Az első híradás óta eltelt másfél hétben a megfigyelés híre az internetnek és a médiának köszönhetően rengeteg emberhez eljutott. Sokakban kérdések is felmerültek – ezeket most összegyűjtve is megválaszoljuk, egyben pedig bemutatjuk a megtalálás és megfigyelés körülményeit.

A lazúrcinege a 2018.11.25-ei megfigyelési napon – 11 fotó, katt a képre

(Fotók: Orbán Zoltán)

 

Egyáltalán, miért van itt?

Ez a faj a többi cinegéhez hasonlóan a fészkelőhelyén állandó, nem vonul. Egyes példányok azonban alkalmi kóborlók, ezek tűnnek fel Európa-szerte. A nálunk lévő madár is egy ilyen ritka látogató.

A lazúrcinege alapvetően ázsiai elterjedésű faj, Magyarországhoz legközelebb Belarus

(Fehéroroszország) és Ukrajna határvidékén fészkel egy jelentős kiterjedésű,

szigetszerű állománya (forrás: datazone.birdlife.org)

 

Miért pont ezen a helyen?

Nem tudjuk. A madár által kiválasztott, és másfél hete stabilan tartott élőhelyhez hasonló a szegedi Fehér-tó térségében is több tíz kilométernyi, eurázsiai léptékben mérve pedig sok-sok ezer négyzetkilométernyi nagyságrendben áll rendelkezésére. A cinege döntéshez a sok valószínű összetevő között minden bizonnyal a táplálékbőség is hozzájárult.

A madár a képek bal oldalán látható nádszegély és a csatorna túloldali, mintegy

500 m-es szakaszán tartózkodott az elmúl két hétben – 2 fotó, katt a képre

(Fotók: Orbán Zoltán)

 

Köze van ennek a klímaváltozáshoz?

Nincs. Madár- és állatfajok sokaságára jellemző, hogy az állomány egy kis része az átlagtól eltérően viselkedik. Ezek a "kalandvágyó", próbálkozó egyedek teszik lehetővé a faj terjedését, új területek meghódítását. Az ilyen alkalmi látogatók a faj kísérletező, felderítő példányai.

 

Miért pont ilyenkor tűnt fel?

Ennek oka a vonulási időszakkal lehet kapcsolatban. Az ősz rövidülő, majd a tavasz hosszabbodó nappalai nem csak a vonuló fajoknál váltanak ki hormonális változásokat és ezzel összefüggésben vonulási izgalmat. Többnyire a madárvilág Kolombusz Kristófjai, Magellánjai és Scott kapitányai is ilyenkor kerekednek fel. Nem véletlen, hogy alkalmi madár látogatókkal többnyire az őszi és tavaszi vonuláskor találkozunk.

 

Most akkor megtelepszik nálunk?

Szinte bizonyosan nem, legalábbis nem tiszta állományban. Ehhez az kellene, hogy több madár, köztük ivarérett hímek és tojók is hozzánk látogassanak, és tavasszal ne térjenek vissza fészkelőhelyükre, hanem itt kezdjenek költésbe. Mivel az ilyen több egyedből álló kóborlás ritkább, a próbálkozó madarak a közelrokon fajokkal állnak párba. A lazúrcinege esetében ez kék cinegével szokott előfordulni. Európa több országában láttak már a madármegfigyelők, illetve fogtak a madárgyűrűzők ilyen hibrideket, és Magyarországon is legalább három lazúrcinege x kék cinege keverék madár került kézre az elmúlt években, évtizedekben.

 

Meddig marad itt?

Ezt nem tudhatjuk. Figyelembe véve, hogy az elmúlt napok markáns hidegfrontjai hatására sem állt odébb, jó esély van arra, hogy akár a tél végéig a területen marad.

 

Nem rossz neki egyedül?

Nem, a madarak körében a költési időszakon kívüli "romantika", a párok egész éves együtt maradása viszonylag ritka. Ráadásul nincs is egyedül, legtöbbször a nádasban mozgó kékcinege-csapatok közelében szokott feltűnni.

 

Nem fázik?

Nem. Egyrészt a madarak rendelkeznek a világ legjobb természetes hőszigetelőjével, másrészt a mérsékelt öv északabbi régióiban is fészkelő lazúrcinege hozzászokott a miénkénél jóval nagyobb hidegekhez is.

 

Kell valahogy segítenünk neki?

Nem. A madár feltűnése természetes jelenség, a faj evolúciójának része, amibe nekünk, embereknek felesleges és szükségtelen beavatkoznunk. Ráadásul különleges táplálkozásmódja miatt (lásd később) bőven talál táplálékot magának.

 

Mégis, hogyan találták meg?

Ehhez szerencsés véletlenek sokaságának egybeesésére volt szükség:

• egy madármegfigyelőnek néhány másodperces "időablakban", és 3-4 méteres pontossággal pont a megfelelő helyen kellett járnia;
• pont a megfelelő irányba nézve;
• megfelelő minőségű távcsővel felszerelkezve;
• alapos madárfajismerettel rendelkezve.

A dolog már-már lehetetlen voltát mi sem szemlélteti jobban, mint a cikk írójának első, sikertelen próbálkozása múlt hét szerdán.

Akkor hat órán át kereste a madarat 7-10 megfigyelő egy alig 500 m-es szakaszon,

csendben álldogálva, illetve lassan sétálva, de a cinege csak egyszer tűnt fel

alig néhány másodpercre – így akkor csak egyikünk látta

(Fotó: Orbán Zoltán)

 

Nem zavarják a madármegfigyelők?

Nem, mert a madár viselkedést folyamatosan figyelve erre különösen ügyelünk. Azt, hogy nem zavarjuk, az is igazolja, hogy:

• a madár már harmadik hete tartja a helyét, annak ellenére, hogy minden nap többen is megfigyelték;
• amikor a nádszálakon keresgélve, táplálkozva feltűnik, akár húsz percig is ott marad, eközben nem foglalkozik, gyakran néhány méteren belülre is megközelíti a madarászokat.

Ez azonban nem számít különleges viselkedésnek, ha figyelembe vesszük, hogy ez a madár valószínűleg életében nem látott még embert, így mi a táj veszélytelen részei vagyunk számára.