A rozsdás nádiposzáta keleti elterjedésű madárfaj. Legnagyobb fészkelő állományai Közép-Ázsiában vannak, de költ Iránban, Afganisztánban, India egyes területein, Mongóliában és Mandzsúriában is. Hozzánk legközelebb a Fekete-tenger vidékén (pl. Dunadelta) fészkel. A faj ősszel délkeleti irányban vonul el, telelőterületei Elő- és Hátsó-Indiában vannak. Egyes példányok viszont az eredeti vonulási iránnyal ellentétesen mozognak. Az utóbbi évtizedekben néhány egyedet befogtak már Észak- és Nyugat-Európában is (pl. Svédország, Hollandia, Brit-szigetek).

A Sumonyban befogott rozsdás nádiposzáta (Fotó: Laczik Dénes)

A rozsdás nádiposzáta magyarországi előfordulását először 1978. augusztus 11-én sikerült bizonyítani. Ekkor a Fülöpházán működő madárgyűrűző táborban akadt egy példány a hálóba. Egy példányt Sumonyban is fogtunk 1998. augusztus 6-án, ami akkor a faj 5. hiteles hazai adatának számított. A mostani, második sumonyi előfordulás érdekessége, hogy a madár a tavaszi vonulás során került kézre, s ez a legkorábbi tavaszi adata a fajnak Magyarországon. Ezt megelőzően is mindössze egyszer került kézre tavasszal, április folyamán.

Az örvös réce Észak-Amerika gyakori fészkelő récefaja. Kóborló példányai időnként elvetődnek Európa nyugati partjaihoz, sőt a szárazföld belsejébe is. Nem zárható ki azonban az sem, hogy egy-egy megfigyelt példány esetében a tenyészetekből kiszabadult  madarakkal van dolgunk, de ennek egyértelmű bizonyítása gyakran lehetetlen. A faj első hazai előfordulása is Sumonyhoz köthető. 2003. április 20-26. között egy öreg gácsér jelent meg a halastavakon, számos terepmadarászt vonzva az ország minden részéből. Úgy tűnik, hogy a mostani előfordulás sem lesz rövidebb időszakú, mert a madár még a hónap végén is a területen tartózkodott. A fajnak egyébként ez a 4. hazai előfordulása. Sumonyon kívül eddig csak a miklósfai (Zala megye) és a hortobágyi halastavakon figyeltek meg korábban egy-egy példányt.

Bank László