Halak kifogására specializálódott ragadozómadár. Hazánkban tavasszal és ősszel rendszeres átvonuló. Időnként át is nyaral Magyarországon, sőt költési kísérletei is voltak a közelmúltban, ami megerősödő európai állományával van összefüggésben. Nálunk elsősorban vizes élőhelyeinken, főleg halastavainkon figyelhetők meg magános példányai. Az átvonuló példányokra a legnagyobb veszélyt a középfeszültségű vezetékek jelentik. Az esetleges költési kísérleteket szemmel kell tartani, és biztosítani kell a fészek környékének nyugalmát.

Élőhelye, költése:

Eurázsia északi részén, a Földközi-tenger partvidékén él, de Észak-Afrikában is költ. Elterjedési területe Ausztráliáig elhúzódik. Halban gazdag vizek közelében telepszik meg, amennyiben a fészek megépítéséhez megfelelő fát is talál. Ennek hiányában pár kilométert is ingázhat a táplálkozóhelye és a költőhelye között. Általában fák csúcsára építi fészkét, de előfordul, hogy oszlopra, mesterséges fészekalapra hordja az ágakat. Fészekalja 2-4, általában 3 tojásból áll. A fiókák 35-38 nap után kelnek ki. Kezdetben csak a hím vadászik, a tojó a fiókákat őrzi és eteti. A fiatalok körülbelül 60 napos korukban hagyják el a fészket. A halászsas nevéhez hűen alapvetően hallal táplálkozik. Karmai a halfogáshoz alkalmazkodtak, nagyon hegyesek és kampósak, több kisebb tüskével.