Valamennyi fészket a szibériai Omszk mellett találták a múlt század fordulóján. Ennek fényében nem meglepő, hogy a madár költési területének határait eddig nem sikerült pontosan meghatározni, holott ez egy nagyon fontos lépés lenne ahhoz, hogy ezt az elveszettnek hitt madárfajt újra fel lehessen fedezni.  

A Bird Conservation International folyóiratban nemrég megjelent tanulmány szerzői (Buchanan et al. 2017), akik a brit Királyi Madárvédelmi Társaság Természetvédelmi Tudományos Központjának (RSPB Centre for Conservation Science) jelenlegi és volt munkatársai, a madarak tollának stabil izotópos vizsgálatával próbálták kideríteni a vékonycsőrű póling származási helyét. A vizsgálatok sok évvel ezelőtt kezdődtek a természetvédelmi tudományos központ laboratóriumában.

A múzeumok a világ számos tájáról küldtek vékonycsőrű póling tollmintákat a kutatásokhoz. A fiatal madarak elsőrendű evezőtollai a költési területen alakulnak ki, ezért a tollakon talált kémiai nyomok a költési területhez vezethetnek el. A kutatók hidrogén nyomait keresték a tollakon. Ezzel egy időben, Geoff Hilton, aki ma már a Wildfowl & Wetlands Trust (WWT) munkatársa, expedíciókat vezetett gázlómadarak tollainak terepi gyűjtésére Oroszországban és Kazahsztánban a madár ismert előfordulási területein. A tollakat jegyzékbe vették és rögzítették a koordinátájukat.    

Steve Brookes és Ian Begley végezték a terepen gyűjtött és a múzeumoktól kapott tollak hidrogén izotópos összehasonlító vizsgálatát az Egyesült Királyságban található Iso-Analytical laboratóriumában. A hidrogén területenként változó izotóparányairól, amelyeket terepi megfigyelések és interpolációs eljárások segítségével állapítottak meg, globális térképi adatok állnak rendelkezésre. A terepen gyűjtött tollak mért értékeit ezekkel a térképi adatokkal összevetve kaptak egy kalibrációs egyenletet. Ebbe az egyenletbe illesztették a múzeumi minták értékeit, hogy beazonosíthassák a származási területüket.  

A vizsgálatok meglepő eredményeket hoztak. A költési terület központi részeként nem Omszk környékét jelölték meg, hanem egy sokkal délebbre fekvő területet az erdő és a sztyepp határán, Észak-Kazahsztánban. Néhány madárnak valóban Omszk volt a származási területe, azonban az eredmények azt mutatták, hogy Omszk a költési területnek csupán a határát jelöli. Az újonnan meghatározott költési magterületen már korábban is találtak más madárfajok nagyobb rejtett populációit, például a szintén kihalófélben lévő lilebíbicét (Vanellus gregarius). Felvetődik a kérdés, hogy vajon a vékonycsőrű póling egyedei is itt élnek-e. A lilebíbichez köthető vizsgálatok nem találtak erre utaló nyomokat. Azonban tudni kell, hogy a vékonycsőrű póling egy nehezen beazonosatható madárfaj, másrészt elképzelhető, hogy az élőhelyük kis mértékben eltér a lilebíbic élőhelyétől.