A "piros bogyós gyümölcsök" közül a nemesített málnák és eperek vad rokonaival nyári kirándulásaink során gyakran találkozhatunk. Sokak kedvence a málna (Rubus idaeus) – érdekesség, hogy termése valójában apró, csonthéjas termések csoportja. Az egyik legalacsonyabb cukortartalmú gyümölcsünk, így diétázók is bátran fogyaszthatják! A szamócák, bár a málnával azonos családhoz, a rózsafélékhez (Rosaceae) tartoznak, de terméscsoportjukat nem csonthéjas termések, hanem aszmagok alkotják. A virág termőin kívül elhúsosodva a vacok is részt vesz a szamócaszem kialakításában, ezért áltermésnek nevezzük. Vadon három őshonos szamóca fordul elő hazánkban, az erdei szamóca (Fragaria vesca), a fahéjillatú szamóca (Fragaria moschata) és a csattogó szamóca (Fragaria viridis). Közülük talán az utóbbi a legízletesebb. Gyümölcse leszedésekor a terméskocsány rendszerint csattanó hang kíséretében eltörik, a csészelevelek az áltermésen maradnak.

Csattogó szamóca (Fotó: Babai Dániel)

A szintén a rózsafélék családjába tartozó cseresznyék, meggyek között is vannak őshonos, vadon előfordulók, ezek gyümölcse viszont kevésbé ízletes, a csonthéjas termés húsa kevésbé vastag, mint a nemesített fajtáké. A madárcseresznye (Prunus avium) gyakori elegyfa erdeinkben, könnyen megismerhető vízszintesen barázdált, gyűrűsen leváló kérgéről.

Madárcseresznye (Fotó: Babai Dániel)

A sajmeggy (Prunus mahaleb) meleg- és fényigényes, ezért a nyíltabb, szárazabb élőhelyeket kedveli. Gyakran fordul elő meszes talajon, pl. karsztbokorerdőkben. 2019-ben az év fája volt.

Írta: Benedek Veronika