Ezt a madarat 2017. február elején gyűrűzték Budapesten, a Római parton (gyűrűző: Lukács Katalin Odett). Azon a télen különösen sok vízimadár gyűlt össze a Dunán és a be nem fagyott vizeinken. 

Telelő szárcsák Buapesten, a Soroksári Dunán, 2017. február (Fotó: Lukács Katalin Odett) 

2016/2017 telén összesen 81 szárcsát gyűrűzek a Duna Budapesti szakaszán. Ezek közül korábban már két példányról érkezett távolsági megkerülési adat a Madárgyűrűzési Központba. Egyiket 2018. szeptemberben Oroszországban, Csuvasföldön ejtették el. A másik példányt Lengyelországban, Katowice közelében figyelték meg több alkalommal, 2017. októberében és 2018. februárban. Ez utóbbi madár azon a télen hamarabb visszatért északra, esetleg nem is vonult messzebbre, de mivel nincs több megfigyelési adata, ezt nem tudhatjuk.

A 2016/2017. telén a Duna budapesti szakaszán jelölt szárcsák külföldi megkerülései (Madárgyűrűzési Központ)

A szárcsa vonuló madár, de a nagy elterjedési területén belül más-más vonulási szokásaik vannak az egyes állományoknak. A Nyugat- és Dél-Európai szárcsák nem vonulnak, csak az időjárási helyzettől és a vizek táplálékellátottságától függően változtatják a tartózkodási helyüket. A Kelet- és Észak-Európai állományok télen délebbre húzódnak. Ha a fészkelő helyen keményebb a tél, befagynak az utolsó vízfolyások is, nagy számban jelennek meg a Kárpát-medencében, Dél-Európában, de nem ritkán Észak-Afrikában is.  

A fiókáit vezető szárcsa a Visztula egyik holtágában (Fotó: Hubert Mateuszczyk)

Nálunk gyakori fészkelő madár, ebben az időszakban vezetik a fiókáikat. Az itthoni költő madarak elsősorban a Kárpát-medence be nem fagyott vizein vagy a Földközi-tenger partvidékén telelnek.

A megfigyelt szárcsát fényképről, a fémgyűrű száma alapján azonosították (Fotó: Hubert Mateuszczyk)

További információ a szárcsáról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-fulatr

Ezt a madarat 2019. szeptember végén, az őszi vonulása során jelölték a Mekszikópusztai Madárvártán (Koleszár Balázs). Ez a példány jelenleg a legészakibb megkerült magyar gyűrűs havasi partfutó a hazai madárgyűrűzési adatbankban. 

Az Észtországban megfigyelt havasi partfutó megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

Az Észtországban megfigyelt madár gyűrűzéskori képe (Fotó: Koleszár Balázs)

Ezen kívül még egy példány került meg Észtországban, 2001-ben, egy szintén a Fertő-tónál, de csak fémgyűrűvel jelölt havasi partfutót találtak sérülten egy másik Balti-tengeri szigeten, a mostani megfigyelési helytől délebbre. 

A gyűrűzési helytől több, mint 500 km-re megkerült magyar gyűrűs havasi parfutók megkerülési helyei (Madárgyűrűzési Központ)

Magyarországon 2017. óta jelölik a havasi partfutókat színes, teleszkóp segítségével is leolvasható gyűrűkkel a vonulási időszakban, a legtöbbet a Fertőújlak közelében elterülő Borsodi dűlőben, a Fertő-Hanság Nemzeti Park szakemberei.

Fertő-Hanság Nemzeti Park, Borsodi dűlő (Fotó: Dr. Hadarics Tibor)

A havasi partfutó Magyarországon rendszeres vonuló madárfaj. Hozzánk ősszel elsősorban a Baltikum felől érkeznek és DNy Európába, elsősorban a Földközi-tenger nyugati partvidékére, valamint az Atlanti partvidékre vonulnak tovább. Tavasszal, a fészkelőhelyekre vonuló madarak Észak, Északkeleti irányban szelik át a kontinenst.

További információ a havasi partfutóról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-calalp

A madarat többször is látták június első hetében a Fertőújlak melletti Borsodi dűlőben (megfigyelők: Mogyorósi Sándor, Dr. Hadarics Tibor, Balaskó Zsolt), valamint ezt megelőzően, május végén, innen nem messze, Mosonszentandrás határában (Zicksee, Ausztria).

Bolgár gyűrűs gulipán megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

Ezt a gulipánt 2019 nyarán fiókakorában jelölték, narancssárga gyűrűvel, egy Fekete-tengeri sólepárlóban (Pomorie saltpans). Tavaly augusztusban Dél-Franciaországban (Hyères) is megfigyelték. Ez az első bolgár gyűrűs gulipán megkerülés Magyarországon.

Bolgár gyűrűs gulipán (Fotó: Dr. Hadarics Tibor)

A gulipán fokozottan védett, rendszeres fészkelő partimadarunk. Márciustól novemberig lehet megfigyelni a síkvidékek szikes tavain vagy sekély időszakos kiöntéseken, tavakon. Vonuló madárfaj, a telet elsősorban Észak-Afrika partvidékein tölti.

Itthon ezidáig közel kétezer gulipánt gyűrűztek, elsősorban fiókákat. Ezek közül 23 példány került meg  külföldön. Az 1950-es években a Szeged melletti Fehér-tavon gyűrűzött gulipánok közül kettő példány került kézre Bulgáriában, a Fekete-tenger partvidékén (ezeket Dr. Beretzk Péter és Warga Kálmán gyűrűzte). Magyarországon 15 külföldi gyűrűs gulipán megkerülését regisztráltuk eddig. Megkerülési térképek és további információ a gulipánról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-recavo

A madarat fiókakorában gyűrűzték 2014-ben, Jászdózsa határában (gyűrűző: Juhász Tibor)

Magyarországon nagyon kevés réti fülesbaglyot jelölnek, az eddig meggyűrűzött madarak száma nem éri el a százat. Közülük ez az első példány, ami külföldön megkerült. Itthon eddig összesen négy külföldi gyűrűs példány került kézre, amelyek közül kettőt Finnországban, egyet Lettországban és egyet Ukrajnában jelöltek.

Réti fülesbagoly megkerülések (Madárgyűrűzési Központ)

A réti fülesbagoly ritka, de rendszeres fészkelő a Kárpát-medence síkvidékein, elsősorban délkelet-Magyarországon. Sásos zsombékosokban, mocsárréteken fészkel. Kis számban északi átvonuló és telelő réti fülesbaglyok is előfordulnak nálunk. A keményebb teleken délebbre húzódnak, de nem vonulnak nagy távolságokat.

Az elgázolt réti fülesbagoly jelölőgyűrűje.

További információ a réti fülesbagolyról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-asifla

A madarat fiókakorában gyűrűzték 2014-ben, Jászdózsa határában (gyűrűző: Juhász Tibor).
Itthon kevés réti fülesbaglyot jelölnek, az eddig meggyűrűzött madarak száma nem éri el a százat. Közülük ez az első példány, ami külföldön megkerült. Itthon eddig kettő Finnországban, egy Lettországban és egy Ukrajnában gyűrűzött réti fülesbagoly került kézre.
A réti fülesbagoly ritka, de rendszeres fészkelő a Kárpát-medence síkvidékein, elsősorban délkelet-Magyarországon. Sásos zsombékosokban, mocsárréteken fészkel. Kis számban északi átvonuló és telelő réti fülesbaglyok is előfordulnak nálunk. A keményebb teleken délebbre húzódnak.
További információ a kis légykapókról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-asifla

A mindössze 2 mm átmérőjű gyűrűt 2016. májusban kapta a madár, a mostani megfigyelési helytől 2 km-re (gyűrűző: Deme Tamás). Igazi kihívás egy árnyas patak völgyben egy kis méretű mozgó énekesmadarat fényképezni úgy, hogy a gyűrűszáma is olvasható legyen nagyítás során a képen.

Kis légykapó fényképének a nagyítása (Fotó: Selmeczi Kovács Ádám)

Viszonylag kevés kis légykapót jelölnek Magyarországon, az eddig gyűrűzött madarak száma nem éri el a nyolcszázat. Ezek közül 42 madár került meg a jelölést követően, valamennyi a gyűrűzés helyszínén vagy annak közelében. Távolsági megkerülésre sajnos még nem volt példa. Ez a most megfigyelt madár a hazai madárgyűrűzési adatbank legidősebb megkerült gyűrűs kis légykapója.

A madár gyűrűzéskori fényképe, 2016. (Fotó: Deme Tamás)

A kis légykapó Magyarországon rendszeres, de ritka fészkelő. Középhegységeink bükköseiben, szurdokvölgyeiben fészkel. Hosszútávú vonuló, telelő területe É-Afrikától Pakisztánon, Indián, Bangladesen és Dél-Kínán keresztül egészen Borneóig elhúzódik. Az európai állomány többsége az indiai szubkontinens erdős területein telel.

További információ a kis légykapókról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-ficpar