Évzáró ülést tartott a Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztály

Szakosztályunk 2016. december 11-én tartotta immár hagyományos évzáró ülését a Fővárosi Állat- és Növénykert területén található Tanodúban. A résztvevők hallottak előadást a Szakosztály éves tevékenységéről, a Herptérképről, a görög parlagi viperáról, valamint a Mérgesházat és a Varázshegyet is bejárták, szakvezetéssel. Az ülésen kerültek átadásra a rajzpályázatunk, valamint az elmúlt év legkiemelkedőbb teljesítményeiért járó díjak.

Szakosztályunk 2016. december 11-én tartotta immár hagyományos évzáró ülését a Fővárosi Állat- és Növénykert területén található Tanodúban. Minden korábbinál többen jelezték részvételi szándékukat, így végül éppen hogy befértünk a más alkalmakkor oly tágas helyiségbe.

Először Babocsay Gergely szakosztályelnök tartott rövid összefoglalót az idei év eseményeiből, amikből akadt bőséggel, a Jane Goodall által elengedett jeladós haragossiklótól a Herptáboron át a Kopaszi-gáton felállított új hüllővédelmi ismeretterjesztő táblákig és a Feneketlen-tó teknős-mentesítéséig.

Ezt követően az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés éves eredményeit ismertettük és a 2016-os év legkiemelkedőbb adatfeltöltőit jutalmaztuk. A legtöbb új, validált adatot dr. Kókai Károly töltötte fel, míg az ország legtöbb területéről való adatközlésért Szabolcs Márton kapott jutalmat. Szokás szerint díjaztuk a feltöltésekhez mellékelt legszebb fotókat: I. helyezett lett Násfay Béla víz alatti, amplexusban lévő gyepi békákat ábrázoló fotójával. A második helyen Ilycsin László végzett, a pettyes gőtét szokatlan módon a szárazon megörökítő, szép kompozíciójával. A harmadik helyen pedig, ennek ellentettjeként egy olyan felvétel végzet, ahol egy hüllő található a víz alatt: Dudás László elevenszülő gyíkról készített portréja. Az év hüllőjét, a kockás siklót legszebben Lenkei Péternek sikerült megörökítenie, mégpedig a hasoldal felöl egy ágakon napozó példányt. A legérdekesebbnek Szilágyi Alice párzó vízisiklókat ábrázoló képét ítéltük. A díjazott képekkel együtt a legszebb 50 képet ide kattintva lehet megtekinteni. Szintén az ülésen kapták meg jutalmukat az év hüllőjéhez kapcsolódó rajzpályázatunk nyertesei. A rajzpályázat képeiből készült válogatás ide kattintva érhető el.

Az idei előadást Mizsei Edvárd tartotta a Debreceni Egyetemről, aki évek óta végez különböző vizsgálatokat a görög karsztvipera (Vipera graeca) albániai és görögországi populációin, többek között e veszélyeztetett kígyó faji rangra emelése is ennek köszönhető. Emellett kellő kitekintést kaphattunk egyéb európai viperák rendszertani és természetvédelmi helyzetéről is.

Miután kellően belakmároztunk a résztvevők által összedobott svédasztal finomságaiból, a napot szakvezetéses séta zárta az állatkerti Mérgesházban, valamint a Varázshegyben, amiért külön hálásak vagyunk az Állatkert dolgozóinak. Az ülésen készült képekből is létrehoztunk egy galériát, ami ide kattintva érhető el. 

Miért veszélyezteti a tervezett olimpiai hegyikerékpár-pálya a vörös-kővári haragossiklókat?

Budapestre tervezett 2024-es Olimpia terepkerékpáros versenyének helyszín-kiválasztásával kapcsolatban komoly természetvédelmi aggályok merültek fel. Két fokozottan védett gerincesünk, a kaszpi haragossikló és a közönséges ürge még megmaradt állományait veszélyeztetik a december elején ismertetett tervek. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület felszólítja a szervezőket, hogy a természetvédelmi értékeket figyelembe véve, változtassák meg tervüket és keressenek kevésbé problémás helyszínt a sportesemény számára!



A Fővárosi Közgyűlés 2016. szeptember 28-án elfogadta azt a határozatot, amelyben a Hármashatárhegy lábánál elterülő vitorlázó repülőteret és Vörös-kővárt jelöli meg a 2024-es olimpia (már amennyiben Budapest nyeri el a rendezés jogát) hegyikerékpár (mountain bike) pályájaként, eltérően a korábban kiválasztott testvérhegyi helyszíntől. Az ok: a hármashatárhegyi helyszín jobban mutat a drónfelvételeken. A vitorlázó repülőtér és környéke azonban Magyarország két még fennmaradt legerősebb haragossikló-populációja egyikének az otthona. Ez a fokozottan védett, hazánkban rendkívül ritka és lenyűgöző hüllő különleges élőlénye a Budapest környéki természetvédelmi területeknek.

Az itt élő haragossiklókat 2012-ben fedezte fel Ina Gross, német herpetológus, aki kutatásához erdei siklókat keresett (bár évtizedekkel korábbról voltak a környékről adatok, de a feledésbe merültek). A Magyar Madártani Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya (MME KHVSZ) azóta folyamatosan monitorozza a siklókat, és 2016-ban egy teljes szezonon át követett 5, nyomkövetővel ellátott haragossiklót. A Jane Goodall Intézet önkéntesei, akik a felmérésekben részt vettek, a projektre irányították Jane Goodall, a világhírű főemlőskutató és természetvédő figyelmét is, aki egyfajta szimbolikus hozzájárulásként saját kezűleg engedte szabadon az első nyomkövetővel felszerelt siklót a Vörös-kőváron. Attól a naptól fogva ez a sikló a Jane nevet viseli, és további négy siklóval (Vali, Tarzan, Pali és Lili) együtt fontos adatokat szolgáltatott az életmódjáról.

Kiderült, hogy a siklók nem csak a Vörös-kővár köves dombján szorongnak, hanem hatalmas vadászterületet járnak be. Télen, illetve évente 2-3 alkalommal, amikor vedlenek, a domb sziklarepedéseiben, kőhalmaiban húzzák meg magukat. Vedlésük csak néhány napig tart (nem csak a bőrt kell levedleni, ami néhány perc, hanem erre a szervezetüket fel is kell készíteni). Miután kopott bőrüket hátrahagyták, újra több hetes vadásztúrára indulnak a környék gyepeire, ahol ürge- és pocokjáratokban töltik az éjszakákat. Zsákmányukat is valószínűleg elsősorban a lyukak lakói teszik ki, és nem a gyíkok, ahogyan azt korábban gondoltuk. Valóban, nagy, másfél méternél is hosszabb siklókról van szó, akiknek kiadós zsákmányra van szükségük.

A II. kerületi, 2016. december 5-én megrendezett lakossági fórumon bemutatott pályanyomvonal azonban alaposan belevág a figyelemmel kísért siklók - elsősorban Jane és Lili - vadászterületébe. És ezek csak azok a siklók, amelyekről a rádióadóik segítségével tudjuk, merre járnak. Mi csak 5 siklót követtünk, de a felmérések alapján akár 30-nál is több felnőtt állat élhet csak a Vörös-kővár közvetlen környezetében, de további állatok is részét képezhetik az állománynak a messze nyúló gyepen és a környékbeli hegyoldalakon.

A tervezett pálya alaposan beteheti a kaput ezeknek a hüllőknek. Már maga bemutatott nyomvonal, és a két naposnak mondott olimpiai verseny sem tenne nekik jót aktív szezonjuk, a nyár kellős közepén. De az időközben előkerülő információk alapján a tervezett pálya jóval jelentősebb átalakításokat feltételez, mint ami a lakossági fórumon elhangzott. Az olimpia és a nézők izgalmas pályát várnak. Ez a korábbi olimpiai helyszínek ismeretében hatalmas földmunkálatokkal együtt járó tereprendezést, műtárgyak beépítését, és murvás pálya kialakítását feltételezi. A beavatkozás tehát jóval többnek ígérkezik, mint a beharangozott pályakijelölés terelőszalaggal. Egy ekkora beruházás termékét, a pályát pedig nem fogják elbontani, legfeljebb „visszabutítani”, hogy az amatőr közönség is használatba vehesse az olimpia után. Logikus is lenne egy ilyen pályát a célközönség rendelkezésére bocsátani. Ez azonban a haragossiklók rövidtávon való kipusztulását eredményezné a területen, ahogyan az itt élő, ugyancsak fokozottan védett ürgék is eltűnnének, más ritka növényekkel és állatokkal együtt.

A haragossiklók és az ürgék eddig képesek voltak fennmaradni a jelenlegi terhelés mellett. Megbirkóztak a kutyákkal, a kirándulókkal, az alkalmi kerékpárosokkal, a gombászokkal, fűszernövénygyűjtőkkel, az óvodások és iskolások időnként felbukkanó hadával, de csak azért, mert ezek a tevékenységek nem tették tönkre az élőhelyüket, és nem jelentettek túlzott terhelést a területnek. Ami azonban az olimpiai tervek megvalósulása esetén bekövetkezne, az végzetes lenne számukra. Pedig a haragossiklók érdekes állatok. Nagy hatással bírnak mindenkire, akinek szerencséje van egyszer az életben összetalálkozni velük. Megvan az erejük ahhoz, hogy az embereket, és legfőképpen a gyerekeket egy pillanatra lekapcsolják az Internet és okos telefonok nyújtotta alternatív valóságról, amit mindannyian, és legfőképpen minden szülő és tanár szeretne elérni. Ne veszítsük el Őket!

MME Vezetőségének letölthető állásfoglalása az Olimpiai terepkerékpáros verseny tervezett helyszínével kapcsolatban

Statement of MME BirdLife Hungary about the planned location of the Olimpic mountain bike event 

Kapcsolódó honlapok és honlaphírek:

Jane Goodall a Vörös-kőváron

Haragossikló Fajvédelmi Terv

Az érintett Natura 2000 terület

Pannon gyep

Írta: Babocsay Gergely és Halpern Bálint

Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztály

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 1993. október 19-én alakult.

A Szakosztály magalakítását, az tette szükségessé, hogy az MME soraiban egyre többen voltak - és vannak - olyanok, akik nem- vagy nem csak a madarak iránt érdeklődnek. Nálunk is, mint szerte a világon, egyre többen fordulnak a kétéltűek és hüllők felé, egyre többen kíváncsiak a békák, gőték, gyíkok, kígyók életére. Még egy oka volt a Szakosztály megalakulásának. Hazánkban is, mint a világ más tájain, de különösen a fejlett országokban, egyre több kétéltű- és hüllőfaj kerül veszélybe, nem egyet a közvetlen kipusztulás fenyeget. Magyarországon még viszonylag jobb a helyzet, de már nálunk is számos jele látszik a kedvezőtlen folyamatok erősödésének. A Szakosztály önkéntesei pedig számos területen segíthetnek abban, hogy javítsuk egy-egy faj, vagy fajcsoport életfeltételeit.

Számos feladatot tűztünk magunk elé. Kezdettől fogva elsődleges célunk volt egy országos kitekintésű adatgyűjtés a hazai fajok elterjedésének minél tökéletesebb megismerése végett. Hosszú éveken keresztül nem állt rendelkezésre olyan technikai háttér, melynek segítségével intenzíven és széles körben kiterjesztve tudtuk volna ezt a munkát végezni. Az Internet mindennapos használati eszközzé válása tette végül lehetővé, hogy belevághassunk a tömeges adatgyűjtésbe és ehhez megfelelő felületet és tároló kapacitást is tudjunk biztosítani.

A Szakosztály specializált fajvédelmi munkákat is végez. Ezek leírása a Tevékenységeink menüpontban olvasható. A célfajok kiválasztását nagyban befolyásolja, hogy mekkora a rájuk nehezedő környezeti veszély vagy éppen a népszerűségük. A 2000-es évek első felében például sikeres programot hajtottunk végre a mocsári teknős érdekében, mely tovább növelte a faj védelme iránt érdeklődők táborát.

2010-ben indítottuk el kirándulásainkat, melyek egy adott helyen egy-egy faj (például a pannongyík vagy a foltos szalamandra) állományainak felmérését célozták meg. Jövőbeni terveink közt szerepel, hogy az MME madármegfigyelő napjai mellé egyre több hasonló kirándulást szervezünk herpetológiai célzattal.

Fontos feladatunknak tekintjük, hogy állást foglaljunk olyan kérdésekben, amelyek például a laikus érdeklődőket vagy a kétéltűeket és hüllőket otthonukban tartókat is érintik. Szeretnénk a közeljövőben kifejteni véleményünket az idegenhonos hüllő- és kétéltűfajok (pl. az ékszerteknős) behurcolásáról vagy a mérgeskígyótartás magyarországi szabályozásáról. Tanácsokkal szeretnénk ellátni azokat, akik sérült állatokat fognak be jó szándékkal, vagy egyéb módon kerülnek kapcsolatba kétéltűekkel és hüllőkkel. Honlapunk látogatói olvashatják kidolgozott javaslatainkat olyan kertek létrehozásához, ahol szívesen látott vendégek a napozó gyíkok és siklók (lásd Kétéltű- és hüllőbarát kert program) vagy a brekegő békák.

Mindezeket a célokat nem egyedül szeretnénk elérni, hanem mindazokkal, akik osztoznak velünk e különleges állatcsoport szeretetén és csodálatán. Legyen szakosztályunk tagja vagy csak időről időre segítő önkéntesünk, mindenkit nagyon sok szeretettel váruk, aki részt venne programjainkban, és örömmel segítené munkánkat.

A Szakosztály vezetősége jelenleg 4 főből áll: Babocsay Gergely, Halpern Bálint, Péntek Attila László és Vörös Judit. Mandátumuk 2019-ig szól. Taglétszámunk jelenleg 101 fő, viszont a munkánk iránt érdeklődők alkotta Facebook-csoportunk létszáma 2369 fő. Levelezőlistánkon közérdekű információkat szoktunk körbeküldeni. Ha szeretne feliratkozni a listára, kérjük, írjon a központi e-mail címünkre: khvsz@mme.hu.

Tevékenységeink

Az alábbiakban az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztály által működtetett vagy a Szakosztály részvételével futó fajvédelmi- és monitoring programokat bemutató információkat olvashatnak látogatóink. Mivel a fajvédelmi- és a monitoring programok sok esetben egymással szoros kapcsolatban állnak, ezért a mindkét elemet (fajvédelem és monitoring) tartalmazó programokat együttesen mutatjuk be. A programok eredményeiről a Szakosztály által szervezett rendezvényeken számolunk be az érdeklődőknek.

KHVSZ irányítású természetvédelmi programok

Tevékenységek, amiben aktívan közreműködünk

Rendezvények, amiket mi szervezünk vagy rendszeres résztvevői vagyunk

II. Herpetológiai Tábor

Idén ismét szerveztünk herpetológiai tábort („Herptábort”) az érdeklődő iskolásoknak. A tavalyi tábor elsöprő sikere és a fokozott hírverés révén 2016-ban a létszám majdnem háromszorosára nőtt, 23 gyerek kísért el minket ezúttal a zempléni Hegyköz vidékére, a füzéri vár tövébe, Pusztafalura. A távoli helyszínre csaknem öt órát kellett utazni – azonban ez az idő a jó társaságban gyorsan elrepült.

Szálláshelyünk, az Öreg Bence Turistaház területén patakocska kígyózott keresztül, melyben főként szalamandralárvákat figyelhettünk meg. Kicsit lejjebb tavacska volt kialakítva, melyben nagy számban tanyáztak sárgahasú unkák és kecskebékák. Kis ügyességgel pettyes gőtét is lehetett benne fogni, nem is beszélve a különféle vízirovarok lárváiról. E két közeli helyet a táborlakók sokszor keresték fel önállóan, később kipróbáltuk itt a palackcsapdás mintavételezést is.

Napközben általában a környéken túráztunk, meglátogattuk Füzért és kisebb-nagyobb köröket róttunk Pusztafalu körül, többek között a Kormos–Bába Tanösvény mentén. Az erdőszéleken főleg zöld gyíkokkal, a lombsátor alatt erdei békákkal találkoztunk, a vidék lábatlan lakói, a kékpettyes kuszmák, erdei siklók és keresztes viperák sajnos nem mutatkoztak az egyre fülledtebb forróságban. A mi lelkesedésünk azonban nem lankadt, és hajnalban, napkelte előtt, valamint a kései sötétség beállta után nemegyszer tovább folytattuk a keresgélést. Ezek az éjszakai túrák több eredményt hoztak: az időjárás által éjszakai műszakra kényszerített vízisiklókat, zöld és barna varangyok kapitális példányait. Egyetlen erdei siklónk is így került meg – sajnos csak egy autó által frissen elgázolva.

Amikor elfáradtunk a terepen, előadásokkal folytatódott a program. A tavalyi évhez hasonlóan lehetett hallani a hazai kétéltű- és hüllőfajokról, a természetvédelem kérdéseiről, az állatok fotózásáról és Herptérképen zajló adatgyűjtésről. Ezúttal azonban nem csak a szervezők adtak elő, hanem két résztvevőnk, Takács Péter és Galántai Bálint is elmesélték a Szakosztály kötelékében végzett önkénteskedésük eddigi élményeit. Ezen előadásokat a többiek talán még fokozottabb figyelemmel hallgatták, mint a szervezőkét, és reméljük, hogy a jó példa még sokakat sarkall hasonló részvételre a Szakosztály munkájában. Ezúton is köszönjük Péter és Bálint lelkesedését!

A tavalyi táborhoz hasonlóan idén is magunkra főztünk – a népes csapatra való tekintettel főleg bográcsban, kondérban készíthető ételeket: például székelykáposztát, tarhonyás lecsót vagy slambucot szabad tűzön. Nem maradhatott el a szalonnasütés sem, és a tavalyi sikerre való tekintettel természetesen ismét készíteni kellett „a világ legfinomabb” túrógombócából – ez utóbbi étel több mint 6 kg szilárd alapanyagból és 20 tojásból állt össze – és ennek dacára elég gyorsan elfogyott. A konyhában el kellett a segítség – a táborlakók csapatokba szervezve, egymást váltva segédkeztek a főzésnél, mosogatásnál, terítésnél.

A csapatok a „szakmai” feladatok során is versenyben voltak, díjaztuk az értékes hozzászólásokat a terepen és az előadások során egyaránt. Utolsó nap pedig minden csapatnak fajvédelmi programot kellett önállóan kidolgoznia és bemutatni a rákosi vipera megmentése érdekében. A csapatversenyben végül a „Másnapos Tiszavirágok” nevű formáció érte el a legtöbb pontot.

Összességében az idei tábor is jól sikerült és a résztvevők értékes tudással, maradandó élményekkel és tartós barátságokkal gazdagodhattak.  Akinek tetszett, jövőre is várjuk!

A szervezők: Babocsay Gergely, Balogh Diána, Becsei Katalin, Heltai Botond, Mizsei Edvárd, Péntek Attila, Vági Balázs

A képeket Balogh Diána készítette. További képei elérhetők ezen a linken.

V. Herpetológiai Előadóülés

Március 7-én a Magyar Természettudományi Múzeumban ötödik alkalommal rendeztük meg a Herpetológiai Előadóülést, amin ötven hazai és külföldi szakember vett részt. A rendezvényen résztvevők 25 előadást és 1 posztert láthattak, melyek összefoglalói ide kattintva érhetőek el.


A rendezvényt Babocsay Gergely, az MME KHVSZ elnöke nyitotta meg. Ezután egy angol nyelvű szekció következett, amelynek nyitó előadójaként Victor Goyannes Dill Orrico, a Universidade Estadual de Santa Cruz (Ilhéus, Bahía, Brazília) Kétéltűgyűjteményének vezetője beszélt Amazónia és az Atlanti Esőerdő biogeográfiai kapcsolatáról. 


Három egyetemi hallgató és doktorandusz vállalkozott arra, hogy angol nyelven mutassa be munkáját és részt vegyen a hallgatói versenyen, amelynek győztese Lőrincz Dávid (Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar, Biológus Szak) lett „Astroglial architecture of Squamata as compared to the astroglia of Crocodilia and Testudines: A GFAP study” című előadásával. A három hallgatói előadás után Konrad Mebert, svájci kutató mutatta be munkáját az idei év hüllője, a kockás sikló monitorozásával kapcsolatos eredményeiről.


A második szekcióban gyakorlati természetvédelmi előadások következtek a hazai herpetofaunát érintő veszélyekről, mocsári teknős tojásrakóhelyek védelméről, a KHVSZ programjairól, a herptérkép program eredményeiről, a rákosi vipera visszatelepítési programjáról, kétéltűgázolások monitorozásáról és az autópálya-menti élőhelyek herpetofaunájáról. A szekció két záróelőadása során magyar kutatók eredményeit hallhattuk Albánia herpetofaunájáról és annak természetvédelmi értékeléséről. Ehhez a két előadáshoz kapcsolódott szorosan az ülés egyetlen posztere, melyen a görög karsztvipera taxonómiai státuszát ismertette angolul a nemzetközi szerzőgárda.


Ebéd után Carla Santana Cassini az Universidade Estadual de Santa Cruz (Ilhéus, Bahía, Brazília) kutatója beszélt arról, hogy hogyan lehet a morfológiát és a genetikai vizsgálatokat felhasználni a fajhatárok meghúzásához. A plenáris előadás révén felvezetett taxonómia és viselkedésökológia szekcióban mocsári teknős filogeográfiájáról, vizisikló táplálékösszetételéről, kétéltűek bioakusztikai vizsgálatáról, két hazai békafaj kitridgomba fertőzésének vizsgálatáról, ibériai hegyigyíkok személyiségvizsgálatáról és a zöld gyík szexuális jelzéseiről hallhattunk érdekességeket.


Az utolsó szekcióban pedig populációbiológiai témákat ismerhettünk meg: a mocsári teknős aktivitási mintázatáról, két mocsári teknős élőhelyének összehasonlításáról, a foltos szalamandra mozgásmintázatáról és a bombatölcsérek szikes vizeinek kétéltűfaunájáról láthattunk előadásokat.


Az előadóülésen készült képekből válogattunk a honlapunk galériájába: 




5HE - 2016. március 7.

Feliratkozás a következőre: Kétéltűek és hüllők