Legszebb hangú pacsirtánk, melyről érdekes latin nevét is kapta. Rövid távú vonuló, sokszor még a hó elolvadása előtt visszatér költőhelyére. Itt dalával rögtön kihirdeti fészkelőhelyének határait. Nyáron szinte kizárólag rovarokkal táplálkozik, télen pedig elsősorban növényi eredetű táplálékot, gyommagvakat fogyasztanak.

Élőhelye, költése:

Szinte egész Európában elterjedt. Nálunk a nyílt területekkel tarkított dombsági erdőfoltokban, cserjésekben, gyümölcsösökben, valamint az alföldi fenyvesek közelében költ. A zárt állományokat elkerüli. Meglehetősen területhű madár, fészkét sokszor az előző évi költőhely közvetlen közelébe rakja. Fészkének helyét a talajon csőrükkel kaparják ki, melyet a tojó vékony növényi részekkel bélel ki. A 3-6 tojáson a tojó kotlik, eközben a hím a közelben énekel. Évente két, legfeljebb három alkalommal költhet.