Európa ritkább énekesmadarai közé tartozik, hazánkban eddig mindössze 5 alkalommal fordult elő. A hantmadárhoz hasonló megjelenésű madár, e két faj tojóit sokszor nagyon nehéz elkülöníteni egymástól terepen. A hímeket jellegzetes fehér fejtetejük, valamint koromfekete hát- és szárnytollaik egyértelműen elhatárolják a hantmadártól. Főként rovarokkal táplálkozik, de pókokat is fogyaszt. Vonuló, a telet többnyire Kelet-Afrikában tölti.

Főként Ázsiai elterjedésű faj, de költ Európa keleti, délkeleti részein is. Hozzánk legközelebbi költőterülete Dobrudzsa és Bulgária déli része. Akárcsak a hantmadár, az apácahantmadár is a nyílt, rövid füvű területeket kedveli, de tőle eltérően inkább a kopár hegységek madara. Leginkább az 1000-2500 méter magasan fekvő köves, sziklás lejtőket részesíti előnyben. Évente egyszer költ, a fészket a tojó építi egy általa kiválasztott, felülről zárt sziklahasadékban. Építőanyagként fűszálakat használ, melyeket pihékkel vagy szőrökkel bélel. 4-6 tojást rak, melyeken a tojó egyedül ül, csak táplálékának megszerzése idejére hagyja el a fészket.