A három víztaposófaj közül a leggyakoribb, rendszeres, de kisszámú őszi és szórványos tavaszi átvonuló. Főleg leeresztett halastavakon, ülepítőkön, szikes tavakon lehet megfigyelni legtöbbször magányos példányait. Európai állománya stabil, a hazánkba érkező madarak vizes élőhelyeinken táplálkozásra és pihenésre alkalmas feltételeket találnak.

Az északi sarkköri területeken költ édesvizű tavak és más állóvizek mentén. A nemek szerepe felcserélődött. Miután a tojó lerakja legtöbbször 4 tojását, a tojások kiköltésében és a fiókák felnevelésében nem vesz részt. Ez a feladat teljes egészében a hímre hárul, aki 17-21 napig kotlik. A fiókákat is egyedül vezeti kéthetes korukig. Táplálékát leginkább úszva szerzi, főleg szúnyoglárvákat, egyéb rovarokat, apró rákokat, puhatestűeket szed össze.

Nyári tollazatú vékonycsőrű víztaposó tojó

Kifejlett vékonycsőrű víztaposó téli tollazattal

Fiatal vékonycsőrű víztaposó