A kányák legszembetűnőbb ismertetőjegye villás farkuk, de a frissen kirepült példányoknál ez még csak alig látható. A barna kánya a nagy folyók mentén elterülő ártéri puha- és keményfa ligeterdők jellegzetes fészkelő madara. Hazai fészkelő állománya 1960-1980 között drasztikusan lecsökkent. Azóta lassú erősödés figyelhető meg, állománya napjainkra stabilizálódott. Sajnos nem ismerjük a csökkenés és a megerősödés pontos okát sem. A faj megőrzéséhez nélkülözhetetlen a természetes ártéri erdők fenntartása. Mivel táplálékát elsősorban dögök, leggyakrabban a víz felszínén úszó döghalak alkotják korábbi csökkenését valószínűleg az ezeken keresztül a szervezetükben felgyülemlett vegyszerek okozták. Ezek egy részéről köztudott, hogy a tojások termékenységét ronthatják, de sokszor a felnőtt példányok pusztulása is ennek köszönhető. Vonuló madár, a telet a Földközi-tenger mentén tölti, de eljuthat a trópusi Afrikába is. Időnként egy-egy példány áttelel. Mivel vonuló faj, fenntartása, hazai fészkelő állományának megőrzése nem csak a mi feladatunk, abban közre kell működnie a vonulás és telelés során érintett országok természetvédelmi szerveinek is.

Élőhelye, költése:

Eurázsia, Afrika, Ausztrália és Új-Guinea jelentős részén előfordul. Afrikában élő alfaját manapság már sárgacsőrű kánya (Milvus parasiticus) néven önálló fajnak tekintik. Sok helyen az emberi települések környékén él, hulladékot és dögöket keresgél. Nálunk főleg az ártéri erdők fészkelője. Sokszor más fajok elhagyott fészkét tatarozza ki, máskor maga építi meg azt. Fészke sokszor messziről felismerhető az abba behordott – gyakran színes – rongyokról, más hulladékról. Fészekalja 2-4 tojásból áll, a fiókák általában egy hónap alatt kelnek ki, és 40-50 napig tartózkodnak a fészekben. A kányák táplálékának jelentős részét képezik a dögök. A legyengült halakat a víz felszínéről is összeszedi. Sok elgázolt állatot, ezek mellett madárfiókát, kisemlőst fogyaszt.