A PETÍCIÓT IDE KATTINTVA ÍRHATJA ALÁ!

A keselyűk nem érdemlik meg rossz hírnevüket!

Hasznosak

A tápláléklánc csúcsán elhelyezkedve ezek a csodálatos madarak a természet nélkülözhetetlen köztisztasági alkalmazottai. Hatalmas szívességet - ezáltal komoly ökoszisztéma szolgáltatást - tesznek az emberiségnek azzal, hogy eltakarítják az elpusztult állatok tetemeit, így olyan kórokozók elterjedését előzhetik meg, melyek a tetemek bomlásakor keletkeznek.

Az ázsiai példa

A 20. század végén az ázsiai országokban a diclofenac okozta mérgezések miatt kevesebb, mint 10 év alatt 99%-al csökkent egyes keselyűfajok populációja, ami a kipusztulás szélére sodorta őket. Az állatgyógyászatban is kiterjedten használt diclofenac hatóanyagú gyulladáscsökkentő gyógyszerek szermaradványai a kezelt háziállatok elhullásával sajnos nem illannak el. A tetemeken táplálkozó keselyűk szervezete különösen érzékeny a diclofenacra, az ilyen tetemekből kezelt háziállatokból fogyasztó keselyűk súlyos vesekárosodást követően szinte minden esetben elhullanak. A diclofenac a legelőn kint hagyott haszonállatok tetemeinek csupán 1%-ában volt jelen, mégis elegendő volt ahhoz, hogy az indiai szubkontinenst majdnem teljes keselyűállományát kipusztítsa.

Európai keselyűk

Spanyolországban, Portugáliában és Olaszországban él Európa keselyű állományának 95%-a. Olaszországban és Spanyolországban engedélyezett az állatorvosi céllú A diclofenac-kal kapcsolatos ázsiai tapasztalatokból okulva a mi felelősségünk is, hogy megvédjük az európai populációt. Spanyolországban évente kb. 6000 fakó keselyű pusztulhat el a szer használata miatt. Ez egy 10 éves időszakot vizsgálva 70%-os állománycsökkenést eredményezne.

Különösen aggasztó, hogy a kutatások bebizonyították, a diclofenac nemcsak a keselyűkre, hanem más ragadozómadár-fajokra, mint például a világszerte veszélyeztetett pusztai sasra is halálos veszélyt jelent. A pusztai sas legközelebbi rokonai közé tartozik a Spanyolországban élő ibériai sas, valamint hazánk egyik legjelentősebb természeti kincse, a parlagi sas, és mindkét faj fogyaszt alkalmanként döghúst is. Így szinte biztosra vehető, hogy a diclofenac esetleges európai elterjedése ezt a két sasfajt, és valószínűleg sok más veszélyeztetett ragadozómadarat is rendkívül hátrányosan érintene.

Tudományos körökben teljes az egyetértés: az állatgyógyászati célra használt diclofenac teljes körű betiltására van szükség, amelyet a vándorló állatfajok védelméről szóló Berni Egyezmény is szorgalmaz. A 2001/82/EC számú direktíva alapján bármely tagállam kérheti egy állatorvosi gyógyszer hatályos engedélyének visszavonását, amennyiben az közösségi érdekeket sért. A vadon élő madárfajok védelme az Élőhely-védelmi Direktíva alapján közösségi érdek, így a diclofenac keselyűkre gyakorolt hatása elégséges indok az engedély visszavonásának kezdeményezésére.

A diclofenac betiltása nem fogja kedvezőtlenül befolyásolni a haszonállatok egészségét vagy az állattartók megélhetését. A piacon elérhető több olyan gyulladáscsökkentő szer, melynek hatása és ára hasonló a diclofenac-hoz, és még a keselyűkre nézve is biztonságos. Felismerve ezekben az emblematikus dögevő madarakban kifejtett közvetett és elkerülhető negatív hatásokat, számos állam – pl. India, Pakisztán, Nepál és Irán – már korábban betiltotta a szer használatát az állatgyógyászatban. Arról nem is beszélve, hogy Európa legtöbb országában nincs is forgalomban diclofenac hatóanyagú állatorvosi készítmény, mégis hatékonyan kezelhetők a gyulladásos elváltozások.

Hazai helyzet

Hazánkban (Nagy-Magyarország) négy keselyűfaj költött: a barátkeselyű, a fakó keselyű (egészen a XIX. század végéig), a szakállas saskeselyű és a dögkeselyű (XX. század első feléig a Kárpátokban).  A Kárpátok hegyei megfelelő fészkelőhelyet, az Alföld több tízezer ridegen tartott jószága pedig bőséges táplálékforrást biztosított számukra. 

Kipusztulásuk okai összetettek és egyértelműen az emberi tevékenységre vezethetők vissza. A még ma is többezer madár pusztulását okozó mérgezések az egykori keselyű állományokat sem kímélték. A trófeagyűjtés során nem lencsevégre, hanem puskavégre kapták a madarakat, fészkelés közben pedig a szülőmadár elpusztítása után a tojásokat vagy fiókákat is kiszedték a fészekből.

Eltűnésükhöz a legeltetéses állattartás visszaszorulása és az állategészségügyi szabályok szigorítása is hozzájárult. A kevesebb jószág miatt kevesebb volt az elhullott tetemek száma is, ráadásul a tetemeket állategészségügyi veszélyre hivatkozva el kellett temetni vagy elszállítatni, így táplálékforrásuk jelentősen lecsökkent.

Ezt követően ezek a hatalmas madarak nemhogy nem fészkeltek, de kóborlóként is ritka vagy rendkívül ritkán kerületek csak szem elé hazánkban. Ebben nem kis részben annak is szerepe volt, hogy a madárcsoport képviselői egész kontinensünkön megfogyatkoztak. A legnagyobb állomány tőlünk távol, Spanyolországban, illetve Bulgáriában és Görögországban élt, de számuk ott is jelentősen csökkent múlt század második felében.

Európában az utolsó előtti pillanatban kaptak észbe a szakemberek, mára a Spanyolországban és a Balkánon folyó komoly természetvédelmi sikereket elért programok bizonyítják, hogy a keselyűknek igenis van még keresnivalója a kontinensen és az egészséges ökoszisztémában betöltött helyük vitathatatlan.

Jelentősebb hazai megfigyelések (az összes megfigyelés lekérdezhető a birding.hu honlapon).:

2017. szeptember 26-án egy bolgár gyűrűs keselyű került kézre Baranya megyében (>>tovább)

2016. október 5-én átrepült hazánk felett egy jeladós szakállas saskeselyű (>>tovább)

2016. október 1-5 között két fiatal fakó keselyű tartózkodott hazánkban (>>tovább)

2015. szeptember 24-én 19 (!) fakó keselyűt láttak a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet területén, Pély közelében! (>>tovább)

2010-ben egy legyengült fakó keselyűt fogtak el Jásziványon, melyet később ugyanitt engedtek szabadon (>>tovább)