Madarak

Oriolus Kamarakórus a városban - várható előfordulása

Helyszín: Marczibányi Téri Művelődési Központ
Időpont: 2014. április 12-én, szombaton 18 órától

Kórusban szívesen énekel, legutolsó budapesti észlelési helyét a fészekrakó területhez a legközelebb az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola épületében jegyezték. Ezen populációról 2009 ősze óta van feljegyzés.
A megfigyelések szerint a sárgarigó csapat az elmúlt években számos új, más költési területről érkezett egyeddel gazdagodott. Jelenleg több mint harminc tagot számlált.
A generáció énekhangját követő vizsgálatok széles és változatos repertoárról tanúskodnak. Szerepelnek rajta az énekesmadarakra igencsak jellemző, közismert zenei formulák, de gyakran figyeltek meg új, változatos fordulatokat, melyek feltűnő hasonlóságot mutattak a kontinens nyugati felén régebben és manapság feljegyzett dallamokkal.
A populáció hangjáról 2010-ben felvétel is készült, ezen a repertoár legjellemzőbb részletei hallhatók.
A sárgarigók gyűrűszámát a szlovákiai Namestovoban is leolvasták 2012-ben, ahol az énekesmadár verseny második díját ők nyerték el.

Műsoron madarakhoz vagy természethez kötődő kórusművek lesznek.

Az eseményre előzetes regisztráció lehetséges a következő linkre kattintva >
Adományozói jegyet előre megváltani pedig a Marcziban lehet.

Minden kedves sárgarigót és zenekedvelőt várunk szeretettel egy madárlesre és egy madárdalra!

Régebbi projektek: 

1908-1932
Az 1908 és 1932 közötti összesítés az Aquila XXXVIII–XLI. évfolyamában jelent meg (Schenk Jakab: "A m. kir. Madártani Intézet 1931–32 évi madárjelölései", a teljes jelentés itt olvasható >>).


1933-1950
Az 1933 és 1944 közötti időszakból a gyűrűzési adatoknak csak kis töredéke maradt fenn és publikált összesítés sem ismert. Ebben az időszakban a gyűrűzési aktivitás alacsonyabb volt a korábbi évekhez képest. 1945 és 1950 között az Aquila LV-LVIII. évfolyamában megjelent összesítés alapján 3254 madarat jelöltek  Magyarországon (Keve András: "A Magyar Madártani Intézet 1933–1950. évi madárjelölései", a teljes jelentés itt olvasható >>).


1951-től napjainkig

• fajok szerint >>
   
• évek szerint >>
   

Az 1951 és 2009 közötti összesítés a madárgyűrűzési adatbank gyűrűzési adatbázisából készült 2010. szeptember 22-én. Ez a folyamatos adatellenőrzésnek és javításoknak köszönhetően a korábban publikált összesítésektől kisebb nagyobb mértékben eltérhet.  Jelen összesítés valamennyi magyarországi gyűrűzési adatot tartalmazza 1951-től, beleértve az ezen időszakban Magyarországon nem BUDAPEST feliratú gyűrűkkel jelölt madarakat is (16 példány). Az összesítésben szerepelnek a csak genus szinten meghatározott vagy egyáltalán meg nem határozott madarak, valamint a hibrid madarak gyűrűzési adatai is. Szintén szerepelnek az összesítésben azok a gyűrűzési adatok, amelyek visszatelepítési program részeként jelölt madaraktól származnak (pl. nyírfajd) vagy a természetes állományból való származásuk nem valószínűsíthető (pl. indiai lúd, nílusi lúd). Az összesítésben csak genus szinten szerepelnek azok az adatok, amelyeket az MME Nomenclator Bizottsága nem fogadott el (kivéve a korábbi publikált madárgyűrűzési jelentésekben is szereplő apáca hantmadár).

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Monitoring Központja 1998-tól új felmérő programot indított a gyakori, jól ismert fészkelő madaraink állományában bekövetkező változások hosszú távú nyomon követésére. Ekkoriban számos, ritkasága miatt a természetvédelem fókuszában lévő madárfaj állományáról jó ismeretekkel rendelkeztünk, de nem voltak adataink arról, hogy a természeti rendszerek szempontjából alapvető szereppel bíró gyakori, "mindennapi" madaraink állománya hogyan változik. Az MMM-program keretében 1999 óta nyomon tudjuk követni a fészkelési időszakban a leggyakoribb mintegy 100 madárfaj, a telelési időszakban mintegy 50 madárfaj állományváltozásait, trendjeit.

A program elindításának előzménye, hogy az Európai Madárszámlálási Tanács (EBCC) egy olyan egységes módszer szerinti felmérő programot szeretett volna indítani Európában, mellyel hatékonyan lehet követni a főbb élőhely-típusokon végbemenő változásokat, az ott fészkelő madárállományok alapján. A módszer kidolgozására az EBCC vezetősége Magyarországot kérte fel, s az első években az angol RSPB finanszírozta az Európában modellnek tekintett monitoringot! A program szerencsés időpontban indult ahhoz, hogy jó képet kapjunk az EU-csatlakozásnak a környezetre és az élővilágra kifejtett hatásairól is, a madarak segítségével ugyanis számszerűsíteni tudjuk a mezőgazdasági és erdei élőhelyek természetvédelmi szempontú változásait, s kellő időben fel tudjuk hívni a figyelmet a nemkívánatos jelenségekre. Az eredményeket ma már felhasználja a KSH és az EUROSTAT is a környezeti állapot mérésére, valamint több tudományos cikk született azok felhasználásával. Az MMM adatai nyújtottak segítséget a gyakori hazai fészkelő madárfajok országos állománynagyság-becsléséhez, például a Magyarország madáratlasza, vagy az EU-s országjelentések elkészítésekor.

Az állománymonitorozási tevékenységek lényege, hogy hosszú ideig, azonos módszerrel, összehasonlítható módon történjen adatgyűjtés. Az MMM során egy-egy 2,5×2,5 km-es, úgynevezett UTM-négyzet 15 előre meghatározott pontján, 5-5 percig kell a madarakat számolni, két tavaszi (április 15. – május 10., május 11. – június 10.) és egy téli időszakban (január 1–31.). A felmérési négyzeteket a programhoz csatlakozók által kijelölt „mozgáskörzeten” belül sorsolással választjuk ki, de lehetőség van korábban felmért, gazdátlan négyzetek átvételére is. A részvételhez a gyakori madarak ismerete szükséges.
Részletes programismertető >>

Az adatok feldolgozásával nyomon követhető nem csak a mintegy 100 leggyakoribb fészkelő és 50 telelő madárfaj állományváltozása, de a mezőgazdasági vagy erdei élőhelyek fajainak összesített állományváltozási indexe, valamint az eltérő vonulási stratégiát követő madarak indexe is kiszámolható. A módszer alkalmas például a különféle mezőgazdasági támogatások hatékonyságának (madarakra gyakorolt hatásának) összevetésére is.

Hol olvashatok az eredményekről?

Az MME Tudástárban és az MMM adatbázisban is megtalálhatók az egyes fajok grafikonjai.

Európai trendek a PECBMS honlapján >>

Az MMM módszertanáról és eredményeiről részletes információkkal szolgál a következő cikk:
Szép, T., Nagy, K., Nagy, Zs., Halmos, G. 2012. Population trends of common breeding and wintering birds in Hungary, decline of long-distance migrant and farmland birds during 1999–2012. Ornis Hungarica 20(2): 13–63.

Ajándékok a felmérőknek

Minden évben 50-60 értékes ajándék!
Az elmúlt közel három évtizedhez hasonlóan a jövőben is ajándékokat sorsolunk ki az MMM felméréseket elvégző tagtársaink között (értékes távcső, határozókönyvek, terepi eszközök és ruházat stb.). A jövőben is minden négyzet illetve felmérőjének neve annyiszor kerül a sorsolási "kalapba" ahány évben az adott négyzetet felmérték. Ezzel is szeretnénk elismerni azon Tagtársaink munkáját, akik az MMM program feladatait több éven keresztül vállalják.

Jelentkezés

MME Monitoring Központ
E-mail: monitoring@mme.hu

Prof. Dr. Szép Tibor - Madarak monitorozása - a madarakért, a biológiai sokféleség
megőrzéséért előadása a Nyíregyházi Egyetemen

A Magyarországon rendszeresen fészkelő 196 madárfaj közül 75 tartozik a kedvezőtlen védelmi helyzetűek közé, míg 121 faj biztos állományúnak mondható.

Magyarországi állományának nagysága és annak változása - csökkenésének mértéke - alapján 13 faj tekinthető veszélyeztetettnek. Ezek a következők: törpesas, császármadár, haris, székicsér, széki lile, fehérszárnyú szerkő, uhu, szalakóta, szikipacsirta, vízirigó, nagy fülemüle, kövirigó, kerti sármány.

További 15 faj sorolható a sebezhető, 17 a csökkenő, és 24 az ún. ritka kategóriába (a közelmúltban újonnan megtelepedett fajok nélkül). 5 faj sorolható az ún. védelemtől függő kategóriába, (fekete és fehér gólya, rétisas, parlagi sas és kerecsensólyom).

Magyarországon az első fajvédelmi tervek 1994-ben készültek el. Ezeket akkor még nem publikáltuk széles körben, csak a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület védelmi tevékenységét határozták meg és elsősorban belső használatra szántuk őket. Akkor elsősorban a legjelentősebb természeti értéknek számító fajokra készültek el a Védelmi Tervek, mint pl. túzok, parlagi sas stb. Később ez a lista folyamatosan kiegészült valamennyi olyan fajjal, amelynek magyarországi védelme az élőhelyvédelemnél szélesebb körű, gyakran speciális intézkedéseket igényel (védelemtől függő fajok).