyanakkor gazdag fészkelő madárközösségnek is otthont adnak.

Természetvédelmi kijelölések
6 949 hektár a Duna-Dráva NP része. 1 149 hektár szerepel a Nemzetközi Jelentőségű Vizes Területek Jegyzékén.

Természetvédelmi kérdések
A legfontosabb veszélyeztetőtényező az intenzív erdőgazdálkodás és a téli vízivad vadászat, valamint a horgászat okozta zavarás.

Minősítő fajok:
bakcsó (Nycticorax nycticorax)
vörös gém (Ardea purpurea)
vetési lúd (Anser fabalis)
nagy lilik (Anser albifrons)
nyári lúd (Anser anser)

Élőhelyek: erdők és facsoportok (40%), mesterséges élőhelyek (40%), gyepek (10%), vízi élőhelyek (10%).

Földhasználat: természetvédelem és kutatás (100%), vadászat(90%), erdőgazdálkodás (80%), turizmus és üdülés (15%), vízgazdálkodás (15%), mezőgazdaság (10%), halászat és akvakultúra (10%).

Veszélyeztető tényezők: intenzív erdőgazdálkodás (A), a madarak zavarása (B), üdülés, turizmus (C).

Védettség: teljes.
Területleírás
A Duna egy széles hullámtéri területe Bajátólészakra. Itt található Magyarország egyik legteljesebb ártériélőhelyegyüttese: holtágak, mocsarak, nedves rétek, puha- és keményfásligeterdők. (Sajnos az erdők mintegy fele már csak mesterséges faültetvény). A területen intenzív erdő- és vadgazdálkodás folyik.

Madártani jelentőség
Elsősorban a gémfélék, a fekete gólya(Ciconia nigra) és a réti sas (Haliaetus albicilla) fontosfészkelőhelye. Jelentős a nyár végén átvonuló fekete gólyák száma is. Télen a vadludak és bukórécék számára is fontos.

Természetvédelmi kijelölések
17 779 hektár a Duna-Dráva NP része. 16 873 ha szerepel a Nemzetközi Jelentőségű Vizes Területek Jegyzékén.

Természetvédelmi kérdések
Az intenzív erdőgazdálkodás miattromlik az erdőlakó fajok élőhelye, a folyó mentén a vízivad vadászatokoz zavarást. A Duna bevágódása miatt a holtágak vízellátása romlott.Egy Phare program keretében elkészült a holtágak vízpótlásának terve.Jelenleg készül a nemzeti park természetvédelmi kezelési terve a WWF és a Duna-Dráva Nemzeti Park gondozásában a Zöld Duna Program keretében.

Minősítő fajok:
nagy kócsag (Egretta alba)
fekete gólya (Ciconia nigra)
fekete gólya (Ciconia nigra)
vetési lúd (Anser fabalis)
nagy lilik (Anser albifrons)
kerceréce (Bucephala clangula)
réti sas (Haliaeetus albicilla)
réti sas (Haliaeetus albicilla)
kerecsensólyom (Falco cherrug)

Élőhelyek: mesterséges élőhelyek (40%), vízi élőhelyek (25%), gyepek (20%), erdők és facsoportok (15%).

Földhasználat: vadászat (60%), mezőgazdaság (40%), vízgazdálkodás (25%), halászat és akvakultúra (20%), erdőgazdálkodás (15%).

Veszélyeztető tényezők: a növényzet égetése (B%), a mezőgazdasági művelés felhagyása (B%), a madarak zavarása (B%), halászat és akvakultúra (C%).

Védettség: részleges.
Területleírás

Alacsony fekvésű mentesített ártér a Mezőföldkét magasabb tömbje között, a Sárvíz-csatorna mentén. Szántóföldinövénytermesztés, gyepgazdálkodás, tógazdasági halászat, nádvágás, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás folyik itt.

Madártani jelentőség

A nemzetközi jelentőségű madárélőhelykijelölésére elsősorban az ősztől tavaszig itt éjszakázó nagymennyiségűvadlúd miatt került sor. Emellett a halastavak jelentősek mint a gémek és sirályok fészkelőhelye is.

Természetvédelmi kijelölések

3 616 hektár a Sárvíz-völgyeTK, 1 495 hektár pedig a Rétszilasi-tavak TT része. Az utóbbi szerepela Nemzetközi Jelentőségű Vizes Területek Jegyzékén, és itt a 8/1993. (I. 30.) FM rendelet értelmében tilos a vízivad vadászata.

Természetvédelmi kérdések

A Sárvíz-csatorna szabályozásamiatt az egykori vizes élőhelyek területe nagymértékben csökkent,szinte csak a halastavakra korlátozódik. A csatorna Veszprém, Várpalotaés Székesfehérvár tisztított és tisztítatlan szennyvizeinek befogadója,ezért nagymértékben szennyezett. A halastavakon a madarak üldözése, avadászat és a nádégetés jelent gondot. Időnként előfordul, hogy a tavaktavaszi feltöltése a gulipán költését veszélyezteti. A Rétszilasi-halastavak területén rendszeresen madárgyűrűző tábor üzemel.

Minősítő fajok:

törpegém (Ixobrychus minutus)

üstökös gém (Ardeola ralloides)

nagy kócsag (Egretta alba)

vetési lúd (Anser fabalis)

nagy lilik (Anser albifrons)

nyári lúd (Anser anser)

tőkés réce (Anas platyrhynchos)

cigányréce (Aythya nyroca)

cigányréce (Aythya nyroca)

Élőhelyek: vízi élőhelyek (70%), mesterséges élőhelyek (20%), gyepek (10%).

Földhasználat: vízgazdálkodás (70%), turizmus és üdülés (40%), természetvédelem és kutatás (30%), mezőgazdaság (15%).

Veszélyeztető tényezők: a madarak zavarása (A%), természeti események (A%), üdülés, turizmus (B%), a növényzet égetése (C%).

Védettség: Dinnyési Fertő TT (539 ha), Velencei Madárrezervátum TT (420 ha), szerepel a Nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek jegyzékén.
Területleírás
Hazánk második legnagyobb tava. Hossza 10,5km, szélessége 3,3 km. Átlagos mélysége 1,5 m. A hazai turisztikai iparegyik fontos területe. Nyílt víz és nádas élőhelyek jellemzik. Tömegturizmus, horgászat, nádgazdálkodás folyik rajta.

Madártani jelentőség
A vízimadarak jelentős fészkelőhelye, ősztől-tavaszig pedig a vadludak éjszakázóhelye.

Természetvédelmi kijelölések
420 hektár a VelenceiMadárrezervátum TT, 539 hektár pedig a Dinnyési Fertő TT része. 965hektár szerepel a Nemzetközi Jelentőségű Vizes Területek Jegyzékén. Aterületen a 8/1993. (I. 30.) FM rendelet értelmében tilos a vízivad vadászata.

Természetvédelmi kérdések
A térség nem fenntarthatófejlesztése következtében a tó vízháztartása felborult. Gondot jelentaz időnként a fészkelési időszakba is benyúló nádaratás, a horgászokáltal okozott zavarás is. A tó megmentése érdekében mesterséges vízpótlást végeztek és felülvizsgálták a tó vízgazdálkodását.

Minősítő fajok:
nagy kócsag (Egretta alba)
kanalas gém (Platalea leucorodia)
vetési lúd (Anser fabalis)
nagy lilik (Anser albifrons)
nyári lúd (Anser anser)