A változatos színekben pompázó nászruhás hímek dürgése a madárvilág egyik leglátványosabb jelensége. A hímek csak a párzási időszak végéig viselik a nyakuk körül lévő tollpajzsot. Nagy számban vonul át hazánkon ősszel és tavasszal, legnagyobb eséllyel február és május, valamint július és november között lehet megfigyelni árasztásokon, vizenyős gyepeken, halastavakon. Átnyaralása és áttelelése is előfordul, néhány esetben költését is dokumentálták. Európai állománya stabil, csapadékos években természetes vizes élőhelyeinken továbbra is számíthatunk alkalmi fészkelésére. Magyarországon az egyik legnagyobb számban átvonuló partimadár, a hazai természetvédelmi területeken, halastavakon, pusztákon több százas, ezres csapatai pihennek meg táplálkozni. A telet Afrikában, Indiában, Kis-Ázsiában tölti, egyes madarak Nyugat-Európában is telelnek. A tojók általában délebbre vonulnak, mint a hímek.

Élőhelye, költése:

Eurázsia északi részén költ. Lápokon, nedves réteken, kaszálókon csoportosan dürög. A hímek egy kis területet védenek a többiekkel szemben, eközben felrebbennek, ugrálnak. Poligám madár, egy hím több tojóval is párzik, de a kotlásban és a fiókanevelésben nem vesz részt. A tojó a legtöbbször 4 tojásán 20-23 napig kotlik. A fiókákat 25-28 napos korukig gondozza. A fiatalok jelentős része következő nyáron még Afrikában marad, csak két éves korában kezd költeni. Főleg rovarokkal, rákokkal, férgekkel, csigákkal táplálkozik, de vonuláskor gabonát és más magvakat is fogyaszt kis mennyiségben.

Hím pajzsoscankó

Tojó pajzsoscankó

Fiatal pajzsoscankó

Téli tollazatú pajzsoscankó