Hazánkban általánosan elterjedt, gyakori füzikefaj. A talajon fészkel, de a táplálékául szolgáló rovarokat, hernyókat, pókokat a fák lombkoronájában, a levelekről szedegeti össze. Rövidtávú vonuló, a Földközi-tenger partvidékére vonul, de egyes példányai enyhébb teleken át is telelhetnek. Nevét jellegzetes, messzehangzó énekéről kapta, mely akkor is elárulja jelenlétét, ha zöldes tollazata miatt nem vesszük észre a lombkoronában.

Élőhelye, költése:

Szinte egész Európában és Ázsia nagy részén honos. Több alfaja ismert. Változatos élőhelyeken költ, de leginkább a sűrű aljnövényzetű ritkás erdőket kedveli. Árterekben, parkokban is előfordul. A teljesen zárt, sűrű erdőket viszont elkerüli. A füzikékre jellemző, gömb alakú zárt fészket a tojó építi a földön, vagy az aljnövényzetben igen alacsonyan, általában egy növény takarásába. Évente kétszer költ, átlagos fészekalja 4-6 tojásból áll. A fiókák hamar, még röpképességük elérése előtt kimásznak a fészekből, de a szüleik tovább gondoskodnak róluk.