PARLAGI SAS (Aquila heliaca)

Testhossza 72-84 cm, szárnyfesztávolsága 180-215 cm, testtömege 2.450-4.530 g. Az öreg madarak színe sötétbarna, a fej és a nyak hátoldala aranyszínű, a háton két fehér vállfolt látható, ami azonban egyes egyedeknél teljesen hiányozhat. A faroktollak alapszíne sárgásszürke, sötét keresztsávokkal, a farok végén széles sötét sáv található. A fiatal madarak fedőtollazata világos sárgás-barna, az evezők és a faroktollak sötétek. Az öregkori tollazat 5.-6. életévükben jelenik meg. Az átszíneződő, 3.- 4.-éves madarak tollazata változatos, sötét és világos testtollak különböző arányú keveréke. A parlagi sas számos nemzetközi természetvédelmi egyezményben kiemelt helyen szerepel. Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1 millió forint.

Elterjedés

Elterjedési területe Közép- és Délkelet-Európától egészen Közép-Ázsiáig húzódik (ld. térkép). Legnyugatibb ismert fészkelőhelye Európában Csehország. A XX. század közepére a hazai állomány a kíméletlen pusztítás következtében jelentős mértékben lecsökkent.

A parlagi sas jelenlegi hazai állománya közel 70 pár. Minden évben több új pár jelenik meg, ami ritka jelenség, mivel elterjedési területének nagy részén csökken a fészkelő párok száma. A telet a kelet-európai és ázsiai állomány Délkelet-Ázsiában, Észak-Indiában, a Közel-Keleten és Északkelet-Afrikában tölti, míg a Kárpát-menedcében költő öreg madarak állandóak, a fiatal madarak pedig valószínűleg Délkelet-Európába vagy a Közel-Keletre kóborolnak.



 A parlagi sas elterjedési területe (Ábra: Horváth Márton).

 

Élőhely   

A parlagi sas középhegységekben és mezőgazdasági területeken egyaránt fészkel. A költő párok általában a költőterületek közelében telelnek, de a fiatalok nagy része elvonul, kóborol. A hazai állomány jelentős része az Északi-középhegységben és annak eőterében található mezőgazdasági területeken fészkel. Fészkét elsősorban a fák csúcsára építi, belsejét puha vékony ágakkal, száraz fűvel béleli. Bármilyen fafajon szívesen fészkel, ha fészeképítésre alkalmas ágelágazást talál megfelelő magasságban. A legtöbb pár 1-3 évente új fészket épít, de bizonyos esetekben akár évtizedeken át is használhatják ugyanazt a fészket, így azok tekintélyes méretet érhetnek el: magasságuk a három métert, átmérőjük a másfél métert, tömegük a több száz kg-ot is meghaladhatja.

 

Szaporodás

A fészeképítés már január végén, február elején elkezdődhet (az időjárástól függően). A parlagi sas általában április elején rakja le 2-3 tojását, a kotlásban mindkét szülő részt vesz. A fiókák 43 nap kotlás után kelnek ki, majd 57-62 nappal ezután hagyják el a fészket. A kirepülést követően még hosszú hetekig a szülők gondozzák a fiatalokat.

 

Táplálkozás

Legkedveltebb zsákmányállatai a kis-közepes méretű, nappal aktív emlős- és madárfajok. Közülük hagyományosan az ürge és a hörcsög szerepelt legnagyobb számban az étlapján, de az utóbbi évtizedben jelentős változások figyelhetők meg a faj táplálkozási szokásaiban, elsősorban a hazai ürgeállomány drasztikus csökkenése miatt. Bár továbbra is jelentős táplálékforrás a hörcsög, előtérbe kerültek a mezei nyúl és a közepes méretű madárfajok (varjak, szarkák, fácán, galamb, stb.), táplálékában gyakori a sün előfordulása. Alkalmanként elhullott állatokat is fogyaszt, elsősorban télen vagy vonuláskor, egyes területeken (pl. Balkán-fsz.) a költési időben is. Magyarországon a dögevés a fiatal madarakra jellemző leginkább.

 

Parlagi sas éves jelentés 2008.

 

 

A kék vércsék gyülekezése – a Jászság

A Jászság a Tisza-Zagyva szögletben elhelyezkedő kistáj. Ezen a vidéken puszták már csak mozaikosan találhatóak; a gazdálkodó ember jelentős részüket szántóvá alakította az idők folyamán. Egykori mocsarak is eltűntek és többé-kevésbé intenzíven művelt szántók találhatók itt. Nem is olyan régen még a ritka túzok is költött ezen a vidéken, de mára más fajok vették birtokba az élőhelyeket, úgy mint a kerecsensólyom, és a parlagi sas. A terület rejtett részein eddig több mint 250 madárfajt sikerült megfigyelni, és ez a vidék lett kiemelt fontosságú élőhelye fenséges ragadozómada-rainknak!

A Tápióság a Gödöllői dombság és a Jászság közé ékelődő terület, számos természetközeli mozaikos élőhellyel és remek madár- és növényfajokkal. Érdemes ide ellátogatni!


Megfigyelésre a legjobb időszak a tavasz és a nyár, de az ősz is kedvező lehet. 2-3-5 órás túrákat ajánlunk az itt élő madárvilág megismerésére kiemelt túra napokon, vagy lehetőség szerint a vendégek igényéhez igazodva ettől eltérően, egyeztetett napon.

A Jászságban és a Tápióságban az alábbi túrákat szervezzük:


1., Színes madárvilág - mintha a trópusokon lennénk


Kiemelt túra időpontok 2012-ben: május 19., 20., 26., 27., június 2., 3., 9. 10.


A túra jellege: terepjárós és gyalog. Időtartama 3 óra. Létszám: 1-4 fő. Találkozás: Tápiószele 13 óra. Részvételi díj: 20 000 Ft. Túravezető Fatér Imre.


Kiemelt téma: gyurgyalag, búbos banka, jégmadár


 


2., Rejtett életmódú madarak - vízicsibék, lappantyúk, baglyok és egyebek


Kiemelt túra időpontok 2012-ben: május 19., 20., 26., 27., június 2., 3., 9. 10.


A túra jellege: terepjárós. Időtartama 5 óra. Létszám: 1-4 fő. Találkozás: Tápiószele 17 óra. Részvételi díj: 30 000 Ft. Túravezető Fatér Imre.


Kiemelt téma: lappantyú, füleskuvik


3., Kék vércsék gyülekezése - kecses légivadászok a nagy utazás előtt


Kiemelt túra időpontok 2012-ben: augusztus 24., 26., 31., szeptember 2., 7., 9., 14., 16., 21., 23.


A túra jellege: saját autós és gyalog. Időtartama: 2 óra. Létszám: minimum 4 fő. Találkozás: Jászalsószentgyörgy, 17 óra. Részvételi díj: 3 000 Ft/fő, MME tag 2 500 Ft/fő. Túravezető Fatér Imre.


Kiemelt téma: kék vércsék gyülekezése


Madarak és mérgek

A Magyar Madártani Egyesület (MME) nyilvántartása szerint:Az elmúlt 10 évben: 37 parlagi sas, 48 rétisas, 1 szirti sas. 733 védett és 106 fokozottan védett madár, így 114’040’000 Ft  Ft-os természetvédelmi károkozásról van adatunk.

Az elmúlt 3 évben: 35 parlagi sas, 30 rétisas, 1 szirti sas.

Mérgezés áldozatául esett további 83 védett és 75 fokozottan védett madár, így 76’160’000 Ft  Ft-os természetvédelmi károkozásról van adatunk.

A valós természetvédelmi kár ezen értékeknél jelentősen nagyobb, hiszen a tetemek nagy részéről sosem szereznek a szakemberek tudomást.

 



 

 Madámérgezések területi eloszlása Magyarországon 1998-2008 között

 

 

 

Mennyire tekinthető ez a pusztulás jelentősnek?

Rendkívül jelentős, hiszen mindkét érintett faj fokozottan védett, országos állományuk az elmúlt évtizedek természetvédelmi erőfeszítéseinek hatására ugyan lassan emelkedett, de még mindig csak 85 pár a parlagi sas és 160 pár a rétisas esetében. Így például az elmúlt két évben mérgezetten megtalált 30 parlagi sas példány az ezen időszak egész európai uniós szaporulatának több mint 10%-a. Mivel a valós mérgezések okozta pusztulás ennél jelentősen nagyobb (hiszen a tetemek egy részét nem találjuk meg), illetve egyéb emberi eredetű veszélyforrások (pl. áramütés) is jelentősen tizedelik az állományt, beláthatjuk hogy a világviszonylatban egyedülálló kárpát-medencei populációt néhány év alatt a kipusztulás szélére sodorhatják ezek a közelmúltban elszaporodott értelmetlen bűncselekmények.

Emellett nagyon jelentős a nemzetközi felelősségünk is ezen ügyekben, hiszen számos európai ország sasa nálunk tölti a telet. Felelősségünk azért nagy, mert kollégáink kormányai és civil mozgalmai is rendkívül sok pénzt költenek határaikon belül ezen ragadozómadarak védelmére. Sajnos már több külföldön gyűrűzött sas lelte bizonyítottan nálunk halálát mérgezés miatt, így például szlovák parlagi-, vagy észt rétisasok.


Hogyan mérgeződnek meg a sasok? 

A mérgezéseket minden megállapított esetben olyan növényvédőszerek okozták, amely típusok forgalomból történő kivonása vagy már megtörtént, vagy folyamatban van.

Az eddig felderített mérgezési források, döntő többségben, szándékosan emlős vagy madár ragadozók elpusztítására illegálisan elkészített csalik voltak.

Három esetben idült ólommérgezést állapítottak meg, amikor is a sasok meglőtt zsákmányt fogyasztottak, és a gyomrukban lerakódott ólomlövedékek okozták a mérgeződést. Egy további kivételnek számító esetben egy ismeretlen elkövető szándékosan fácánokat mérgezett meg, és a sasok és egerészölyvek másodlagosan mérgeződtek.

A sasmérgezések között egyelőre egyetlen esetben van arra utaló nyom, hogy növényvédelmi célra nem megfelelően kihelyezett vegyszerek okozták véletlenül a pusztulást.


Ezek a mérgek az emberre is veszélyesek lehetnek?

Rendkívül veszélyesek. Ha valaki a mérgezéshez felhasznált csalihoz majd valamilyen élelmiszerhez hozzáér, vagy egy megmérgeződött állatot (pl. egy mérgezés miatt legyengült, de külsőre egészségesnek tűnő fácánt) elfogyaszt, az komoly, akár életveszélyes mérgezést is elszenvedhet.


Kik csinálják ezt, kiknek állhat ez érdekében?

Semmi biztosat nem állíthatunk, hiszen a legtöbb esetben jelenleg is folyik még a nyomozás.

Az elmúlt két év esetei közül egyben történt eddig vádemelés, amikor is a vád szerint egy jászsági gazdálkodó galambjait féltette a ragadozóktól, és ezért helyezett ki mérgezett csalétkeket és csapdákat.

A gyanúsítottak leggyakrabban az apróvad- vagy háziállat-állományukban a vadon élő ragadozók által okozott, vélt vagy valós kár elkerülése érdekében fordulnak ehhez az illegális eszközhöz. A célpontok a legtöbb esetben valószínűleg nem a sasok, hanem a rókák és a varjúfélék (amelyek legális eszközökkel gyéríthetők lennének), azonban a mérgezés nem szelektív, így gyakorlatilag bármely ragadozó, vagy dögevő életmódú állat, vagy szélsőséges esetben akár az ember is áldozatává válhat.


Mit kaphatnak a bűnösök?

Ha bebizonyosodik a szándékos mérgezés ténye, akkor az elkövető öt évig terjedő börtönbüntetésre, és az eset súlyosságától függően több millió forintos kártérítésre ítélhető.


Volt már, akit ilyen bűncselekményért felelősségre vontak?

Eddig két ügy zárult le elmarasztaló ítélettel. Egy békési vadőrt, aki három bűntársával, egy rétisas és 60 más védett madár pusztulását okozta, első fokon két és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítéltek. Egy szintén békési gazdára, aki a helytelen vegyszerhasználattal 115 daru pusztulását okozta, közel 15 millió Ft-os természetvédelmi bírságot róttak ki.

Több jelenlegi ügyben még nyomozás folyik, egy eset pedig már a bíróság előtt van.


Hogyan lehet a további mérgezések ellen küzdeni?

A Magyar Madártani Egyesület és a nemzeti parkok szakemberei a legveszélyeztetettebb területek folyamatos ellenőrzésével próbálják a lehető leghamarabb észlelni az egyes mérgezéses eseteket, és felszámolni a méreg-forrást. A beteg madarakat a szakemberek haladéktalanul specialista állatorvoshoz, illetve a begyűjtött tetemeket toxikológiai vizsgálatra szállítják.

Az intézkedéssel párhuzamosan a természetvédelmi szakemberek feljelentést tesznek, amelynek hatására a rendőrség kiterjedt nyomozásba kezd. Az estek hátterének feltárásában segítenek a növényvédelmi és a vadászati szervek is.

A jövőbeli esetek megelőzése csak úgy lehetséges, ha a mérgezések veszélyességéről széleskörű felvilágosító munka kezdődik, ha több bűnös elnyeri precedens értékű méltó büntetését, valamint ha a veszélyes szerek végleg eltűnnek, nemcsak az engedélyezett szerek listájáról, hanem a legeldugottabb raktárakból is.


Mit tegyen az, aki esetleg elpusztult vagy beteg ragadozómadarat talál?

Haladéktalanul értesítse a Magyar Madártani Egyesületet (30/525-40-71, mergezes@mme.hu), vagy a területileg illetékes nemzeti park igazgatóságot (elérhetőségüket ld. a www.nemzetipark.gov.hu weboldalon).

Munkánkat segítheti adományozással, vagy adója 1%-ának felajánlásával.